Ajka - Ajkai Szó, 2007 (20. évfolyam, 1-50. szám)

2007-12-07 / 48. szám

Ajkai Szó 2007. december 7., péntek Énekeljük el még egyszer! Beteljesítette küldetését a 45. megyei kórustalálkozó A negyvenötödik megyei kórustalálkozót köszöntötte mértéktartó tömörséggel Enesey Rita képviselő a múlt szombaton a Nagy László Városi Könyvtár és Szabad­időközpont színháztermé­ben. A házigazda intézmény és a megyei közművelődési intézet rendezésében bonyolított, már délelőtt szakmai előadással megkezdődött eseményre végül tíz éneklő együttes érkezett meg, közülük hárman-hárman Ajkáról és Balatonfüredről. Milyen érdekes: éppen abban a két Veszprém megyei városban működik „fajlagosan” a legtöbb kórus, amelyekben kiemelke­dően a legjobbak voltak évtize­deken át a gyerekkórusok! Ne várja az olvasó, hogy szak­mai értékelésekkel találkozik a következő sorokban. Nem a szakmázás ma már a fontos az ilyen együttléteken, hanem az, ami valójában mindig is a lénye­get jelentette: egymás meghall­gatása, megtisztelése, majd pedig a közös, több száz fős éneklés ritka élménye. Az előb­binél a házigazdák vállalták a legnehezebb szerepet: amíg a többi, majdan fellépő társaság jó része még az öltözőjében éne­kelt be, Petheő Balázsné az Ajkai Pedagógus Női Karral elindítot­ta a koncertfolyamot. Nem volt különösebben nehéz dolguk, hiszen a csapat a mostani 25 fős létszámával is uralni tudta a teret és a műveket is. Olyannyi­ra, hogy az átmelegedett han­gok Bárdos Menyecskéjében már a hűlő­terem hőjét is kezd­ték visszahozni. Az őket követő Padragkúti Bányász Férfikórus borbuzdító csokrokat tett az asztalra, az új tehetség, Lukáts Fruzsina jó keze, illetve a nád­­szálkarcsú Fábiánná Adorján Renáta által. (Higgye el az olva­só: nagyon nem mindegy ám, hogy a dirigens miként is mutat színpadon!) S hogy a hazaiak teljesítmé­nyeiről maradéktalanul beszá­molhassunk: az Ajkacsingeri Borostyán Férfikar Petheőnével szerencsére még mindig műkö­dik, s mind népdalokban, mind pedig a hajdani nagy kujon, Pálóczi Horváth Ádám virág­énekeiben kiválóan otthon van. Kistérségi szinten hazainak számít a Városlődi Vegyeskar is, amelyet Bankó Mónika hozott fel ismét a hírnevéhez méltó színvonalra. Már Kodály híres Túrót eszik a cigány­a is „elfér” a kóruson, még pár hónap, s az egyik slágerszámuk lesz - akár­ki meglássa! Vendégeink közül a gyarma­tiak lelkesedése (vezényelt Kaszalik Zita), a Bányai Mária vezette, füredi Kék Balaton Népdalkar tiszta dalolása és a nagy létszámú, szépen kon­­szonáló Zirci Városi Vegyeskar (Nagyné Prém Zsuzsa a karve­zetőjük) teljesítménye kívánko­zik az élen említésre. A Brillante Éneklő Egyesület azért volt üdítő, mert ha ők nin­csenek, hihettük volna, hogy negyven év az alsó korhatár ma már a megyében, s énekelni kizárólag afölött lehet. Zsár Évának, az énekművész-ének­mesternek azonban megint sokat köszönhet a „magasságos vármegye”, mert fiatal füredi tanítványai magukban hordoz­zák egy majdani Hóvirág Ének­­együttes lehetőségét. Balatonfüred Város Vegyes­karát ugyanaz a Pileczky Erzsé­bet vezeti, akinek keze alól már milliónyi szép pillanat és ezer­nyi dalos is kikerült. Különösen jó volt most Daróczi Bárdos Muzsikus dalát hallani tőlük! A végére két hab is jutott a tortára, s mindkettőt férfi „cuk­rász” tálalta. A Várpalotai Bányász Kórust még mindig Borbás Károly vezeti és ez meg is látszik a csapaton: hihetetle­nül, felemelően együtt vannak. Olyankor is, amikor a karnagy úr egy pillanatra­­ átengedi együttesét egyik szakképzett kórustagjának, akinek is úgy hajlandóak a palotai dalosok beénekelni Mendelssohn Abendsegen-jének két legelső „Herr!” - kiáltását, hogy még az udvaron is megálltak a gördesz­kák a levegőben. Majd pedig amikor maga a karnagy úr meg­szólaltatta Kodály egyik legne­hezebb