Szántód - Szántódi Hírlevél, 2004 (8. évfolyam, 1-6. szám)
2004-02-01 / 1. szám
Szántódi Hírlevél 2. oldal 2004. február halála után <ő lett a gyámja. Ferencet, akit apja valósággal gyűlölt, gyám bátyja Antal, és testvér anyja Klára rajongásig szerette, ami megmaradt életük végéig. Antal és Ferenc apjuk halála után nem osztották el a birtokot, hanem közös tulajdonban hagyták. Egy fedél alatt éltek, házasságot egyikük sem kötött. Jellegzetes dzsentrik, 1238 hold szántóval. Ebből nem nagylábon, de tisztességesen meg lehetett élni. Deák Ferenc alapos nevelést kapott. Otthon magántanulóként kezdte egy ferences szerzetes tanítóskodása alatt. 1808-tól Kőszegen, Pápán és Keszthelyen járt a egyházi iskolába, majd 1817-ben nagykanizsai gimnáziumban érettségizett. 1817-21 években a győri királyi Jogakadémia hallgatója volt. Magyar anyanyelve mellett folyékonyan beszélt németül és latinul, mindezt 18 éves korára! Ami érdekelte abban kitűnt: történelem, és alkotmányjog. A jó emlékezőtehetség, és nem a szorgalom jellemezték. Már fiatalon kitűnt jó humora, de mindenekelőtt szónoki képessége. Iskolai alkalmakkor rendszerint őt választották szónoklatok megtartására. 1823-ban kitüntetéssel tette le ügyvédi vizsgáját, s még csak húsz éves! Befejezte tanulmányait, így dolgozhatott a közigazgatásban, jogászi pályára léphetett, és politizálhatott. Ő Antal bátyja hatására politikus lett. 1823 és 1833 között Zala vármegyében lépett közszolgálatba. 1832-re alispán, 1833-ban Zala vármegye követnek választotta az országgyűlésbe Deák Antal helyett, aki testvéri büszkeséggel mondta visszalépésekor: „Küldök helyembe olyan fiatalembert, kinek kisujjában több tudománya és képessége vagyon, mint az én egész valómban.” Valószínű, hogy Deák Antal visszalépésében nemcsak megromlott egészsége játszott közre. Deák Ferenc ugyanis bátyja távollétében nem volt képes a közös gazdaságot irányítani! Ez azért érdekes, mert egyik kedves időtöltése volt a kertészkedés. De nem csak a birtokigazgatást nem szerette, hanem a hivatali munkát, a napi rutint sem. Még az állami (politikai) ügyekre is lusta volt, de csak addig, amíg meg nem győződött az elérendő cél helyességéről, s arról, hogy el is érhető! Ekkor jött el az ő ideje. Életeleme a beszélgetés, az elmélkedés, az anekdotálás, a gondolatok és vélemények cseréje volt. Legkedvesebb beszélgetőtársa Antal bátyja, majd annak 1842-es halála után Klára nővérének férje, Parányi József. A tökéletes kikapcsolódás területe volt a famegmunkálás is. Kehidán lévő jól felszerelt műhelyében készített: bútort, pipát, sétabotot stb. Gyűjtötte a pipákat. A legtöbb tárgyat ajándékba adta. 1854-ben elhagyta Kehidát és Pestre költözött az Angol Királynő szállodába. Ide nem vihette magával csak a kézi szerszámait, így csak kisebb darabokat készített. Szenvedélyes dohányos volt, 1840-ig pipázott, utána szivarozott. A szállodában a lakosztályban mindenütt szivar és gyújtó volt, hogy az egyik szivar után mozgás nélkül rá tudjon gyújtani a másikra. Ezen a valószínűleg rendetlen legényszálláson keze ügyében tartotta még a házszabályok egy példányát, a Corpus Jurist is. Mindent elolvasott amihez hozzájutott, s kiterjedt levelezést folytatott barátaival. Pestre költözésekor könyvtárának csak töredékét tudta magával vinni (kb. 50 könyvet) Kehidáról. Ennek ellenére mindig tájékozott volt a legújabb politikai és irodalmi könyvekről. De milyen volt annak az embernek a megjelenése, aki tárgyalt a leghatalmasabbakkal, és beszélgetett a legszegényebbekkel? Alacsony volt, tömzsi, inkább izmos és csontos, nehézkes. Az embereket nem az alakja, hanem tekintete ragadta meg. Társaságban ő volt a kedélyes tréfák mestere, kifogyhatatlan volt az adomákból. Elbeszéléseinek alapja a gyermekkori élmények voltak. Ugyanis eltérően kora szokásától a Deák család megengedte gyermekeinek a köznéppel való korlátlan érintkezést. A gyermek Deák Ferenc meghallgatta, megjegyezte amit hallott - molnárok, parasztok, vásárosok voltak az élményforrások. Soha nem felejtette el a történeteket, mert rendkívül jó emlékező tehetsége volt. Erre a képességére nagy szüksége volt tanulmányai során is, mert iskolás korában nem volt füzete, fecnikre jegyzetelt. Ezeket természetesen elveszítette, s mások füzeteiből tanult. a A következő számban folytatjuk. Közreadja: Szilágyi László BALATONI KAGYLÓK /részlet / Somogy szélén fehér a tópart, Veszprém megyében vérszinű, Zalának partja mint egy étlen Zöld bársonyával gyönyörű! ni ^1 Játék-e ez, avvagy jelenség A Balatonnak partjain? A tó hosszant fehér, veres, zöld A változékony parti szin. A három szin: fehér, veres zöld, A nemzet választott színe: Tűzzünk-e rád még más lobogót, Magyar hazámnak tengere? D (1848)_ ------1 [UNK] nF= r Garay János: