Siklós, 1990 (3. évfolyam, 1-15. szám)
1990-01-01 / 1. szám
„A kórház egésze ül a vádlottak padján vagy csak egyetlen ember?” — tudósítás a városi tanács vb-üléséről — „Nehéz pillanatokra és hosszú ülésezésre számíthatunk” — mondta a vbtagok többsége, amikor elfoglalta helyét a tanácsteremben. A lejárt határidejű határozatokról szóló előterjesztés elfogadása után Csikós Lajos, a VgV. igazgatója számolt be a vállalat munkájáról, önkritikus hangnemű kiegészítésében kitért arra, hogy a vállalat nagyon nehéz időszaknak néz elébe, mert a gépeik szinte teljesen elhasználódtak, a fejlesztési lehetőségeik pedig a nullával egyenlőek. A köztisztaság területén tragikus helyzet állott elő, mert a jelenlegi pénzkeretből több munkára nem futja. A hozzászólók (Almamelléki Károly, Mayer György) ezzel kapcsolatban kiemelték, hogy ennek az áldatlan állapotnak véget kellene vetni, hatékonyabb munkavégzéssel, az állampolgárok öntudatának fejlesztésével. Több olyan vélemény is elhangzott, amely már évek óta visszaköszönő:„A legnagyobb probléma, ha a köztisztaság leül!”. Globálisan szemét van a városban! Hatni kellene a családokra! Az iskolai nevelés vállaljon nagyobb részt ebben a tevékenységben!” stb. (Talán legmarkánsabban egy félhangos beszólás fogalmazta meg a lényeget: „Ha azt akarod, hogy az emberek ne köpjenek a padlóra, akkor súrold fel előtte a padlót” Ez a súrolás azonban már régóta várat magára.) Vélemények hangzottak el a VIV. lakásgazdálkodási munkájáról és az évi lakbértartozások összegéről. (Ez közel 350 ezer Ft-ra rúgó összeg, melyet a vállalat nem tud behajtani a lakosoktól. (A beszámoló elfogadása után a hatósági ármunka tapasztalatairól szóló előterjesztés került napirendre. Az egyhangú „igenek” után tájékoztatót hallgattak meg az OTP lakások értékesítésével és az értékesítéssel kapcsolatos problémákról. (Folytatás a 2. oldalon) ♦ NOVEMBER 27-én tartotta meg küldött taggyűlését a KIOSZ helyi szervezete. Beszámoló hangzott el az 1988. évi határozat végrehajtásáról és az új alapszabályról, annak módosításáról. ♦ RÖVID határidőmódosítással, december 4-én adták át a Fészek áruházat, a város legújabb üzletét. A bőséges áruválaszték első élvezői a nagyközönség előtt, az átadáson részt vevő vendégek — Városi Tanács, MDF, Kisgazdapárt stb. — voltak. A mai gazdasági helyzetre jellemző, hogy a prominens személyiségek mindössze pár ezer forintot hagytak az áruház pénztárában. ♦ A BCM Rt Rejtvénykedvelők klubja megtartotta évzáró háziversenyét, melyen az alábbi eredmények születtek: 1. Umheiser Vilmos, 2. Galambos Károly, 3. Hegedűs Józsefné, 4. Dalmat Csaba, 5. Bíró Lajos, 6. Takács József. A Siklós újság különdíjait a klub elnöke, Csalló János adta át a helyezetteknek. ♦ AZ EGÉSZSÉGÜGYI, művelődési, ifjúsági és sportosztály a sportegyesületek támogatási rendszerét 1990. június 31-ig a következők szerint állapította meg: Siklós SE: edzői bérek (a támogatási összeg 2/3-a); működésre a támogatási összeg 1/3-a. Tenkes SE: edzői bérek biztosítása (az összeg 40%-a), utánpótlás csapatok felszerelésére (az összeg 20%-a), utánpótlás csapatok működésére (az összeg 35%-a). ♦ SIKLÓS megüresedett 10. számú választókerületében 1989. december 9-én időközi választásra került sor. A választók nyilvántartásába felvett 226 választójogosult közül 122-en vettek részt a választáson, azaz a választójogosultak 54%-a. A leadott szavazatok közül 117 volt érvényes, 5 érvénytelen. A 117 érvényes szavazatból 1 mindkét jelölt ellen szólt; a jelöltekre leadott 116 szavazatból 77- en Pataki Istvánra (Siklós, Harkányi út 37. szám alatti lakos) voksoltak, így Pataki István lett a 10. számú választókerület tanácstagja, mandátumának hitelesítésére a tanács januári ülésén kerül sor. Hírek A jövő — jelen időben Újévi gondolatok Gondolatok a BCM Rt.