Helyiipar és Városgazdaság, 1969 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

„EZÜST FOKOZATÚ JELVÉNYRE JAVASOLJUK” Nemrégiben határoztak úgy a Fővárosi Vasipari Vállalat Gömb utcai telepének gaz­dasági és szakszervezeti vezetői, hogy kiemel­kedő termelési eredményeikért, példás emberi magatartásukért, ezüst fokozatú kitüntetésre terjesztik fel a „Vörös Csillag” szocialista bri­gádot. Verseny­vállalásuk minden pontját tel­jesítették. Az emberi példamutatásban, egy­más és a műhely más dolgozóinak segítésében, a tanulásban, önképzésben egyaránt megáll­­ták a helyüket.­­ Így jellemezte őket Berkes József telepvezető és Bónis Ferenc, műhely­bizottsági titkár. Hozzá kell tennem, hogy a Vörös C­sillag brigád megalakulása óta kiemelkedően dolgo­zik, kétszer elnyerte már a bronzfokozatú ki­tüntetést. Asszonyok férfimunkán A Dormán Mártonná vezetésével dolgozó szocialista brigádnak négy asszony és egy férfitagja van. Nehéz vasipari munkát végez­nek. A füstcsőgyártáshoz szükséges lemezeket szabják fel vágógépeken. Egy-egy lemez IOOO­X.2000 mm nagyságú és 8-10 kilós. Havon­ként több mint 100 tonna súlyt emelnek fel az aszonyok, s nem csak egyszer fordul meg ke­zükben a lemez, hanem ahányszor vágásra, darabolásra igazítják. Az éles lemezek napon­ként átlagosan egy pár védőkesztyűt nyitnek el a kezükön. A füstcsőgyártás „szabászai” betanított munkások. Egy kivételével valamennyien az üzemi törzsgárdához tartoznak, 5—15 éve dol­goznak a vállalatnál. — Találhatnánk könnyebb és tisztább mun­kahelyet is, de ez már annyira hozzánk nőtt és egymással is olyan jól kijövünk, hogy egyi­künknek sem jár eszébe máshová menni. — Pecsenye Istvánná, a brigád egyik tagja mondja ezt. Vádalták-teljesítették Olvasom a Vörös Csillag brigád felajánlá­sai, lapozgatom a brigádnaplót. Megkapó ada­tokat olvasok benne: „Megtanítjuk írni-olvasni a műhely egyik analfabéta dolgozóját. — Folyamatos — ezt írták, a teljesítéshez és hozzátették: „Már az újságba is belelapoz és üdvözlő lapot írt egyik rokonának „Munkavédelmi őrséget alakítunk a balese­tek megelőzése érdekében . Folyamatosan végrehajtjuk.” Néhány apró bejegyzés jellemző mondat az asszonybrigádról. Olyasmi, hogy betanítottak új dolgozókat, kölcsönösen segítik egymást, társadalmi munkában szépítik, tisztán tartják a telepet. — Milyen hatással van a telep többi dolgo­zójára a szocialista brigád? — kérdezem. — A műhelybizottság titkára így válaszol: — A versenyszervezésben egyszerűbb lett a munkánk. Az asszonyok vállalásai nyomán sorra jelentkeznek mások is, hasonló felaján­lásokkal. A telepen nehéz a brigádszervezés, hiszen munkásaink többsége nem csoportban dolgozik. Különálló gépeken préselnek, he­­gesztenek, darabolnak, ennek ellenére most van alakulóban egy másik szocialista brigád. Bizonyos, hogy ha a szervezéshez megtalál­nánk a megfelelő módszert, hamarosan több szocialista brigádot alakíthatnánk. Amióta utoljára ott jártam a telepen, sok minden megváltozott. Új éttermet, kultúrhe­­lyiséget építettek. Lényegesen jobbak a mun­kakörülmények, bizakodó a hangulat az em­berek között. S hogy mégis szó esett gondok­ról, hiányosságokról, az a dolgozók növekvő, jogos igényeiből ered. És ez is hozzátartozik a szocialista brigádmozgalomhoz. Kovács András Talán e két szóban lehetne sűríteni csaknem tíz év sok­sok felidézett emlékét, gyak­ran verejtékes munkáját, me­lyet együtt élt át a szegedi IKV Vörös Csillag szocialista brigádja. A