Siklós és Siklósvidék, 1991 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1991-01-11 / 1. szám

Mosolyogj! A holnap rosszabb lesz a mánál! WLA * K (Murphy) SZABADELVŰ KÉTH­ETILAP ÁRA: 20 Ft IV. évfolyam 1. szám 1991. január 11. Egy felhívás célbaért Jó érzés tudni azt, ha valami megjelenik ebben az újságban, nem marad csupán pusztába kiáltott szó. Néhány számmal ezelőtt egy felhí­vást jelentettünk meg, melynek lé­nyege az volt, hogy a gyűdi szociá­lis otthon nehéz gazdasági helyzet­ben van, s ez óhatatlanul kihat az idős, beteg emberek ellátottságára. Gondoltak itt elsősorban a gondo­zottak ruházkodására, mely kopott és elhasználódott, valamint az ágy­neműk állapotára, mivel a naponta ötszöri tisztacsere alaposan megvi­seli azokat. Folytatás a 4. oldalon. Optimista tragédia A bizonytalan biztos!? Ha nem történne valami szo­­atlan és meglepő a Pannonvm­­iklósi Gazdaságában, akkor bi­zonyára azt hihetnénk, hogy meg­szűnt, vagy legalábbis megválto­zott. A korábbi évek pereskedé­sei, vádaskodásai utáni csend az óvatlan szemlélőben azt a látsza­tot keltette, hogy minden rendben a termelők és a gazdaság házatá­­ján, nyugodtan alhattak azok is, akiknek lejárt a szerződése, mert az előjog biztosítékot adott a jövő­re nézve. Lassan eltelt a szüret időszaka, s a jövőre vonatkozó kérdésekre biztató válaszokat ad­tak az üzemnél, volt néhány vér­­mesebb vállalkozó, aki gépekbe, vegyszerekbe fektette a pénzét és hízott. Az optimista mosoly még akkor sem tűnt el arcukról, ami­kor december közepén a postalá­dájukból kivették a szőlészeti üzem levelét. Legfeljebb akkor tűnhetett el, s változhatott keserű fintorrá, amikor a tartalmát is megismerték. Folytatás a 3. oldalon. Egészséges várakozással Újévi remények Beremenden Heindl József polgármester úrral, többszöri egyeztetés után, január első napjaiban sikerült beszélgetnem a község előtt álló feladatokról, sze­mélyes elképzeléseiről. Az interjú szokványos ja­nuári kérdéssel indult: — Mit vársz az új évtől? — Hogy a terveink­­ az a költségvetés, amit jövő héten terjesztünk a testület elé­­, teljesüljenek. Ez azt jelenti, hogy Beremend a tervezett szinten nem áll rosszul. Nem vagyunk forráshiányosak, meg tud­juk valósítani­­ nagy vonalakban, amit megígértünk mind fejlesztési, mind nagyjavítás vonatkozásában.­­ Erre csak annyit mondhatok: kívánom, hogy sikerüljön... — Nézd, a költségvetés kiadási oldalát már egy hónapja tervezni kezdtük. Az intézményeket szol­gáltatói szinten önállósítottuk, a Gameszt megszün­tettük, az intézmények vezetői önállóan határoznak a karbantartási, fenntartási üzemeltetési kérdések­ben. Ők döntik el, hogy kivel akarnak dolgoztatni. A jegyzőséget is igyekeztünk „tisztába tenni”, hogy milyen létszámban, munkamegosztásban és hogyan dolgozzunk. A költségvetésnek ez volt az első tár­gyalási pontja, ezen már túl vagyunk. A jövő héten már nemcsak a béroldal, hanem a dologi, működte­tési kiadásokat is a képviselők elé terjesztjük. Mivel a parlament elfogadta a bevételi oldalt is, ezért mondhatom, hogy úgy néz ki: nekünk nem lesz olyan gondunk, hogy fizetésképtelenek leszünk. Nyilvánvaló, hogy spórolni kell a nagyobb fejleszté­sek érdekében, nem pazarolhatunk, hiszen nagyon sok problémát kell megoldani, s egy ilyen kis köz­ségnek a költségvetéséből nehéz dolog a súlyos mil­liókat kigazdálkodni. Folytatás a 2. oldalon. Változatlan áron, kéthetente Nem titkoljuk, legalább olyan szorongva vártuk az új esztendőt, mint megannyi embertársunk, hisz minket sem kerül el az a bizonytalansági érzés, mely napjaink Magyarországát jellemzi. S hogy mégis bízunk, s ennek reményében vállalkozunk arra, hogy a tavalyi évben is oly sokat változott lapot, a Siklóst és Siklósvidéket ettől az évtől kezdve kéthetente megjelentessük. Reményein­ket erősítette annak a közösségnek az elhivatottsága, mely pusztán „szerelemből” (mint ahogy a megyei lap jellemezte a szerkesztőséget) írja, szerkeszti velünk együtt a lapot, s az olvasóinknak érdeklődése, szeretete, melyet nap mint nap tapasztalunk a siklósi utcákat járva. Nem akarunk mások lenni, mint lelkes amatőrök, akik színvonalas lapot tudnak kéthetente megjelentetni, fel­vállalva az olvasók tájékoztatását, informálását a város­ban és a városkörnyéken. Úgy hisszük, hogy napjainkra is igaz, vállalható amit az indulásunkkor a zászlónkra tűztünk: az olvasók szolgálatát. Ez az egyetlen függelmi