Kiskunmajsa - Új Kun-Majsa, 1991 (4. évfolyam, 1-44. szám)

1991-08-09 / 24. szám

TOLLAS TIBOR V­ízválasztó A hegy gerincén ért az alkony, Közöttünk két nagy óceán. Vizeink kelet és nyugat Lejtőin keresnek utat. Én állok az idők falán. Nézem, mint Pompeji pusztulását A virrasztó, hű katona. Partunkat mossa mindkét tenger, Magyarnak így marad az ember, Ha nem tartozik sehova. Tordas Tibor 1956- ban hagyta el Ma­gyarországot, a münc­heni Nemzetőr című lap Művei főszerkesztője, eddig csak külföldön jelentek meg. Nemrégiben lá­tott napvilágot első olyan összegyűjtött verseskötete — Ha­zafelé címmel —, melyet magyar kiadó ad az olvasó kezébe. A költőt a közel­múltban, a Magyar Köztársaság Zászló­rendjével tüntették ki, az emigráció évei alatt végzett munká­jáért, mellyel hitet és erőt tudott adni a világban szétszóró­dott magyarságnak, a legnehezebb időkben ISMÉT RANGOS KULTURÁLIS ESEMÉNY A HELYTÖRTÉNETIBEN Páll Lajos kiállítása A Kiskunmajsai Helytör­téneti Gyűjtemény (Félegy­házi út 5—7.) ismét rangos kulturális esemény színhe­lye lesz. Augusztus 18-án délelőtt 11 órakor nyílik meg Páll Lajos erdélyi fes­tőművész kiállítása. A meg­nyitón Gálfalvi György ma­rosvásárhelyi író méltatja a festőművész eddigi pálya­futását, képeit. A rendezők minden érdeklődőt szeretet­tel várnak. «IffilUU A legnagyobb tömegbá­zissal rendelkező párt a Független Kisgazdapárt volt. A parasztság és a pol­gárság képviseletét egy­aránt felvállalta. 1945-ben hatalmas gyűjtőpárttá vált, így nem tudott egységes cselekvést kialakítani, né­hány vezetője (Pfeiffer Zoltán, Sulyok Dezső, Barankovics István) és Gerzsán Dénes volta­k párt vezetői. A szervezet a itteni befolyására jellemző, hogy nagyobb ünnepeken (pl. körmenet), az egyházi zászlókkal egy sorban vit­ték a Kisgazdapárt zászlóit. Legnagyobb tömeget ez a a párt tudott mozgósítani, de majsai emberek nagy többségére az apolitikusság volt jellemző. A legjobban szervezett párt a Magyar Kommunis­ta Párt volt. Támogatóinak köre viszonylag szűk volt, de fő ereje abban rejlett, hogy a Szovjetunió akarata végrehajtójának ismerte el. Majsán emléke­ is élt még 1919 így az emberek azokat a pártokat támogat­ták, amelyek a magántu­lajdon szentségét hirdették. Városunkban nem helybe­liek, hanem két, Pestről jött elvtárs, Német Imre és Dudás Imre szervezte meg a MKP helyi csoportját. Kezdetben 8—10 fővel mű­ködött az alapszervezet. A Szociáldemokrata Párt soraiba — lévén, hogy nem volt szervezett munkásság Majsán — a kisiparosok és értelmiségiek egy része lé­pett. Jelentős szerepet azonban nem játszottak. A Nemzeti Parasztpárt 1945. január 28-án alakult Kiskunmajsán. Tagjai szegényparasztok és peda­gógusok voltak. A köztu­datban, mint az MKP meg­hosszabbított kar­ja élt. A Polgári Demokrata Párt, mint neve is mutat­ja, a polgárság és az ér­telmiség pártja kívánt lenni. Majsán főleg kiske­reskedők alkották a tagsá­got. A helyi szovjet pa­rancsnokság kinyilvánítot­ta együttműködési szándé­kát, azonban e szervezet neve már önmagában el­zárta az utat az igazi szö­vetség elől. 1945 elejétől sorra ala­kultak városunkban az egyesületek, érdekvédelmi szervezetek. Ezek összessé­gében nagyobb számú tag­sággal rendelkeztek, mint a pártok. Január 7-én meg­alakult az önálló Iparosok Szabad Szakszervezete, ezt követte az önálló Kereske­dők Szabad Szakszervezete, a Tanítók és Tanárok Sza­bad Szakszervezete, a