Helikon, 2000 (11. évfolyam, 303-324. szám)
2000-01-10 / 1. szám (303.)
------------------HELIKON---------------------------------------------- PÉNTEK JÁNOS Erdélyi tudós ünneplése Göttingában Kétszáz esztendeje van annak, hogy Göttingában megjelent a neves erdélyi nyelvész és orvos, Gyarmathi Sámuel (1751 — 1830) Affinitas linguae Hungaricae cum linguis Fennicae originis grammatice demonstrata (A magyar és a finn eredetű nyelvek rokonsága, nyelvtanilag bizonyítva) cmű munkája, amelyet a nyelvtudomány története joggal tekint az összehasonlító történeti módszer és irányzat úttörő művének. (Nem véletlen, hogy 1968-ban Amerikában újra megjelentették hasonmás kiadásban.) A kétszáz éves évfordulóról a göttingai egyetem Finnugor Intézete ünnepi ülés keretében emlékezett meg. Az Intézet igazgatója, Gulya János professzor évtizedek óta foglalkozik Gyarmathival és az Affinitasszal, 1978-ban monográfiát jelentetett meg róla. Gyarmathi Sámuel mozgalmas és mozgékony életútja három erdélyi városból indult: Kolozsvárról, ahol született, és ahol iskoláit kezdte, Enyedről, ahol tanulmányainak jelentős részét folytatta, és Zilahról, ahol tanuló és később tanár is volt. Kolozsvár indította el, és Kolozsvár fogadta be örökre élete végén, az erdélyi magyar Pantheonban, a Házsongárdi temetőben van eltemetve. Fő műve kétségtelenül a göttingai szellemi légkörben megírt Affinitás, a tudománytörténet viszont méltán tartja számon másik két művét is, az 1794-ben megjelent kétkötetes nyelvtanát és későbbi, szintén úttörő szótári munkáját, az 1816-ban Bécsben kiadott Vocabulariumot. Ennek a két munkának fontos szerepe volt a 18. század végi erdélyi szellemi és nyelvi mozgalmakban, a magyar nyelv iránti érdeklődés felkeltésében. Gulya professzor, a mostani göttingai emlékülés kezdeményezője és szervezője, többször járt Kolozsváron, előadásokat tartott, a két egyetemi tanszékkel már korábban együttműködési megállapodást kötött. A temetőben szomorúan láthatta azt, amit régebben Szabó T. Attila tett több ízben szóvá: hogy Gyarmathi házsongárdi síremlékét sem a református egyház, sem a város magyar intézményei nem gondozzák. Gulya professzor a szülővárost megszégyenítő ügyszeretettel most jelentős összeget küldött a sír restaurálására, rendbetételére. A mostani évfordulós ünnepség arra is jó alkalom volt, hogy Szilágyi Pál megbízott rektor, aki a kolozsvári egyetemet képviselte, a két egyetem további együttműködési lehetőségeiről tárgyaljon. Ott hangzott el az alábbi előadás is. Gyarmati modernségek erdélyi szemmel Az alkotó szellemnek nincs földrajzi dimenziója, a tudományos eredmény szempontjából többé-kevésbé irreleváns a tudós születési helye, nemzetisége, anyanyelve. A régiók, a nemzeti közösségek azonban mégis számon tartják saját fiaik tudományos teljesítményét, a hagyományba, a nemzeti tudatba beépül, azt erősíti minden olyan eredmény a múltból és a jelenből, amelynek egyetemes értéke, jelentősége van. Napjainkban a regionalizmusnak újra pozitív értelmezése van a politikai szóhasználatban. Ez különösen fontos és bátorító Eruópának azokon a tájain, amlyek évszázadok óta perifériának számítanak, amelyek akaratuktól függetlenül, részben földrajzi helyzetüknél fogva, gazdaságilag és társadalmilag elszigetelődtek és lemaradtak az európai centrumoktól. Erdélynek nem maga táplálta beteges kényszerképzete, hogy a nyugati kultúra peremvidékén lemarad, hogy kívül marad a fejlődés fő áramain. Kétszáz évvel ezelőtt hasonló aggodalmaik voltak az erdélyieknek: az erdélyi német népcsoportok messze estek saját anyanemzetüktől, az erdélyi magyaroknak, románoknak pedig már akkor érezniük kellett, hogy a Habsburg Birodalom távoli tartományában, a keleti végeken élnek, ahová sem a szellem, sem a gazdaság éltető pezsgése nem jut el. A gazdasági és társadalmi elmaradottság némeyekre bénítólag hatott, másokat pedig ösztönzött. 