legnagyobb kerü­let vízvezeték-hálózatának gondos, elismert őrei: Kéri István, Szekeres Mátyás, Hut­­wagner Mihály, Perdi János és Kalló Gábor. Ne felejtsük ki azonban Ábrahám István nevét se, aki sok éven át ve­zette a kis közösséget. — Ha munkatársaim bizal­ma nem állít a közelmúltban függetlenített szb-titkári tiszt­ségbe sohasem váltam volna meg barátaimtól, munkatársaimtól — mondja tűnődve Ábrahám elvtárs, kinek gondjai azóta sok más szocialista brigádra is kiterjednek. Ez a röviden fogalmazott összetartozás érzése kíséri év­tizede, készteti együttes erőfe­szítésekre ma is a brigád tag­jait. — Eleinte még csak próbál­koztunk, miképp is formáljuk közösen sorsunkat — emléke­zett Kéri István a gyorsan múlttá vált napokra. — Any­nyit már kezdetben éreztünk, hogy új munkastílust, más­fajta életet kell kialakítanunk. Brigádunk két csoportból áll, külön-külön munkahelyeket lát el, Kalló Gabi pedig mind­nyájunk után dolgozik, mint szerelő kőműves. Eleinte leg­főbb gondunk volt a bonyolult munkák közös végzése Ha valamelyik csoport nem tudott megbirkózni egy-egy nagyobb csőrepedéssel, rejtett hálózati hibával, a másik se­gítségére sietett. Mindjárt jobban haladt a munka, de kölcsönösen tanultuk egymás­tól a szakma fogásait is. Ezt erősítik meg a többi bri­gádtagok, azon kívül, hogy mindannyiuknak bőven van egyéni élménye is. Szekeres Mátyás sem gon­dolta volna, hogy mibe vágta a fejszéjét, mikor a brigádba lépett. — Bevallom őszintén — kezd­te „tanúvallomását” —, hogy néha valósággal nógattak tár­saim. Hogy mire? Többi között az általános iskola befejezésé­re, amivel akkor még adós vol­tam. Bizony, a tanulás helyett sok­szor szerettem volna könnyebb időtöltésre adni a fejem, de nem nyughattam tőlük. Állí­tom, elsősorban nekik köszön­hetem, hogy megtett fővel el­végeztem az iskolát. Igaz ugyan, hogy a többiek Szekeres Mátyás szorgalmát is dicsérik, de sok igazság van az ő szavában is. Úgy mint a Perdi Jancsiéban, aki meg­szerette a jó könyveket, ma már figyelemmel kíséri a vi­lág folyását és szakmunkás­­vizsgára készül, mert ő még mint segédmunkás került a brigádba. — Elhatároztuk, hogy időn­ként milyen könyveket ol­vasunk — mesélte. — Egy­­egy komolyabb írásmű megér­tése eleinte nehezen ment. Szinte csak azért olvastuk, mert fölvettük a brigádválla­­lásba és kötelességünknek tar­tottuk. Ma viszont már egyik kedvtelésünk az olvasás de szívesen járunk el a sze­mináriumokra, gyakran vitat­kozunk hazai és külföldi ese­ményekről. Szinte úgy érzem ilyenkor, kitárult előttem a világ... A vállalatot is segítik mun­kaköri kötelességükön felül. Napi feladataik végzése mel­lett sok házban vizsgálják rendszeresen a vezetékeket, szüntetik meg a víz­túlfo­gyasztást. Ilyen körülmények között lett már mindegyikük egyik vagy másik évben ki­váló dolgozó, vagy — de hall­gassuk meg inkább Hutwag­­ner Miskát. — Segédmunkásként kezd­tem. A kis közösségünkben ta­nultam meg a mesterséget — mesélte. — Olyan boldog vol­tam, mikor sikerült letennem a szakmunkásvizsgát! Másban sem akartam elmaradni a töb­biektől. Néhány év múlva fel­vételemet kértem a pártba majd a munkásőrségbe is, ahol igyekszem megállni a helye­met. A brigád nem pihen meg a sikereken, most az ezüstjel­vény elhódítását tűzte ki célul a tavaly kapott bronzjelvény birtokában, s most három ipari tanulót is nevelnek, segítenek a szakma jobb elsajátítására, szeretetére. Kolezzár Béla ÉRDEMES VOLT A Mie büszkék vagyunk HORVÁTH IMRÉNÉ női szabó a szombathelyi „Styl” Ruházati vállalat Béke-brigád­jának vezetője. 