Hazánk, 1903. július (10. évfolyam, 153-179. szám)
1903-07-01 / 153. szám
, de azt ellene fölhozni, hogy nem parlamentáris, nem helyes. Kossuth Ferenc nézete szerint mindenesetre kifogásolandó, hogy miniszterelnöknek olyan államférfit neveznek ki, akinek a parlamentben nincs múltja, nincs gyökere és neki megadják azokat a koncessziókat, melyeket a régi miniszterelnöknek is megadhattak volna s igy nem lett volna szükség kormányválságra. Pichler Győző főleg a Tomasics megbízását tartja a nemzet megsértésének. Tomasics ultrahorvát és magyarellenes magatartásával a magyarság legerősebb kritikáját, sőt felháborodását vonta magára. Ez a ténye az új miniszterelnöknek egymagában véve arra kötelezi a pártot, hogy ellene a legerősebb parlamenti támadást indítsa. Kossuth Ferenc elsősorban szükségesnek tartja, hogy az iránt nyújtson a párt bizonyítékot, hogy a mostani kormány ellen épp oly erővel fog küzdeni, mint a többi kormányok ellen; másodsorban nem tartja szabályosnak és rendesnek ezt az alakulást a fölhozott okokból. Szólt továbbá ismételten arról, hogy a párt fényes diadalt aratott. Benedek János indítványozza, hogy az elnök által említett ama kifejezés helyett, hogy pártunk diadalt aratott, annak az erőteljes kijelentését tegye meg az elnök holnapi támadó beszédében, hogy pártunk a harcot nem adta föl, hogy teljes erejéből újra kezdi a katonai hatalom minden oly követelésével szemben, melynek ellenértékéül a nemzet jogos követelményei meg nem adatnak. Kossuth Ferenc vitatja a diadalt, mert, úgymond, visszavertük a támadást anélkül, hogy bármit is feladtunk volna. Komjáthy Béla osztja az elnök nézetét, de azt, hogy diadalt arattunk, mégis elhagyandónak tartja, mert pozitív eredménye a harcnak nincs. Komjáthy a szóban forgó rágalmakkal foglalkozott, mire Kossuth kijelentette, hogy azokra az értekezleten nem reflektál. Komjáthy továbbá kifejti, hogy szükséges, miképp az elnök a legerősebb támadást intézze az új kormány és különösen az uralmi párt ellen, mely kilenc évvel ezelőtt a legridegebb elzárkózottsággal felelt a bán kormányalkotó törekvésére s most ime beadta a derekát. Hangoztatandónak tartja a bán vállalkozásának könnyelműségét a Tomasics kinevezésével. Horváth Gyula: Csatlakozik Komjáthy álláspontjához, de szükségesnek tartja a kiegyezés kérdésére is kiterjeszkedni. Az elnök tudatta a bánnal, hogy valahogy eszébe ne jusson neki a kiegyezési javaslatokat még a nyári szünet alatt beterjeszteni. A bán erre vonatkozólag úgy nyilatkozott, hogy ő ezt csak akkor teszi, ha elegendő ideje lesz erre, különben is a bán kijelentette ugyanakkor, hogy a szóban lévő kérdésben a Ház plénuma előtt kimerítő és megnyugtató nyilatkozatokat fog tenni. Mezőssy Béla kijelenti, hogy a lapoknak az a híre, hogy ő a pártból a katonai javaslatok ügyében elfoglalt álláspontja miatt kilép, egyelőre korai. Ez idő szerint erről nincs szó és ez a fejleményektől függ. A bánt ő nyilatkozattételre szorítandónak tartja a katonai javaslatok kérdésében. Ha Khuen-Héderváry az erőszak politikáját vallja és nemzeti koncessziók nélkül terjesztik be a véderőtörvényt, akkor ő szövetkezik bárkivel, hogy az indemnilit megobstruálja. Tudnia kell még a bánnak a kiegyezési kérdésekben elfoglalt álláspontját is. Kossuth Ferenc előadja, hogy barátai jelenlétében a következő kérdést intézte a bánhoz: Magáévá teszi-e azt az álláspontot, amelyet Széll az Apponyi nemzeti követelményei irányában elfoglalt ? A bán erre így felelt: Én, a kormányfolytonosság elvén állván, Széll Kálmán álláspontját a magamévá teszem. Komjáthy Béla elmondja azt is, hogy megkérdezték a bántól azt is, hogy Tisza István erőszakos rendszerét akarja-e folytatni, vagy Széll Kálmán konciliáns politikáját? A bán erre azt felelte, hogy a Széll politikáját folytatja. Baló Mihály azt indítványozta, hogy az új miniszterelnöktől a katonai javaslatokra, nemzeti követelményekre és a kiegyezés kérdéseire nézve kell a pártnak nyilatkozatot követelnie. Még többen felszólaltak, valamennyien abban az értelemben — és ez a pártnak nem formálisan kimondott határozata, — hogy a függetlenségi pártnak kötelessége minden irányban tüzetes tájékozást és feleletet