Ibrány - Ibrányi Hírlap, 2023 (31. évfolyam, 1-8. szám)

2023-01-01 / 1. szám

IBRANYI HÍRLAP VELEMÉNY 2023. Január Fontos minden ország számára a nemzeti éneke, a Himnusz, mely csak a sajátja. Rólunk szól, a mi múltunkat mutatja be, ezzel tisztelgünk. Hegedűs Viktória: Nagyon szeretek koncertekre, színházba, Dumaszínház előadásokra járni. Mindig kikapcsolnak, és feltöltődve távozok minden alkalommal. Vettem már részt különböző vetélkedőkben, közülük egy alkalommal a kolléganőimmel itt, Ibrányban is. A vetélkedőket azért kedvelem, mert összemérhetem tudásom másokkal, és mindig tanulok a új dolgokat. Ha olyan kiállítást találok, amely felkelti az érdeklődésem, azt is szívesen látogatom. Ilyenek leginkább a fotókiállítások, mely szeretete az öcsémtől ragadt rám. Nagyon jó ötletnek tartottam a Könyvolvasó maraton elnevezésű kezdeményezést. Sajnos, aznap nem tudtam részt venni rajta egyéb elfoglaltságok miatt, de a legközelebbin mindenképpen ott leszek. Imádok olvasni, leginkább életrajzi könyveket, krimiket, regényeket, de egy-egy pszichológiai témájú könyv is megtalálható a könyvespolcomon. Kifejezetten kedvenc könyvem nincs, de nagy hatással volt rám Edith Eva Eger: Döntés című könyve. Filmekben elég válogatós vagyok, leginkább a vígjátékokat kedvelem. A színházban a musicalek tudnak igazán elvarázsolni, kedvencemnek a Mamma Mia című előadást mondanám. A városunkban eddig látott színházi darabok közül, a Déryné Társulat előadásában, A falu rossza tetszett a legjobban. Bízom benne, hogy lesz még lehetőség helyben ilyen jó előadásokat látni. Kedvenc előadóm a csodálatos Rúzsa Magdolna, kedvenc dalomnak az Egyszer élsz címűt tartom. Ez a dal a születés pillanatától a halálig írja le, hogy miről is szól az élet, és hogy minden csodát meg kell élnünk, amíg itt tartózkodunk, hiszen mindenki csak egyszer él. Úgy érzem, ez a dal egy jól időzített „pofon", ami mindig felébreszt, amikor éppen mélyponton vagyok. A Himnusz által, minden ország el tudja mesélni a saját történelmét. Némelyik dicsőít, némelyik esdekel, némelyik bátorít. Van köztük szomorúbb és vidámabb hangvételű is. Mind-mind más, ahogyan az országok és az ott élő emberek is mások. Kormány Gyöngyi: Elsősorban olyan rendezvényeket szeretek látogatni, ami értéket közvetít, megérint, amiből töltekezhetek, azaz jól esik a lelkemnek. A kultúra bármelyik szeletét szívesen megkóstolom, legyen az írott és íratlan, képzőművészet, zene, tánc vagy tudomány, ha kikapcsolódni szeretnék, vagy csak tudásszomjamat akarom kielégíteni. Ha választanom kell, azokat részesítem előnyben, melyek a magyar néphagyományokra épülnek. A magyar népi kultúra csodálatos, változatos, egyedülálló ezen a nagyvilágon. Gondoljunk csak a mi népünk gyönyörűséges, szókincsében gazdag anyanyelvére, kultúránk alapjára. Fontosnak tartom, hogy örüljünk mindannak, ami magyar, és legyünk roppant büszkék rá, hiszen kultúránk fennmaradása kezeskedik maroknyi népünk megmaradásáért. Évek óta szokássá vált nálunk szűk baráti körben, hogy Luca napján búzát vetünk. Az elmúlt advent idején szívbéli barátnőmtől kaptam egy cseréppel, még most is élénk zölden, dúsan virul az ablakomban, ami idén bő termésre ad reményt. A megújulást, a Világosság győzedelmességét jelképezi számunkra a sötétség fölött. Sokféle stílust kedvelek, úgy választok egy-egy könyvet, ha olvasni támad kedvem, hogy éppen milyen hangulatban vagyok, legyen az bestseller, szépirodalom vagy tudomány. Ami szívemnek legkedvesebb és bármikor jöhet? I­ass Albert valamennyi regénye, novellája, és persze összes költeménye, Nyírő József Uz Bencéjével megspékelve. Na