Hazánk, 1904. október (11. évfolyam, 233-258. szám)

1904-10-01 / 233. szám

HAZÁNK. 233 szám. Port-Arthur ostroma, London, szeptember 30. A «Daily Telegraph» jelenti Sanghajból tegnapról. Kínai jelentés szerint a port-arthuri ostromló had vesztesége elesettekben és sebesültekben jóval felülmúlja a 30.000 főt. A sereg az elmúlt napokban tizenkét hüvelykes tarackütegeket kapott. Csifa, szeptember 30. A legutóbb elfoglalt erődítményekről a japánok már kis távolságra lövöldözik Port- Arthur kikötőjét és a benne horgonyzó orosz hadihajók biztos célt adnak. Az orosz hajóraj helyzete válságos lett, alig képesek már nyílt tengerre menni, de mégis kénytelenek lesznek megpróbálni a japán blokád áttörését, mert a kikötőben nem kerülhetik el a biztos megsemmisülést. Csifu, szeptember 30. Itt élő oroszok hírül hozták, hogy Port-Arthurnál három erőd kivételével, amelyeket az oroszok még megszállva tartanak, az összes fontosabb erődítvény a japánok hatalmában van. A kikötő nyugati bejárata hozzáférhető. A japánok lassan és óvatosan dolgoznak, mert félnek a sűrűn lerakott orosz aknáktól. A hangcsingjangi erődöt két mértföldnyi távolságról, a haotesanit pedig másfél mértföldről bombázzák a japánok. A dráma utolsó felvonása már nem késhetik soká, mert a japán sereg ereje a végsőkig meg van feszítve, a csapatok fáradtak. Az ostromhoz a japán vezér a legutolsó korosztálybelieket rendeli, akik bámulatos hősiességgel és halálmegvetéssel harcolnak, az ágyukért élet-halál harcot vívnak. Az Arany-hegytől jobbra levő szeszgyárat a japán gránátok zoróbadöntötték, a vízvezetéket elzárták, a japán hadihajókról pedig folyvást bombázzák a kikötőt. A szárazföldi harctérről, natban kozákok tartják megszállva. Hír szerint erős orosz csapatok őrködnek Mukdentől délkeletre. A japánok kínai rablókat, kik a Liaco körül kerültek kezükbe, lefejeztek. London, szept. 30. A Daily Telegraph jelenti Sanghaiból: Japánban az idén az újoncokat több hónappal előbb hívták be, mint rendesen. Hir szerint a japánok készülődnek, hogy Szahalint még októberben megszállják. Mandzsuországba szakadatlanul mennek segédcsapatok. A japánok sokat szenvedtek a berbektől, mely állítólag több áldozatot szed, mint az összes csaták. Azt hiszik, hogy a járvány állott főtt rizs élvezetétől ered. Legtöbbet szenved az ostromló tábor. A 11. hadosztályt betegség és egyéb veszteségek majdnem teljesen megsemmisítették. A Hun folyó áthidalására sok vasúti vonat szállítja a hídépítő anyagot észak felé. Október elejére várják a japánoknak Mukden felé való előrenyomulását. Hir szerint a japán katonák feldúltak és kifosztottak egy orosz templomot Liaojangnál, melyet orosz épületnek tartottak. Berlin, szeptember 30. A Lokalanzeigernek táviratozzék Szentpétervárról. Megbízható értesülések szerint a japán harcvonal két számira megkerülő mozdulatot készül végrehajtani. A japánok Mongolország déli részén önkénteseket toboroznak a benszülöttek közt, akiket Inkauban fegyvereznek fel. Kuropatkin megnézte a kínai császárok sírjait Mukden körül, mert a kínaiak azt híresztelték, hogy a sírok fel vannak dúlva, Kuropatkin személyesen meggyőződött, hogy a sírok sértetlenek. Niucavang, szeptember 30. Az orosz sereg zöme Mukdentől északra van összevonva. A két szárnyat erős tüzérhadállások, sáncok, árkok és tüskés drótsövények védik, a dél felől levő utak pedig alá vannak aknázva, úgy hogy a japán seregeknek nagy nehézségekkel kell majd megküzdeniök. E pillanatban még bizonytalan, vájjon az orosz sereg tartani fogja-e Mukdent, a jelek az ellenkezőre vallanak. Páris, szeptember 30. London, szeptember 30. A Standardnak jelentik Kuroki főhadiszállásáról, hogy nap-nap után fordulnak elő kisebb ütközetek az