Kiskunlacháza - A Mi Újságunk, 2007 (16. évfolyam, 1-12. szám)

2007-01-01 / 1. szám

M­E­G­H ][ V­O ~­ a| A kiskunlacházi Petőfi Művelődési Központ szeretettel meghívja Önt és kedves családját 2007. január 22-én hétfőn 17 órai kezdéssel A Magyar Kultúra Napja alkalmából megrendezésre kerülő programokra. 1700 - Mertl Attila festőművész kiállításának megnyitója 1800 - Ünnepi műsor A nemzet kultúrája nem a nagy egészben megtestesülő, az embertől elválaszthatatlan jelenség, hanem az emberekben élő, ható műveltség, szokás, képesség, értékrend, amely a közös értékrend mentén válik a nagy egésszé. A kultúra nem csak dísze és éke az emberi létnek, hanem az azt formáló, ahhoz igazodó szimbolikus tőke. 1989-ben született meg a valós társadalmi igényen alapuló, és annak fontosságát jelentőségét előrevetítő ünnep, a magyar kultúra napja. Január 22. 1823-ban Kölcsey Ferenc e napon írta Hymnus versét, amely később Magyarország nemzeti himnuszává vált. Ezen ünnepnap történelmünk legújabb ünnepe. Rendezvények és események sokasága készteti megállásra és továbbgondolkodásra mindazokat, akik átélői és elhivatott érdeklődői, gondozói a kultúra különböző területeinek. Ez az az ünnep, amikor megkülönböztetett figyelem irányul a kultúra különböző intézményeire, amellyel a közműveltség gyarapítható fejleszthető. A Kiskunlacházi Alapfokú Művészeti Iskola karácsonyi műsora Furulyázó angyalkák serege nyitotta meg 2006. december 15-én, pénteken immáron hagyományosan a Művelődési Házban az Alapfokú Művészeti Iskola adventi műsorát. Van abban valami felemelő, amikor így kará­csony előtt izgalommal teli gyerekhad lepi el a Művelődési Ház auláját, és lázasan készül mindenki az év legmeghittebb, legbensősé­gesebb eseményére. Talán tényleg sikerül a sok szereplőnek, az érdeklődő szülőknek, ro­konoknak, ismerősöknek ünnepi köntösbe öltöztetni a szívét, hogy arra a másfél órára befogadhassák azt a sok-sok szépet, amit a ze­nén keresztül a karácsony hozhat számukra. A már régóta ismert szereplők mellett az idén is felbukkantak új arcok a gyerekek és taná­raik között. Izsáki Zoltán tanár úr idén kezdte a néptáncot oktatni Kiskunlacházán és talán ennek volt köszönhető, hogy ebben az évben néptáncosaink többet vállaltak magukra a műsorban való közreműködésből, amit a hálás közönség nagy tapssal jutalmazott. Knipf Tamás fiatal tanárjelölt úr, harmonikásaival debütált a karácsonyi műsorban. Egy ilyen beszámolónak nem célja a műsor újbóli ismertetése, minden műsorszám kritikai elemzése, célja viszont sokkal inkább az emlékezetes pillanatok, a siker visszaidézése vagy a kevésbé sikeres produkciók hibáinak újragondolása. Karácsonykor a zene- és a táncos műsorszá­mok szereplői a gyerekek kell hogy legye­nek, és semmiképp nem a felnőttek vagy a tanárok. Bár mindig kedves gesztus a tanár és növendéke közös produkciója, de a kará­csony a gyerekeké. A tanár munkája úgyis ott van minden egyes lépés, gesztus, mozdulat, hang mögött, az ő szerepe ilyenkor a kívülről jövő biztatás. Pintérné Varga Rozália igazgatónő diszk­réten rövid és ünnepélyes megnyitóját a két műsorvezető lírai köszöntője követte, majd „Pereg”-tek az események „Lacházán”, egyik szám a másik után. Segítő kezek pillanatok alatt rendezték át a színpadot, és még el sem köszöntek a zenészek, már érkeztek a táncosok. Mindig bámulattal tölt el az a sokféle szín, ötlet, amivel évente elkápráztatnak bennünket. Nem véletlen a lelkes ünneplés, a vastaps, mert ruhacsodákban mozgó növendékek minden­­ alkalommal bizonyítják, hogy fellépésüket komoly fegyelmezett munka előzte meg. Aki évről évre nyomon követi a kiskunlacházi és tassi csoportjaink, táncosaink szerepléseit, valamint elért eredményeit, az tudja, hogy a legnagyobb elismerés illeti meg Vinczéné Nagy Nóra és Borisz Barbulszki tanárok színvonalas szakmai munkáját. Nagy örömet jelentett a vonós tanszak nö­vendékeinek műsorszáma. Bujtás Józsefné tanárnő kitartó, egyenletes munkája kezdi meghozni örvendetes eredményét. A hegedű­oktatás mellett sikerült egyetlen brácsánkra is növendéket toboroznia, és Kiss Árpád Bálint tanár úr nagybőgős közreműködésének segítségével együtt már a vonós kamarazene is jelentős szereplője hangversenyeinknek. Érdemes lenne elgondolkodni azon a régóta megfogalmazott kívánságon, hogy milyen távlatok nyílnának meg a vonós kamarazene előtt, ha egyszer a csellóoktatás is elindulhatna iskolánkban... Kiss Bálint András gitárszakos tanulónk 2 A Mi Újságunk

Next