monumentális művét, a Jézus és a kufárokat, a befejező hangzatot követően a saját végig-libabőrözését oldotta fel vastapssal a komplett és szakér­tő publikum. Megfejelni az élményt a sze­gedi egyetem tanára, az ide szakértőnek felkért Ordasi Péter karnagy tudta: mindenkit a színpadra és a nézőtér első sora­iba állított, hogy a Kodály emlé­kére szentelt találkozón dirigá­lásával felcsendüljön a híres, Berzsenyi-versre írt kánon, a „Forr a világ bús tengere..kez­detű, A magyarokhoz című kánon. - Ez olyan jó darab, hogy éne­keljük el még egyszer! - szólt imigyen Ordasi professzor, s a jelen voltak boldog felszaba­­dultsággal és hatalmas lelkese­déssel újrázták meg a Kodály­­művet, beteljesítve ezzel a negyvenötödik dalos találkozó küldetését. (vs.) A Pedagógus Női Kar Petheő Balázsné dirigálásával házigazdaként a legnehezebb feladatot, a kezdést vállalta Az Úr Minden istentisztelet ünnep, a múlt vasárnapi 10 órai szentmise azonban a Jézus Szíve-templomban három­szorosan is ünnep volt a hívek számára, mert az Úr napján felül Árpád-házi Szent Erzsébetről is megemlékez­tek, és a húsz éve megala­kult Szent Cecília Kórus szü­letésnapi ünnepe is szerves része volt a szertartásnak. Az istentiszteleten részt vett Ékes József országgyűlési képviselő is. A misét celebrá­ló Bakos Frigyes címzetes esperes kiemelten kérte az ünnepelt Szent Erzsébetet, és a névadó Szent Cecíliát, hogy imáikkal továbbra is legye­nek a gyülekezet kórusának támogatói az Úr előtt. Elmondta, hogy az egyházi zene védőszentjének is tartja a hagyomány Szent Cecíliát, Erzsébet, pedig az igazi női eszménykép megtestesítője volt korában, és az lehet a ma élőknek is. Mindkét szentként tisztelt egykori nőtestvérünk erős, folyamatos kapcsolatot tartott fent imáiban Istennel, így a Szentlélek mindig velük volt! Az egyházi zenék és éne­kek a liturgia részei is, de a szövegek imák is egyben, amellyel közösen fordulunk az Úr felé. Ezért a kórus szol­gálata sokkal több az igényes, emberi érzéseket közvetítő zene szolgáltatásánál, amit a nem egyházi énekkarok esetében várunk el. Az espe­res a kórus tevékenységét példaértékűnek minősítette minden hívő számára, s a maga, valamint az egész egy­házközség nevében megkö­szönte áldozatos munkájukat, külön kiemelve a kórust meg­alakító és irányító, s mától karnaggyá kinevezett Kövesi­né Pasinszky Anna igényes, karizmatikus tevékenységét. A szentmise után - amely így lényegesen hosszabb volt a megszokottnál - beszélgettünk pár szót a karnaggyal, a kórus megalakítójával. Megtudtam tőle, hogy ünnepi szép teljesít­ményükhöz a balatonfüredi kórus vezetője is hozzájárult orgonajátékával. Az előzmé­nyekről elmondta, hogy 1987 előtt már jó ideje nem volt a gyülekezetnek énekkara, ezért ő elvállalta annak megszerve­zését. Három volt kórustag is újrakezdte vele a munkát, a többiek pedig már mind „új” tagok. Jelenleg 41 fő alkotja a teljes létszámot, éppen hogy elférnek a nem kisméretű kar­zaton, ha teljes a jelenlét. Jó ideje már nem is csak Ajkán szerepelnek, meghívások soka­ságának tesznek eleget a fővá­rostól kezdve sok helyen. Leg­utóbb a budapesti Koronázási templomban vettek részt az ott tartott megemlékező istentisz­teleten (amiről lapunk is tudó­sított). Természetesen azonban szolgálatuk legfontosabb hely­színe továbbra is az ajkai gyüle­kezet temploma, és az Úr dicsé­rete a középpontja. Repertoár­juk is ennek van alárendelve. A jó akusztikájú templomban minden vasárnap a 10 órakor kezdődő szentmisén hallhatják őket az ott megjelentek. A templomban az idén is folytató­dik a hagyományos adventi koncertsorozat, amelyen meg­hívott kórusok is szerepelni fognak ismét, a szervezés már folyamatban van. Peternics Mihály dicsérete szolgálatuk középpontja Huszadik születésnapját ünnepelte a Szent