Érd - Érdi Újság, 2002 (12. évfolyam, 1-52. szám)
2002-01-11 / 1-2. szám
2______________________________________________GpjD ______ Lakópark - vagy valami más? Egy Ürmös utcai építkezés homályos körülményei Városszerte nagy hirdetőtáblákon olvasható: soklakásos társasházak épülnek az Ürmös utcában, érdeklődi ezen és ezen a telefonszámon lehet. Az egyik szomszéd rákérdezett a hivatalra: mondanák már meg, mi ez az egész, hiszen tőle és a többi szomszédtól sem kértek hozzájárulást. „Semmiféle építési engedélyt nem adtunk ki” - volt a válasz, de mert a munka szaporán folyt a két telek egyikén, az újabb reklamációra már az volt a felelet: „Az építési engedély jogerőre emelkedett!” Érdekes módon még ma sem találják a szomszéd által állítólag aláírt tértivevényt, amely bizonyította volna, hogy megvan a hozzájárulás az építkezéshez. Ezért jogos a feltételezés: tértivevény és aláírás nem létezik, az engedélyt ennek ellenére megkapta a kivitelező. Ismételt, immár keményebb reklamációra az önkormányzat felfüggesztette az Ürmös utcai 18 lakásos társasház építését, mivel azonban a kivitelező nem vette át a határozatot, azt rögzítették az építési naplóban. A felfüggesztést elrendelő határozat ellen benyújtott fellebbezést példás gyorsasággal, egy héten belül elbírálta a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal, bizonyítva, hogy így is lehet dolgozni, szó sincs a gyakran emlegetett több hetes, hónapos átfutási időről. Megállapította, hogy az első fokú építési hatóság - az érdi - az engedély kiadásakor számos ponton megsértette a jogszabályokat, a tervező építésznek nem volt jogosítványa ilyen típusú munkára, hiányos a tervdokumentáció, a tervtanács nem járult hozzá a munkához stb. Mivel azonban az érdiek kiadták az engedélyt, az építtető jóhiszemű jogokat szerzett, ezért nem vonható vissza az építési engedély. És azóta felépült a 18 lakásos társasház, a belső munkák folynak. A tervtanács határozata szerint az önkormányzat azonban nem adhatta ki az építési engedélyt a másik, a 26 lakásos társasházra, így ott egyelőre szünetelnek az előkészületek. Az ügy kirobbantója, Szilvás Zoltán szomszéd, a nevét is adja az újságcikkhez. Nemcsak mi, hanem a környékbeliek is azért választottuk lakóhelyül ezt a szép, családi házas városrészt, mert itt együtt volt a zöld, a csend, a nyugalom. A társasházak építése túl az eljárás törvénytelenségén sérti érdekeinket, hiszen már ez az elsőként felépült magas épület is rontja a kilátást. És tessék számolni: összesen negyvennégy lakásról van szó. Beszorozva lakásonként két személlyel az nyolcvannyolc, családonként esetleg két gyereket számítva pedig már százhetven feletti létszámot ad. Egy vállalkozó eldöntötte, hogy ennyi embert telepít ebbe a körzetbe, az új lakók pedig sorra reklamálnak majd az önkormányzatnál, hogy a létszámhoz képest hiányzik az infrastruktúra. Mert a törvények szerint az önkormányzatnak kell majd gondoskodnia bölcsődéről, orvosi ellátásról, hadd ne soroljam, mi másról még. Szilvás Zoltán nem kertel, ha bebizonyosodik, hogy bárhol bárki visszaélt a nevükkel és a netán valahonnan előkerülő tértivevényre aláírást hamisított, annak büntetőjogi következményei lesznek. Következő írásunkban az érdi polgármesteri hivatal véleményét adjuk közre az ügyről. Péterfi Miklós Milliomos buszsofőrök Naponta négyszer öt megálló A Volánbusz érdi forgalmi üzemének két dolgozója, Molnár Ferenc és Szabó József kitüntetést és jutalmat kapott, mert 1 millió 250 ezer kilométert vezetett balesetmentesen. Az autóbusz társaság ebben az évben 160 munkatársát részesítette elismerésben, köztük olyan gépkocsivezető is volt, aki 2 millió 250 ezer kilométert teljesített baleset nélkül. Százhalombatta és Budapest között 55 autóbuszmegálló van, oda-vissza tehát 110, ezt a vonalat naponta négyszer teszi meg csuklós Ikarusával Molnár Ferenc. Könnyen ki lehet számítani, ez