orosz lovasság és Kuroki serege között. Az oroszok nagy része visszavonul a Mukdentől északra eső területre és útban van Tieling felé. Tieling meg van erősítve és e pillailyenkor dongó virágból, avagy nefelejcsből, már ami a közelben akadt, koszorút font göndör fekete hajába s bizony hiába volt ott a doktor bácsi Etelkája vagy a járásbiróék Irmája, azért mindig csak a báró Zsuzsikát kaptuk be a körbe. És ott hogy táncolt, mint az orsó, úgy perdült sarka körül. Nem is hagytuk volna ki a világ kincséért sem semmiféle játékból s nagybácsi bizony ok nélkül tilalmazta a korán érő spanyol meggy oltoványait, mert az első pirosló szemeket Zsuzsikának hordtuk. Csak olyan hiábavaló szerszámoknak bizonyultak a hólyagos cseresznyefákra rakott lépvesszők is, melyek az előtermést a sárga rigóktól és seregélyektől megoltalmazni lettek volna hivatva. Hasonló sorsban részesült a veres szőlő, egres, a vajasalma, füzalma, muskotályszilva, ringlet és méz vackor. És soha házőrző kutya olyan alaptalanul nem szenvedett láncon, mint a mi Kormosunk abban az időben. Láncra tétette ugyanis a nagybácsi szegényt nappalra, hogy éjszaka annál dühösebb legyen az idegenekre s ugassa meg a gyümölcstolvajt. Nemcsak a mi házunknál folytak le azonban ok nélküli statáriumok a cselédséggel a gyümölcsért, csak úgy volt az a falusi játszópajtások szüleinél is. Innen egy ritka tarka bazsarózsa veszett el a kertből, melyet vasárnap délelőttre a templomba szánt az eladó leány, onnan egy veres szegfű, vagy teljes sárga violaszál, melyet pörge legénykalap mellé szánt tulajdonosa . . . És elkövetkezett egy szeptember hónap, a legemlékezetesebb valamennyi között, amikor fájó szívvel tettem le az ostort és iskolába vittek a városba. Képzelhető-e kérem egy olyan gimnazista fiú, aki cigánygyerekekkel áll össze játszani ? Hát vége szakadt a madarászásnak s lenéztem a «Pünkösdi rózsát». Ebben az időben cseperedett felserdült leánynyá Mukdenből jelentik. Megerősítik azt a hírt, hogy a japánoknak Mukdentől délre csak gyönge csapataik vannak, melyeknek előőrsei a Jentaitól keletre lévő szénbányáknál állnak. Megerősítéseik nyugaton Dasicsantól a Tarcse folyóig érnek. Kuroki folytatja előrenyomulását kelet felé, a báró Zsuzsika s a gyermekkori pajtások közül utána vetette magát Széles Istvánnak a legény fia. Széles Istvánról okvetlenül el kell mondani e helyen, hogy ő a legmódosabb gazda a faluban s ha bárki rátekint e szúrós szemű, tagbaszakadt szőke bajuszu székelyre, azonnal látni fogja, hogy ő kegyelme soha sem egyeznék bele egy olyan házasságba, melyet egyetlen fia rangon alól kötne. Nyolcökrös eke jár ki reggelenként az udvarról s legalább hatökrös magyar legyen, aki azt akarja neki mondani: apatárs. A báró ekkor már a saját házában lakott és közhivatalt is viselt, kikiáltó lévén a faluban s mint ilyen, bejáratos volt a községházához, de a hat ökörből még mind a hat hiányzott s az ehhez járó negyven hold földből még egyetlen egyet sem mondhatott a magáénak. És ha Dárius kincsével rendelkezett volna, gondolják, hogy az a mi falunkban érne valamit? Már abból a szempontból, ha a leányát a Széles István fiához akarná feleségül adni, bizony mondom, hogy semmit, éppenséggel semmit. Megmilliomosodhatik egy cigány, vagy legalább ötven-hatvanezer forintot szerezhet, mint teszem Ócfalván Till János, akinek negyvenezer pengő forintja van a megyei takarékpénztárban s tavaly, mikor a felesége meghalt, tizes bankókkal borította be a koporsóban s az udvarhelyi bandával muzsikáltatott a temetőben; de azért csak mindig cigány marad, akihez nem hogy Széles István, de egy napszámos sem adná feleségül a leányát. Hát hogy szimatolni kezdettek a malomárok partján, a járásbírósági épület mögött sulykoló asszonyok, fülébe jutott a hir a kevély Széles Istvánnak is. De a fülébe jutott volna anélkül is, mert Gazda Mihályné, ez éles nyelvű özvegy egy Páris, szept. 30. A Matin úgy értesül Szentpétervárról, hogy Ajexejev helytartót visszahívták Mandzsuországból és hogy négy-öt nap múlva elutazik. Visszahivatásának az az ürügye, hogy a cár az ő szájából akar teljes felvilágosítást nyerni a reggel: «Isten áldását kívánta, a szép fekete, leendő menyhez.» Mit végzett, mit nem végzett Széles István a fiával, mai napig sem lehet tudni, mert az ő kegyelme portájáról nem szivárognak ki a családi dolgok, de a legközelebbi választásnál bíróságot vállalt s megkezdődött a báróék üldözése. Mindez azonban úgy látszik, nem sokat lendített a dolgon, mert Széles Jóskát egy őszszel elvitték a császár kenyerére és az apja, noha módjában lett volna, semmit sem tett a kiszabadítására. Katonának vitték a báró fiát is s ez kovácsmesterséget tanult Brassóban a tüzéreknél s Háromszéken nyitott műhelyet később. Mig Széles Jóska huszárkodott, a városban szolgált báró Zsuzsika, ám ne gondoljunk ezért semmi rosszra, mert nem egy városban voltak. Egy husvétban történt, otthon vakációztam s hát hire jött, hogy férjhez vitték a városban a báró leányát. Valami hivatalszolga bolondult bele a finánchivataltól s köntösös úriasszony lett Zsuzsikából. Már odahaza volt a Széles István fia, amikor először járt látogatóba az anyjához Zsuzsa. A drámák azonban nem a mi falunkban történnek és csupán a népszínművekben láttam, hogy szerelmi bánatában falu rossza lesz az érző szivü legény. Mi tűrés-tagadás, még jobban lenézték a cigányleányt, mióta vitte valamire s a csúfolkodók között ott vala Széles Jóska is. Nem állott szóba vele semmi emberfia, pedig zöld köntöse seperte az országutat, ha kis gyerekével, sétált s Széles Istvánné «tévedésből» persze, kicsi híján, szinte leöntötte egy fazék hamuval, amint a kapuja előtt elhaladt. Hát a látogatás kudarccal végződött ezúttal Oklándon s báró Zsuzsa nem is jött többé ki a városból, csak füzét hallottuk, hogy Budapestre helyezték az urát s végképpen eltávoztak Udvarhelyről. 3 Szombat, 1904. október 1. Linevics serege. Páris, szept. 30. A Matinnak jelentik Csifuból: úgy hírlik, hogy a Linevics tábornok parancsnoksága alatt álló Vladivosztok alatt lévő sereg Koreába akar előrenyomulni, hogy ott a telet a japánokra nézve veszedelmes állásban töltse el. A japánok hír szerint elhatározták, hogy Linevics tábornok ellen 20,000 főnyi sereget küldenek. A japánok Csifu előtt. Berlin, szeptember 30. Szentpétervárról táviratozzék a Berliner Sökalanzeiger-nek. A csifui kikötőben négy nyugtalanságot idézett elő három japán cirkálóhajó megjelenése. A három hadihajó egy vonalban helyezkedett el a kikötő bejárata előtt. Togonak ez a rendszabálya nyilván arra való, hogy Port-Arthurt teljesen elzárja a külvilágtól. Az európai kolónián azt hiszik, hogy a japán admirálisnak ezt az intézkedését a kínai tábornokok is jóváhagyták. Tegnap éjszaka a csini kikötőben levő aknanaszádok csatlakoztak a japán cirkálókhoz. Az elveszett attasék, Páris, szept. 30. Az «Echo de Paris» azt állítja,, hogy gilgenheimi Hänschen lovag port-arthuri német katonai attasé és de Couverville francia attasé augusztus 17-én hagyták el Port-Arthurt egy dsunkában, melyen francia lobogó volt kitűzve. A japánok ezt a dsunkát augusztus 20-án elsülyesztették és a két tisztet megölték, hogy irataikhoz jussanak. Idézett lap hozzáteszi, hogy remélhetőleg a francia kormány nem lesz oly együgyű, hogy vizsgálatot tart ez ügyben, mert a japánoknak könnyű lesz bebizonyítani, hogy a dsunka, mely a két tisztet vitte, orosz aknába ütközött. Alexejev visszahívása.