Hazánk, 1902. február (9. évfolyam, 28-51. szám)
1902-02-01 / 28. szám
HAZÁNK. 28. száme zet legrutálisabb érdekeibe vágó gazdasági processzusból a hazárd elemeket kiküszöbölni igyekszik. Ez a törekvés nálunk is erősbödik abban az arányban, ahogy a nemzet közvéleménye mind nagyobb figyelemmel a gazdasági problémák felé fordul. Beszélt gróf Zselénsky a szabad kereskedelemről is s azokról az akadályokról, amelyek a gyakorlati életben e szépen hangzó theória elé tornyosulnak. A világ legnagyobb kultur nemzetei ez idő szerint a nemzeti termelés védelmét követelik. Franciaországban, a «liberté, égalité, fraternité» bölcsőjében a Mélineféle agrárpolitika rövid idő alatt esztendőnként 1500 millió frankkal apasztja az élelmiszerekben való behozatalt; Németország az új vámtarifával a modern időkben páratlan gazdasági „splendid isolation”-ral készül; Amerika kivitele a Dingley-bill óta szédítő arányokben megnövekedett s mindezek az államok valósággal prohibitív vámokkal zárkóznak el a nemzeti termelés védelmében. Nemzeti termelés alatt pedig mindenütt elsősorban a mezőgazdaságot értik, nemcsak azért, mert védelemre leginkább ez szorul, de főleg abból az okból, mert az erőteljes mezőgazdaság alapja az ipari fejlődésnek. Ezeket mondta gróf Zselénsky Róbert s az ő ajkain annál több súlyt kapnak e szavak, mert róla tudvalevő, hogy nemcsak nagy domíniumai, de nagy ipartelepei is vannak. Az ő követeléseit tehát a gyakorlati élet nagy érdekei sugallják. Politikai szempontból fontosnak tartjuk azt, hogy a nemes gróf mai felszólalásában a maga álláspontjából semmi újat nem mondott. Hangja is, követelései is a régiek maradtak. Nem következett be tehát az, amit a legutóbbi fúzió alkalmával sokan megjósaltak, hogy t. i. az agrárprogram mból sok minden «le fog kopni.» Az agrárprogramra : a nemzeti termelés védelme ; nem pártérdek, hanem az egész nemzet jövő fejlődésének, boldogulásának előfeltétele. Ebből magyar politikus vagy államférfiú a nemzet legnagyobb érdekeinek veszélyeztetése nélkül egy jottányit sem engedhet. Örömünkre szolgál, hogy gróf Zselénsky Róbert mai felszólalásában ezt az álláspontját erőteljesen kifejtette s ezzel beszédét a magyar nemzet képviselőházában elhangzó gazdaságpolitikai szónoklatok között soron kívül helyezte. Időpocsékolás. Aki a most folyó költségvetési vitát a képviselőházban figyelemmel kíséri, szomorúsággal konstatálhatja, hogy a felszólalások jelentékeny része nem egyéb könnyelmű időpocsékolásnál. A kölségvetési szónok maholnap rászolgál arra, hogy vígjátéki alak legyen. Azokról a szónokokról van szó, akik sablon szerint beszélnek és csak arra törekszenek, hogy általános kérdésekről szerintük magas röptű, de lényegében igen jelentéktelen és értéktelen előadásokat tartsanak. Amikor leáll az újdonsült képviselő, aki esetleg csak imént hagyta el az iskola padját és nagyszerű pózban pejorálni kezd a közjogi kérdésekről általában és részleteiben, a különböző államok különböző politikai rendszeréről, majd hasonló óriási terjedelemben nagy szociális kérdésekről, de magas tudományos alapon, különböző rendszerek ismertetésével és foglalkozik hasonló fensőbbséggel többféle elmélettel, hát az ember önkénytelenül is elgondolkozik afelől, várjon azért küldik e a képviselőt a parlamentbe, hogy itt akadémiai értekezéseket, szabad lyceumbeli előadásokat tartson, hogy tankönyvekből, tudományos és szakmunkákból rég ismert és általánosan tudott dolgokat recitáljon, nagyképűen és olyan lendülettel, mintha mindezen szép dolgokat ő fedezte volna fel ? Ilyen szónok, gyakran kettő is akad egy ülésen és elfoglalja esetleg az egész ülés idejét, anélkül, hogy praktikus eszmét, vagy gondolatot legkevesebbet is felvetett volna. Holott az országnak bizonyosan nem arra van szüksége, hogy a kis ismeretlen tanulmányaival és ügyesen összeállított kompillációival megismerkedjék, hanem ellenben szívesen fogadná, hogy akár a legkisebb képviselő is valamely tapasztalati dolognak a tanulságairól