ez, mondhatom, isteni! A tavak és erdők könyvénél szebb „mesekönyvet" el sem lehet képzelni. A zenei vonal tekintetében a Kormorán dalai a kedvenceim, leginkább az a korszak, amikor Géczi Erika, Tóth Beni és Basary hangján zengtek. De szívesen hallgatok klasszikusokat és könnyűzenét. A nemzeti hovatartozás, nemzettudat miatt tartom fontosnak, hogy az országoknak saját himnuszuk legyen. Üzenete: „Mi egy vérből valók vagyunk!" Eleinknek különös érzéke volt ehhez is. Amikor mi magyarok azt mondjuk, énekeljük el a Himnuszt, akkor nemzeti imádságunkat énekeljük el. Hát nem csodálatos? Akármerre is tart ez a világ, háborúba, békébe, előre vagy, hátra, ha olykor elfelejtjük, emlékeztet bennünket arra, hogy az Úristen nélkül sem élni, sem halni nem lehet, vagy ha lehet is, nem érdemes. Trencsényi Tímea: Nagyon szeretem és igénylem a kulturális rendezvényeket. Korábban rendszeres színházlátogató emberként, az ország bármely pontjára elutaztam egy-egy előadásért, sőt előfordult, hogy a szilvesztert is a Budapesti Operettszínházban töltöttem. Követtem a szabadtéri fesztiválokat, koncerteket. Az elmúlt négy évben anyai teendőim minimálisra csökkentettetek ezeket a lehetőségeimet, de még így is sikerül néha beiktatnom az életembe kulturális eseményeket, illetve én magam is újra részt veszek iskolai és városi kulturális programok szervezésében. Szeretem csodálni mások zsenialitását, szívesen járok hangversenyekre, koncertekre, valamint hallgatok elgondolkodtató beszélgetéseket, előadói esteket, látogatok kiállításokat. A gyermekem is nagyon szereti a verseket, dalokat, meséket. Bízom benne, hogy millió kulturális élményben lesz még részünk, keressük az alkalmakat. Miért is van ez így? Talán mert a szüleim így neveltek bennünket, amiért nagyon hálás vagyok. Az ibrányi kulturális programokat ki nem hagytuk volna soha. Számtalan kedvencem van, szívesen hallgatok népzenét, könnyűzenét, komolyzenét, általában hangulattól és alkalomtól függően. Talán Presser Gábor dalai állnak hozzám a legközelebb. A Jövőre, veled, ugyanitt című vígjáték az egyik favorit színdarab számomra. Szórakoztat, megnevettet, mindig üdítő kikapcsolódást nyújt számomra. A könyvek közül szintén nagyon nehezen tudnék egyet kiemelni, de örök kedvencem Mórai Sándortól A gyertyák csonkig égnek vagy az Alexandriai négyes, de a motivációs könyvekből is sokat tanulok. A verseket még nem is említettem. Nagyon ritka az olyan napom, amikor nem olvasok verset. A középiskolás éveim alatt a magyar szakos tanáraim (Lajos bácsi és Margó néni) nagyon megszerettették velem az olvasást. A kötelező olvasmányokat sem éreztem soha kötelezőnek. Amikor elkezdek egy könyvet olvasni, nagyon nehezen tudom letenni. Rengeteg könyvem van, imádom még az illatát is. A himnuszok a nemzeti identitást és az egységet testesítik meg. Az összetartozás tudatát és a nemzeti érzést hivatottak kifejezni. Lélekemelő érzés a Himnuszt énekelni, de ha csupán csak meghallgatjuk valamilyen alkalomból, akkor is nemes érzelmeket és ünnepélyes hangulatot gerjeszt. Gyermekkorom egyik meghatározó emléke, hogy Dezső bácsi minden városi rendezvényen büszkén és alázattal énekelte a Himnuszt. 2002- ben lehetőségem adódott egy négyezer fős kórusban énekelni az Európa Himnuszunkat Budapesten. Már attól is meghatódom, ha csak felidézem ezeket a pillanatokat. A kultúra érték, ápolása közösségünk összetartozását és fennmaradását szolgálja. Kodály Zoltán háromszoros Kossuth­­díjas, kiváló művész címmel kitüntetett zeneszerzők szavai szerint: „Ne legyen kultúra magyarság és magyarság kultúra nélkül!" Vágóné Lippai Marianna 15

Next