Helyiipar és Városgazdaság, 1976 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

KÜLDÖTTEINK FELSZÓLALÁSAIBÓL... Szabó Sándor, Fov. Csatornázási Művek. Az előterjesztett írásos jelenté­seket áttanulmányozva és a Gás­pár elv­társ szóbeli­­ referátumát meghallgatva megállapíthatjuk, hogy a szakszervezetek tevékeny­sége a XXII. kongresszus határo­zata alapján tovább fejlődött. Nőtt a munka tervszerűsége, be­folyása, társadalmi rangja és te­kintélye. Így igaz ez a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szak­szervezetére vonatkozóan is. A mi ágazatunk dolgozói úgy ítélik meg, hogy erősödött szakszerve­zetünk politikai tevékenysége, fej­lődött munkájának tartalma és szocialista jellege. A szakszerve­zet tudott élni azokkal a kedvező lehetőségekkel, amelyeket pár­tunk politikája és a fejlődő tár­sadalmi viszonyaink a szakszer­vezeti munkához biztosítottak. A kommunális szolgáltatások helyzete azonban hosszú időn ke­resztül úgy alakult, hogy fejlődé­se nem tartott lépést a népgaz­daság általános fejlődésével. Jelentős mértékű elmaradás kö­vetkezett be, a problémák halmo­zódtak. A IV. ötéves terv idősza­kában már egy fokozottabb fej­lődési ütem valósult meg. Ez lel­kesítette a kommunális dolgozó­kat. Ugyanakkor igen gyakran erejük fokozott megfeszítésével tudtak csak többé-kevésbé eleget tenni azoknak az igényeknek, me­lyek a lakosság részéről nap mint nap jelentkeztek. A fejlődést elősegítő intézkedé­seket felsorolni sem lehetséges e rövid felszólalás során, ezért csak kettőt-hármat emelnék ki közülük s inkább a feladatokról beszélnék. Az egyik a növekvő fejlesztési források kihasználása, a másik a kommunális, közüzemi dolgozók bér­jövedelmi helyzetének alaku­lása, és az e területen dolgozók munkájának társadalmi megíté­lése. A fejlesztési forrásokról, mint a kommunális dolgozók között élő, jól tudom, hogy a fejlesztés so­rán az intenzív fejlesztés mellett, nem küszöbölhetjük ki teljes egé­szében az extenzív módszereket sem. A feladataink megvalósítá­sa nagy beruházási eszközigé­nyességet támaszt, és komoly mértékben igénybe veszi nép­gazdaságunk anyagi erőforrásait. Ennek alátámasztására elmon­dom, hogy a vízügyi ágazat az ipari és lakossági vízszolgáltatás bővítésére, a szennyvizek elveze­tésére és tisztítására mintegy 30 milliárd Ft-ot irányoz elő az V. ötéves tervben. Az egyik legfontosabb és leg­égetőbb kérdés a főváros szenny­víztisztítási programjának meg­­megvalósítása. Ez 2000-ig (1973-as árszinten) 27 milliárd Ft-ot igé­nyelne. Ebből az V. és VI. ötéves tervben a Palota-szigeten létesí­tendő szennyvíztisztító telep épí­tési munkálatai 2 milliárd 200 millió forintot tesznek ki. Továb­bá a Fővárosi Vízművek vízellá­tásának bővítése érdekében ki­építésre kerülő Csepeli Vízmű I.fi—ni. üteme, amely 2 milli­árd 400 millió Ft-ba kerül. Tudo­másom szerint az állami ingatla­nok kezelésére, fenntartására és felújítására az V. ötéves terv mintegy 30 milliárd forintot irá­nyoz elő. A Fővárosi Köztisztasá­gi Hivatal szemétégető művének megépítése az V. ötéves tervben van előirányozva, 2 milliárd fo­rintot meghaladó összegben. További példákat is sorolhat­nék, de úgy érzem, hogy az eddi­giek is elegendők ahhoz, hogy rá­mutassak arra: milyen óriási anyagi erőfeszítéseket kell ten­nünk a feladatok megoldására. Alapvető tennivaló volt a IV. öt­éves tervidőszakban, hogy a la­kásépítésekhez kapcsolódó közmű létesítményeket biztosítsunk. Fel­adataink taglalásánál a financiális nehézségek mellett szólnom kell azokról a nehezítő körülmények­ről, amelyek a nagyszabású tár­sadalmi feladatok ütemszerű meg­valósítását nehezítik. Ilyenek: az építőipari kivitele­zői kapacitás elégtelensége, a kor­szerű technológiák alkalmazásá­nak nehézségei, az ipari háttér hiánya. Azt tapasztalom, hogy a szocialista országokból kommu­nális szolgáltató vállalataink ré­szére alkalmas korszerű gépek be­szerzése nem kap a jelentőségé­nek megfelelő helyet, így kemény valutáért szerezzük be azokat a gépeket, melyek nélkül nem tud­juk megoldani a gyorsan növekvő feladatokat. Ezért megítélésem szerint a KGST-n belüli kooperá­ciós összefogásra lenne szükség. Gyümölcsöző lenne az ipari hát­tér megteremtése és a korszerű technológiák egységes rendszeré­nek kidolgozása is a tagországok között. Néhány szót szólnék a kommu­nális, közüzemi vállalatok dolgo­zói bér- és jövedelmi helyzetének alakulásáról. A területünkön dolgozók öröm­mel nyugtázták, hogy a IV. öt­éves tervidőszakban a bér- és jövedelemviszonyok változása kedvező irányt vett. Azok a bér­preferenciák, bérpolitikai intézke­dések, amelyeket e tervidőszak­ban kaptak jelentősen csökken­tették az előző időszakban kiala­kult s annak idején nyomasztóan ható bérlemaradást Úgyis mond­hatnám, hogy a végzett munka és az ellenében kapott társadalmi, anyagi elismerés közelebb került egymáshoz. Azonban napjainkban is igen gyakran elhangzik, hogy az elért bér- és jövedelem-szín­vonal még mindig nem fejezi ki a szóban forgó területeken vég­zett munka társadalmi fontossá­gát és nehézségét, nem számol eléggé azokkal a sajátos körülmé­nyekkel, amelyek annak­ jellegé­ből következnek. Azt várjuk a kongresszustól és még inkább a kongresszus határozatát végrehaj­tó Szakszervezetek Országos Ta­nácsától és elnökségétől, de az ál­lami szervektől is, hogy a követ­kező tervidőszak bér- és jövede­lempolitikájában számoljon a jel­zett nehézségekkel és intézkedé­seikkel segítsék elő, hogy az e téren dolgozók bér- és jövedelemprob­lémái fokozatosan enyhüljenek, illetve megszűnjenek. A kommunális­ közüzemi mun­ka területén dolgozók munkájé­nak, társadalmi megítélésében ese­tenként kedvezőtlen megnyilvá­nulások tapasztalhatók. Nem vi­tatjuk, hogy a szolgáltatás terüle­tén dolgozók körében nincsenek hibák, amiket bírálni lehet és kell is. Azonban az itt dolgozók több­sége gyakran mostoha körülmé­nyek között, erejét nem kímélve dolgozik. Ez különösen a hibael­hárítókra jellemző, akik az idő viszontagságainak kitéve, éjjel­nappal, ünnepnapokon a lakosság érdekében fejtik ki tevékenysé­güket. Nagy gondot jelent, hogy e vál­lalatok többségénél alacsony szo­ciális presztízst biztosító, a társa­dalom egyes tagjai részéről lené­zett munkaterületek vannak. Ilye­nek pl. a csatornázási munkák, a köztisztasági, a talajerő-gazdál­kodási dolgozók munkakörei. Alapvető feladatunk, hogy ezek­nek a dolgozóknak szocialista tár­sadalmunkban az őket megillető helyet biztosítsuk. Ezt elősegítené e munkakörök szakmásítása, mert ennek hiánya is döntő akadálya a kommunális vállalatok létszámgondjai meg­oldásának. Szakszervezetünk VII. kong­resszusán is elhangzott, a növek­vő feladatok is szükségessé teszik, hogy a BKV-hoz hasonlóan ezek a dolgozók is a nagyobb erkölcsi elismerés mellett külön anyagi elismerésben részesüljenek. Az anyagi elismerés formája­ lehetne például közüzemi pótlék, vagy közszolgáltatási jutalom beveze­tése, amelyben kifejezésre jut társadalmunk, elismerése azokkal a dolgozókkal szemben, akik vég­ső soron közszolgáltatás szem­pontjából a kulturált és civilizált életünk biztosítékát jelentik. A választások során a kommu­nális dolgozók egyes rétegei kife­jezték igényüket a nyugdíjkor­­kedvezmény további bővítését il­letően. Ilyenek a kéményseprők, a csőhálózati karbantartók, a csá­pos kutak építői és karbantartói, a szolgáltatás egyéb, egészségre ártalmas területein dolgozók. Hangot, kell adni a társadalmi megbecsülés erkölcsi oldalának is.­­ A kommunális dolgozók méltán megérdemlik és várják, hogy a sajtó, a rádió, a televízió munkavégzés közben mutassa be őket. Ezzel is hozzájárulva a reá­lis­ társadalmi megítélés helyes irányban történő átformálásához. A környezetvédelemről — bár ez összefügg a kommunális vállalatok tevékenységével — külön is szólni kí­vánok. A környezetvédelem fogalmába tar­tozónak érzem elsősorban a vízellátás és csatornázás keretében az élő vizek tisztaságának megóvását, a szennyvi­zek tisztítását, a levegő tisztaságának védelmét, a köztisztasági, a temetői és zöldterületek biztosításával kapcso­latos feladatkörök ellátását. A környezetvédelem érdekében a szakszervezeti szerveknek, minden szervezett munkásnak megvannak a maga tennivalói. E tennivalók szüksé­gességével már a BVDSZ VIL kong­resszusa is foglalkozott. Ha feladatunknak tekintjük annak segítését, hogy a dolgozók növekvő szabadidejüket kuturált­abban tölthes­sék el, akkor ez a cél a környezetvé­delemhez vezet bennünket. Meggyőző­désem, hogy a szakszervezetek érdek­­védelmi célkitűzései között szerepelni kell a környezetvédelem és fejlesztése kérdéseinek, valamint ezek megoldási lehetőségeinek is. Javaslom, hogy a környezetvédelmi törvény életbelépése kapcsán a Szak­­szervezetek Országos Tanácsa dolgoz­za ki a szakszervezetek környezetvé­delmi feladatait, és hasson oda, hogy ez a feladat beépüljön minden szak­szervezeti szerv folyamatos tevékeny­ségébe. A vitában felszólaló küldötteink: (balról jobbra) Pálosfalvi Brunóné, Szabó Sándor és Szalay Istvánné Szakszervezetünk küldötteinek csoportja Szalay Istvánné, Békés megyei bizottságunk titkára. PÁRTUNK XI. KONGRESSZUSA határozata is kiemelte, hogy a lakossági szolgáltató tevékenység olyan össztársadalmi feladatot je­lent, melynek jelentősége a jövőben méginkább növekedni fog és egy­re magasabb szintű kielégítést igényel. Szakszervezetünk érzi e feladat fontosságát, hiszen a lakosság egészét érintő kérdésről van szó. Meggyőződésünk, hogy a jelen sem­­, de a jövő sem képzelhető el széles körű, a lakosság igényeihez alkalmazkodni akaró és tudó fejlett szolgáltató hálózat nélkül. Ezen a téren elért eredményeink jelentősek, de a jövőt tekintve ezt nem tartjuk elégségesnek. Úgy érezzük, hogy e feladatok megoldásá­ban kettős a tennivalónk. Egyrészt annak segítése és szorgalmazása, hogy maga a szolgáltatás és az azt szolgáló intézményrendszer úgy fej­lődjön, hogy a társadalom igényeit ki tudja elégíteni. A társadalom minden területén, de a szolgáltatásban különösen fontos követelményként jelentkezik a munkát végző személyek maga­tartása és felelősségérzete. Munkakörükből eredően ugyanis nap mint­ nap, szoros kapcsolatban állnak a lakossággal. Nem egy esetben éppen a megrendelő lakásán végzik munkájukat. Tevékenységük és magatartásuk alapján így a megrendelők egy egész vállalati közösségről, sőt nem egyszer — a beszélgetések során —, rendszerünkről is véleményt alkotnak. Igen fontos tehát az, hogy milyen szemlélettel, milyen helyzetismerettel rendelkező dolgozók végzik e munkát, és hogy a lakosság körében észlelt hangulatra ho­gyan, milyen politikai hozzáállással reagálnak. Különös követelmény ez olyan területeken, mint pl. az ingatlan­­kezelés, a textiltisztítás, vagy tagságunk más rétegei által végzett te­vékenység. Szakszervezetünk arra is törekszik, hogy a reánk bízott feladatokat sajátos eszközeinkkel és módszereinkkel segítsük. A megoldás lehető­ségeit keresve módszerként vetődik fel, hogy a szolgáltatásoknál nö­velni kell a személyes felelősséget. Ezzel azt akarjuk elérni, hogy a megrendelő előtt ne csak egy szolgáltató vállalat neve jelenjen meg, vagy legyen ismert, hanem mindenekelőtt az a dolgozó, aki az adott vállalat megbízásából a munkát elvégezte. Elképzelésünk találkozott a dolgozók egy részének — különösen a szocialista brigádoknak kezdeményezéseivel. Sokak előtt ismert pl. a Fővárosi Patyolat Vállalat „Fáklya" szocialista brigádja által indított, a ,,Munkád mellé add a neved" mozgalom. Ez a brigád az általa vég­zett munka mellé névjegyét adja, melyen keresztül tájékoztatja a megrendelőt arról, hogy a munkát a Fáklya brigád végezte, melyért felelősséget és garantált határidőt vállal, reklamáció esetén pedig a hibát térítés nélkül kijavítja. Ez a brigád felhívással fordult a patyolat vállalatok szocialista bri­gádjaihoz, így kezdeményezésével már nincs egyedül, egyre több kö­vetőre talált. Más vállalatainknál, ahol a tevékenység kiterjed a lakások karban­tartására, javítására és felújítására, országosan elterjedt a garancia­­vállalás a végzett munkáért. Ezt brigádjaink személyre szólóan adják, mely egy évre szól, és ha ez idő alatt következik be a hiba, azt térítés nélkül kijavítják. Ezek a kezdeményezések — melyek a szocialista brigádok értékelésénél is jelentős szerepet kapnak — csak ott szület­hettek, ahol él az üzemi demokrácia, ahol a demokráciát nemcsak ér­telmezik, hanem alkalmazzák is. Ezzel összefüggésben engedjenek meg néhány gondolatot a mun­kahelyi demokrácia kérdéséről. Egyetértek a kongresszus által meg­fogalmazottakkal, és mint gyakorló tisztségviselő, igazolhatom, hogy jelentős a fejlődés ezen a területen is. Mégis sokszor az az érzésem, hogy egy kicsit többet beszélünk róla, mint amit érte tenni tudunk. Pedig, ha valamikor, akkor a jövőben hatványozottabban szükségünk lesz minden tenni tudó és akaró ember cselekvő támogatására. Véle­ményem szerint az üzemi demokrácia, vele együtt a termelés akti­vitás fejlődésében is egyik legfőbb akadály a megszokottság, a forma­lizmus, az újtól való félelem. Úgy vélem nem kell bizonyítani, hogy az eredményes végrehajtás egyik alapvető feltétele és hajtóereje az, ha egy munkáskollektíva magáénak érez valamit, annak ő a tervezője és az alkotója is. Ha nemcsak a tempót diktálják részükre, hanem ők maguk is felelősség­gel kezdeményeznek és annak végrehajtásában teljes önállóságot kap­nak. Ahol a vezetés felismerte a demokratizmusban rejlő erőt és al­kalmazza, ott a kollektív munka és a jó munkahelyi légkör hatéko­nyan jelentkezik az eredményekben. Bizonyára sok elvtárs értesült a televízió jóvoltából a Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalatnál elindított kezdeményezésről, a szocialista brigádok önkormányzatáról. E mozgalom keretében a vállalat kol­lektívája, mozgalmi és gazdasági vezetése nagy gondot fordít a jó munkahelyi légkör kialakítására, a dolgozók ideológiai és szakmai képzésére, a munkások közvetlen vállalati ügyekben történő beleszó­lására, a munkásoknak a döntések előkészítésében, meghozatalában való részvételére, a munkásellenőrzés megvalósítására. Tudatosan tö­rekszenek az üzemi demokratizmus új formáinak megteremtésére és tartalmi elemeinek erősítésére. Az önkormányzati rendszer lényege, hogy a vállalat vezetősége a munkához való feltételek biztosításán túl egy sor döntési jogot is ad az önkormányzati brigádnak, pl. brigádtagok felvétele, bérkeretfel­­használás, jutalmazás —, a brigád viszont kötelezi magát, hogy a ré­szére kijelölt munkát határidőre, kifogástalan minőségben elvégzi. Ez a kezdeményezés ma még újszerű, és mint minden újnak, ennek is lehetnek hibái, gyengéi. De egy biztos, hogy az önkormányzati bri­gádban dolgozni vonzó lett és rangot jelent a vállalatnál. Az általános alkalmazásával azt kívánjuk elérni, hogy egyre növe­kedjen felelősségünk egymásért, a közösségért. Ennek alapján javaslom a Tisztelt Kongresszusnak, hogy támogassa szocialista brigádjaink jelzett kezdeményezéseit. Erősítse meg azt a kialakuló gyakorlatot hogy a demokratizmus erősítésében a tetteké legyen az elsőbbség kérje a dolgozóktól a felelős közreműködést és igényelje a vezetőktől, hogy a jelszavak helyett bátrabban lépjenek és merjenek támaszkodni a kollektívákra. Zárva ezt a gondolatkört, arra kérem a megválasztásra kerülő ve­zető szerveket, hogy karolják fel ezeket a kezdeményezéseinket és legyenek segítségünkre azok elterjesztésében.

Next