Helyiipar és Városgazdaság, 1976 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
KÜLDÖTTEINK FELSZÓLALÁSAIBÓL... Szabó Sándor, Fov. Csatornázási Művek. Az előterjesztett írásos jelentéseket áttanulmányozva és a Gáspár elvtárs szóbeli referátumát meghallgatva megállapíthatjuk, hogy a szakszervezetek tevékenysége a XXII. kongresszus határozata alapján tovább fejlődött. Nőtt a munka tervszerűsége, befolyása, társadalmi rangja és tekintélye. Így igaz ez a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetére vonatkozóan is. A mi ágazatunk dolgozói úgy ítélik meg, hogy erősödött szakszervezetünk politikai tevékenysége, fejlődött munkájának tartalma és szocialista jellege. A szakszervezet tudott élni azokkal a kedvező lehetőségekkel, amelyeket pártunk politikája és a fejlődő társadalmi viszonyaink a szakszervezeti munkához biztosítottak. A kommunális szolgáltatások helyzete azonban hosszú időn keresztül úgy alakult, hogy fejlődése nem tartott lépést a népgazdaság általános fejlődésével. Jelentős mértékű elmaradás következett be, a problémák halmozódtak. A IV. ötéves terv időszakában már egy fokozottabb fejlődési ütem valósult meg. Ez lelkesítette a kommunális dolgozókat. Ugyanakkor igen gyakran erejük fokozott megfeszítésével tudtak csak többé-kevésbé eleget tenni azoknak az igényeknek, melyek a lakosság részéről nap mint nap jelentkeztek. A fejlődést elősegítő intézkedéseket felsorolni sem lehetséges e rövid felszólalás során, ezért csak kettőt-hármat emelnék ki közülük s inkább a feladatokról beszélnék. Az egyik a növekvő fejlesztési források kihasználása, a másik a kommunális, közüzemi dolgozók bérjövedelmi helyzetének alakulása, és az e területen dolgozók munkájának társadalmi megítélése. A fejlesztési forrásokról, mint a kommunális dolgozók között élő, jól tudom, hogy a fejlesztés során az intenzív fejlesztés mellett, nem küszöbölhetjük ki teljes egészében az extenzív módszereket sem. A feladataink megvalósítása nagy beruházási eszközigényességet támaszt, és komoly mértékben igénybe veszi népgazdaságunk anyagi erőforrásait. Ennek alátámasztására elmondom, hogy a vízügyi ágazat az ipari és lakossági vízszolgáltatás bővítésére, a szennyvizek elvezetésére és tisztítására mintegy 30 milliárd Ft-ot irányoz elő az V. ötéves tervben. Az egyik legfontosabb és legégetőbb kérdés a főváros szennyvíztisztítási programjának megmegvalósítása. Ez 2000-ig (1973-as árszinten) 27 milliárd Ft-ot igényelne. Ebből az V. és VI. ötéves tervben a Palota-szigeten létesítendő szennyvíztisztító telep építési munkálatai 2 milliárd 200 millió forintot tesznek ki. Továbbá a Fővárosi Vízművek vízellátásának bővítése érdekében kiépítésre kerülő Csepeli Vízmű I.fi—ni. üteme, amely 2 milliárd 400 millió Ft-ba kerül. Tudomásom szerint az állami ingatlanok kezelésére, fenntartására és felújítására az V. ötéves terv mintegy 30 milliárd forintot irányoz elő. A Fővárosi Köztisztasági Hivatal szemétégető művének megépítése az V. ötéves tervben van előirányozva, 2 milliárd forintot meghaladó összegben. További példákat is sorolhatnék, de úgy érzem, hogy az eddigiek is elegendők ahhoz, hogy rámutassak arra: milyen óriási anyagi erőfeszítéseket kell tennünk a feladatok megoldására. Alapvető tennivaló volt a IV. ötéves tervidőszakban, hogy a lakásépítésekhez kapcsolódó közmű létesítményeket biztosítsunk. Feladataink taglalásánál a financiális nehézségek mellett szólnom kell azokról a nehezítő körülményekről, amelyek a nagyszabású társadalmi feladatok ütemszerű megvalósítását nehezítik. Ilyenek: az építőipari kivitelezői kapacitás elégtelensége, a korszerű technológiák alkalmazásának nehézségei, az ipari háttér hiánya. Azt tapasztalom, hogy a szocialista országokból kommunális szolgáltató vállalataink részére alkalmas korszerű gépek beszerzése nem kap a jelentőségének megfelelő helyet, így kemény valutáért szerezzük be azokat a gépeket, melyek nélkül nem tudjuk megoldani a gyorsan növekvő feladatokat. Ezért megítélésem szerint a KGST-n belüli kooperációs összefogásra lenne szükség. Gyümölcsöző lenne az ipari háttér megteremtése és a korszerű technológiák egységes rendszerének kidolgozása is a tagországok között. Néhány szót szólnék a kommunális, közüzemi vállalatok dolgozói bér- és jövedelmi helyzetének alakulásáról. A területünkön dolgozók örömmel nyugtázták, hogy a IV. ötéves tervidőszakban a bér- és jövedelemviszonyok változása kedvező irányt vett. Azok a bérpreferenciák, bérpolitikai intézkedések, amelyeket e tervidőszakban kaptak jelentősen csökkentették az előző időszakban kialakult s annak idején nyomasztóan ható bérlemaradást Úgyis mondhatnám, hogy a végzett munka és az ellenében kapott társadalmi, anyagi elismerés közelebb került egymáshoz. Azonban napjainkban is igen gyakran elhangzik, hogy az elért bér- és jövedelem-színvonal még mindig nem fejezi ki a szóban forgó területeken végzett munka társadalmi fontosságát és nehézségét, nem számol eléggé azokkal a sajátos körülményekkel, amelyek annak jellegéből következnek. Azt várjuk a kongresszustól és még inkább a kongresszus határozatát végrehajtó Szakszervezetek Országos Tanácsától és elnökségétől, de az állami szervektől is, hogy a következő tervidőszak bér- és jövedelempolitikájában számoljon a jelzett nehézségekkel és intézkedéseikkel segítsék elő, hogy az e téren dolgozók bér- és jövedelemproblémái fokozatosan enyhüljenek, illetve megszűnjenek. A kommunális közüzemi munka területén dolgozók munkájénak, társadalmi megítélésében esetenként kedvezőtlen megnyilvánulások tapasztalhatók. Nem vitatjuk, hogy a szolgáltatás területén dolgozók körében nincsenek hibák, amiket bírálni lehet és kell is. Azonban az itt dolgozók többsége gyakran mostoha körülmények között, erejét nem kímélve dolgozik. Ez különösen a hibaelhárítókra jellemző, akik az idő viszontagságainak kitéve, éjjelnappal, ünnepnapokon a lakosság érdekében fejtik ki tevékenységüket. Nagy gondot jelent, hogy e vállalatok többségénél alacsony szociális presztízst biztosító, a társadalom egyes tagjai részéről lenézett munkaterületek vannak. Ilyenek pl. a csatornázási munkák, a köztisztasági, a talajerő-gazdálkodási dolgozók munkakörei. Alapvető feladatunk, hogy ezeknek a dolgozóknak szocialista társadalmunkban az őket megillető helyet biztosítsuk. Ezt elősegítené e munkakörök szakmásítása, mert ennek hiánya is döntő akadálya a kommunális vállalatok létszámgondjai megoldásának. Szakszervezetünk VII. kongresszusán is elhangzott, a növekvő feladatok is szükségessé teszik, hogy a BKV-hoz hasonlóan ezek a dolgozók is a nagyobb erkölcsi elismerés mellett külön anyagi elismerésben részesüljenek. Az anyagi elismerés formája lehetne például közüzemi pótlék, vagy közszolgáltatási jutalom bevezetése, amelyben kifejezésre jut társadalmunk, elismerése azokkal a dolgozókkal szemben, akik végső soron közszolgáltatás szempontjából a kulturált és civilizált életünk biztosítékát jelentik. A választások során a kommunális dolgozók egyes rétegei kifejezték igényüket a nyugdíjkorkedvezmény további bővítését illetően. Ilyenek a kéményseprők, a csőhálózati karbantartók, a csápos kutak építői és karbantartói, a szolgáltatás egyéb, egészségre ártalmas területein dolgozók. Hangot, kell adni a társadalmi megbecsülés erkölcsi oldalának is. A kommunális dolgozók méltán megérdemlik és várják, hogy a sajtó, a rádió, a televízió munkavégzés közben mutassa be őket. Ezzel is hozzájárulva a reális társadalmi megítélés helyes irányban történő átformálásához. A környezetvédelemről — bár ez összefügg a kommunális vállalatok tevékenységével — külön is szólni kívánok. A környezetvédelem fogalmába tartozónak érzem elsősorban a vízellátás és csatornázás keretében az élő vizek tisztaságának megóvását, a szennyvizek tisztítását, a levegő tisztaságának védelmét, a köztisztasági, a temetői és zöldterületek biztosításával kapcsolatos feladatkörök ellátását. A környezetvédelem érdekében a szakszervezeti szerveknek, minden szervezett munkásnak megvannak a maga tennivalói. E tennivalók szükségességével már a BVDSZ VIL kongresszusa is foglalkozott. Ha feladatunknak tekintjük annak segítését, hogy a dolgozók növekvő szabadidejüket kuturáltabban tölthessék el, akkor ez a cél a környezetvédelemhez vezet bennünket. Meggyőződésem, hogy a szakszervezetek érdekvédelmi célkitűzései között szerepelni kell a környezetvédelem és fejlesztése kérdéseinek, valamint ezek megoldási lehetőségeinek is. Javaslom, hogy a környezetvédelmi törvény életbelépése kapcsán a Szakszervezetek Országos Tanácsa dolgozza ki a szakszervezetek környezetvédelmi feladatait, és hasson oda, hogy ez a feladat beépüljön minden szakszervezeti szerv folyamatos tevékenységébe. A vitában felszólaló küldötteink: (balról jobbra) Pálosfalvi Brunóné, Szabó Sándor és Szalay Istvánné Szakszervezetünk küldötteinek csoportja Szalay Istvánné, Békés megyei bizottságunk titkára. PÁRTUNK XI. KONGRESSZUSA határozata is kiemelte, hogy a lakossági szolgáltató tevékenység olyan össztársadalmi feladatot jelent, melynek jelentősége a jövőben méginkább növekedni fog és egyre magasabb szintű kielégítést igényel. Szakszervezetünk érzi e feladat fontosságát, hiszen a lakosság egészét érintő kérdésről van szó. Meggyőződésünk, hogy a jelen sem, de a jövő sem képzelhető el széles körű, a lakosság igényeihez alkalmazkodni akaró és tudó fejlett szolgáltató hálózat nélkül. Ezen a téren elért eredményeink jelentősek, de a jövőt tekintve ezt nem tartjuk elégségesnek. Úgy érezzük, hogy e feladatok megoldásában kettős a tennivalónk. Egyrészt annak segítése és szorgalmazása, hogy maga a szolgáltatás és az azt szolgáló intézményrendszer úgy fejlődjön, hogy a társadalom igényeit ki tudja elégíteni. A társadalom minden területén, de a szolgáltatásban különösen fontos követelményként jelentkezik a munkát végző személyek magatartása és felelősségérzete. Munkakörükből eredően ugyanis nap mint nap, szoros kapcsolatban állnak a lakossággal. Nem egy esetben éppen a megrendelő lakásán végzik munkájukat. Tevékenységük és magatartásuk alapján így a megrendelők egy egész vállalati közösségről, sőt nem egyszer — a beszélgetések során —, rendszerünkről is véleményt alkotnak. Igen fontos tehát az, hogy milyen szemlélettel, milyen helyzetismerettel rendelkező dolgozók végzik e munkát, és hogy a lakosság körében észlelt hangulatra hogyan, milyen politikai hozzáállással reagálnak. Különös követelmény ez olyan területeken, mint pl. az ingatlankezelés, a textiltisztítás, vagy tagságunk más rétegei által végzett tevékenység. Szakszervezetünk arra is törekszik, hogy a reánk bízott feladatokat sajátos eszközeinkkel és módszereinkkel segítsük. A megoldás lehetőségeit keresve módszerként vetődik fel, hogy a szolgáltatásoknál növelni kell a személyes felelősséget. Ezzel azt akarjuk elérni, hogy a megrendelő előtt ne csak egy szolgáltató vállalat neve jelenjen meg, vagy legyen ismert, hanem mindenekelőtt az a dolgozó, aki az adott vállalat megbízásából a munkát elvégezte. Elképzelésünk találkozott a dolgozók egy részének — különösen a szocialista brigádoknak kezdeményezéseivel. Sokak előtt ismert pl. a Fővárosi Patyolat Vállalat „Fáklya" szocialista brigádja által indított, a ,,Munkád mellé add a neved" mozgalom. Ez a brigád az általa végzett munka mellé névjegyét adja, melyen keresztül tájékoztatja a megrendelőt arról, hogy a munkát a Fáklya brigád végezte, melyért felelősséget és garantált határidőt vállal, reklamáció esetén pedig a hibát térítés nélkül kijavítja. Ez a brigád felhívással fordult a patyolat vállalatok szocialista brigádjaihoz, így kezdeményezésével már nincs egyedül, egyre több követőre talált. Más vállalatainknál, ahol a tevékenység kiterjed a lakások karbantartására, javítására és felújítására, országosan elterjedt a garanciavállalás a végzett munkáért. Ezt brigádjaink személyre szólóan adják, mely egy évre szól, és ha ez idő alatt következik be a hiba, azt térítés nélkül kijavítják. Ezek a kezdeményezések — melyek a szocialista brigádok értékelésénél is jelentős szerepet kapnak — csak ott születhettek, ahol él az üzemi demokrácia, ahol a demokráciát nemcsak értelmezik, hanem alkalmazzák is. Ezzel összefüggésben engedjenek meg néhány gondolatot a munkahelyi demokrácia kérdéséről. Egyetértek a kongresszus által megfogalmazottakkal, és mint gyakorló tisztségviselő, igazolhatom, hogy jelentős a fejlődés ezen a területen is. Mégis sokszor az az érzésem, hogy egy kicsit többet beszélünk róla, mint amit érte tenni tudunk. Pedig, ha valamikor, akkor a jövőben hatványozottabban szükségünk lesz minden tenni tudó és akaró ember cselekvő támogatására. Véleményem szerint az üzemi demokrácia, vele együtt a termelés aktivitás fejlődésében is egyik legfőbb akadály a megszokottság, a formalizmus, az újtól való félelem. Úgy vélem nem kell bizonyítani, hogy az eredményes végrehajtás egyik alapvető feltétele és hajtóereje az, ha egy munkáskollektíva magáénak érez valamit, annak ő a tervezője és az alkotója is. Ha nemcsak a tempót diktálják részükre, hanem ők maguk is felelősséggel kezdeményeznek és annak végrehajtásában teljes önállóságot kapnak. Ahol a vezetés felismerte a demokratizmusban rejlő erőt és alkalmazza, ott a kollektív munka és a jó munkahelyi légkör hatékonyan jelentkezik az eredményekben. Bizonyára sok elvtárs értesült a televízió jóvoltából a Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalatnál elindított kezdeményezésről, a szocialista brigádok önkormányzatáról. E mozgalom keretében a vállalat kollektívája, mozgalmi és gazdasági vezetése nagy gondot fordít a jó munkahelyi légkör kialakítására, a dolgozók ideológiai és szakmai képzésére, a munkások közvetlen vállalati ügyekben történő beleszólására, a munkásoknak a döntések előkészítésében, meghozatalában való részvételére, a munkásellenőrzés megvalósítására. Tudatosan törekszenek az üzemi demokratizmus új formáinak megteremtésére és tartalmi elemeinek erősítésére. Az önkormányzati rendszer lényege, hogy a vállalat vezetősége a munkához való feltételek biztosításán túl egy sor döntési jogot is ad az önkormányzati brigádnak, pl. brigádtagok felvétele, bérkeretfelhasználás, jutalmazás —, a brigád viszont kötelezi magát, hogy a részére kijelölt munkát határidőre, kifogástalan minőségben elvégzi. Ez a kezdeményezés ma még újszerű, és mint minden újnak, ennek is lehetnek hibái, gyengéi. De egy biztos, hogy az önkormányzati brigádban dolgozni vonzó lett és rangot jelent a vállalatnál. Az általános alkalmazásával azt kívánjuk elérni, hogy egyre növekedjen felelősségünk egymásért, a közösségért. Ennek alapján javaslom a Tisztelt Kongresszusnak, hogy támogassa szocialista brigádjaink jelzett kezdeményezéseit. Erősítse meg azt a kialakuló gyakorlatot hogy a demokratizmus erősítésében a tetteké legyen az elsőbbség kérje a dolgozóktól a felelős közreműködést és igényelje a vezetőktől, hogy a jelszavak helyett bátrabban lépjenek és merjenek támaszkodni a kollektívákra. Zárva ezt a gondolatkört, arra kérem a megválasztásra kerülő vezető szerveket, hogy karolják fel ezeket a kezdeményezéseinket és legyenek segítségünkre azok elterjesztésében.