szólana és ha nem is az egész országot megmozgató eszméket tár is fel, egyes foglalkozási ágban hasznos javaslatokkal tudna előállani. Nem éppen szükséges, hogy mindenki nagy házakat tudjon építeni, de hasznosabb az, aki tud egy-egy alkatrészt javítani, mint az olyan, aki csak minduntalan azt ismételgeti, hogy mások miképpen építenek nagy házakat. Hosszú beszédeknek egyáltalán nincs jogosultságuk, ha jelentéktelen emberek nagy általánosságokról beszélnek, minden praktikus gondolat felvetése nélkül és bármily nagy küküllői Lánszló tartózkodását. Pedig a szegény Gitud szívesen ott hagyná ezt a szerencsétlen családot, mert helyzete Zsazsa mellett türhetlenné válik. A féltékeny asszony folyton üldözi, mindenképen megalázza, kivált amióta találkoztak a Deégh ajtaja előtt. Gitudra már nem is vár egyéb, minthogy odadobja magát a tartodi vadászaton időző princnek, vagy még valakinek. Ez a valaki a már említett Radien báró. A romantikus drámák szörnyalakja. Iszonyú erős és iszonyú rut ember. Szemével hipnotizál, kitalálja a gondolatokat. Rendesen tőrt hord magával és ezt a Malonyay regényében különben sem nélkülözhető rekvizitumot mutogatni szereti. Ő is szemet vet Gitudra, el is akarja venni, de nem azért, mert szereti, hanem mert tudomása van Gyerék házassági szerződéséről, amely szerint a házasfelek öröklik egymás vagyonát. Azt is tudja, hogy Gituczi a Gyél leánya. Mikor Zsazsa a tartodi vadászat alkalmával kikergeti házából Gituczit, Radien azt hiszi, már hatalmába kerítheti, úgy intézi a dolgokat, hogy Zsazsának mérgezett kávé jut. Giruczi tud a szándékról, jelen is van végrehajtásánál, de bizony egy szóval sem akadályozza meg a mérgezett ital felhajtásában, Zsazsa meghal és ekkor Radien be akarja fejezni művét. Rátör a szobájában vívódó leányra és az már elveszett volna, ha kiáltására nem nyit reájuk Deégh Imre. A két férfi bírókra kel . Deégh már-már kimerül és akkor kapja ki Gituczi a tőrt Radien övéből és megöli a rettenetes embert. — Ez a gazember betört ide, leszúrtam . . . így Deegh és ezután tessék elolvasni a két szerelmes idilli állapotát derűsen elénk táró, boldogságtól mosolygó deéghi csendéletet... A fényes tehetségű novellistának ez a regénye tehát rossz és nem igaz, úgy látszik azonban, hogy beválik annak a bírálójának a véleménye, hogy Malonyay Dezső nem is regényt akart írni, hanem drámát előkészíteni. Impozáns sikerül, tomboló hatással járót. Nincs jellemzés, nincs nyugpont sehol, hiszen a mese is, az alakok is sablonosak; mi újat lehet még írni a nagyúri környezetben kísértéseknek kitett szegény leányról (Márkus E.), az utolsó szerelmének kudarcától nekibőszült, hervadását sejtő szép asszonyról (Helvei L.), a gyámoltalan vén leányról (Rákosi Sz.), a porcellánból készült hősszerelmesről (Mihályfi K.) vagy a pipogva férjről (Vízvári Gy.) és a szörnyű külsejű és belsejű intrikusról (Gyenes L). Ezekről—amint jól tudta Malonyay Dezső is — sem drámát, sem regényt nem lehet újat írni, de lehet a drámát úgy fölépíteni, hogy néhány nagy jelenetével a színházi esték egész során dermedésbe ejthesse a közönséget. Jellemzés, epizód, lélektani megokolás helyett (bár ezeket néhány szentimentális mondással igyekszik pótolni szerzőnk) nyílegyenesen halad a mű ezen nagy jelenetek felé. Zsazsa és Giruczi leszámolása, a mérgezés és végül a tőr-jelenet ilyen nagy rafinériával megalkotott és beleépített színpadi hatások, amelyekkel óriási kasszákat fog Malonyay elérni, ha darabját behozza. Hogy ettől a kitűnő megfigyelőtől, a leggyöngédebb és legviharosabb érzések visszaadására egyaránt képes, rendkívül intelligens és világlátott írótól nem várhatnók-e el, hogy foglalkozzék a valódi poézis ihlettebb és magasabb feladataival is, arra feleljen magának ő maga! Gr. Szombat, 1902. február 11 hangon teszik is ezt, nem egyéb, mint időpocsé kolás. Ha kiszámítjuk, hogy az országnak mennyi pénzébe kerül egy-egy ilyen másfél órás beszéd, amelynek semmiféle praktikus haszna nincs ss aminőt leginkább a függetlenségi oldalról hallunk, azt hiszszük, hogy az ilyen szónokokkal szembeni igen jogosult volna a Ház teljes ellenállása. Mert az már nem javít semmit a sablonos Szónokokon, hogy ha a hallgatók megszökdös- nek, de a Ház nívóját az emelné, hogy’ ha az ilyen időpocsékoló szónokokat erőszakkal elhallgattatnák. Ha mindenki is, meri az elmélkedéseket, amiket egy-egy szónoki részletesen ki akar fejteni s ha ez a szónok nemi jelentékeny és nem vethet fel uj eszméket, min-,den lelkiismeretfurdalás nélkül meg lehetne akadályozni a terjengősségét, amivel nemcsak időt, hanem az ország pénzét is kímélnék. Praktikus gondolatok kellenek és nem közjogi nagy fejte-getések a magyar parlamentben s aki a praktikusi életet nem szolgálhatja, annak nincs joga a munkára szánt időt elfoglalni. Választási készülődések a képviselő írás-ban. A képviselőházban és a pártkörökben most a valóságos választási mozgalmak észlelhetők.] Minthogy két jegyzői és a képviselőházban elő- fordult változások folytán több bizottsági helyet kell betölteni és a horvát regnikoláris bizottságot is meg kell választani, mégpedig az eddigitől eltérőleg nem nyolc, hanem tíz taggal. A jegyzői és bizottsági tagságra rendkívül sokan pályázanak és a különböző igényesek kielégítése igen nehezen történhetik. Széll Kálmán miniszter-elnök ma egész délelőtt tárgyalt a jelentkező képviselőkkel, hogy estére, amikorra a szabad] elvű párt kijelölő értekezlete össze van híva, 3] névsort el lehessen készíteni. Délutánra még csak nagyjában volt készen a névsor és nem lehetetlen, hogy estig még változtatások történ-] nek rajta, sőt hogy a megelégedés a pártért©-] kezleten se lesz teljes, mert legalább kétszer annyian vannak a tisztségekre komolyan reflek- tálók, mint amennyit meg lehet választani s a mindenik jelölt híveket igyekezett szerezni ma.-’ gának a pártban. Ellenzéki pártértekezlet. A függetlenségi és 4S-as] volt Ugron-párt Szederkényi Nándor elnöklése mellett tartott értekezleten a miniszterelnök jelentése kapcsán az új országház építéséről szóba hozatott, hogy a képviselőház szeptember hónapban már új helyiségébe fog költözni. Az értekezlet elhatározta, hogy mivel véleménye szerint az új ház berendezése, főleg a képviselők tanácskozási terme tűrhetetlenig elhibázott és egyéb ferdeségek is vannak, indítványozni fogja egy parlamenti bizottság kiküldését, amely vizsgálatot tartson az új épületben, úgy, hogy az átalakítások még e nyár folyamán megtörténhessenek. A szombati ülés napirendjére tűzött nemzet-,' közi szerződések Anglia és Romániával a bűntettesek kölcsönös kiadása nem közös ügy, hanem az igaz- ságszolgáltatás kereteibe tartozó dolog, határozati javaslatot fog benyújtani az iránt, hogy a kormány az ily természetű szerződéseket Magyarország nevényben önállóan kösse meg. A határozati javaslat benyújtásával Molnár Jenőt bízta, meg az értekezlet. " Vizsgálat a margittai választás ügyében. Nagyváradról jelentik, hogy Orley Kálmán margittai megválasztása ügyében megkezdődött a vizsgálat, fővizsgálat során Papp Simon szunyoghl bíró azt vallotta, hogy ő fizetett ugyan pálinkát, de a saját pénzéből, több tanú azt vallotta, hogy ők azt hallották, hogy Orley pártja pénzen veszi a szavazatokat. Kolucsum István három választót meg is nevezett, akik tudomása szerint pénzt kaptak. Választási tárgyalások a Kúrián. A Kúriáin február hónapra a következő képviselők választása, ellen beadott kérvények tárgyalásai vannak kitűzve: Szentiványi Gyula (Aranyos-Medgyes) február 3-án, Forgách Antal (Balassa-Gyarmat) február 5-én, gróf Karácsonyi Jenő (Zschyfalva) február 7-én, Darányi Ferenc (Baksa) február 10-én, Szivák Imre (Fehértemplom) február 12-én, Teleki Gyula (Ökörmező) február 13-án, Eggenhoffer József (Nemes-Ócsa) február 14-én, Madarász Imre (Karcag) február 17-én, Tormai Károly (Baranya-Szent-Lőrinc) február 19-én, Szombathy György (Jószáshely) február 21-én, Eben Gyula (Szombathely) február 22-én, Szaczelláry