1959 óta szo­cialista brigád tag illetve bri­gádvezető. Nemcsak szakmájá­nak kitűnő mestere, hanem alaposan kiveszi a részét a társadalmi munkából is.­­ „Jóleső érzés számomra mun­katársaim ügyes-bajos dolgai­val foglalkozni, segíteni, ha tudok” — mondja. Nemcsak műhely­titkár és brigádvezető, aktívan tevé­kenykedik a Hazafias Népfront szombathelyi szervezeténél, a Népfront Országos Tanácsának a tagja. Munkatársai és vezetői szeretik, bizalommal vannak iránta. A rangot nemcsak elérni, megtartani is tudni kell A „KÉMIS” ASSZONYOK, vagy ahogy a Nógrád megyei Patyolat Vállalatnál nevezik őket, a Gagarin brigád éppen három esztendeje igyekszik följutni a legjobbak közé, míg végre 1960-ban átnyújthatták nekik a szocialista címet igazoló ok­levelet. A brigád tagjainak minde­nekelőtt jól kellett ellátniuk napi feladataikat. Az igazgató rendkívül kényes a Patyolat munkájára. Azt tartja, hogy dolgozóinak hétről hét­re törekedniük kell a salgótarjáni háziasszonyok elismerésére. A jól végzett munkán kívül, a szakszerve­zettel kötött megállapodás értelmé­ben, most már a szépen kötött napló „teljesítették” rovatában is mintegy kétszáz társadalmi munkaóra szere­pel. A szocialista cím elnyeréséig volt mi összetartsa, ösztönözze az asszo­nyokat. Ahogyan azt Bocsó Ferencné brigádvezető megjegyzi: sok-sok munka fekszik az eredményben. De ma már a legfőbb téma az, hogy ho­gyan tovább, s Olika néni, a brigád­vezetőnő azt tartja: az eredménye­ket nem csak elérni, megtartani is tudni kell. Munkájuk felől nyugodt volt Bo­­csóné. Az általuk vasalt ruhákon a legkritikusabb szem sem találhatott kivetnivalót. Sem folt, de még egy ráncocska sem marad soha rajtuk. Nem véletlen, hogy öt kiváló dolgozó jelvénnyel kitüntetett asszonyt szám­lál a kilenc tagú brigád. Nem is a munkával voltak bajok. A szakszer­vezettel közösen megállapított felté­telek között az oktatásban való rész­vétel is szerepel a vállalásaik között. Az asszonyok természetesen eljár­nak a politikai akadémia előadásai­ra, kivéve kettőt, akik nem kapcso­lódtak be az ősszel megindult poli­tikai oktatásba. — Miért teszik ezt velünk? — kérdezték egymástól a Gagarin bri­gád tagjai, mert sehogyan sem értet­ték, hogy a szinte tüntető távolma­radásával a két asszony miért akar „foltot ejteni” a többiek becsületén. Vájjon ők nem tudják, hogy amit elmulasztanak, azt az egész brigád számlájára írják? — Hát igen —, emlékeztette tag­jait a már korábban is hangoztatott véleményére Olika néni —, azt hit­tétek, most már ölhetett kezekkel ül­hetünk, azzal pedig semmit sem érünk el, ha megsértődünk. Inkább alaposabban kellene ismernünk egy­mást. A munkahelyünkön, akár a családtagok, úgy élünk egymás mel­lett, mégsem ismerjük egymás gon­dolkodását. Persze, ez valamivel ne­hezebb a munkánál. Ha úgy tetszik, magasabbrendű feladat. Azért nehe­zebb, mert megértés, türelem szük­séges egymáshoz, ha valamelyi­künknek fáj valami, bántja egy va­lóságos vagy vélt sérelem. A BRIGÁDVEZETŐI józanság, meggondoltság csak néhányuknál talált megértésre. Továbbra is ma­radtak olyanok, akik a két visszahú­zódó asszonytól az eredményeiket féltették. Akadt, aki azt mondta: Nem ezt vártuk tőlük. Volt, aki azt gondolta: nem kellene-e őket kizárni a brigádból, hiszen azok, akik nem akarnak tanulni, legalábbis nem ér­deklődnek az ország, a világ törté­nései iránt, nem méltóak a