Dömsöd - Dömsödi Hírnök, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004-03-01 / 3. szám
10 XIV. évfolyam 3. szám RÉgi MESTERSÉGEk Hagyományteremtő cipész Él közöttünk egy fiatalember, aki egy szép, hagyományokkal rendelkező hivatást választott magának. Kézzel készíti a cipőket az igényes lábbelikre vágyók számára. Olvashattak már róla a Dömsödi Hírnök hasábjain. A neve Fabula László Az elmúlt évek során sok kiállításon, rendezvényen megjelent, neve már nem csak Magyarországon ismert, s ezért, ildomos, hogy a községünkben élő, lehetséges kézműves eredményeit, sikereit a vele egy, faluban élők is megismerjék. - Tudomásomra jutott a Németországba szóló meghívásod? Mikor volt ez? Kudarné Marika néni által jött létre. Jörg Müller látott a Dömsödi Napokon, és meghívott egy hétvégére, ez két éve történt a „Jövő Kiállításra”. Ott sikerült szerezni 8 megrendelőt. Azóta sikeresen elkészültek a cipők és kiszállítottam tulajdonosaiknak. Rá egy évre pedig meghívtak az ottani Cipőházba. Az áruház tulajdonosától kaptam egy meghívást, aki megjelentette az újságokban jövetelem hírét, reklámozta, hogy megyek és cipőket fogok készíteni. Ott érdektelenség volt jellemző, valószínűleg későn jelent meg a reklám. Két megrendelőm volt, természetesen nekik is elkészült már a cipő. Majd két hét után újra kikerültem Németországba, ismét egy kiállításra, de akkor csak bemutató volt, nem voltak megrendelők. Mondanál pár szót a budapesti Liszt Ferenc téri Tourinform Iroda által szervezett eseményről? - Kudar Zsigmondné kapott egy levelet, s ezt követően kérte, hogy képviseljem Dömsödöt. Kaptam egy meghívást a 2003-as karácsonyi és a 2004-es Utazás Kiállításra. Felkértek, hogy mutassam be termékeimet, és képviseljem Dömsödöt. Nagyon jól sikerült, de sajnos az Utazás Kiállításra nem tudtam elmenni, mert nem volt hagyományőrző kézműves alkotásom, amivel mehettem volna. Az ilyen és hasonló rendezvényeken - pl. Szentendrén a Pünkösdi Napokon, vagy az Anna napi Lakodalmon, ahová hagyományosan el szoktam menni - több ezren megfordulnak, és nagyon sok híres emberrel lehet találkozni. „Kedves Fabula Lászlót". A Magyar Turizmus Rt. Budapest és környéke Regionális Idegenforgalmi Bizottság és Marketing Igazgatósága nevében köszönöm közreműködését, melynek segítségével bemutathattuk régiónk kézműveseinek néhány igen figyelemre méltó munkáját. A budapesti Liszt Ferenc téri tourinform irodában kiállított remekműveket az ünnepeket megelőző időszakban számtalan kül- és belföldi vendég tekintette meg, akik csupán valamennyien információért tértek be az íródéiba, azok sem távoztak anélkül, hogy valamennyi kiállított darabot megcsodálták volna. A turisztikai szakma képviselői is megtekintették a bemutatót, de a termékek különbözősége, ám valamennyi igényes kivitelezése láttán úgy döntöttek, hogy nem állítanak rangsort a kiállított szépségek között. Elismerésüket most tolmácsolom. Remélem, hogy a jövőben is lehetőségünk lesz, hasonló bemutatók, kiállítások megszervezésére, és bízom abban, hogy megkeresésünk esetén újra partnerünk lesz. Kardos Endre igazgató” - Melyik volt a leginkább kedvedre való az általad említett rendezvények közül? - Kedvencem Szentendre. Ott kezdtem pályafutásomat. Oda egy kis ládikában vittem a cipőket bemutatni. Nagyon megkedvelt a szervezésigazgató, s minden évben kétszer meghív. Innen sikerült elmenni a Kossuth térre, a Kossuth ünnepség alkalmából szervezett kiállításra, 2003 szeptemberében. Abban a hónapban 3 egymást követő héten volt meghívásom, a Szüret-Bor ünnepség, majd a Kossuth ünnepség és végül a németországi meghívás. Honnan lehet tudomást szerezni az éppen aktuális kiállításokról? - Meghívás alapján. Általában minden