Helyiipar és Városgazdaság, 1985 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

. az alapszervezetekben történt ... az alapszervezetekben történt ... az alapszervezetekben történt ... Következő lapszámunkból: • MIT VÁR 1985-TŐL... ? • KER­EK­ASZTAL-BESZÉLGETÉS AZ ÚJ SZABÁLYZÓKRÓL • A FÖV. KERTÉSZETI VÁLLALATNÁL JÁRTUNK E szó hallatán mindig valami ma­gasztos dolog jut az eszünkbe. Ilye­nek, mint a hűség a hazához, hű­ség az eszméhez, életünk párjához, hűség a munkahelyhez. Rohanó életünkben egyre ritkáb­ban találni olyan emberre, aki nyug­díjba vonulásakor elmondhatja, hogy egész életében egy-két munkahelye volt csupán. Ilyen ember vonult most nyugdíjba a főváros VII. kerü­leti Ingatlankezelő Vállalata leány­­vállalatától, az Erzsébetvárosi La­kóházfelújító és Karbantartó Le­ányvállalattól. Neve: Mong Lászlóné, akit nálunk mindenki csak Ancsának szólít. El­ső munkahelye Sátoraljaújhelyen, az Ingatlankezelő Vállalatnál volt, ahonnan 1964-ben került Budapest­re, a VII. ker. Ingatlankezelő Vál­lalathoz. Ancsa szókimondó termé­szetű asszony, munkájában tanúsí­tott lelkiismeretességét, lendületét, munkaszeretetét kisugározza kör­nyezetére is. Maga körül példás munkafegyel­met, jó kollektív szellemet alakított ki. Hogy ez mennyire így volt, bizo­nyítja a nyolc alkalommal kapott kiváló dolgozó cím, az igazgatói di­cséretek sora. 1950 óta szakszervezeti tag, 1960 óta TT-elnök, szb-tag, 1968 óta párt­tag. Mozgalmi munkája elismerése­ként 1975-ben emléklappal, majd Szakszervezeti Munkáért arany fo­kozatú kitüntetéssel jutalmazták. Az elmúlt 30 évben gazdasági munká­jának jó ellátásával és — két gyer­mek felnevelése mellett — a szak­szervezeti mozgalomban is kitűnt szorgalmával. Amikor 1983. január 1-vel a VII. kerületi IKV megalakította leányvál­lalatát, Mong Lászlóvá oroszlánrészt vállalt a szakszervezeti élet beindí­tásában. Szervezett, agitált, összefog­ta a szakszervezet ügyviteli és szer­vezési munkáját. A megalakulás, a gördülékeny mozgalmi munka meg­indítása bizony nagyon nehéz lett volna nélküle. Most eljött az év vége, Mong Lászlóné, 30 évi IKV-nál töltött hű­séges munka után nyugdíjba vonul. Kívánunk neki nagyon jó egész­séget és hosszú életet családja kö­rében! Reméljük, példája nyomán sok fiatal megpróbál hasonló életutat bejárni! Kiss Zoltán igazgató HELYIIPAR ÉS VÁROSGAZDASÁG A munkahelyi közösség, a város is segített... A robbanás után a Pécsi Bútorgyárban OKTÓBER 18-ÁN SÚLYOS BALESET TÖRTÉNT VÁLLALATUNKNÁL, ahol a felületkezelő üzemrész porelszívó kamrája felrobbant. A robbanás következtében súlyosan megsérült há­rom dolgozónk és az anyagi kár is jelentős. A társa­dalmi összefogás szinte azonnal megindult. Elsősorban a balesetet szenvedett munkatársak életéért. A TECH­­NOIMPEX felajánlotta segítségét, így minden akadály nélkül tudtuk Ausztriából azt a különleges gyógyágyat behozatni, ami reményt adott égett sérültjeink életben maradására. Lukács János, a megyei pártbizottság első titkára személyesen kereste meg vállalatunkat és ajánlotta fel segítségét. A megyei és városi tanács elnökei, a társadalmi szer­vek vezetői szintén minden segítséget megadtak, hogy a gyári élet, a munka tovább folytatódjék. Horváth Sándor igazgatónk — végig együttműködve szakszervezeti bizottságunkkal és a pártszervezet ve­zetőivel — közösen hozott döntések alapján irányította a vállalat munkáját. A szakszervezet egyik legfontosabb feladata volt a kapcsolattartás a kórházzal és a sérültek családjával. Nagy segítségünkre volt ebben dr. Varga Éva üzem­orvos, akivel naponta kerestük meg a kórház orvosait és látogattuk meg a betegeket. Horváth László párttit­kárral a családokat nyugtattuk, anyagi segítséget vit­tünk. A gyár egész kollektívája reménykedve várta a hí­reket. A