Enying - Enyingi Hírmondó, 1997 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1997-04-30 / 1. szám
w&KentDo "Pénzínséges" időszakunkban a könyvtárak nagy részének egyre inkább szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy dokumentumárak ugrásszerű és szakadatlan a emelkedésével nem tart lépést a költségvetési keret emelkedése. Már régóta a múltté a többpéldányos beszerzés lehetősége, napjainkban illúzió duplumok vásárlása is. A dokumentumféleségek egyre szűkebb köre kerül be a könyvtárakba, s riasztó méretű és ütemű a szakirodalom elavulása, ’kiolvasottá válása". Ilyen kilátástalan helyzetben ünneppé válik számunkra minden nap, amelyen a könyvtár ajándékkönyvekkel gazdagodik. Az utóbbi két évben számos enyingi és balatonbozsoki olvasónk élt e nemes gesztus lehetőségével, így gyarapítva könyvtárunk állományát több, mint hatszáz kötet könyvvel. Az adományok igazi értékét azonban nem a számokkal lehet lemérni, hanem azzal az örömmel, amelyet egy-egy ilyen könyv kézbevétele láttán tapasztalunk. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akiknek így sikerült megelégedett pillanatokat szerezni a könyvtár többi olvasója számára. Rideg Lászlóné könyvtárvezető " összefogás a könyvtárakért. A Vas Gereben Városi Könyvtár az " összefogás a könyvtárakért" mozgalom keretében 1997-ben szeretne kiállítást rendezni Régi könyvek címmel. A kiállítás szívonalas megszervezése érdekében megkérjük azokat az enyingi és balatonbozsoki lakosokat, akik 1900 előtti kiadású könyvvel rendelkeznek, és azt hajlandók egy hétre kölcsönadni könyvtárnak, jelentkezzenek a könyvtárban a személyesen, vagy telefonon/ 372-169/. Együttműködésükben bízva közreműködésüket előre is köszönjük: Szentgyörgyi Kálmán Díszszemle trombitaszóval... Egy régi ünnepségen történt, amit el szeretnék mesélni. I. barátunk( maradjon csak a név kezdőbetűje...) is Dezső korabeli ifjú volt. Csodásan tudott trombitálni. Ezúttal. Isten a megmondhatója hányadszor fújta meg mindig ragyogóra tényésztett trombitáját. I. barátunk bravúros dologra szánta el magát. Amikor trombitaszólója következett, egy ügyes mozdulattal felpattant lova nyergére, és nyergen állva zendített rá a kötelező melódiára. Mindenkinek elállt a lélegezete. Az elismerés halk moraja szállt a nézők feje fölé. Ez nyilván barátunkat is tovább lelkesítette, mert a produkció valóban remek volt. Ám a darazsak, legyek nem voltak tekintettel a mi gyönyörűségünkre. Egyikük csak odafurakodott trombitás barátunk meseszép fekete lovának ugyancsak gondosan megfésült farka alá, de ott is megkereste a ’ ternésztes kijáratot- és irgalmat nem ismerő pimaszsággal belecsípett a kisuvickolt , gyönyörű paripa említett testrészébe... Ennek eredménye váratlanul érte a ’kijárat’ tulajdonosát, annak példamutatóan türelmes állapotát, mely aztán egy irdatlan erejű - páros lábbal végrehajtott - rúgásban nyert kielégülést.. Egyidejűleg trombitásunk helyzete is váltásra kényszerült A stabil, délceg tartást egy - ’ ki a fene akarta’ - hátraszaltó váltotta fel. Ez persze - sok gyakorlással - akár talpra is sikerülhetett volna. Ekkora előrelátás azonban nem előzte meg az eseményt, így az esés az "alsó súlypontra" korlátozódott. Ezzel egyidejűleg barátunk részéről a trombitaszóló is befejezést nyert. Az utolsó akkordok ugyanis már gyönyörűséges paripa szépen psült farka alól a hangzottak. De ezt már csak a közelben " díszelgő" bennfentesek, és földrepottyant trombitásunk" élvezhették ’. /Részlet a szerző " Emlékezés és 111 anekdota " című könyvéből./ '...az adomány becse Nem abban rejlik, ami ,hanem abban, hogy adják.' /Calderon/ a könyvtár dolgozói