Ajka - Ajkai Szó, 2022 (35. évfolyam, 1-45. szám)

2022-06-03 / 20. szám

A város lapja U i ,35. évfolyam, 20. szám, 2022. JÚNIUS 3., péntek­­ V,. 4 1K A Műsorral búcsúztak a Csodabogarak Új címert avattak Bakony­gyepesen 3. oldal 4. oldal Virtuóz sokféleség a XXV. Bakony Néptáncfesztiválon 6. oldal f * * N * .^1 ■ rvg Meglepetés a pöttömök szüleinek­­ esős, de nem borús városi gyermeknap ■ Gyermeknapi hacacáré és Pöttöm Polgárok ünnepe várta az ajkai családokat a művelődési központban, il­letve az intézmény előtti területen május 29-én. A kissé kellemetlen, esős, hűvös időjárás ellenére nagyon sok család töltötte jó hangulatban a délutánt. Az aulában összegyűlt tö­meget Schwartz Béla pol­gármester köszöntötte nagy szeretettel, amit két év kiha­gyás után tudott végre meg­tenni, az ismert okokból. A városban már hagyomány, hogy a pöttömöket gyer­meknap alkalmából külön is ünneplik és úgynevezett emlékdiplomát is készíte­nek nekik. A kis pöttömök szüleit kellemes meglepetés érte a támogatás összegét illetően, ugyanis azt a ko­rábbi információtól eltérően kilencvenezer helyett száz­ezer forintra emelte a város. Évente tízezer forinttal szo­kott emelkedni az összeg, ezen most változtattak és ez­után minden évben százezer forint támogatással fognak hozzájárulni a gyermekne­velés költségeihez. A polgár­­mester örömét fejezte ki arra vonatkozóan, hogy a szülők gyermekáldással gazdagí­tották a várost, jó egészséget és sok boldogságot kívánt az apróságok felneveléséhez. A nagy számú részvétel sem volt akadálya a program lebonyolításának, fennaka­dások nélkül zajlott minden. A friss „diplomások” hos­­­szan álltak sorba, hogy csa­ládi fotójuk elkészülhessen az Ajkai Fotóklub tagjainak jóvoltából. Eredetileg több helyszínen tervezték a fotó­zást, hogy meggyorsítsák a folyamatot, de az időjárás ke­resztülhúzta a számításaikat. Összesen 204 kisgyermeket és családjaikat vártak a fény­képezőgép elé. A családok és a fotósok nagyszerű együtt­működésének köszönhetően probléma nélkül, jó hangu­latban zajlott az ajándék ké­pek készítése. Az esős időjárás azonban szűkebbre szabta a szórako­zási lehetőségeket. Az intézmény folyosóján kézműveskedhettek a gyere­kek, bőrből, készültek a cica formájú kulcstartók, papírtá­nyérból a dísztárgyak és kü­lönböző dekorációk. Az Ajkai Képzőművészeti Egyesület­tel agyagozni lehetett. Csil­lámtetoválást és arcfestést is igénybe vehettek a csemeték. Az udvaron a Fabatka Por­ta népi játékait próbálhatták ki a gyerekek és a felnőttek is. Emellett a fából készült hangszerekből és játékokból vásárolhattak, az ügyesebbek pedig megpróbálhattak ki­nyitni egy-egy ördöglakatot. A kíváncsibbak betekintet­tek a rendőrség és a tűzoltó­ság munkájába, de az „Avar Ajka” Nonprofit Kft. gépeibe is szívesen ültek be a kicsik - leginkább a kisfiúk. Az eső miatt a légvárat sajnos nem tudták használni a gyerekek. Thomasnak, a kis vonatnak viszont annál több dolga akadt, vég nélkül körözött a városban­­ a gyerekek nagy örömére. A helyszíneken „mosoly­góst” lehetett gyűjteni, ami­kért a beváltóhelyeken aján­dék járt: fagyi jegyet, édessé­get, vagy játékokat kaphattak cserébe a gyerkőcök. Az el­maradhatatlan, finomabbnál finomabb kürtöskalács és minifánk is szépen fogyott a programon. Néhány óra el­teltével az eső is elállt, ezután bátrabban folytatódhatott a szabadtéri kikapcsolódás. (folytatás a 2. oldalon) Diplomaosztó az aulában. Innen az új kampusz csak tizen­nyolc év... (Fotó: Györkös __________TV AJÁNLÓ - SZEMTŐL SZEMBE Interjú a Fidesz ajkai főhadiszállásán ■ Ajkai szempontból érdekes eredményt hoztak az önkormányzati választások. Bár Rig Lajos az egységes ellenzék jelöltje 29 szavazókörből 20-ban győzött a vá­rosban, a megyei 3. számú választókerületben mégis Navracsics Tibor, a Fidesz-KDNP jelöltje vitte el a pál­mát. Vagyis baloldali vezetésű és szavazóit tekintve is inkább balra húzó városunknak egy jobboldali központi vezetéssel és helyi képviselőivel kell együttműködnie. Erről is szól a most következő beszélgetés Fülöp Zoltán­nal, a helyi önkormányzat Fidesz-KDNP frakciójának ve­zető helyettesével. Fülöp Zoltán a már majd­nem kész, felújított Fidesz-iro­­dában fogad. Két nagyobb helyiséget látok és két csinos munkatársnőt, akik szemlá­tomást a személyzet tagjai. A falak még csupaszok, hófehé­rek, a bútorzat még szerény, de ízléses és célszerű. A nagyob­bik teremben majd akár ötven fő is helyet foglalhat és meg­vitathatja a követendő irányt. Nyilván jobbról nézve. Mi a kisebbik helyiséget