szocia­lista címre. Már-már vita kerekedett a sok ellentétes véleményből, ami­kor a párttitkárnő, az igazgató és a szakszervezeti bizottság titkára is fi­gyelmeztették a Gagarin brigád tag­jait, ne erőltessék a dolgot. Közben az is kiderült, hogy a két asszony­­mivel indokolja visszahúzódását. Az egyikük az autóbusz indulási idejé­re hivatkozott, a másik pedig azért haragudott, meg, mert tavaly a vál­lalat nem osztott nyereségrészese­dést,". . e " 'v. A VISSZAHÚZÓDÓK azóta sem „oldódtak” fel. S hogy oldódik-e a fagy? Nem könnyű felelni rá. Annyi bizonyos, hogy ez a két assszony új­fajta gond vállalására késztette a brigádtagokat. Ez a gond nem ki­sebb, mint, hogy megértessék velük: többre kell magukat tartaniuk. Nem vitatkozással és főként nem megszé­gyenítéssel, hanem elsősorban sze­mélyes példamutatással. Hogy akkor érezhetik többnek magukat, ha nem csupán a munkában állnak helyt, ha tudják hogyan fűződnek egymásba társadalmi, politikai, gazdasági ese­mények, ha véleményük is van ar­ról amit a moziban, színházban lát­nak, az újságban elolvasnak. Ezt megértetni s eszerint rendezni dolgaikat, a Gagarin brigád próbaté­tele lesz. Ha mindannyian akarják, sikerrel túl lesznek rajta. Bokor Rózsa MÉLTÓN EMLÉKEZZÜNK Elnökségünk — értékelve a KMP 50. évfordulója tiszteleté­re kezdeményezett jubileumi verseny tapasztalatait — öröm­mel állapította meg, hogy a helyi ipari vállalatok dolgozói a felajánlások teljesítésével jelentősen hozzájárultak 1968 si­keres gazdasági eredményeihez. Tovább fokozódott a verseny­lendület a szocialista brigádoknál és szélesedett a kollektívák „szocialista” címért folyó versenye. E sikerekért őszinte köszönet és elismerés illeti a helyi ipar valamennyi dolgozóját. Az eredmények köteleznek, s ennek tu­datában felkérjük vállalataink dolgozóit: vigyék tovább a ju­bileumi verseny lendületét a fél évszázaddal ezelőtt alakult Tanácsköztársaság évfordulójának megünneplésére. Az évforduló legméltóbb köszöntését az 1969. gazdasági cél­kitűzések sikeres valóraváltása jelenti. Az ipari­ javító és szolgáltató vállalatok, a kommunális ága­zatok a szolgáltatási színvonal emelésével, műszaki fejlesztés­sel, a korszerű irányítási munka és szervezési módszerek al­kalmazásával, a gazdaságosság javításával, az ipari ágazatok dolgozói az árutermelési szükségletek kielégítésével, az export struktúra kialakításával, anyagtakarékossággal, a termékek mi­nőségi színvonalának emelésével segítsék a célkitűzések meg­valósítását. A szocialista kötelezettségvállalások teljesítésében járjanak élen a kiváló dolgozók, a szocialista brigádok és a szocialista címmel rendelkező, vagy azért küzdő kollektívák. A vállala­tok gazdasági vezetői, szakszervezeti szervei tekintsék elsőren­dű kötelességüknek a vállalások teljesítéséhez szükséges fel­tételek biztosítását. Meggyőződésünk, hogy a dolgozók kezdeményezésének fel­karolásával, a versenylendület folyamatosságával, az 1968. évi tapasztalatok hasznosításával, a helyiipari vállalatok dolgozói sikeresen teljesíthetik az új évi feladataikat. Ezzel szolgálják leginkább a társadalmi célkitűzések valóraváltását, ünnepük méltóképpen a Tanácsköztársaság 50. évfordulóját. Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezete * Elnöksége Megnyitó után Szocialista brigádok klubja Kaposváron EGY IFJÚ M­UNKÁSLÁNY előadói tudását csodálva hall­gatjuk a mórai hitvallást — hiszek az emberben. S a fel­csattanó taps a produkció el­ismerésével együtt a HVDSZ Somogy megyei bizottságának most megnyíló klubját is kö­szönti. Szocialista brigádok klubja­it ízleljük az új léte­sítmény hivatalos­ nevét, a ka­posvári Kefe- és Műanyagipa­ri Vállalat Latinkáról elneve­zett és „Haladás” nevű bri­gádjának vezetőivel. Mielőtt a klub jövőjéről beszélgetünk, köszönettel és elismeréssel szó­lunk a megyebizottság, a kul­turális bizottság kezdeménye­ző, a Vegyesipari Vállalat és a többi üzem — anyagi segítsé­get is nyújtó — támogató munkájáért. Az új klub kö­zös összefogással készült, s mint a beszélgetésből kiderült, programjaitól is ezt várják. Segítse a különböző üzem szo­cialista brigádjainak tapaszta­latcseréjét, adjon irodalmat, szakmai útmutatást vállalá­saik jobb teljesítéséhez. Tegye lehetővé a brigádok tagjainak eszmecseréjét, műszaki­, mun­kaszervezési, s nem utolsó sor­ban politikai témákból. De mint kiderült , a Híradás­­technikai Vállalat szocialista ifjúmunkás brigádjai nevében köszöntőt mondó küldött sza­vaiból— a szocialista brigá­dok segítője is legyen, önkén­tesen vállalt művelődésük, kultúrált szórakozásuk prog­ramjainak kialakításában, megvalósításában. Az avatóünnepségen az ízlé­sesen berendezett helyiség tömve volt. Az üzemek brigád­jainak küldöttei, igazgatók, szb-titkárok, párt- és tanácsi szervek képviselői jöttek el. Együtt örültünk a mozgalom erejét bizonyító új létesítmény­nek, s mi is együtt kívánjuk a köszöntővel: legyen ez az új klub a kaposvári helyiipari és kommunális üzemek szocialis­ta brigádjainak otthona, új si­kereik segítője. V. V. A Kiváló Áruk Fórumán Az egyik szemünk sír, a másik nevet­­ mondhatnánk. Ugyanis ezt két ellentétes előjelű eredményről számolhatunk be olva­sóinknak. Kezdjük talán a szívderítővel. A jubiláns Fővárosi Kézmű­ipari Vállalat Titán bőröndcsaládja, ami a tavaszi BNV-n és a most lezajlott Bőrdíszműipari kiállításon is díjat nyert, a Kiváló Áruk Fórumán zöld utat kapott. Joggal kerülhet rá a bőrönd­család tagjaira a kiváló áru­jelzés. A 15 éves vállalat jogos büszkeséggel fogadhatja a szakmai körök ez újabb elismerését és születésnapi ajándékként emlé­kezhet meg az Országos Piackutató Intézet és a Kermi zsűrijé­nek döntéséről. Mi is szívből gratulálunk ! A PAX tollr­ól sajnos már kevésbé tudunk kedvező hírt mondani. A Kiváló Áruk Fórumán az első olyan termék, amelytől megvonták a ki­váló áru címet. Hogy miért? Erre kerestük a választ a gyártó vállalatnál. Cseh Mihály, a Pest megyei Vegyi és Kézműipari Vállalat fő­mérnöke ezt mondotta beszélgetésünkkor: — A Pax toll jobb, mint mikor 1 évvel ezelőtt megkapta a kiváló áru jelzést. 1968-ban 800 ezer darabot készítettünk belőle s alig fél ezrelék volt a reklamáció. Igaz, automata gépen gyárt­juk ma már, így elkerülhetetlen egy-egy hibás darab, de nem általánosan romlott a toll minősége. Természetesen nem esett jól a zsűri döntése, ettől függet­lenül további technológiai fejlesztést tervezünk, hogy még job­ban kielégítsük vevőink igényeit Eddig a főmérnök megjegyzése, amihez mi csak annyit fűznénk hozzá: egy éve viseli a kiváló áru­jelzést a Pax golyóstoll, és az utóbbi időben bizony magunk is hallot­tunk rosszabb véleményeket a golyóstoll betétjének minő­ségéről. Gyakran folyik, néhány napi használat után má­skától stb. Szakmailag elhangzott a döntés, mi azonban bízunk abban, hogy a dolgozók visszaszerzik a Pax golyós­toll szakmai jó hírnevét, mint ahogy eddig is mindent megtettek annak kivívása érdekében.

Next