-ről és a magyar gazdaságról „Fecseg a felszín, pihen a mély” — szokták mondani a tapasztalt öregek, amikor a külső, látványos dolgok ellenére a lényeg változatlan marad. Ha a mai Magyarország politikai helyzetéről egy gyorsfényképet készítenénk, akkor láthatóvá válna, hogy sejttenyészetek módjára elszaporodtak a politikai szervezetek, pártok, melyek „ádáz” küzdelemben igyekeznek maguknak helyet szorítani a nagy „magyar torta” körül. Ha egy kicsit közelebbről megvizsgáljuk a képet, akkor az is látható, hogy a körülötte állók nagyjából ugyanazok, akik a kritizált pártállam idejében is részesültek a javakból. Valahol a körön kívül, tőlük tisztes távolságban pedig a több millió ember van ugyanolyan vagy még rosszabb helyzetben. A hangzatos szólamok, választási győzelmek, a demokráciába vetett feltétlen hit felemlegetése, zászlóra tűzése mellett valahogy a pártok elfeledkeznek a többséget érintő lényeges kérdésről: a megélhetésről. Ennek forrása pedig az a magyar gazdaság, amely kitörne a szorító fogságából, ha megszületnének azok a döntések, melyek az eredményes működéshez szükségesek. A pártok a hatalom megszerzésével vannak elfoglalva, s közben a politikai színtéren nyíltan sohasem jelentkező gazdasági lobbi keményen kezében tartja az ország sorsának irányítását, s megakadályozza a veszteséges vállalatok felszámolását, a normális piaci viszonyok megteremtését Az a furcsa helyzet állt elő, hogy miközben a vállalatok, még az eredményesen működőek is, fizetési gondokkal küszködnek a „sorbanállás” miatt, addig a banktevékenységet folytató cégek vidáman prosperálnak. Az imént emlegetett gazdasági lobbi, a jól bevált „kéz kezet mos” alapon tovább folytatja vagyonátmentő tevékenységét az állam nevében, az állam tulajdonával. Újfajta kitalációk révén gyakorlatilag transzformálják az új időkre a gazdasági és a politikai hatalmakat úgy, hogy ezek létezéséről a köz és hétköznapok embere vajmi keveset tud(hat). A prognózisok kemény jövőt jósolnak, s a nadrágszíj-politika újabb társadalmi rétegeket fog véglegesen átsorolni a szegények rétegébe. A Baranya megyére vonatkozó jóslatok szerint Siklósnak és környékének van a legnagyobb esélye arra, hogy a munkanélküliség és a megélhetés nehézségei súlyos konfliktusok forrásai legyenek. Éppen ezért nem mindegy, hogy a környék legjelentősebb gyára, az 1988. november 1-jén Rt.-vé alakult Beremendi Cement- és Mészművek milyen lehetőségekkel és kondíciókkal rendelkezik. Ezekről és az elmúlt egy év tapasztalatairól, a jövőbeni lehetőségekről Óberitzer Miklóst, a BCM Rt igazgatóját kérdeztem. — Ha csak távirati stílusban lehetne össefoglalni az elmúlt 1 év történéseit, mi az, amit feltétlenül el tudna mondani? — Azt a tavalyi induláskor még erősen szocialista jellegű volt, hiszen a részvényesek kizárólag állami tulajdonú vállalatok voltak. Az eltelt időszak gazdasági és politikai folyamatai arra késztették a BCM-et és a hasonló részvénytársaságokat, hogy az Rt. esetében új gondolati alapról induljanak. Egy olyan társasági forma megvalósítása vált szükségessé, mely tőlünk nyugatra már bebizonyította az életképességét. Az Rt. indulásakor már tudtuk, hogy a gyár helyzete mindenképpen javulni fog, hiszen a korábbi fejlesztési lehetőségeink a tízszeresére növekedtek, szabadabb kezet kaptunk a bérgazdálkodásban és megváltoztak az adózási feltételeink. Olyan extra változás azonban nem történt, ami gyökeresen felforgatta volna