szereznie az újminiszterelnöktől. Az értekezlet kilenc óra után ért véget. Fejérváry kilépése a szabadelvű pártból. Kormányváltozás és kivételes állapotok esetén néha a jámbor Bud. Tud is szenzációval kedveskedik a napilapoknak. Most azt írja ugyanis, hogy Fejérváry, a bukott miniszter-buktató ma este megjelenvén a szabadelvű pártkörben, ott kijelentette, hogy csak búcsúzni jött, mivel a legközelebbi napokban ismét áthelyeztetik a hadsereg kötelékébe s mint tényleg szolgáló táborszernagy, sem képviselői megbízást nem vállalhat, sem politikai klub tagja nem lehet, ezért temesvári mandátumáról végleg lemondott és mihelyt megszűnik rendelkezési állománybeli táborszernagy lenni, kilép a szabadelvű pártkörből is. Fejérváry ezen kijelentésével kapcsolatos az az értesülésünk, hogy Fejérváry legközelebb egy magas udvari méltóságra fog kineveztetni. Temesvárról telegrafálják: Temesvár sz. kir. városnak Molnár Viktor főispán elnöklésével tartott mai közgyűlésén felolvasták báró Fejérváry Gézának búcsúlevelét, amelylyel a város országgyűlési képviseletéről való lemondását bejelenti. A közgyűlés a búcsúlevelet és Telbisz Károly kir. tanácsos, polgármester indítványát elfogadva, elhatározta, hogy a város háláját és rokonszenvét hasonló búcsúiattal viszonozza, báró Fejérváry Gézának, a város díszpolgárának, Temesvár felvirágzásának érdekében kifejtett működése elismeréséül s a polgárság szeretetének jeléül arcképét a tanácsterem számára megfestett. Kossuth és Bánffy. Báró Bánffy Dezső tudvalevőleg fölcsapott ellenzéki pártvezérnek egyelőre azonban — párt nélkül, úgy látszik Kossuth Ferenc kezéből akarja kiragadni az ellenzéki pártvezérséget, mert miután a szabadelvű pártban nem leli ez idő szerint honját, Kossuthot támadja. Erről tesz tanúságot Bánffy Dezső lapjának egyik legutóbbi cikke, melyben Kossuth Ferencet egyszerűen azzal vádolja, hogy a függetlenségi párt legutóbbi — a kormányváltozás alkalmával kibocsájtott manifesztumát — meghamisította. Az idézett lapban ugyanis a következőket olvassuk: A párt először megbízta Kossuth Ferencet, Barta Ödönt, Benedek Jánost és Szatmári Mórt a manifesztum megszövegezésével, amely manifesztummal be akarták adni a hívő 48-as népnek a leszerelés gyalázatát. A szöveget maga Kossuth írta meg és természetesen a bizottság minden egyes tagja beleszólhatott a szövegezésbe. Kossuth Ferenc a szövegbe bele akarta tenni a kijelentést, hogy a függetlenségi párt többé obstruálni nem fog. Ebből heves vita támadt, amelynek kapcsán Kossuth, magából kikelve ordította : — Aki obstruálni akar, az ki fog menni a pártból! Benedek János erre megjegyezte : — Vagy pedig te fogsz kimenni a pártból — vezér ! Ez a «kedélyes» vitatkozás azzal végződött, hogy a bizottság annak a pontnak a kihagyását határozta, hogy a párt ezentúl obstruálni nem fog. Kossuth Ferenc látszólag engedett, de utólag mégis a szövegbe vette: «Most visszatérünk a párt hagyományos és rendes harcmodorára. Nem használjuk tovább évtizedes küzdelmeink folytatásában a rendkívüli eszközöket .» Ezt a mondást belecsuztatta Kossuth a manifesztumba. A bizottság tagjai azonban ezt megtudták és felrohantak Kossuthoz, megfenyegetvén: — Becsaptál bennünket! Ezt nem tűrjük. Kossuth megijedt és beleegyezett abba, hogy a lapok telefon utján keressenek meg e passzus kihagyására. Ez megtörtént. A «Független Magyarország» és a «Budapesti Hírlap» a kiáltványt e passzus kihagyásával közölték. Erről bárki meggyőződhet, ha az akkori számokat kezébe veszi. A «Pesti Hírlap» ’azonban nem törődvén a függetlenségi párt kebelében dühöngő egyetértéssel, a maga eredeti szövegében közölte a kiáltványt. Az «Egyetértés»-nek maga Kossuth Ferenc telefonált és tényleg kihagyotta ezt a mondatot: «Most visszatértünk a párt hagyományos és rendes harcmodorára.» Ellenben a másik, lényegesebb pontot benhagyatta: «Nem használjuk tovább évtizedes küzdelmeinknek folytatásában a rendkívüli eszközöket.» Ezt a mondatot benhagyta Kossuth Ferenc és súlyosabb formát adott ennek a mondásnak, ezt tévén a szövegbe a «használ/a/t» szó helyébe: «Használ/za//«/..» Ezt a hírt hiteles helyről kaptuk. Erre Kossuth Ferenc ma ezt a kemény levelet intézte