viszony, amit el tudunk fogadni, amit igazán magunké­nak érzünk. Szót kell ejteni a lap áráról is, hiszen körü­löttünk egyre zsugorodnak a biztos pontok. Úgy gondoljuk, hogy amíg nem kényszerítenek bennünket rá a körülmények, nem emeljük a lap árát. Boldogabb új esztendőt! Kedves hölgyeim, tisztelt uraim - sorstársaim! Elmúlt a szilveszter, bekszöntött az új esztendő. Úgy illene, hogy kitörő lel­kesedéssel köszöntsem mindannyiukat, és méltatva búcsúztassam 1990-et. Kí­vánok tehát mindenkinek az új esztendőre erőt, egészséget a nehézségek át­vészelésére türelmet, meg­értést és kitartást. Csak a megszokás ked­véért tettem így! Nem ér­zem - remélem ezzel ma­gamra maradok - a lelkese­dést, a derűlátást, inkább csak a várakozás érzése uralkodik el rajtam. Mind­nyájan tudjuk, hogy embert és világunkat keményen próbára tevő esztendő elé nézünk. Ismerjük orszá­gunk gondjait, érezzük ter­heiket, gyakorta értetlenek vagyunk a történéseket ille­tően. Hisszük a jövőt, ezért tűrjük el az egyre növekvő gondjainkat, viseljük el ne­hezedő ,mindennapjainkat. Bízom a demokráciában, az alapvető törvényszerűsé­gekben talán még a népme­sei igazságokban is. Nem le­het és nem következhet be, hogy a negyven év gyarló­sága tovább kísértsen. Nem mehet és tartósan nem ma­radhat fenn, a múlt vámsze­dőinek szerecsen mosdatá­­sa. Földet foglalnak a kis­termelő - miért! Nem értik, ha ők a törvénytisztelők nem vehetik vissza az ősi rögöt, másoknak miért sza­bad? A földtörvény hiánya miatt a vállalkozás mögé rejtőzött érdekcsoportok gyufaárba váltják meg soha nem volt földjeiket?! Nem tudom kinek jó így? A lehe­tőséget és az azonos gazdál­kodás feltételeit kell bizto­sítani minden magyarnak. Mutassa meg ki-ki mihez ért, mire képes! Kerüljön mindenki a megfelelő hely­re, be kell látni, tudomásul kell venni ki mit bír. Nem lehet köd, semmiféle füg­göny, mindenki a sajátját vigyázza és óvja. A megol­dás csak a józan ésszel né­met alapossággal, angol hi­degvérrel és egy kis magyar csibészséggel ötvözött élet­­szemlélet adhat. Az úton el­indultunk, hátratekintgetés­­nek, egymásra mutogatás­nak, visszalépésnek helye nincs, csak előretekintve, emelt fővel, tisztességes eszközöket alkalmazva ha­ladhatunk a jobbnak hitt jö­vő felé. Az elmúlt esztendő sok meglepetéssel és nehéz­­séggel szolgált. Mit várh­tunk az új esztendőtől? Mit várhat egy magyar átlag­polgár, mire számítson Sik­lós lakossága? Folytatás a 4. oldalon. Szemtől - szembe Siklós város polgármesterével — Két hét híján három hónapja töltöd be a polgármesteri funkciót. Hogy élted meg ezt az időszakot? — Zaklatottan. Meg kellett ismernem azokat a körülményeket, melyek között dol­goznom kellett. Gondolok itt a képviselőtes­tületre, a Polgármesteri Hivatal apparátusára, hiszen a többségről csak néhány perces, futó ismeretség révén alkothattam képet. A zakla­tottság másik oka volt, hogy a szakma részé­ről egyfajta értetlenség irányult meg a kettős, a polgármesteri és a főállatorvosi funkció egyidejű ellátásával kapcsolatban. Ez azért volt rossz, mert csak így tudom elképzelni a jövőt és semmiképpen nem akarok lemonda­ni a hivatásom folytatásáról. Aapvető elvi feltételem, hogy ne legyek kiszolgáltatott az apparátussal szemben csak azért, mert kizáró­lag onnan kapom a kenyerem. — Azért az eltelt időszaknak elégnek kel­lett lenni ahhoz, hogy felmérd, hogy mit vál­laltál? — Az egészbe belecseppentem, s most már ki merem mondani: nem tudtam, hogy mit vállaltam. Nem tudatos rá készül­és ered­ménye volt az én jelöltségem, hanem a körül­mények és a helyzet adta, hogy Siklóson pol­gármester lehettem. Most is azt állítom, hogy addig csinálom ezt a mesterséget, amíg az az én elképzeléseimmel, erkölcsi tartásommal egyeznek azok a dolgok, amelyeket itt elvár­nak tőlem. Ha ennek nem lesz meg a lehető­sége, a körülmények és a helyzet úgy alakul, akkor fel kell állnom a polgármesteri szék­ből. — Kimondatlanul is éreztetted, hogy ezek a bizonyos szakmai problémák megszűntek. — Nagyon bízom benne. Gyakorlatilag most nekem kell bizonyítani, hogy megmu­tassam azt, hogy el tudom látni feladataimat, mindkét fél megelégedésére. Ebben úgy ér­zem partnerek mind a hivatali, mind a szak­mai kollegáim. Megoldódott a kerületi főál­latorvosi bér kérdése is, az eddigi bruttó 22 ezer forintos fizetés helyett csak bruttó tíze­zer forint a javadalmazásom. Folytatás a 2. oldalon.

Next