tes­­­szük alkalmassá az interjúhoz. Láthatóan ez az agyközpont, telefonok, számítógép, másoló és fax sorakoznak a fal mellett. A gyors kommunikáció záloga. Zoltánnal ketté veszünk egy tárgyalóasztalt és kicsit az ab­lak közelébe visszük. Látom, hogy megint túlöltöztem (mint legutóbb a polgármesteri in­terjúnál is, így hát leveszem a zakómat és az erre a napra ki­választott orgona színű nyak­kendőmet. Megérkezik Robi az operatőr és összerakja a technikát. Kezd­hetjük. Először a nemrégiben lezajlott országgyűlési választásokról kérdezem a képviselőt, ő „óriási sikerként” értékeli a történteket, amiből a helyi Fidesz is alapo­san kivette a részét. Külön öröm számukra, hogy részt vehettek egy közismert politikus újbóli pályára állításában, aki azóta az Orbán-kormányban már mi­niszteri megbízatást is kapott.­­ Számunkra ez óriási meg­tiszteltetés és óriási siker... - És feladat - vetem közbe. - .. .és feladat - fejezi be a fel­sorolást Fülöp Zoltán -, hogy a 3-as számú választókerület gya­korlatilag kormánytagot tudott adni a mai magyar kormány­nak. Úgyhogy sok feladat és sok­sok munka áll előttünk. A helyi fideszes vezetőknek már a választások előtt is na­gyon jó munkakapcsolatuk ala­kult ki Navracsics Tiborral, ami a leendő sikerek záloga lehet. A továbbiakban a városi fej­lesztések fő, és a Fidesz-KDNP által támogatható céljairól fag­gatom Fülöp Zoltánt, aki „első körben” a polgármesterrel való részletes egyeztetést említi a város koncepcionális céljainak tisztázásáról. Ez alatt értendők a már jobboldali támogatással (is) folyó fejlesztések a Csónakázó tó körül, ami egyértelműen az itt lakók érdekeit szolgálja. Eb­ben az ügyben már egyeztetett is Schwartz Béla polgármester­rel, így kezdenek kirajzolódni egy új funkciókkal - sétányok és futópálya - rendelkező kör­nyezet körvonalai, amik iránt szintén nagy lakossági igények mutatkoznak. (folytatás az 5. oldalon) június 4-e fájó emléke Az első világháborút lezáró, Párizs környéki békeszer­ződések aláírásának nevezetes napja ez a nap, amikor is a franciaországi Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon kastély folyosóján került sor a hírhedett eseményre. Következtében megszűnt az Osztrák-Magyar Monar­chia, aminek Magyarország lett az egyik utódállama. Érdekes, hogy országunknak ma is ez a neve, sem nem Nép-, sem nem simán Köz­társaság. Magyarország. Ennyi. Ami sokakban ébreszt nosztalgiát a Kormányzó (és Mária) országa iránt és ennek nem egyszer hangot is adnak. Bár mintha hanyatlóban lenne a szoborava­tásban, ünnepségekben megnyilvánuló Horthy-kul­­tusz. Még csak azt sem hangoztatjuk, hogy az Orbán kormány azért vett kikötőt magának (sikertelen hor­vátországi és szlovéniai próbálkozás után) az olaszor­szági Trieszt városában, hogy némi gyógyírt találjon a Trianon-szindrómára. Most azonban, amikor - már csak az Ukrajnán keresz­tül érkező egyre véresebb orosz kőolaj miatt is - éle­síteni kellene ezt a korát mintegy megelőző beszer­zést, a hivatalos propaganda szinte szót sem pazarol rá. Mintha nem is lenne potenciális lehetőség „saját tengeri kikötőnk” felélesztésével felzárkóznunk kicsit a tengeri hatalmak közé. Persze onnan­ ide nem vezet csővezeték, vagyis ebből a szempontból valóban lé­nyegtelen, „van-e tengerünk”, vagy sem. Ellenben bu­taság ujjat húzni a horvátokkal, mivel a valóban létező „cső" (Adria kőolajvezeték) miatt nyilvánvalóan együtt kellene inkább működnünk velük. Közben itt Ajkán is csak ámulunk és bámulunk, hogy mennek felfelé az árak. A húsé, a kenyéré, a zöldségé és hogy el-eltünedezik a liszt is a polcokról... Jó, hogy van kikötőnk. Azt ugyan másfél éve nem tudjuk, hogy minek is, lényeg az, hogy jó sokba került és ott van. Kis kitérő. Még javában dübörgött a szocializmus a Magyar Népköztársaságban, mikor a Kádár-rendszer sokszor elátkozott vezetői keresztülvitték, hogy legyen alternatívája a Barátság kőolajvezetéknek. Ezt tudnánk most (ki)használni, de nyilvánvaló, hogy az Orbán-kor­­mány nem kívánja felvállalni az ezzel járó presztízs­­veszteséget. Hiszen akkor el kellene ismernie, hogy mégiscsak volt valami a „létező” szocializmusban, ami minden nehézség ellenére távlatosan is a magyarok érdekét szolgálta. Talán ezt az előrelátást hiányolhat­juk most, amikor még mindig nem tiszták a jelenlegi rendszer politikai céljai. Gyakran halljuk egy-egy kor­mányzati döntés kapcsán, hogy „ennél már nincs lej­jebb”. Aztán másnap (vagy még aznap) kiderül: de van. Azt azonban még mindig nem tudjuk, hol a vége. L S. ■

Next