a gyár életét. Elindult egy folyamat, amely remélhetőleg minél hamarabb olyan körülményeket teremt, hogy valamennyi dolgozónk megérti, illetőleg a bérén keresztül megérzi azt, hogy érdemes jobban és hatékonyabban termelni. Természetesen nem megy ez máról holnapra, de az eddigi eredményeink biztatóak. (Folytatás a 3. oldalon) Minden Olvasónknak boldog új évet kívánunk, és... biztos kenyeret! „Ha nem veszíted el a fejedet, miközben a többiek elveszítik, akkor nem érted a problémát." (Murphy törvénykönyvéből) A Siklós szerkesztősége nevében köszöntöm olvasóinkat az új év küszöbén! Olyan küszöb ez, amelyen egy pillanat alatt átlépünk, de utána máris — izmainkban és idegeinkben még az előző év gyötrelmeinek ki nem pihent fáradtságával — új, a mögöttünk hagyottaknál is nagyobb hegyek megmászása, keményebb gyötrelmek következnek, ha egy lépést is előre akarunk haladni. Vagy nekivágunk, vagy leülünk, sírunk, megfagyunk, és éhen halunk. Választhatunk. Egyénenként és együtt. Választhatunk? Választhat-e egészséges lelkű, ép energiájú ember mást, mint a küzdelmet? Csakhogy nem mindenkiben van meg ehhez a kellő energia, képesség. A gyengékkel, a lemaradókkal, a levegőért kapkodókkal mi legyen? Erre a kérdésre is csak egyetlen emberi választ tartok lehetségesnek: a beteg lelkűeket, energiájuk vesztetteket segíteni, védeni kell a többieknek, az erőseknek. Ez a fennmaradás, a lét parancsa, ez a szív és értelem parancsa — ez az ember emberségének a szükséges feltétele. A küzdelem többféle lehet. Küzdeni lehet magunkért, egymásért és egymás ellen. A betegeket, fáradtakat lehet óvni, vinni magunkkal, vagy lehet beletaposni a sárba és átgázolni rajtuk. Jól választottunke? A jót választjuk-e? Azt tesszük-e, amit emberségünk kíván tőlünk, általában és most. Itt? Kérem, mindenki válaszoljon — magában, magának! Az ezerkilencszáz-kilencvenedik évet kezdjük. Krisztus után közel két évezreddel, mi, magyarok Itt, a Kárpát-medencében s a honfoglás után csaknem ezeregyszáz évvel, majdnem egy évezreddel Szent István után, több mint négy és fél évszázadnyira Dózsa és Mohács után, rövid nemzeti fellángolások és hosszan tartó sikertelenségek örököseként. Az Örökségből saját néhány évtizednyi életére mindegyikünknek más-más mértékkel jut. Egyik többet érez magáénak a keserűségből, másik a dicsőségből. Sóhajtásnyi létünk alatt évről évre valamit mi is hozzáteszünk ehhez az örökséghez utódaink részére. Ami az 1989-es adagot i" illeti, nem irigylem érte őket! No, persze magunkat sem! Nehéz időket élünk. Sok volt dolog pusztul napjainkban, sok új születésének vagy régi újraszületésének a kínját nyögjük. Sok a bizonytalanság, nagy a neki szánás, kevés az eredmény, zűrzavarosak a viszonyok. A mottóban már idézett Murphy törvénykönyve szerint pedig: .Ha zavarosak a viszonyok, a zavaros fejűekből profik lesznek." Pártok alkudoznak a fejünk fölött, az életünk meg-meggyorsuló sebességgel tovább romlik. Politikusaink sok irányba húzatnák a szekeret, ami így bizony nem nagyon halad, legföljebb szétesik, és mi, közmagyarok ott ülünk a sárban. Ez sem újdonság. Ilyen helyzet is gyakran volt már történelmünk során. Úgy tűnik, nem tanultunk belőle. Nagyobb és kisebb nagyjaink azt mondják, meg akarják menteni ezt a szakadék szélére jutott országot. Hurrá! Éljen! Ezt kell tenni! Hogy hogyan? Ó, ötlet rengeteg van! Fantáziadús nép vagyunk mi. Csak lehetőséget kell adni. Most mindent és mindenkit lehet szidni, és lehet mindenfélét elképzelni. Javasolni. Jó, sőt nagyszerű! Bár javasolni azért mindig könnyebb, mint az okos javaslatokat megvalósítani. (Folytatás a 3. oldalon)