Hosszúhetény - Zengő, 2004 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2004-03-01 / 1. szám
ZENGŐ 15 Március verőfényes idusán Hagyományainkhoz híven 15-én 10 órakor ünnepeltünk idén is. Gyönyörű tavaszban az Ifjúsági Zenekar térzenéje várta a Templom térre érkező ünneplő közönséget. Gunszt Beáta műsorvezető köszöntötte a megjelenteket, a Himnusz közös éneklése után Méder Dávid, Bokor László és az 5. b osztályos fiúk versmondásával és a Daloskor közreműködésével rövid műsor hangzott el. Az ünnep alkalmából Faragóné Cseke Blanka polgármester Polgármesteri Díjat adott át Nimsz Gergőnek a táncsport területén elért kimagasló eredményéért és Magyar Zsoltnak a helyi kerékpáros sportélet szervezéséért. “Településért” Díjat kapott Zöldi Miklós községünk környezetvédelme terén kifejtett tevékenységéért. Az ünnepi beszédet dr. Barna Viktor alpolgármester tartotta, melyet az alábbiakban közlünk. Tisztelt Hetényi Polgártársaim! Köszöntöm Önöket az 1848-as forradalom évfordulóján. Engedjék meg, hogy hivatásával részben felhagyott történészként néhány szubjektív gondolattal emlékezzek meg a 156 évvel ezelőtti március idusáról, beágyazva azt az ezeréves magyar történelem folyamába. A napokban olvastam egy Niederhauser Emil akadémikussal készült interjút, ahol a professzor úr kijelentette: "A történelem nem lineáris folyamat. Nagyon sok benn a visszakanyarodás, a megtorpanás." Úgy gondolom, hogy ez a kijelentés a magyarság történelmére is igaz. Voltak időszakok, amelyben hazánk az európai fejlődés fő áramához közeledett, és - sajnos - voltak olyanok is, amikor attól jelentősen lemaradva próbáltuk történelem viharait túlélni. Az előbbihez a sorolhatjuk a kereszténység felvételével és megszilárdulásával a Szent Istvántól Szent Lászlóig tartó szakaszt, IV. Béla második honfoglalását, Károly Róbert nagyformátumú politikájának következményeként kibontakozó gazdasági fejlődés időszakát, a Hunyadiak alatt az európai trendhez történő csaknem teljes felzárkózást, majd hosszabb szünetet követve a reformkortól a kiegyezésig tartó viharos éveket. A megtorpanásokról, visszakanyarodásokról szólni - úgy hiszem - ebben az ünnepi hangulatban nem illdomos. Ezeknek a történelmi folyamatoknak és összefüggéseknek a számba vétele azonban inkább csak a történészek dolga. Az átlagpolgár számára a magyar történelem útjelzői azok a kiemelkedő - történelmi léptékben értett - pillanatok, amelyek közérthető és világos üzenetet hordoznak számunkra: mindannyiunk kötelessége, hogy az adott történelmi pillanatban a haladás mellé álljunk, hogy a világ és hazánk fejlődéséhez minden erőnkkel hozzájáruljunk. Úgy, ahogy azt tették Rákóczi "talpasai", az 1848-49-es forradalom és szabadságharc katonái vagy épp az 1956- os forradalom névtelen hősei. A mi szerepünk - folytatva az említettek útját - az, hogy kiteljesítsük az 1989-90-es rendszerváltást, hogy megszilárdítsuk annak vívmányait. Tisztelt Ünneplők! Március van, egy különleges tavasz nyitó hónapja. Nemcsak azért különleges, mert az időjárás megtréfált bennünket, hanem azért is, mert március 15-ének - ha lehet ilyent mondani - különleges aktualitása van. Az idei tavasznyitó ünnepünk nemcsak tízért lesz emlékezetes számunkra, mert az 1848-as forradalom évfordulója, hanem azért is, mert az akkor - és a történelemben oly sokszor - elérni kívánt cél immár karnyújtásnyira van tőlünk. Kicsit hasonlít is ez a mai nap a másfélszázadnyi múltból felelevenedő március 15-dikéhez: akkor is, és most is csak néhány nap választott, választ el bennünket Európától. A "népek tavaszaként" ismert időszakban Párizs, Bécs és még néhány európai város forradalmait pár nappal követte a budapesti is, sőt némelyiket meg is előzte, így joggal mondhatjuk, hogy a nemzetközi progresszió fő áramába kerülve egészen közel kerültünk Európához. A magyarság akkor is kiállt a fejlődés európai eszméje mellett. És joggal érezhettük magunkat akkor Európa szerves részének, amely testvérként fogadta hazánkat a feudalizmus elleni harcban. S mi akkor is igazoltuk, hogy ott a helyünk. A 12 pontban és az áprilisi törvényekben nemcsak a függetlenség gondolata jelent meg, hanem az az elkötelezettség is, amely a haladást, a polgári átalakulást tűzte zászlajára. És mi magyarok voltunk, akik a legtovább kitartottunk a feudális reakció erői ellen. Most ismét csak napok választanak el bennünket Európától. Még másfél hónap, és megvalósul a márciusi ifjak vágya: Magyarország a fejlett Európa részévé, az Európai Unió teljes jogú tagjává válik. Joggal érezhetjük azt, hogy hazánk évezredes történelme mindig is erre predesztinált bennünket. Ezért kell nekünk most úgy az Unióhoz csatlakoznunk, hogy visszük magunkkal 1848 nemes eszméit, és büszkén mutatjuk fel azokat az értékeket, amelyeket a magyarság és annak legjobbjai teremtettek. Európába lépve ott lesznek szívünkben, értelmünkben Kossuth lelkesítő szavai és Széchenyi áldozatkészsége, Petőfi, Arany, Jókai forradalmi hevülete és Deák megfontoltsága, a 48-as forradalmárok hite az emberi méltóság elismeréséért vívott küzdelem eredményességében, és elődeink jobb jövő iránti elkötelezettsége. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Fiatal Barátaim! Ha a történelemkönyvek 1848-ról szóló oldalait lapozzuk, bizonyára találkozunk a márciusi 12 pont korabeli nyomatával, melyen a márciusi ifjak kiáltványának utolsó követelése az Unió volt. Bár tudjuk, hogy ez akkor az Erdéllyel való újraegyesülést jelentette, mégis azt javaslom, legyen ez a kívánalom az idei ünnepségünk mottója is, de immár új, szélesebb értelemben: Unió - Európával.