a «Magyar Szó» szerkesztőjéhez. Ön jónak látja nap-nap után engem kétértelmű kifejezésekkel meggyanúsítani. Június 30-iki számában többek közt már annyira ment, hogy azt írja, hogy a katonai javaslatok tárgyában kifejtett akciómmal nem az ország számára, hanem a magam részére értem el valamit. Ezennel felhívom, hogy nyíltan írja meg, magam számára mit értem el? Ha ön tisztességes ember, ezt Ön kötelességének fogja ismerni Kossuth Ferenc, Mese. A Budapesti Napló ma reggelig a következő politikai mesét álmodta: Az éjjeli órákban szenzációs dologról értesülünk, amely esetleg meglepő fordulatot adhat a politikai helyzetnek. Ma este ugyanis a Kossuth-párt értekezletet tartott, amelyen Kossuth Ferenc pártelnök, a jelenvolt kisszámú párttagok nagy meglepődésére, az uj miniszterelnökkel folytatott megbeszélésnek egy eddig ismeretlen részletét adta elő. Elmondta ugyanis, hogy gróf Khuen Héderváry Károly közölte vele, hogy az 1899. évi XXX. törvénycikket — az úgynevezett Széll-féle formulát — módosítani szándékozik. Ez a formula ugyanis annak idején a kiegyezés garanciájaképpen kimondotta, hogy a nemzetközi kereskedelmi szerződések, valamint a vámszövetség és a többi kiegyezési törvény lejáratának egybe kell esnie, továbbá, hogy új kereskedelmi szerződések az új autonóm vámtarifa megállapítása nélkül nem köthetők. Az új miniszterelnök a törvényből ezt az utóbbi fontos garanciát törölni akarja és bejelentette, hogy már a legközelebbi időben ilyen értelmű törvényjavaslatot nyújt be. Kossuth Ferenc közlését a párt jelen volt tagjai nagy megdöbbenéssel fogadták és ennek hatása alatt elhatározták, hogy a legmesszebbmenő harcot indítják gróf Khuen-Héderváry ellen. Az éjjeli órákban a szabadelvű párt körében is elterjedt ez a hir és nagy konsternációt okozott. A «B. N.y. értesüléséhez csak annyi megjegyzésünk van, hogy az 1899. évi XXX. törvénycikk módosítása egyszerűen ki van zárva. Ez a törvénycikk biztosítja nekünk, hogy minden bonyodalom kikerülése céljából egyidőben járjon le az Ausztriával való gazdasági egyezményünk és a külfölddel kötött kereskedelmi szerződéseink. Ez a törvénycikk a régi rossz vámtarifa helyett egy új, egészségesebb vámtarifa alapjára helyezkedik, mely a külföldi versenynek eddig kitettt gazdasági terményeinknek is jobb védelmet biztosít. Ennek a törvénynek módosítása, vagyis újabbal pótlása tehát ki van zárva és az erélyes ellentállásra találna magában a szabadelvű pártban is. Csak annyi megjegyzésünk van erre a politikai mesére, mely egyáltalán nem alkalmas arra, hogy az uj kormány politikai térfoglalását egyengesse. HAZÁNK. 153. szám. Szerda, 1903. julius 1. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, junius 30. Az új kabinet ma mutatkozott be a képviselőházban. Zsúfolt ház és karzatok előtt foglalta el gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök kabinetje élén a piros bársonyszéket s ha a jelekből ítélni szokott a miniszterelnök, kormányzása tartós lesz, mert az a fogadtatás, melyben a függetlenségi párt részesítette, csak tartós kormányzást jelenthet. A mai ülésre a horvátok is majdnem teljes számban megjelentek, nagy érdeklődésük természetes okokból érthető. Fél tizenegy órakor gróf Apponyi Albert elnök megnyitotta az ülést s megtette elnöki bejelentéseit. A bejelentéseket nem valami nagy figyelemmel hallgatta a Ház, a képviselők egymás közt beszélgetve várták az új kabinet érkezését, amelyre vártak már az üres bársonyszékek. Az elnöki bejelentések alatt hirtelen nagyobb zaj támadt, hömpölyögve futott végig: — Jön a kormány. Az uj kabinet gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnökkel élén lépett a terembe, a bársonyszékekhez Csávossy Béla háznagy és Farkas János főterembiztos vezette a minisztereket. Az uj kabinet a jobboldal zajos éljenzése és a függetlenségiek hangos zsinókiáltásai között telepedett le helyére. De alig foglalták el a bársonyszéket, Pichler Győző felugrott a függetlenségi középről s szenvedélyesen kiabálta: — Mit keres itt Tomasics az uj kabinetben? Neki nincs itt helye, amiért megtámadta a magyar nemzetet. Rátkay László, a függetlenségiek zajos zsió kiáltása között harsogta Tomasics felé.