termelés eközben is folytatódott, igaz, zakla­­tottabb körülmények között. Az ARTEX külkereskedelmi vállalat soron kívül biz­tosította a tönkrement gép pótlását, alkatrészek beszer­zését. Az ÉRDÉRT vállalattól megkaptuk az általunk kért faanyagot. Jóleső érzéssel fogadtuk el a Pécsi Fa­ipari Szövetkezet által felajánlott felületkezelő mű­helyt, ahol dolgozóink a legszükségesebb munkákat el­végezhették. Felsorolni is nehéz lenne, hány helyről ajánlottak még segítséget. AZUTÁN JÖTT A DÖBBENETES HÍR: Sárosi József­­­né életét a leggondosabb orvosi kezeléssel sem lehetett megmenteni! Ő alig pár hete dolgozott nálunk, de sze­rény, kedves lényét, szorgalmát megszerettük. Nem sokkal később meghalt Keresztes Józsefné is, a min­denki Piroskája, aki több mint 20 éve dolgozott nálunk becsülettel, legjobb tudása szerint. Halálhíre mélyen lesújtott mindenkit. Én előző nap még beszéltem vele, csodáltam életkedvét, életakarását. Utolsó útjára va­lamennyien elkísértük és a munkatársak arcáról még ma sem száradtak le a könnyek. Hinterdörfler János főművezető szervezi, irányítja a termelést, biztosítja annak zavartalanságát. Weldin Vilmos tmk-csoportvezető — aki maga is megsérült a balesetnél —, a helyreállítási munkákat irányítja a leg­rövidebb határidők betartásával. A sokrétű összefogás, a dolgozók fegyelmezettsége, hozzáállása eredményezte, hogy vállalatunknál tervle­maradás nincs és éves tervünket december elsejére be­fejeztük. Exporttervünket a partnerek által megszabott határidőre teljesítettük. Dolgozóink keresete az átszervezés, átcsoportosítás ellenére nem csökkent, de a többletmunkák miatt a vállalatnak 200—250 ezer forint többletköltsége kelet­kezett. A megyei tanács munkaügyi osztálya segítségével er­re az összegre az ÁBMH-tól preferenciát kérünk. Dol­gozóink többletmunkát ajánlottak fel. Ha szükségesnek tartjuk, igénybe fogjuk venni! A MUNKA TEHÁT A RÉGI KERÉKVÁGÁSBAN FOLYIK, de a műhely, ahonnan két kedves munka­társunk örökre eltávozott, még sokáig nagyon csendes, szomorú. A családoknál hiányzik az édesanya és a fe­leség, amit pótolni nem lehet. Mindkét családdal to­vábbra is tartani kívánjuk a kapcsolatot. Sárosiné kis­lánya nálunk dolgozik. Óvjuk, segítjük, a vállalati nagy család gondoskodik róla. Örömünk is van, hiszen a harmadik sérültünk, Pongrácz József állapota napról napra javul. Most he­lyette a munkatársak végzik a megkezdett építkezését, gondoskodnak az állatok ellátásáról, vizsgáztatják gép­kocsiját, hogy otthon minden rendben legyen. Egy szomorú és nagyon nehéz időszak végére értünk. Olyan próbatétel volt ez, amelyben az élet lehetőséget adott a bizonyításra. Ez a bizonyítás, az összefogás ná­lunk jelesre alakult. Szőke Györgyné szb-titkár 70 év a lakosság szolgálatában Vállalatunk Winkler Lajos szocia­lista brigádja a közelmúltban a „Ko­runk valósága” szellemi vetélkedő verseny keretében összefoglaló mun­kát készített a város vízszolgáltatá­sának, csatornázásának és fürdőinek történetéről. A forrásmunkák gyűjt­­tése, rendezése közben született az ötlet, hogy kiállítást kellene rendez­ni a ma már történelmet jelentő fényképekből, dokumentumokból. A kiállítás elkészült és nagy kö­zönségsikere volt, de méltó elisme­rést kapott a könyvvé összeállt vál­lalattörténeti anyag is. A megyei versenyen kiemelt díjjal jutalmazták. Debrecenben a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ gondozásában, már-már hagyomány, hogy egy-egy üzem, vállalat bemutatkozik a város lakosságának, „üzemi hét” keretében. Mivel az említett kiállítást a műve­­lődés­i központ vezetői is megtekin­tették, javasolták, hogy vállalatunk mutassa be a nagyközönség előtt is tevékenységét. Az üzemi hét „forgatókönyve” — a művelődési központ dolgozóink se­gítségével — már az év derekán