Helikon, 2005 (16. évfolyam, 423-446. szám)

2005-01-25 / 2. szám (424.)

HELIKON MEGJELENIK KÉTSZER EGY HÓNAPBAN KOLOZSVÁRON XVI. ÉVFOLYAM 2005. 2. (424.) SZÁM­­ JANUÁR 25. ára 10 000 fős „Érces ragyogással futnak az évek elé” IRODALMI FOLYÓIRAT • BÚCSÚ SZABÓ GYULÁTÓL: Lászlóffy Aladár, Fodor Sándor és Szilágyi István megemlékezése • Beszélgetés Lászlóffy Csabával • Szőcs István: A modern csődje... • Bogdán László versei • Bíró Béla esszéje Madách Imréről • SERÉNY MÚMIA Csokonai Vitéz Mihály kéziratos újságja LÁSZLÓFFY ALADÁR Csokonai köhögése ...„Odalett az emberek vetése” - állapította meg később egy másik szerencsétlen sorsú, hogy ha ne­talán bármikor egy percre valami szebbre, meg­­nyugtatóbbra is lehetett volna gondolni, hát em­lékeztessen, ébresszen fel, hogy mindig hogyan is szokott ez végződni nálunk, Árkádiában. Különben az az 1805-ös esztendő két nagy költőt is elragadott, kivont, örökös hadifogságba hurcolt a végzet nevében, a debreceni mellett a weimarit is. Csokonai és Schiller, az év nagy Fekete Véletlenei, a halálban lépnek fel közös talapzatra, kezet fogni. Előttük valamivel lenyakazzák André Chénier-t, utánuk röpít golyót szívébe Kleist. Körül tele lovas­rohamokkal és idegrohamokkal a táj, égő üregek a fejben, belső borogyinak. Annyi minden mellett 1805-re esik Trafalgar is. A kor hajlamos a tinta hullámsírjába ölni a frissen felfedezett emberi jo­gok következményeit és mellékhatásait is. Belehal hát a vidéki seborvos fia is, közvetve a sevillai borbély vívmányainak északi fényfüggönyei­be, mert elérte a legprózaibb köhögés, tébécé vagy hó­fehérvérűség, s egy „mai” nyugati klinikán sem tud­ták volna szinkronba hozni az örök élhetetlenséget az örök halhatatlansággal. Hiszen „kit anya szült, az mind csalódik végül”, nem Austerlitz vagy a bori bányák ártanak meg, ifjú lelkük hiába kapaszkodik a zsenialitás Montgolfiereibe. Egyik első nagy euró­pai költőnk, noha nem sejtette, hogy ágyban, párnák közt végzi, korán belefogott a búcsúzásba: „Mégis látjátok, Uraim! hogy a szerencse enge­­met tett ki az ő hatalmának mutogatására, az éle­temnek első idejében. De nem volt ez barátja soha egy philosophusnak is, egy poétának is...” Most, halálának kétszázadik évében, mai debre­­ceneinkben és weimarainkban, amikor mindennél inkább beütött Árkádia, mi is csak azt ígérhetjük, amivel Kazinczy válaszolt a jelentkezésére: „Az Úr versei igen kedvesen folynak s az ideák nemesek és nem földszint csúszók... engedje meg, hogy a világ eleibe én vezessem az Urat...” 2005. január OLVASÓINK A postai lapterjesztő nyilvántartásában a HELIKON katalógus­száma 2013.­­ Folyóiratunkra a szerkesztőségben is elő lehet fizetni 10 és 14 óra között. FIGYELMÉBE! Kolozsvári előfizetőinknek díjtalanul kézbesítjük a HELIKONT.

Next