Szekszárd - Családunk, 1996 (3. évfolyam, 9-12. szám)
1996 / 9. szám
3. évfolyam Kilencedik szám • 1996. • Hanyböjt A SZEKSZÁRDI KATOLIKUS Esio HÁZKÖZSN TÁJÉKOZTATÓJA Sokan talán még nem is hallották ezt az elnevezést, vagy ha igen, akkor nem sokat, vagy esetleg semmit sem tudnak róla. Most egy görögkatolikus pap fogja vezetni a nagyböjti lelkigyakorlatot, s mielőtt személyesen találkozunk vele, próbáljunk egy kicsit megismerkedni ezzel az egyházi közösséggel, a nagy katolikus egyháznak ezzel az ágával, amelyben ő és még sokan mások élnek. (Magyarországon kb. negyedmillióan, világszerte pedig több millióan.) Vegyük kissé szemügyre az elnevezésüket, s az is elmond róluk egyet-mást. Azért „görög”, mert szertartásaik, keresztény életüket közvetlenül meghatározó hagyományaik jó egy-másfél évezreddel ezelőtt a görög-római birodalom keleti felében, a birodalom akkori fővárosában (Bizáncban) és annak környezetében, az akkori kultúra hatása alatt alakultak ki. Vagyis más formában és módon élik meg az egyetemes krisztusi tanítást és utat, mint a római katolikusok. A „katolikus” jelző pedig egyértelműen azt tanúsítja, hogy eleven, szoros kapcsolatban élnek a pápa vezetése alatt álló egyetemes egyházzal. Vannak tehát eltérések a mindennapi gyakorlatban, de ezek a lényeget nem érintik, s nem befolyásolják. Ezek olyan különbségek, amelyek gazdagítják és szebbé teszik az egész egyházat. Más a liturgia szövege, az öltözet, a mozdulatok, (pl. térdhajtás helyett mély meghajlás) de ugynaz az értéke. Ugyanúgy mások a szertartások, de ugyanazok a szentségek, tehát mindkét rítusban élő katolikusok (görögök és rómaiak) egyaránt érvényesen vehetik fel a szentségeket a másik rítus szerint. (Legfeljebb a rend kedvéért vannak szabályok a keresztség, a bérmálás, a házasság és az egyházi rend szentségeivel kapcsolatban, de ezek sem érintik az érvényesség kérdését). Van böjt, csak más annak a rendje. A legtöbb ünnep közös, csak az ünneplés módja más. Szembetűnő különbség, hogy a papságra nem kötelező a cölibátus, tehát házas fiatalokat is felszentelnek. A teológiai képzés azonban épp olyan színvonalú és az anyaga is lényegében ugyanaz, mint a latin egyházban. A bizánci eredetű (tehát görög szertartású) keresztények nagyobb része nincs egységben a pápával. 1054-ben történt ez a szomorú,ú.n. „keleti egyház-szakadás”, amely lényegében ma is fennáll (ezekre többféle elnevezés is van használatban: ortodox, pravoszláv, görögkeleti.) Ezek is 99 %-ban ugyanazt vallják, mint a katolikusok, tehát érvényes szentmise-áldozatuk van, élnek mind a hét szentséggel, nagyon tisztelik a szenteket, különösen az Istenszülőt, stb. - csak a pápa vezetését nem fogadják el, hanem pátriárkák kormányozzák az egyes nemzeti egyházakat. Olyan fájdalmas szakadás ez, mint ami a XVI. században következett be a reformációval, csak a tanításbeli különbség sokkal kisebb a keletiek és a katolikusok között, mint amilyen a katolikus és a protestáns egyházak között. A modern ökumenikus törekvések komoly közeledést hoztak már létre mind a keleti, mind a nyugati egyházszakadás terén. A görögkatolikusokkal azonban teljes a hitbeli és egyházfegyelmi egység, csak az említett szertartásbeli különbség áll fenn, ami azonban nemhogy ártana, hanem inkább erősíti és gazdagítja Krisztus egyházát. Görögkatolikusok nem csak Magyarországon élnek, hanem Közép-Európa keleti részének többi országaiban is (Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia), és Közel-Kelet térségében. A modern népvándorlás hullámai elvitték már őket kisebb-nagyobb számban Nyugat-Európa különböző országaiba, sőt Észak- és Dél-Amerikába és Távol-keletre is. A szomszédos országok görögkatolikusaira különös megbecsüléssel kell gondolnunk, mert ők a közelmúltban sok évtizedes kegyetlen elnyomást szenvedtek az ateista hatóságok részéről. Teljesen betiltották és minden eszközzel kiirtani igyekeztek őket, úgyhogy sok ezernyi vértanút adtak Krisztus egyházának! Ma olyan korban élünk, amikor szemtanúi lehetünk új, eddig nem létező szertartású népcsoportok keletkezésének az Egyházban, így pl. másként ünneplik a szentáldozatot a liturgiában az afrikai négerek, az ázsiai katolikusok, vagy a délamerikaiak, mint ahogy az Európában kialakult. (Saját ősi dallamaikat és eszközeiket használják, sőt még szent táncot is végeznek a szentmisében, stb.) Ezt meg kell szoknunk, mert Krisztus nem azért küldte tanítványait „az egész világra”, hogy az európai, a római kultúrát hirdessék és kényszerítsék a különböző népekre, hanem hogy meghívják őket Isten országába az evangélium hirdetése által. Akkor leszünk katolikusok, vagyis igazán egyetemesek, ha befogadjuk az Isten tiszteletének és Krisztus követésének a mienktől eltérő más, hiteles formáit is. A középeurópai görögkatolikusoknak igen jelentős jubileumi év ez a mostani: 350 éves évfordulója van annak, hogy Ungváron létrejött az unió (újraegyesülés) a katolikus egyház és az orthodox egyház ezen területi része között. Akkor lett hivatalosan elfogadottá a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye, amelynek székhelye később Ungvár lett. Ebből később több, más új egyházmegye is alakult az akkori Osztrák-Magyar Monarchiában: az eperjesi, a körösi (Krizsevci), az erdélyi egyházmegyék, a hajdúdorogi és az e tájról kivándoroltak számára Észak-amerikában is még három. A hajdúdorogi az, amelyik a mai Magyarország területén fekszik, székhelye Nyíregyházán van. Ezt az egyházmegyét 1912-ben alapította X. Szent Piusz pápa, teológiai főiskolája 1950-ben kezdte meg működését, ma pedig már elkezdődött az egyetemmé való válásának a folyamata. Ennek az egyházmegyének a lelki központja a máriapócsi búcsújáróhely, ahol öt évvel ezelőtt II. János Pál pápa több százezer hazai és külföldi hívővel és nagyszámú papság segédletével ünnepélyes keleti szertartású liturgiát végzett. Ennek a búcsújáróhelynek is neves jubileuma van az idén: a kegykép első könnyezése 300 évvel ezelőtt történt. Akkor a kegyképet a császár parancsára Bécsbe vitték, ma is ott látható a Stephans-dómban. A másolat, amit annak idején a helyére tettek a pécsi kis fatemplomban, azóta még kétszer könnyezett: 1716-ban és legutóbb 1905-ben. A múlt században a fatemplom helyére szép nagy, keleti stílusú templomot építettek, amit XII. Piusz pápa 1946-ban bazilikai ranggal tüntetett ki. Adjunk hálát Isten ezen ajándékaiért és ünnepeljünk, örvendezzünk együtt mi is görögkatolikus testvéreinkkel! Oláh Miklós gör. kat. szemináriumi rektor