el­készült, s valóban rangosnak ígér­kezett a november 5-én megnyílt rendezvénysorozat. Az újra összeállított vállalattörté­neti kiállítást a művelődési központ előcsarnokában Ali Lajos, az OVH főosztályvezetője nyitotta meg, vá­rosunk és vállalatunk vezetőinek je­lenlétében. Az ünnepi beszéd, a ki­tüntetések, jutalmak átadása után látványos műsorról gondoskodtak szervezőink: a Városi Munkáskórus, a Debreceni Népi Együttes és a Cso­­bolya Együttes produkciója osztatlan sikert aratott dolgozóink körében. A hét második napján szakmai előadások hangzottak el a szennyvíz­­tisztítás korszerű módszereiről, vala­mint a város harmadik éve üzemelő szennyvíztisztítójáról, a szennyvíz­­iszap — sikeresen alkalmazott — mezőgazdasági elhelyezéséről. Az előadások után az érdeklődők a helyszínen tekintették meg a szenny­víztisztító telepet. A Nagyerdei Gyógyfürdőben az új gyógytermák­fürdő működésének ta­pasztalatairól, fejlesztésének távlati elképzeléseiről tartottak előadásokat a fürdő szakemberei, szakorvosaink pedig az új kezelési eljárásokról. A nyugdíjasainkkal is találkoz­tunk, a vállalati hagyományainknak megfelelően. Idős dolgozóink megte­kintették a kiállítást, majd ízletes vacsora és hangulatos műsor fogad­ta őket a vállalat központjában. A továbbiakban újabb szakmai Üzemi hét Debrecenben előadásokra került sor: a város víz­ellátásáról, vízvezeték-hálózatának fejlesztéséről tájékoztattuk az érdek­lődőket, áttekintve a 70 éves debre­ceni vízszolgáltatás történetét is­ is. Nagy utat tett meg a város 1913, az első vízműtelep üzembehelyezése, de talán még nagyobbat 1949-től, a megalakulás éve óta. Akkor 92 dol­gozó, ma több mint ezer fáradozik azon, hogy a város ipara és lakos­sága megfelelő mennyiségű és minő­ségű ivóvizet kapjon. 1976 óta pedig vállalatunk kezelésében üzemelnek a fürdők is, így szolgáltatásaink szé­leskörűek. A délutáni órákban folyamatos ta­nácsadással álltunk az érdeklődőik rendelkezésére, vízellátási és csator­názási ügyekben, valamint részletes információkkal a beutaló nélkül igénybe vehető gyógyszolgáltatások­­ról, azok hatásáról, a fürdőinkben alkalmazott új kezelési eljárásokról. Azok, akiket érdekel a külpolitika — s ki ne volna ilyen? —, Kulcsár Istvánt, a rádió munkatársát hall­gathatták, aki közvetlen hangnem­ben, avatottam válaszolt a feltett kérdésekre. Egy nap a tanulóké volt. Több mint nyolcvan általános iskolás te­kintette meg kiállításunkat, meg­hallgatta a vízmű- és csatornamű­kezelő szakmák ismertetését, majd megtekintették az egyik vízműtele­pet és a szennyvíztisztítót. A vállalat klubhelyiségében hobby kiállítást nyílt, amelyre a dolgozók saját maguk készítette tárgyaikat hozták el: kézimunka, festmények, fafaragások, kötés, horgolás, varrott ruhadarabok, vert csipke, érme- és pénzgyűjtemény, minikönyvek —, hogy csak néhányat említsünk a sok szép munka és hobby közül — várta a látogatókat. Baráti ifjúsági találkozóra láttuk vendégül a fiatalokat, nemcsak a mieinket, de a társvállalatoktól és az érdeklődő városi fiatalok köréből is. Megismerkedhettek a vállalat ifjú­sági munkájával, hallgathatták Re­­shovszky György zenés paródiáját, a FOLK ’81-et, majd a Csobolya Népzenei Együttes műsorát és szóra­kozhattak a diszkóban is. Volt műsorunk a gyerekek részére is. A játszóházban foglalkoztak a ki­csinyekkel, textil- és papírbábokat készítettek, majd a Vojtina Báb­együttes műsorát nézhették meg dol­gozóink csemetéi. Egy este a jógakedvelőké volt. Előadással és gyakorlati bemutató­val egybekötött rendezvény volt, „Jóga a testi, lelki egészség szolgá­latában” címmel. Sportnap hívogatta az érdeklődő­ket, családtagjaikkal együtt, ötletes, játékos versenyszámok szerepeltek a műsoron, melynek aktív szereplői dolgozóink voltak, akik remekül