Hazánk, 1903. január (10. évfolyam, 1-27. szám)
1903-01-01 / 1. szám
HAZÁNK. 1. szám. tagadja, arra a büntető perrendtartás értelmében szorítható. A pénzbüntetést, illetőleg az eljárást, amely azonban hat hétnél tovább nem tarthat, az eljáró bíróság megkeresésére az illetékes járásbíróság szabja ki. 18. §. Az összeférhetlenségi ügyben a főrendiház bizottsága (igazoló bíróság) vagy a bíróság előtt tett hamis tanuzás az 1878 : V. t.-c. II. rész XII. fejezetének alkalmazása szempontjából olyannak tekintendő, mintha polgári ügyben követtetett volna el; az ily hamis tanuzásra azon határozatok alkalmaztatnak, amelyek a 200 korona értéken felüli polgári ügyben elkövetett hamis tanúzásra vannak megállapítva. 19. §: A főrendiház tagja, ki az 1., 2., 3., 5., 6. és 7. fok bármelyikének hatálya alá esik, köteles azt az országgyűlés megnyitása után a főrendiház elnökének azonnal (Házszab. 7. §.) bejelenteni és a főrendiház igazoló határozatának meghozatalától számított 30 nap alatt (Főrendiház szab. 4. §.) az összeférhetetlenségi helyzetet megszüntetni és erről a főrendiház elnökét értesíteni. Az a főrendiházi tag, ki a bejelentést tette, mindaddig, míg az összeférhetetlenségi helyzetet meg nem szüntette, a főrendiház, valamint a bizottságok tárgyalásaiban részt nem vehet és szavazattal nem bír. 20. §. Ha a már igazolt főrendiházi tag oly helyzetbe jut, mely a főrendiházi tagsággal össze nem fér, tartozik a tagságról, illetve annak gyakorlatáról a főrendiház elnökéhez intézett nyilatkozatban 3 nap alatt lemondani. Amennyiben össze nem férő helyzetbe örökösödés útján jutott volna a főrendiházi tag, köteles ezt a Ház elnökének 8 nap alatt bejelenteni és a bejelentéstől számított 8 nap alatt vagy ezen helyzetet megszüntetni, vagy a főrendiházi tagságról lemondani. Az ilyen főrendiházi tag mindaddig, míg az összeférhetetlenségi helyzetet meg nem szüntette, a főrendiház, valamint a bizottságok tárgyalásaiban részt nem vehet és szavazattal nem bír. 21. §. A főrendiház tagja a 19. és 20. §-okban megszabott kötelességének eleget nem tesz, ez esetben szabályszerű eljárásnak előrebocsátása és az összeférhetetlenségi esetnek megállapítása után főrendiházi tag, amennyiben a mulasztása miatt nyilvánvaló rosszhiszeműség nem terheli, az igazoló bíróság által felhívandó, hogy az ítélet bejelentését követő 8 nap alatt, vagy az összeférhetetlenségi helyzetet magára nézve megszüntette, vagy a főrendiházi tagságról, illetve a tagsági jog gyakorlatáról mondjon le. Amennyiben pedig a fent hivatkozott szakaszokban megszabott kötelességét a főrendiházi tag nyilvánvaló rosszhiszeműséggel mulasztotta el, a bíróság az illető főrendiházi tagságát ítéletileg megszűntnek nyilvánítja, illetve felfüggeszti. Ha pedig a fent jelzett 8 napi határidő alatt a felhívásnak eleget nem tett a bíróság, megállapítja, hogy a főrendiházi tagság a törvény értelmében megszűnt, illetve a tagsági jog felfüggesztesik. Mindkét esetben a főrendiháznak jelentést tesz. 22. §. Ha a főrendiházi tagra nézve a 2., 3. vagy 10. §-nak esete forog fenn, az ítéletben a főrendiházi tag tagsági jogának megszűnése, illetve felfüggesztése mondandó ki. 23. §. Az összeférhetetlenségi ügyekben a bejelentés, a névaláírásoknak hitelesítése és minden más irat bélyeg- és illetékmentes. 24. §. Jelen törvény a szentesítés után lép életbe. Budapest, 1902. dec. 31. • Széll Kálmán s. k. A törvényjavaslat indokolását a következőkben közöljük: A jelen törvény — a képviselőházétólfüggetlenül — csak a trendekre vonatkozik. Mert a képviselőház választott népképviselőkből áll, kiknek megbízása öt évre terjed ; a főrendiház tagjai részben örökös jogon, részben a viselt állás és méltóság, részben királyi kinevezés alapján, de életfogytiglan — egyedül Horvát- és Szlavónországok részéről választás útján kerülnek a Házba s gyakorolják jogaikat. Ott az inkompatibilissé vált tagokat új választás utján pótolni lehet, itt az ekként megürült helyek rendszerint nem pótolhatók. A képviselőházban a nemzet választott képviselete ül, ennek függetlenségét biztosítani kell a kormányhatalommal szemben; a főrendiház tagjainak olymérvűi függetlensége, a kinevezés útján abba belefutott tagok nagy száma miatt sem képzelhető. Már maga ez a körülmény is igazolja, hogy mindenekelőtt az állásbeli inkompatibilitást ugyanazon elvek szerint szabályozni nem lehet, mert míg a képviselőházba királyi, illetve kormány kinevezéstől függő egyének csak kivételesen juthatnak, addig a főrendiház jó része (zászlós urak, püspökök, életfogytiglan kinevezettek) éppen kinevezésük alapján tagjai a főrendiháznak. A képviselőházra megalkotott törvényt tehát egyszerűen átvenni és a főrendiházra alkalmazni, már ez okból sem lehetett. Az érdek-inkompatibilitásra vonatkozó szabályokat (egyéni és társulati, közvetlen és közvetett , érdekek inkompatibilitását) sem lehetett egyszerűen a meglevő törvényből a jelen javaslatba fölvenni. A főrendek nagy része örökös jogon, bizonyos cenzus alapján, vagy állása, hivatala, méltósága (zászlós úr, püspök, érsek) alapján ül a főrendiházban. Miután Magyarországon az állam a legnagyobb termelő, a legnagyobb iparos, a legnagyobb üzemekkel bíró vállalkozó és kereskedő, a főrendiház tagjait attól kizárni, hogy az állammal semminemű üzleti összeköttetésbe ne lépjenek, nem szükséges, sőt nem lenne célszerű, mert alig lehetne a gazdasági élettől — annak nagy kára nélkül — elvonni azokat az elemeket, amelyek az ország gazdasági életében még nagy jelentőségű szerepet játszhatnak a gazdasági érdekek fejlesztése körül. A képviselő, ha érdeke úgy kívánja, lemondhat mandátumáról és helyébe a kerület más képviselőt választ. A főrendiház tagja egészen más helyzetben van: akár örökjogon, akár kinevezés útján jutott a Házba, az ő helye nem pótolható. Ha a képviselőházra érvényes összeférhetetlenségi szabályokat a főrendiházra is alkalmaznék, könnyen beállhat az, hogy az egyes esetekben abból az államra háramlanának káros következések. Ha már az állam a képviselővel adás-vételi, szállítási ügyleteket nem köthet s igy a középbirtok (s részben nagybirtokok)s ipari vállalatok jó részében üzleti összeköttetésbe nem léphet, az új törvénynyel pedig az államot attól is eltiltanék, hogy a nagybirtokok s a nagy ipari vállalatokkal sem köthetnek üzleteket, ezzel az államot oda terelnék, hogy szükségleteit vagy nagy bajjal itthon, esetleg pedig egyenesen a külföldön szerezze be, ami közgazdaságilag képtelenség volna. A vezérelvek általában a következők: 1. Hogy a törvényhozó függetlensége a kormányzó hatalommal szemben biztosíttassák; 2. hogy a törvényhozói állás és befolyás felhasználása által, a magánérdek a közérdek rovására ne érvényesülhessen; 3. hogy a parlament tisztessége és tekintélye megóvassék. Főrendiházunk mai szervezete mellett azt, a törvényhozói függetlenség szempontjából órai, aligha szükséges. Magának a javaslatnak az ismertetését a következőkben mondja el az indokolás: A javaslat a képviselői inkompatibilis törvényből az összes etnikai szempontokat átvette . Az állásbeli összeférhetlenséget a főrendihez szervezetének megfelelően szabályozta a javaslat, mégpedig eltérően szabályozta az érdek-inkompatibilitásnak az egyéni érdek inkompatibilitását képező részét. Az egyéni inkompatibilitás szabályozásánál az általános szabály az, hogy a főrendiházi tag vállalkozó, közvetítő, bizományos soha sem lehet; szállító, vevő, haszonbérlő is csak akkor lehet, ha a szállítást, vételt, haszonbérletet nyilvános versenytárgyalás útján kereste. Az érdekösszeférhetlenség mindkét ága (egyéni, társulati) tehát itt nem annyira a törvényhozó függetlenségének megóvása, mint inkább a közérdek megóvásának szempontjából lett így szabályozva. A főrendek nincsenek kizárva az állammal kötendő üzletből, de ahol ilyen üzleteket kötni akarnak, azokat csak nyilvános versenytárgyalás útján szerezhetik. A nyilvános versenytárgyalás legalább a jogügylet keletkezésénél kizárja a kormány kedvezésének lehetőségét. Igaz, hogy az ügylet lebonyolításánál, az átvételnél a kormány esetleges kedvezése nincs kizárva. De bíznunk kell minden kormánynak a közjóra irányzott s azt megvédeni tudó törekvésében, mely úgy is a parlament ellenőrzése alatt áll. S a kormánynak nem is igen lehet érdeke, hogy a főrendiház tagjaival szemben kedvezést gyakoroljon politikai szolgálatok fejében, mint a képviselőház tagjaival szemben egyes esetekben előfordulhat. Az indokolást a miniszterelnök a következőkben fejezi be : Miután tehát a jövőben ily összeférhetlen állásokat a főrendek sem tölthetnek be, ki van zárva annak veszélye, hogy a képviselők összeférhetlenségéről szóló törvény folytán a képviselők soraiból kiszorult összeférhetlen állások a főrendekre menjenek állandók a trónkövetelőt elismerni, ha nem fogja a várost kifosztani. Mulay Abdul Asis szultán azon vban még ennek dacára sem tekinti ügyét elveszettnek. Hiszen az apja is vereséget szenvedett egy alkalommal s mégis megtartotta az uralmat. Ma azonban mégis más a helyzet, különös tekintettel arra, hogy Marokkóban már némi európai kultúra is meggyökeresedett. A szultán adóreformjaival elvette hivatalnokainak mellékjövedelmét, amiért is ezek ellenségeivé váltak. Az igazhivők pedig haragszanak rá, mert európaiakat s különösen angolokat is bevont a hatalom gyakorlásába. S a papoknak ezt az ellenszenvét még növelte az a körülménys, hogy a szultán egy angol misszionárius gyilkosát kihozatta a mecsetből, agyonlövette s a misszionárius özvegyének 1000 fontot fizettetett. A mecsetnek ilyetén megszentségtelenitése szinte fanatikus ellenségeivé tették az ulemákat, akik meg is terímtették a forradalmat ellene. De a nemzetközi bonyodalom még akkor sem fog feltétlenül beállani, ha a trónkövetelő győz is, mert ez puszta trónváltozás lesz, amely a status quot nem fogja megzavarni. 