bizony nem napi nyolc órás munkát jelent. Szabó József- aki a Budapesti Közlekedési Vállalat egyik legnehezebbnek tartott buszjárata, a 88-as vonalán, Törökbálint-Budaörs-Kamaraerdő között teljesít szolgálatot a BKV által bérelt sárga Volánbusszal, egyegy fordulóban 61 megállót érint. Mindketten mondják: összeszámolni is lehetetlen, hányszor kívánnak jó reggelt, jó napot, vagy jó estét a fel- és leszálló utasoknak, mert a sárga buszokon így dukál. Ez is jelzi azt a közvetlen, szinte családias légkört, ami az ilyen helyközi vonalakat jellemzi. Közvetlen főnökük, Máté István, az érdi forgalmi üzem vezetője gyors statisztikát készít: ha egy korántsem átlagos autós havonta 1000, évente 12 ezer kilométert vezet, akkor a két pilóta által elért millió fölötti teljesítmény bizony jó száz év (!) autózást jelenthetne. Ráadásul egy-egy úton utasok tucatjaival a hátuk mögött, akiknek az életéért, biztonságáért nekik kell felelniük. - Korábban kamionosként sokat jártam külföldön, van összehasonlítási alapom a közlekedési morálról. Nálunk sajnos túlságosan elszabadultak az indulatok az utakon, ezért kell nekünk nagyon figyelnünk, jó sakkozóként előre látnunk a másik lépését - mondja Szabó József, amihez Molnár Ferenc hozzáteszi: - Szerencsére a buszon mi magasabban ülünk, jobban áttekinthetjük a terepet. De így is szemfülesnek kell lennünk, ha indulni akarunk a megállókból. Egyre kevesebb az olyan autós, aki utat enged a soksok embert szállító buszoknak. Ha hirtelen a fékre kell lépnünk, bizony utasaink nem dicsérnek meg. Közbevetem, hogy utasként nem egyszer hallom: igazságtalan, hogy ugyanazért a jegyárért néhányan végigülhetik az utat, míg a többség állni kényszerül, szardíniaként összepréselődve. Miért nincs ülőjegy meg állójegy? Egyáltalán: mennyire nevezhetőek kultúráltnak az utazási körülmények? A két pilóta nem osztja véleményemet. Egyöntetűen állítják: ezeken a helyközi járatokon megoldhatatlan lenne az ülő- és állójegy. Az utazási idő nem olyan hosszú, hogy ne lehetne kibírni. Az új buszok meg jóval kényelmesebbek a régebbieknél. Persze, hogy a sofőrök sem örülnek a zsúfoltságnak, hiszen a balesetveszély ilyenkor nagyobb. De jelenleg csak ennyi autóbusza van a cégnek, ezek járják kora hajnaltól késő éjszakáig az utakat. A kormánykerék mögött pedig ott ül jó néhány olyan biztos kezű pilóta, mint a most kitüntetett Molnár Ferenc és Szabó József. Péterfi Miklós 2002. JANUAR 11 Egy lapszemle margójára A Népszabadság Pestvidék mellékletének sajtószemléjében olvastunk egy idézetet a dr. Erdélyi Lászlóval lapunkban megjelent interjúból (legalább is a kiragadott mondatokból arra következtethetünk, hogy a mi írásunkról van szó, forrásnak ugyanis egy nem létező újságot, az érdi Krónikát jelöli meg a szerző.) V. S.(a pestvidék érdi tudósítója) szakmai dilettantizmusról tesz tanúbizonyságot ezzel az idézettel, mert a dr. Erdélyi fegyelmijéről készült összeállításból egyoldalúan idéz, s ezzel akár azt a látszatot is keltheti lapja olvasói előtt, hogy mi is ily módon tálaltuk az ügyet. (Nehezményezzük ezt annak ellenére is, hogy tudjuk, az Érdi Újságot itt, a városban sokkal többen olvassák, mint a Pestvidéket.) A félreértéseket elkerülendő kértük Harmat Béla polgármestert, hogy reagáljon a Népszabadság mellékletében közölt kiragadott állításokra. - Nem vitatom Erdélyi László állítását, hogy én hívtam Érdre jegyzőnek, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ő akkor már 11 hónapja munka nélkül volt, pontosabban nem volt állásban sehol. Akár azt is mondhatnám, hogy kapóra jött neki az érdi invitálás, hiszen akkor tucatnyi sikertelen álláskereső próbálkozás volt mögötte. Az érdi jegyzőségért semmilyen egzisztenciát nem kellett föladnia, semmit sem kellett kockáztatnia. Az ölébe hullott. Az viszont nem felel meg a valóságnak, hogy a közöttünk lévő személyes konfliktusról nem beszéltünk, hiszen