Sza­bad Szakszervezet Sport Egyesülete, a Földmunká­sok és Kisbirtokosok Or­szágos Szövetségének Helyi Csoportja (FÉKOSZ), és a Földműves Szövetkezet. A legjelentősebb a FÉKOSZ volt, 1663 taggal. Az egye­sület célja a kisbirtoko­sok és mezőgazdasági mun­kavállalók érdekvédelme volt. Az egysületi élet vi­rágkora, a szervezkedés szabadsága 1949-ig tartott. A „fordulat éve” után csak a hivatalosan is támogatott szervezeteknek volt létjo­gosultsága. Ilyenek voltak például az 1950-ben alapí­tott Kiskunmajsai Kisipa­rosok Országos Szabad Szervezete, vagy 91. számú Kígyóspusztai Vadásztársa­ság. 1945. május 29-én alakí­tották meg az új képvise­lő-testületet. Nem a pártok helyi befolyásánál fogva kerültek a képviselők az önkormányzatba, hanem a pártok (MKP, SZDP, a PDP, FKP, NPP), valamint Szabad Szakszervezet egyenlő arányban nyolc­nyolc tagot delegált. Az alakuló közgyűlés vendége dr. Várnagy Ferencz járási főjegyző volt. Beszédében a pártok összefogásának fon­tosságára hívta fel a figyel­met: „... mert csak közös erővel együttesen tudják felépíteni a demokratikus népi egység szellemében a hitlerizmus által romba­­döntött Magyarországot.” A közgyűlés Elek Bélát a főbírót, Sebők Károlyt a pénztárnoki tisztében hagy­ta. Az 1886. évi XXII. tc. alapján a nép által lett megválasztva június 21-én Csontos Imre törvénybíró, Kováts László közgyám, Törtely Zoltán, Klúcsó Je­nő, Hegedűs József és Csontos Lajos esküdtek. A képviselő-testület mű­ködéséről — egy momen­tum kiragadásával — tel­jeskörű képet nem kapha­tunk, de tevékenységének szelleméről fontos infor­mációt szerezhetünk az egyik döntés alapján. A háború végén egyre na­gyobb számban tértek haza külföldről a magyar hadi­foglyok. Néhány, foglyokat szállító szerelvény a maj­sai vasútállomáson is átha­ladt. Ezért a testület úgy határozott, hogy „... helybeli vasúti állomáson a átvonuló magyar foglyok­nak szeretet csomagokkal való felsegélyezésére a po­litikai pártok és társadal­mi egyesületek bevonásával a magasztos cél szolgálatá­ban a karitatív gyűjtés megszervezését és beindí­tását ezennel határozatilag kimondja. Megokol­ás: A rendelkező rész szerint kellett határoz­­nunk, mert minden magyar becsületes embernek er­kölcsi kötelessége, hogy Krisztus igéje szerint az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit gyakorolja." Elgondolkodtató, hogy néhány év múltán miként váltak megbélyegezetté a háború viharába kénysze­­r­ített szerencsétlenek, mi­ként váltunk bűnös nem­zetté. (Folytatása követke­zik) i Szabó Lajos Múltkereső 1944—45. fordulóján a politikai élet is a megvál­tozott helyzethez alkalmazkodott. Betiltották a fa­siszta, félfasiszta pártokat, így például a Horthy idők kormánypártját, a Magyar Élet Pártot is. Egyelőre nem alakult még olyan tömegszervezet, amely teljes mértékben meghatározhatta volna az ország későbbi sorsát, így egyetlen párt sem tudta megszerezni a kulcspozíciók többségét, melyek ösz­tönözték volna a demokrácia megsértésére. TERMÉSZETBARÁT GYEREKEK VÁNDORLÁSAI 1/ Lábon és keréken Az út megpróbáltatásait jól állta a kis csapat: az emelkedőket, a hőséget, a záporokat, a szúnyogokat. S mivel a cél nem a kisza­bott táv mihamarabbi ki­­pipálása­ volt, nem mentünk el a látnivalók mellett. Né­zelődtünk olajipari, erdé­szeti, lámpa- és patikamú­zeumban, láttunk kiállítást bútorokból, bélyegekből, lótenyésztésről és a Hanság