5 KÜLFÖLD. A marokkói kérdésben egyelőre nem tartanak nemzetközi bonyodalmaktól. Hogy ez a megnyugovás meddig fog tartani, az előre meg nem mondható. A beérkezett legutolsó hírek szerint Fez alig fogja magát néhány napig tartani. Ha a szultán hívei az ország déli részéből nem küldenek idejekorán segítséget, akkor a főváros, amelyet most már a vízhiány is gyötör, hamar meg fogjamagát adni. Jellemző különben a fezsek magatartására nézve az a hír is, hogy hat Csütörtök, 1903. január 1. TÁVIRATOK. A venezuelai bonyodalom. Carracas, dec. 31. A felkelők Barquisimeta visszavételénél 112 halottat és 324 sebesültet veszítettek. San Carlos és Tinaquillo megint a kormány kezében van. Az Egyesült Államok követe azt a hírt kapta, hogy a Charisbdis angol hadihajó a Prins Maurits németalföldi gőzösnek külön megengedte, hogy befusson az angolok által elzárt la guarrai kikötőbe és kirakja rakományát. A Bausan olasz hadihajó kapitánya felszólította a németalföldi gőzöst, hogy hagyja el a kikötőt, de a brit hadihajó kapitánya megengedte, hogy a németalföldi hajó folytassa szállítmányának kirakását. Az ide való amerikaiak azt látják ebből, hogy az angolok az amerikai hajók rovására különbséget tesznek a hajók között. Carracas, dec. 31. Castro elnök ma délben visszatért Carracasba és mindjárt fogadta az amerikai követet, aki közölte vele az idegen hatalmasságok követeléseit. Castro válaszát holnapra várják. Pária, december 31. A Matin jelenti Carracasból. Hír szerint a carracasi francia konzul a venezuelai kormánytól azt az ítéletet kapta, hogy azokat a reklamációkat, amelyeket nem vettek fel az ez év elején Parisban kötött francia-venezuelai szerződésbe, Ugyanúgy fogják figyelembe venni, mint Németország, Anglia és Olaszország reklamációit. Ugyanígy fogják elbírálni Belgium, Spanyolország és Németalföld reklamációit is, mert ezeket a venezuelai bíróságok elé vitték. Carracas, december 31. A kormány csapatai háromnapi harc után újra bevették Barquisimeta városát, amely nemrég a Solognie Penaloza vezetése alatt lévő felkelők hatalmába esett. A román-bolgár kereskedelmi szerződés. Bukarest, dec. 31. A szenátus egyhangúlag elfogadta a Bulgáriával fennálló kereskedelmi szerződésnek 1904. január 1-éig való meghosszabbítását. A marokkói kérdés. Paris, dec. 31. A marokkói események ötletéből ellenzéki lapok megint heves támadásokat intéznek a haditengerészeti miniszter ellen, aki szerintük intézkedéseivel nagyon csökkentette a földközi-tengeri hajóraj harcképességét. London, dec. 31. A lapok nem adnak hitelt annak a jelentésnek, hogy Franciaország, Spanyolország és Olaszország Marokkó, illetőleg Anglia ellen irányuló megegyezésre léptek. A Daily Chronicle azt írja: Ha a lázadás teljesen sikerülne, Európa beavatkozása parancsoló, szükséggé válnék. A Standard azt mondja: Ebben a pillanatban, amikor Törökországot a macedón kérdés fenyegeti, sajnálatos volna, ha a Földközi-tenger nyugati részén nemzetközi válság támadhatna. A külügyi hivatalok mind abban állapodtak meg, hogy eddigelé nem gondolnak beavatkozásra. Ámde meg kell védeni a honfitársak érdekeit és ez a feladat szükségessé teheti, hogy csapatokat küldjenek ki. Ha az egyik kormány eljárni készül, mások is kénytelenek lesznek lépéseket tenni s igy ránk erőszakoltatnék a baj, melyet kikerülni óhajtunk.