Érd - Érdi Újság, 1994 (4. évfolyam, 1-48. szám)

1994-08-05 / 31. szám

Küldj egy képeslapot! Gyermekeidnek, szüleidnek, barátodnak vagy az ismerősödnek. Küldj egy képeslapot, ha azt szeretnéd, hogy akivel együtt barangoltál Érd utcáin, emlékezzen az eltöltött órákra. Hogy ott a távolban felidézze a római katolikus templom hangulatát, Bog­ner Mária Margit síremlékét látva az érdi temető halot­taira gon­doljon, talán saját őseire is. Küldj egy képeslapot a 750 éves városról. Esetleg olyat, ame­lyiken a karmelita templom üvegablakait küldheted a Kutyavári romokkal meg a Kegyeleti emlékhellyel és Érd látképével. Küldj egy képeslapot valakinek, aki Érden született, de Érdtől távol kell élnie. Küldj annak is, aki csak egy „átutazóban” járt a városban, hogy eszébe jussanak a látott helyek. És annak is feltétlenül küldj egy képeslapot, akinek gyermekei vannak, hátha örömöt szerzel gyűjteményük gyarapodásával. Küldj egy képeslapot ismerősödnek, aki még sohasem járt ezen a vidéken, hátha egyszer eljön és felismeri tíz Osváth cukrászdát, meg a Termál Hotelt. Küldj egy képeslapot vagy akár mind a hármat, amely Harmat Béla polgármester ötletének köszönhetően, a Polgármesteri Hiva­tal kiadásában kelt életre és kapható a városban. Nem kell sokat írnod rá, egy kedves üdvözletét csupán. Küldj egy képeslapot valakinek, mert oly­an jó képeslapot kap­ni valakitől. b. cs. * Akik pedig árusítani szeretnék a képeslapokat, arra kérjük, jelentkezzenek az érdi Polgármesteri Hivatal ügyfélszolgálati irodájában. Szebeni Antal Vigasz Könny pereg célzó szemek pilláin. Humánus vigasz. Nyakadra drótot feszítenek, Orcodon grimasz. Mert míg élsz, Arcodon álarc feszül. Lét-törvény fojtogat Kegyetlenül. De megfeszül a Lét, Adja fiát. Keresztre szegezve von glóriát Fejed körül. * Érdi festőművész a Szegedi Táblafestészeti Triennálén Beszélgetés Kéri Mihállyal Kéri Mihályt sokan ismerik városunkban. Ő a Művelődési Központ igazgatója, s a jelenkori magyar festészet egyik jelentős alkotója. Képei a padovai Art Expo magyar pavilonjában és a Szegedi Táblafestészeti Triennálén láthatók ezen a nyáron. - Gyermekkorom óta rajzban, festményekben fejezem ki a gondo­latokat, amelyeket szóban nehézkes lenne megfogalmazni - mondja a művész. - A festészettel tudatosan közép­­iskolás koromban kezdtem el foglal­kozni. Az első iskola, ahová jártam, az érdi Nagy Balogh János képzőmű­vészeti kör volt, melyet Szepes Gyu­la, Párizsból hazatért impresszionista festő vezetett. Ebből az iskolából tu­catjával kerültek ki tehetséges művé­szek. Szerencsémnek tartom, hogy én is itt kezdhettem. A 60-as években a magyar képző­­művészetben az a jelenség volt ta­pasztalható, hogy a „hivatalos" művészképzés mellett léteztek igen színvonalas képzőművészeti körök, ilyen volt például a Vasutasok Kép­zőművészeti Köre. Idejárt kiváló gra­fikusunk, Somogyi Győző is. A művészek perifériájára szorult, úgy­nevezett amatőr vagy autodidakta - akkor még fiatal - művészek is a képzésnek ezt a formáját voltak kénytelenek választani. Megemlíte­ném a szentendrei Vajda Stúdiót, és a Zebegényi Művésztelepet, amely akkor nagyon fontos jelenség volt a művészeti életben. Ezekben a körök­ben sok mindennel foglalkoztak a vezetők és a résztvevők. Szó esett itt zenéről, népművészetről, az auto­nóm művészetekről is. Úgy gondo­lom, ha hosszabb és keservesebb is volt ez a fajta képzés vagy képződés, mégis az ezekben résztvevők eljutot­tak odáig, hogy a megfelelő művé­szeti eszközök birtokába jussanak. Az autodidakta lét abban az idő­ben egy szabadabb kifejezési formát jelentett, annak ellenére, hogy alko­tásaink éppen hogy csak megtűrt, vagy éppen tiltott jelenségei voltak az akkori művészeti életnek. Nem is igen hívtak engem sem hivatalos ki­állító helyekre. Első igazán komoly kiállításomat itt Érden 1978-ban, a Művelődési Központban tudtam megrendezni. Azóta is inkább külföl­dön van több önálló kiállításom, de igen jó kapcsolatot sikerült kialakíta­nom a szentendrei Vajda Stúdióval, akikkel még a rendszerváltás előtt 56-os emlékkiállítást rendeztünk. Kapcsolatunk azóta is jó, szívesen állítunk ki együtt. - Milyen helyet foglal el a festé­szet a jelenlegi életedben ? Hiszen az, hogy a szakmai zsűri az Elszakadás című képedet beválasztotta a szegedi Triennálé kiállítási anyagába ko­moly szakmai siker. - Igen. De a kultúrával kapcsola­tos kérdések mindig is komolyan foglalkoztattak, és úgy gondolom, a jelenlegi állásomban is tehetek vala­mit, legalábbis regionális szinten. Szeretnék itt némi kritikát is monda­ni, amely egyaránt vonatkozik a kép­zőművészet és a közművelődés területére. Érd Pest megye legna­gyobb városa. Nálunk kisebb telepü­léseken is léteznek galériák, kiállító helyiségek, ahol a helyi alkotók mun­­káit megtekintheti a művé­szetkedvelő közönség. Ilyen Érden sajnos nincs, pedig nagyon kellene. A város vezetőivel már tárgyaltunk ezekről a dolgokról. Közben megala­kítottuk az X-Art nevű képzőművé­szeti csoportosulást, melynek helyi művészek a tagjai. Velük több kiállí­tást rendeztünk a művelődési köz­pontban, sőt műtárgyak gyűjtését is megkezdtük, hogy kész kiállítási anyagot tudjunk biztosítani a jövő­ben létesítendő galériának. Lant-I. Kéri Mihály: Elszakadás 1994. augusztus 5. 0 KM/* ÚJSÁG KÉPTÁR BARANYAY ANDRÁS: ÖNARCKÉP Az elmúlt héten Méhes László Langyos víz című fotórealista fest­ményét vettük szemügyre, ahol a fotó festői áttételét figyelhettük meg. Baranyay András esetében - aki nagyjából Méhes generációjából való - magának a fényképnek az átkomponálását tapasztaljuk. A festő eljárása hasonlít a fényképezés őskorában, a technika ügyetlenségeit javító beavatkozásokra: retus, színezés stb. Akkor per­sze a valósághűbb vagy éppen a létezőt megszépítő hatás elérése volt a cél. A fénykép állítólag az amit látunk. Nos Baranyaynál az ilyenfor­mán megfogalmazott evidencia nem áll meg. Kétségei az eleai görög bölcselőkkel rokonítják, akik minden érzékelést (látás, hallás) félreve­zető látszatnak tartottak. A fénykép a látvány egyetlen szelete csupán. Baranyay ezt a látványszeletet tágítja, sűríti, értelmezi munkáin. Portréin és gyakori önarcképein egy-egy részlet kiemelésével (arc, kéz) hangúlyozza a számára fontos emberi mozzanatot. Vagy tárgyá­nak elfedésével a látvány elmosásával operál. A valóság és a látszat különös határmezsgyéjén mozogva kerüli meg a valóság felmutatásá­nak lehetetlen, a látszat rögzítésének fölösleges igyekezetét. Baranyay Andrásnál nem végeredmény, hanem eszköz a fénykép, amely - Tandori Dezső szavaival - „ elindítja az alkotót is a formálás útján. A formálás tehát nézés, mely megismétli a lencse tevékenységét, de már úgy ismétli meg, hogy az idő­ képpé vált. ” Kéri Mihály MOZAIK FILMSZÍNHÁZ U.I.: Szíves megértésükre számítva, nyári szabadság mi­att a KÉPTÁR szeptemberig zárva tart. Augusztus 5-7-ig (péntek-vasárnap) ACE NYOMOZÓ Augusztus 6-án (szombaton) 13.00 és 15.00 órakor, augusztus 7-én (vasárnap) 15.30 órakor JURASSIC PARK / Augusztus 9-10-én (kedd, szerda) 17.15 és 19.00 órakor RUBY KAIRO Augusztus 11-14-ig (csütörtök-vasárnap) 17.15 és 19.00 órakor LÁNGOLÓ JÉG Augusztus 13-án (szombaton) 13.00 órakor, augusztus 14-én (vasárnap) 15.30 órakor HUGO A VÍZILÓ Augusztus 13-án (szombaton) 15.00 órakor CSÚCSFEJEK IV. évfolyam 31. szám

Next