szórakoztak. Öröm volt látni az érdeklődő deb­receni lakosokat, más városok társ­­vállalatainak küldötteit, hallgatni az elismerő véleményeket. Úgy érezzük, megérte a fáradságot. Dr. Jékel Pálné Debreceni Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat A fenti cím úgy hangzik, mint egy rosszul sikerült reklámszöveg. Inkább elriaszt, ahelyett, hogy fi­gyelmet ébresztene. Pedig szándé­kában ettől távol áll! Sőt! Két alap­vető dologról van szó: egyrészt, hogy megszületett egy új, hasznos, sok előnnyel rendelkező térburkolólap­­család. Másrészt: éppen létével bi­zonyítja azoknak a szellemi tartalé­koknak a meglétét, melyek feltárása kitartó munkával, alkotó kedvvel még olyan kisvállalatnál is lehetsé­ges, mint a Szentendrei Városgaz­dálkodási Vállalat. A vállalat két alkotó kedvű veze­tője: Németh József és Rapai István hosszú kísérletezés, körültekintő mérlegelés, a valós igények felmé­rése után, megfelelő szakmai felké­szültséggel, megalkotta az újszerű térburkoló-családot. Ezek a burkolólapok minden olyan helyen alkalmazhatók, ahol eddig kiskockakővel burkoltak. Alkalma­sak történelmi városrészek, sétáló­utcák, kerti utak, belső udvarok, pi­henők, parkolók burkolására. Külső megjelenése a hagyomá­nyoshoz hasonló, de mivel a vastag­sága csak fele a hagyományosnak, a fajsúlya könnyebb. Egyszerűbb és lényegesen gyorsabb a lerakása a hagyományos aljzatokra. Szállítását racionálisabban lehet megszervezni, élettartama a régivel megegyező. Lerakása szakmai előképzettséget nem igényel. Mivel komplex család­ról van szó, csatornaszemek, befe­jező elemek, a burkoláshoz szüksé­ges darabok készülhetnek ezzel a megoldással. Gazdasági helyzetünk társadalmi szinten is azt igényli, hogy az al­kotó elmék a régivel legalább egyenértékű minőségű, de olcsóbban előállítható termékeket produkálja­nak. A NÉRA burkolólap csepp a ten­gerben. Régi igazság viszont, hogy a tenger cseppek sokaságából áll. Sok-sok ilyen csepp, szabadalom, ta­lálmány stb. szükséges gazdasági céljaink mielőbbi megvalósításához. A NÉRA burkolólapban rejlő gaz­dasági előnyöket hamar felismerte — többek között — a jászkarajenői Árpád Mgtsz, amely megkezdte a sorozatgyártást. Országhegyi Károly 1985. JANUÁR Iró-olvasó találkozók A Fővárosi Csatornázási Művek szb-je, a vállalati művelődési bizottsággal közö­sen a közelmúltban sikeres író-olvasó ta­lálkozókat szervezett. A Budafoki úti munkásszálló lakói szá­mára a vállalat dolgozója, Kanizsa József, a tavaly megjelent Tűztarajú hajnal és Ma­dár János költő, a nemrégiben megjelent „Szóljatok rám” és a „Kövek szólítanak” című versesköteteikben szereplő verseik­kel mutatkoztak be. Kanizsa József főleg munkástémájú és szülőkhöz szóló verseivel, Madár János a szabolcsi emberekről szólva aratott nagy sikert. Mint kiderült, a szállón főleg bé­kési, Hajdú-Bihar megyei és szabolcsi munkások laknak. Ez utóbbiak nagy öröm­mel fogadták földijük, Madár János ver­seit. Sikernek lehet elkönyvelni, hogy min­den jelenlevő egy-egy kötetet vásárolt, s dedikáltatták a költőkkel. A másik találkozó Szőlősgyörökön zaj­lott le a Latinka Sándor Általános Iskola és Nevelőotthonban, amelyet a Fővárosi Csatornázási Művek több mint egy évti­zede patronál. Kanizsa József költő bemutatta a SO­MOGY folyóirat szerkesztőségének meg­jelent tagjait , ahol már öt éve jelennek meg versei — Laczkó András főszerkesz­tőt, írót, Papp Árpádot, az „Égtájunk” rovatvezetőjét, költőt és Leskó László írót, a Somogyi Néplap munkatársát. Laczkó András szólt a folyóirat múltjá­ról, jelenéről, Papp Árpád a fordítói mun­káról, s hogy miért van meghatározó sze­repe az „Égtájunk" rovatnak a folyóirat­ban. A gyerekek nagy érdeklődéssel fi­gyelték a bemutatkozást és sok kérdést intéztek a szerkesztőség tagjaihoz. K. J.

Next