megkeresést elfogadok, kivéve a vásárokba szólókat. De ezek a kézzel készített cipők nem is valók oda. Ellenben a kézműves kiállításokra, várakban megrendezésre kerülő hagyományőrző rendezvényekre igen. - Mikor lesz a következő program, ahol megjelensz, s mit lehet erről tudni? - Március 7-én, a Petőfi Csarnokban. Egy kézműves foglalkozásokkal egybekötött kiállítás és bemutató, vásár. Ide úgy ajánlottak. Ott ez az első hagyományteremtő céllal megrendezésre kerülő program. - Milyen munkáid, megrendeléseid vannak most? - Pillanatnyilag Erdei Zsoltnak (Madár) készítek cipőt. Kaptam egy meghívást egy cég üzletembereitől. Itt az egyeztetések még hátravannak. Az Erdei Zsolttal való találkozás után várom Kótai Mihály és Nagy János világbajnokokat a felajánlott lábbelikért. Ezáltal lett egy olyan felmerülő ajánlata az Ökölvívó Szövetségnek, hogy az első olimpiai érmet kapó ökölvívó kap egy pár cipőt ajándékba tőlem. - Az alapanyagokat honnan, hogyan szerzed be? - Elég nehéz beszerezni, mert nagyon drága. A bőr olasz, ill. német. Cégek hozzák be Magyarországra, rajtuk keresztül tudom megvenni. A keményáru anyag, ami a talp, a Pécsi Bőrgyárban fellelhető még, de az is elég rossz minőségű. Ha ők nem fognak gyártani, azt pótolandó, marad a kereskedő, aki külföldről behozza. Saját magamnak előállítani nem tudom, csak a kereskedőre tudok támaszkodni. - A szerszámokat hol vásárolod? - Azokat venni már nem lehet. Kalapácsot, árakat még igen, de a díszítőszerszámokat, vasalóeszközöket csak a suszterektől lehet kapni, vagy inkább örökölni. 1913 (!)-ban készült szerszámaim vannak. Öregek. Szert lehet tenni rájuk kellékeseknél, ahová beadják. Venni nem lehet, csak utánajárva, hosszú úton, lassan megszerezni. - Milyen lábbeliket kérnek tőled a megrendelők? - Nagyon keresett lábbelik nincsenek. Félcipők leginkább. Ragasztottat nem csinálok, csak varrottat. A gojzer varrott, és a csatos, amiből idáig nagyon sok megrendelésem volt. -Te melyiket szereted leginkább készíteni? - A lovaglócsizmát. Ezt nagyon nehéz elkészíteni. Mikor tanultam, azt mondták, ez a cipőkészítés csúcsa, mert ebben minden tudomány benne van. Nehéz, és minden részét kézzel kell varrni, nem géppel. - Hogyan történik ez a folyamat? - Szabás. Ki kell szabni a felsőrészt a borjúboxból (felsőrésznek való anyag). Utána kézzel neki kell állni a varrásnak. Ezt félkész állapotban rá kell húzni a kaptafára, amikor még a szára nincs összevarrva a kéregrésszel. Aztán az alját, majd a szárat kell kikeményíteni. Bonyolult munka. A felsőrész készítésével van sok munka. Ott nagyon oda kell figyelni a varrásra, mert nagyon szembetűnő. Az alja elkészítése ugyanúgy történik, mint a cipőnél, rámán varrott vagy faszeges módon. Nagyon strapabírós kell lenni. Életet jelenthet a csizma. - Véleményem szerint fokozódik a kereslet a kézzel készített cipők iránt, vagy ellenkezőleg, csökken inkább? - Pontosan még nem tudom. Még csak fél éve vagyok vállalkozó. Úgy látom, hogy a kínai eléggé elnyomja a cipőt, de aki megteheti, hogy kézzel készített cipőt vegyen, meg is veszi, mert tudja, hogy mi a minőség. - Magadnak készítettél már cipőt? - Egy lovaglócsizmát és három félcipőt. -A közeljövőben utazol külföldre? - Pillanatnyilag meghívásom nincs. Egy öreg bácsinál tanulom a lószerszámkészítést, ill. segítek neki. Vele mehetnék Németországba, lovasversenyekre, lovaglócsizmákat vihetnék ki magammal. Neki nagyon sok meghívása van. Nyáron lenne egy 3 napos vadász-lovas kiállítás. A március 7-i rendezvény után hol lehet majd téged látni? - A Dömsödi Napokon, Szentendrén a Bor ünnepen (szeptember 13-14.), ill. ahová meghívást kapok. -Köszönöm a beszélgetést, eredményes munkát kivánok! Gerenday Éva