a nyáron - júliusban és augusztusban - dr. Fóti Ákos önkormányzati képviselő és dr. O. Zs. is közvetíttetett felénk távozásának feltételeiről. De hasonló módon tárgyalt Pató Simon alpolgármesterrel és szocialista képviselők is keresték a békés megoldás lehetőségét. Erdélyi azonban minden ajánlatot elutasított. Pedig annak idején közölte velem, hogy amennyiben a polgármester bizalma irányában megszűnik, akkor ő föláll és távozik. Szeptember 10-én egy vezetői értekezlet előtt én közöltem is vele: „Jegyző úr, megszűnt a bizalom, most te lépsz!” Ezt nem tette meg, viszont ettől kezdve igyekezett teljesen elszigetelni a hivatal dolgozóitól és az önkormányzati ügyektől, köztisztviselői jogviszonyával össze nem egyeztethető frontvonalakat nyitott. Csak megismételni tudom, dr. Erdélyit jegyzőnek hívtam Érdre és nem másnak. Téves szerepfelfogása tarthatatlan helyzetet idézett elő mind a polgármesteri hivatalban, mind a képviselő-testületben. Ez vezetett oda annak a benne tudatosult hamis képnek a reprodukálásához, ami nyilatkozatát tükrözi. M. Nagy A Óvodai helyzetkép Pályázatokra, támogatásokra utalva Még a karácsonyi ünnepek előtt látta vendégül Harmat Béla polgármester a város önkormányzati és magánóvodáinak vezetőit - ahogy tette ezt a többi önkormányzati intézmény vezetőivel is -, és ez utóbbiak tulajdonosait, megköszönve egész évben végzett munkájukat. Mint mondta, az önkormányzat rendkívüli bevételei lehetővé tették, hogy kisebb-nagyobb fejlesztések történjenek az oktatási területen is, de látványos változás mindazonáltal nem várható a közeljövőben. Ezért is örvendetes, ha az óvodák - és ez a fehér asztal mellett folytatott beszélgetéseken többször elhangzott - megragadják a különböző pályázatok kínálta lehetőségeket, és az így megszerzett anyagiakkal pótolják a pótolandókat. - Városunkban az óvodai helyek száma sajnos nem elegendő a gyereklétszámhoz képest - válaszolta érdeklődésünkre Horváth Erzsébet, a polgármesteri hivatal művelődési irodájának óvodai ügyekkel foglalkozó munkatársa. - A közoktatási törvény maximálisan százhúsz százalékos feltöltöttséget engedélyez az óvodákban, nálunk százharminc százalék az általános. Jóllehet az óvodai csoportok átlaglétszáma harmincról huszonnyolcra csökkent, még ez is sok a huszonöt fős országos átlaghoz képest. Nyolc önkormányzati óvodánk tizenhárom telephelyén több mint ezernyolcszáz gyerek van. Helyhiány miatt évente kétszáznál is több kérelmezőt kell elutasítanunk. Egy részüket szerencsére befogadja az Érden működő hat magánóvoda valamelyike, összesen mintegy százötven gyereket tudnak ily módon ellátni. Sok szülő - aki nem áll munkaviszonyban - azért adja be gyerekét óvodába, hogy közösségben legyen a kicsi. A dolgozó nők pedig rá vannak kényszerülve. Maga a közoktatási törvény alapellátási feladatként kötelezően előúja, hogy iskola előtt, ötéves kortól fel kell venni az óvodába a gyerekeket. Ezeknek a kicsinyeknek azonban nem szükséges feltétlenül egész napon át bent ülniük az oviban, a törvény ugyanis minimum négy órás óvodai kereteken belüli foglalkozást ír elő. Önkormányzatunk saját költségvetéséből maximálisan támogatja az óvodákat, és keresi annak lehetőségét is, hogy újakat építhessen. De a meghirdetett országos és megyei pályázatok között ilyen felhívásra nem találtunk - mondja Horváth Erzsébet. - Egyéb pályázatok révén viszont óvodánként átlagosan százötvenezer forintot sikerült kisebb-nagyobb fejlesztésekhez szerezni. Óvodáinknak, egy kivételével van saját alapítványi támogatója, az így befolyt pénzből ki lehet egészíteni a szűkös központi kereteket. Az önkormányzati képviselők egy része külön is szívén viseli az óvodák sorsát, tudomásom szerint négy helyen kaptak külön támogatást az egymilliós képviselői keretből. De olyat is hallottam, hogy egyes képviselők saját zsebből fizették az óvodáknak szánt játékokat. (Munkatársunktól)