Előszállás - Kisbíró helyett, 1990 (1. évfolyam, 0-9. szám)
1990-03-01 / 0. szám
Tisztelt Előszállásiak! Hát ez leszek én, legalább is ilyennek képzelnek, akik megálmodtak, nem úgy jövök,mint egy zabi gyerek, aki csak úgy véletlenül belepottyan a családba, engem terveztek, akartak, vártak a szüleim, hisz céljuk van velem. S én gyermeki alázattal, szolgálatkészséggel, hivatástudattal vállalom a "KISBIRÓ" szerepkört, amit nekem szántak. Büszke vagyok a megbízatásomra és hangos szóval kiáltom bele a zsendülő tavaszba. Én Előszállás község hangja kívánok lenni, a község önkormányzatának hírnöke,szószólója, a lakosság közösséggé való nevelésének apostola, egységének, fejlődésének őre, összetartásának, megújulásának hirdetője. Tisztelt Olvasóim! Fogadjatok jó szóval, s ha netán a tetszésteket kiérdemlem majd, szeressetek. És mégis mozog a föld... Ki hinné az ellenkezőjét, pedig voltak sokan.árnyak jártak körülöttünk, vagy hús-vér emberek? Kik vetettek béklyót ránk,ahol az idő,a tér megállni látszott? Pókháló fonta be agyunkat, vagy a félelem szőtt vattát tekervényeink közé? Kérdések, amik ma ránk világítanak. A választ mindenki magában találja meg. De azért emlékezzünk! A zöld posztókról,rangjelzésekről alig szoktunk le, nyomában egy másfajta csizma lépdelt, vörös sárt fröcskölve szemünkbe. Tompítva látásunkat, taposva fogainkat. Egyformára próbált faragni bennünket. Nem hittük magunk sem - mégha zsigereinkben ott rezgett is az igazság, az őszinteség a mát. Nem hittük,nemcsak az ablakot kell kinyitni,hogy friss levegőt szívjunk,hanem a szívünket, a lelkünket ss ki kell tárni. Múlt emléke lassan elhalványodik. Keresztény megbocsájtással leheljük tova azt! Tudom, nehéz a jövőt látni, hiszen sereg ember áll készenlétben, és mindegyik azt állítja, hogy az ut nem egy és ugyanaz, hanem sok különböző és egymásra egyáltalán nem hasonló. Az egyik nyugat felé mutat, a másik kelet felé, a harmadik északra visz, a negyedik meg egyenesen délnek. Az egyik réteken és árnyas ligeteken vezet keresztül, bokrok és bővizű források szegélyezik, a másik viszont köves, nehezen járható. Vándorát tikkasztó nap, szomjúság meg fáradtság gyötri. Mégis azt állítják, hogy ezek mind egy irányba vezetnek. Bárhova fordulunk, mindenhol ott áll egy igen szavahihető férfiú, és felszólít, hogy az ő útján haladjak, ez az igazi! Ha a mellette állóhoz fordulunk, ő is ugyanezt ígéri a saját útjáról, a többieket meg ócsárolja. Mindenki másképpen, máshogyan. Mennyire mán vjir ez! Van végre^zsivaj, zaj, disszonancia, amitől akár harmóniába léphetek, hogy különböző növényekből, virágzó rétekről a magamnak tetszőt szakíthassam le. Ezért mondom:és mégis mozog a föld. Ébresztő! Ébresztő egy uj kor hajnalán.Vegyétek kezetekbe sorsotokat! Bújjatok ki csigaházatokból,hogy méltó örökösei lehessünk forradalmár apáinknak! Ébresztő! - mert mozog a föld! Reichardt László fia