Cecília kórus Bakos Frigyes esperes a Jézus Szíve-templom Szent Cecília kórusával 5 ■ AZ AJKAI SZÓ KÉRDÉSE Milyen zenét szeret? Bánhelyi József fémszerkezet-lakatos Rockot, minden mennyiségben és minden műfajában. Az igazi kedvenceim a progresszív rock nagy előadói, a Deep Purple, Led Zeppelin és a többiek, de a korai rockot is szeretem. A többiből is az ehhez közelebb álló műfajokat kedvelem, a bluest, a dzsesszt, és néha szívesen hallgatok szín­vonalas komolyzenét is. Nagy Józsefné kozmetikus Legszívesebben azt a rádiót hall­gatom, amelyik elsősorban a korábbi nagy slágereket játssza, az van bekapcsolva az üzletem­ben is. Szerencsére a vendégeim többsége is szívesen hallgatja. Ma már otthon sincs vita, hiszen a gyerekek kiröpültek, de azelőtt is inkább csak a hangerő miatt volt néha nézeteltérés. Horváth Tibor nyugdíjas operett és opera! Minden men­­­nyiségben! Magam is énekelek, éveken át adtam műsort zongora­kísérettel az egyik ajkai vendéglő­ben, de az óbudai Síposban is gyakran fellépek, ahol rokonom a vezető, most is oda készülök fellé­pésre. Amikor Budapesten járok, igyekszem eljutni az Operába vagy az Operettszínházba is. Hajdú Sándorné kereskedő Szeretem hallgatni, otthon min­dig be van kapcsolva­ valami, de a standomnál is mindig szól a zene. Zenében „mindenevő” vagyok, bár a könnyű műfaj inkább ked­vemre való. Republic-imádó vagyok, az jöhet minden mennyi­ségben! A szombati piacnapokon nagy a zaj, sajnos máskor nyu­godtan hallgathatom itt is... Országos kórustalálkozó a Mátyás-templomban Goethe sora jutott eszem­be, ahogy a Budai Vár lép­csőin felfelé ballagva meg­pillantottam - igaz, állvá­nyok mögött - a Mátyás­templom kőcsipkés, karcsú tornyait. „Az építészet kővé vált zene” - árulta el Kocsis­né Gyimóthy Éva, a Pedagó­­gus Női Kar tagja, aki tájé­koztatta lapunkat budapes­ti szereplésükről. Úgy vélte: e költői gondolat tömör igazsága ragadhatta meg a szervezők lelkét is, ami­kor ezt a templomot választot­ták helyszínéül a pedagógus­­kórusok jubileumi hangverse­nyének. A meghívott 18 kórus között november 10-én ott volt az Ajkai Pedagógus Női Kar is. Ezen az estén a négy énekkari blokkban 16 Kodály-mű hang­zott fel előadásukban. - Nehéz szavakkal leírni azt a hangulatot, amelynek része­sei voltunk. A csodálatos templombelső, Székely Berta­lan, Lotz Károly falképei, a csillárok fényénél sejtelmesen csillogó hatalmas üvegabla­kok, a szentély előtt felsorako­zó négy-öt együtt éneklő kórus, a felzúgó orgonakísé­ret, a Kodály-művek áhítata, magával ragadta nemcsak az énekeseket, hanem a hallgató­ságot is. A megnyitó szónokai - Erdős Jenő karnagy, Gilbert De Greeve, a Nemzetközi Kodály Társaság elnöke, Árok Antal, a Pedagógus Szak­­szervezet elnöke - tartalmas gondolatokban méltatták a kórusmozgalom múltját, kifejezték bizakodásukat a jövőben, reménykedve abban, hogy Kodály Zoltán tanítása nemcsak a kórus­éneklésben nyer értelmet, hanem zenei anyanyelvünk tolmácsolásán keresztül a tanítványok lelkében is gyö­keret ver, hiszen „a hang a szépség virága”. Kár, hogy e szép gondolatokat a rendez­vény fővédnöke, Kodály Zol­tánná Péczely Sarolta nem hallhatta, mert betegsége miatt nem tudott részt venni az eseményen. Az est felemelő eseménye volt a Fasang Árpád-díj átadá­sa. Ezúttal két idős karmester, Tárcás Zoltán és Erdős Jenő vehette át e rangos kitüntetést Fasang Árpád nyugalmazott UNESCO-nagykövettől, a díj névadójának zeneszerző fiá­tól. Ezt követően meghatottan énekelte el a 18 kórus együtt a Fasang Árpád által feldolgo­zott Titanic-éneket Tárcás Zol­tán karmester vezényletével. A varázslatos estét a 600 tagú összkar által előadott 114. genfi zsoltár zárta, amelyet Szenczi Molnár Albert versére Kodály komponált, és amelyet ezúttal Nógrády László vezé­nyelt.

Next