1793 decemebrében alakult meg Aranka György vezetésével Erdély első tudományos társulata, az Erdélyi Magyar Nyelvmívelés Társaság. Ennek a társaságnak a tagjai, közöttük Gyarmathi Sámuel is, tisztában voltak a régió provinciális elmaradottságával, amely még az írásbeliség jellegében is megnyitvánult. Erdélynek ekkor nincs különösebb hatású kulturális és nyelvi központja, nincs olyan nagy tekintélyű vezető egyénisége, mint Magyarországon Kazinczy Ferenc vagy Révai Miklós. A korabeli nyelvi mozgalmaknak a fő célja az volt, hogy kialakítsák az egységes magyar irodalmi nyelvet. Ebben a tekintetben pedig fontos és bátorító volt éppen Gyarmatinak az a felismerése, hogy a magyar nyelv táji különbségei csekélyek, és hogy ezek hangtani és szókincsbeli jellegűek. Az iskolázottak, akiknek alkalmuk volt valamelyik nyugati egyetemen tanulni, ismerték a viszonyítási pontokat, tudták, melyek azok a szellemi központok, ahonnan az igazi értékek szétáramlanak, amelyekhez igazodva a hazai állapotokon is javítani lehet. A legtöbb erdélyit, így Gyarmathi Sámuelt is ez a meggondolás vezette, amikor a természettudományokkal ismerkedett, és orvosi diplomát szerzett, akkor is, amikor magyar nyelvtanával a korabeli racionalista grammatikákat követve a leírás kategóriáit a magyar nyelv sajátos rendszeréhez próbálta igazítani. Az erdélyiek számára Göttinga volt talán a legnevezetesebb ilyen viszonyítási pont. Gyarmathi Sámuel sem véletlenül iktatta be már a bécsi tanulmányait követő első tájékozódó utazásának útvonalába. Ennek a városnak és ennek az egyetemnek a józansága óvta meg őt az akkori legnagyobb kísértéstől, attól tudniillik, hogy történeti és nyelvészeti tanulmányaiban a keleti rokonság mítoszára keressen bizonyítékokat. Erdélyben főként a székelyek hím eredettudata táplálta ezt a feltevést, és ösztönözte az orientalisztika irányába még a 19. században is Körösi Csoma Sándort, Bálint Gábort és másokat. Bár nem volt székely, néhány évvel az Affinitás előtt maga Gyarmathi is a magyar nyelv keleti rokonságát vallotta. A helyes utat Martin Fogel, Sajnovics János már előtte megmutatta. Elméletileg pedig Leibniz és köre, majd Schlözer tette világossá számára, hogy nem a szavak egyezése a fontos a nyevek rokonításában, hanem a nyevtani rendszer (ezt joggal emelte ki a szerző a címbeli utalással: grammatice demonstrata, azaz nyelvtanilag bizonyítva!). Hogy egyáltalán a nyelvek összehasonlítása forrása, bizonyítéka lehet a rokonsági viszonyok tisztázásának, arra többek között tekintélyével Leibniz adott határozott bátorítást. Az akkori Göttinga egyeteme a mai eszményeknek is megfelelt: kutató-egyetem volt a szó legteljesebb értelmében, nyitott volt a szellemi befogadásban és a tanulni, alkotni vágyó személyek befogadásában, szemléletében pedig egyszerre volt átfogóan teoretikus és erőteljesen empirikus. A nyevhasonlítás sem állhatott meg tisztán teoretikus alapon, szükség volt arra a hatalmas nyelvi anyagra, amely az akkori orosz birodalom népeinek sokfde nyelvéből szótárként éppen abban az időben megjelent. De a kutatás számára fontos volt Fischer kéziratban maradt több nyelvű szótára is, amely — mint Gulya János megállapította — a magyar szavak etimológiájának is fontos forrása. Az Affinitásnak mint tudományos munkának, mint induktív bizonyításnak a következetessége és teljességigénye a legfeltűnőbb, mint a dm is utal rá: affinitas ... cum lingvis fennicae originis. A tárgyalás bővülő körében az akkor már ismertebb lapp és finn összevetésből indul ki, majd az észttel folytatja, hogy a többi (összesen hét) "finn eredetű" nyelv kerüljön végül sorra. A rokonsági fok megállapításában ez a tárgyalási rend nem befolyásolja, nem vezeti tévútra Gyarmathit. Már önmagában az a felismerés is nagyon fontos, hogy a rokonságnak körei, fokozatai vannak. Még meglepőbb, hogy a földrajzi távolság és a források szegényes volta ellenére észreveszi a magyarnak a vogulhoz és az osztjákhoz fűződő közeli rokonságát. "Elsősorban is a vogul szavak érdemelnek nagy figyelmet. Először, mert a magyar hangzáshoz ezek állanak legközelebb; másodszor: hangzásra még azok is nagyon egyeznek, amelyek jelentés tekintetében a magyar szavaktól különböznek. Ezért támadt bennem a gyanú, hogy ezek hajdan sokkal közdebb laktak a magyarok mellett, mint az említett népek közül bármelyik is." (Affinitás 189). Ez a "gyanú", amely Gyarma»»»»» » .