Helikon, 2005 (16. évfolyam, 423-446. szám)
2005-01-25 / 2. szám (424.)
HELIKON MEGJELENIK KÉTSZER EGY HÓNAPBAN KOLOZSVÁRON XVI. ÉVFOLYAM 2005. 2. (424.) SZÁM JANUÁR 25. ára 10 000 fős „Érces ragyogással futnak az évek elé” IRODALMI FOLYÓIRAT • BÚCSÚ SZABÓ GYULÁTÓL: Lászlóffy Aladár, Fodor Sándor és Szilágyi István megemlékezése • Beszélgetés Lászlóffy Csabával • Szőcs István: A modern csődje... • Bogdán László versei • Bíró Béla esszéje Madách Imréről • SERÉNY MÚMIA Csokonai Vitéz Mihály kéziratos újságja LÁSZLÓFFY ALADÁR Csokonai köhögése ...„Odalett az emberek vetése” - állapította meg később egy másik szerencsétlen sorsú, hogy ha netalán bármikor egy percre valami szebbre, megnyugtatóbbra is lehetett volna gondolni, hát emlékeztessen, ébresszen fel, hogy mindig hogyan is szokott ez végződni nálunk, Árkádiában. Különben az az 1805-ös esztendő két nagy költőt is elragadott, kivont, örökös hadifogságba hurcolt a végzet nevében, a debreceni mellett a weimarit is. Csokonai és Schiller, az év nagy Fekete Véletlenei, a halálban lépnek fel közös talapzatra, kezet fogni. Előttük valamivel lenyakazzák André Chénier-t, utánuk röpít golyót szívébe Kleist. Körül tele lovasrohamokkal és idegrohamokkal a táj, égő üregek a fejben, belső borogyinak. Annyi minden mellett 1805-re esik Trafalgar is. A kor hajlamos a tinta hullámsírjába ölni a frissen felfedezett emberi jogok következményeit és mellékhatásait is. Belehal hát a vidéki seborvos fia is, közvetve a sevillai borbély vívmányainak északi fényfüggönyeibe, mert elérte a legprózaibb köhögés, tébécé vagy hófehérvérűség, s egy „mai” nyugati klinikán sem tudták volna szinkronba hozni az örök élhetetlenséget az örök halhatatlansággal. Hiszen „kit anya szült, az mind csalódik végül”, nem Austerlitz vagy a bori bányák ártanak meg, ifjú lelkük hiába kapaszkodik a zsenialitás Montgolfiereibe. Egyik első nagy európai költőnk, noha nem sejtette, hogy ágyban, párnák közt végzi, korán belefogott a búcsúzásba: „Mégis látjátok, Uraim! hogy a szerencse engemet tett ki az ő hatalmának mutogatására, az életemnek első idejében. De nem volt ez barátja soha egy philosophusnak is, egy poétának is...” Most, halálának kétszázadik évében, mai debreceneinkben és weimarainkban, amikor mindennél inkább beütött Árkádia, mi is csak azt ígérhetjük, amivel Kazinczy válaszolt a jelentkezésére: „Az Úr versei igen kedvesen folynak s az ideák nemesek és nem földszint csúszók... engedje meg, hogy a világ eleibe én vezessem az Urat...” 2005. január OLVASÓINK A postai lapterjesztő nyilvántartásában a HELIKON katalógusszáma 2013. Folyóiratunkra a szerkesztőségben is elő lehet fizetni 10 és 14 óra között. FIGYELMÉBE! Kolozsvári előfizetőinknek díjtalanul kézbesítjük a HELIKONT.