élővilágáról, de jártunk ar­borétumban, kastélyokban, várakban és kőfejtőben is. Múzeumfalu (skanzen) többször is került az utunk­ba, s Szombathelyen még a hétfői zárvatartás sem aka­dályozott meg bennünket a szemlélődésben: rávettük az ott dolgozó munkásokat, hogy engedjenek be. Kész­séges emberek máskor is a segítségünkre voltak: Fer­­tőszéplakra a fűrészfogsze­rűen álló öt táj­házhoz már zárás után értünk, a fiatal gondnok mégis végigkalau­zolt bennünket. Csornán meg a premontrei templom plébánosa mutatta be apró­ra a „birodalmát”, s azzal búcsúzott el tőlünk, hogy örül, hogy nem ijedtünk meg egy paptól. De hisz’ ennél komolyabb akadályokat is le kellett küzd­enünk — például az utunk folyamán egyre drá­guló kempingárakat. Üdítő megnyugvás volt hát az utolsó szállás, Tata: itt a gyerektábor területén kap­tunk sátorhelyet, társbér­letben a Gerecse vándortá­­borral. (A legdöntőbb érv talán épp az volt, hogy ha­marosan jövünk ide, a vándortáborba.) Aztán már csak Pestig — és Pesten — kellett átver­gődni a pályaudvarig, este 9-kor Halason újra a­­ két kerék közé ültünk, hogy stílusosan biciklivel ér­kezzünk meg. (Így lehet a szükségből erényt ková­csolni : vonatunk amúgy sem volt már Majsára.) 500 kilométert tett meg a két felnőtt és három fiú: Ba­log Ede, Pimbor Imre, Ruskó Krisztián. A másik kóborlás, vándortábor 30 résztvevő­­­jének nevével nem terhe­lem az olvasót. Mondhat­nám, hogy a két vezető ott folytatta gyalog, ahol ke­rékpárral abbahagyta, ugyanis Tata volt az első bázis, a vízimalmok városa. Innen kirándultunk Vér­tesszőlősre is, az előember­nek, Samunak a nyomába eredve. A következő táborhely Tardosbánya, ide tartva útba ejtettük az agostyáni arborétumot. Másnap bar­langkereső túrára indul­tunk, de csak darázsrajra­­ bukkantunk, s bizony az oldalunk nem a nevetéstől szúrt. Ezután Bajóton állapod­tunk meg, s innen végre olyan barlangokhoz túráz­tunk, amelyeket meg is le­hetett találni. Annavölgyi bánya követ­kezet: egy sportcentrum lett a szállásunk, végre rúghatták a bőrt (szét) a focira kiéhezett srácok. Dorogra is innen kirándul­tunk. Majd Tát a következő bá­zishely, immár a Duna-par­­ton. S bár azt írták az elő­ző csoportok, hogy itt nincs túralehetőség, mi bebizo­nyítottuk az ellenkezőjét: elsétáltunk Esztergom— Kertvároson túl a Strázsa­­hegyekhez. Útközben a vi­torlázó-repülőtéren tanúi lehettünk néhány felszál­lásnak. Végül jött Esztergom, ahol múzeumnézés (Bazili­ka, vár) és strand volt a program. Utolsó este pedig tábortűzi közös énekléssel búcsúztunk a Gerecsétől és egymástól. Mennyi közös élményünk volt a 13 nap alatt! A már említetteken kívül, mi min­dent láttunk még! Nemze­tiségi múzeumot és ebte­nyésztési kiállítást, görög­római szobrok másolatait és vízi­ vágóhidat, vörös­­márvány-bányát és bá­nyász-emlékházat, római várat és ásványkiállítást. S hányféle szállásunk volt! Táborban kőház és tábor­ban sátor, magánház gará­zsa és iskolai tanterem, máskor meg egy sportpálya öltözője. Van Étkezésünk is változata­zajlott: reggeliztünk ABC előtt kakaót, ettünk útfélen megpihenve kon­­zervet, ebédeltünk étterem­ben , s néha magunk főz­tünk magunknak. Ezzel majdnem úgy jártunk, mint az egyszeri fociválogatott a VB-n. Ugyanis egyik este lekvárostésztát készítet­tünk, sőt még reggelire is maradt belőle .. . Erre mi volt a kihozott menzás ebéd: grízes tészta lekvár­ral... S még vacsorára is maradt belőle... A hazautazás reggelén először Pestre hajóztunk, hogy onnan vonatozzunk Majsára. Még indulás előtt utolért minket a következő csoport, csodálkoztunk is, hogyhogy ilyen korán? De kiderült, hogy vonattal ér­keztek. Mondták is a mi­eink: „Miféle vándorosok ezek? Mi­­ mindenhová gya­log mentünk!” Nem csoda hát, hogy összejött 200 kilo­méter. Kipróbálhatta magát mindenki, s megismerke­dett egy tájegységgel, a Gerecsével, amit ezután nyilván nem fog Cseregé­nek aposztrofálni, ami bi­zony az első napokban még előfordult. Balogh Lajos Először a kerékpárosok pattantak nyeregbe, még július elején. Három középiskolás vállalkozott arra, hogy Holló Tibor és Balogh Lajos vezetésével tel­jesítse az országos kerékpáros körtúra egyik szaka­szát; a Zalaegerszeg—Körmend—Ják—Szombathely —Kőszeg—Sopron (Ausztrián keresztül)—Fertőrákos —Fertőd—Csorna—Mosonmagyaróvár—Győr—Bá­bolna—Tata—Zsámbék—Budapest útvonalat. FIZESSE ELŐ, VEGYE MEG A HETENTE MEGJELENŐ nn-HiJM CÍMŰ LAPOT Mégsem lesz a miénk Fraknó vára Burgenlandban Ha valaki Bécsben jár és hazafelé jövet van néhány órája, ajánlom ejtse útba Fraknó várát. Eisenstadt-on keresztül induljon Dél felé Mattersburg irányába, jó félóra autózás után elér a Rozália hegység lábánál lé­vő Forchtenau nevű gyö­nyörű kis faluba, a vár alá. Fraknó vára a hegység ke­leti nyúlványára épült 500 méter magas dolomit szik­lára, már a 13. században. Az idők folyamán többször váltogatták egymást ma­gyar és osztrák tulajdono­sok még 1622-ben Ester­házy Miklós szerezte meg és azóta a család tulajdona. A közelmúltban hunyt el örökös nélkül az utolsó Esterházy Pál herceg. Na­gyon valószínű, hogy az osztrák államra száll a va­gyona, nem pedig a „sze­gény” magyarországi Est­er­­házyakra. * A vár jelenlegi formáját az 1635-ös átépítéssel nyer­te el. Lőrésekkel lyuggatott szürke tömbje két toron­­nyal messziről látszik. * A külső várkapu folyo­sójához mély árok feletti fahíd vezet, ahol a hercegi hintók, szánkók sorakoz­nak. A belsővár udvarában Esterházy Pál lovasszobra áll a 18. századból. Az épületek termei telis tele az Esterházyak hadseregének fegyvereivel felszerelésével. Török hadizsákmány fegy­verek, íjak, puskák, lánc­vértek, zászlók és sátrak­­ láthatók. Zászlótermében 72 külön­féle zászló van a 16. szá­zadból. Gazdag könyvtár­­termében sorakoznak a 15. századtól kéziratos­ ősnyom­tatvány könyvei. A gránátos termekben a 32. Ester­házy-s­zázad címe­res, fekete gránátos táskái, szálfegyverei , puskái kardjai sokasága látható. A páncélos termekben, a jellegzetes fekete drago­­nyos mellvértek és sisakok vannak elhelyezve, mellet­tük lótakarók, lószerszá­mok, óriás pisztolyok. A „tüzes”­­ teremben, a tüzérségi eszközök láthatók. Óriás szakállas puskák, ágyúk, lőszeres társzekerek, ágyúgolyók és üveg­gráná­tok hegyei. A vadászteremben Ester­házy Miklós kedvenc angol vérebeinek képei, trófeák, fegyverek. A puskáktól a számszeríjig, parittyáig, a puskával kombinált vad­kanölő lándzsáig minden van. A vár konyhájában óriási kürtő alatt tűzkutya áll, hatalmas nyársakkal, edé­nyekkel, falba épített mo­sogatóval. A külső udvarban a tő­lük foglyok által a sziklá­ba ki­vésett 146 méter mély kút, taposó kerekes vödör felvonóval. A bástyák kiszögellésén vészcsengőkkel ellátott őr­helyek vannak kiépítve. * A hadtörténelem iránt érdeklődők feledhetetlen élménnyel térhetnek haza. Csík Antal

Next