Szerencs - Szerencsi Hírek, 1996 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1996-02-01 / 2. szám
0 1996. FEBRUÁR Idén ünnepeljük 1100-adik évfordulóját a magyar hon elfoglalásának, s Magyarország sok-sok rendezvényét ennek az évfordulónak a jegyében szervezik. Lapunk egy kis Zemplén-történetsorozattal is emlékezik e jeles eseményre. „Mialatt több napon át ott időztek, Árpád vezér és övéi látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyam, s ezért a földet kimondhatatlanul megszerették." Így ír Anonymus a Gesta Hungarorumban e térség honfoglalásáról. Kétség sem férhet hozzá, hogy e táj kies, a hegyvidék és a síkság találkozása látványnak is gyönyörű. Ezzel az írással kezdődően szeretnénk egy sorozatot elindítani, amelyben megemlékeznénk szép Zemplénünk Szerencs vonzáskörzetéhez tartozó községeinek, falvainak régmúltjáról. Hogy az ismereteimet honnan merítettem? Márton János rigmusával válaszolok: „Régibb emberek históriájából, Ezeknek nyomosabb tapogatásából, Figyelemmel való megolvasásából, Ezeknek hites bizonyításából." Hadd emlékezzek elsőként lakóhelyem, a kis Szegi és a vele szomszédos és történelmében közös településekről: Bodrogkisfaludról, Bodrogkeresztúrról és Szegilongról. Három község közvetlenül a Bodrog partján, Szegilong négy-ötszáz méterre attól fekszik. Hegedűs Sándor így írt róla a Tokaj-Hegyaljáról szóló versében: „Tokaj, Tárcái, Mád és Tállya, Hegyaljának kies tája. Szegi, Keresztúr és Bénye, E szép vidék ékes fénye..." Ezek a települések ősrégiek. Nevük szerepel azon az 1220-ban kelt adománylevélen, amelyet II. Endre (András) király állított ki a Buttkaiak javára. Közös bennük még birtokosaik: a fent említett Buttkai családon kívül a Monakiak, Rozgonyiak, Mátyás király adományaként, a tokaji várbirtokhoz csatolva Szapolyai Imre, a Dőry, a Persy, a Pathay, a Dobó család és sorolhatnánk, valamint történelmük. Ezt a területet már ősidők óta lakták, hiszen volt itt szerszámnak köve, erdőiben, hegyeiben, barlangjaiban búvóhelye. Bőven volt élelme, vad- és haleledel. Bizonyítják ezt azok az őskori leletek, melyeket a Magyar Nemzeti Múzeum a „bodrogkeresztúri leletekéként őriz. Sokat szenvedtek az itt élők a századok alatt, többször kellett e lakhelyeket újraépíteni, hiszen 1241-ben a Tiszán átkelő tatárok, majd 1647-ben a Tokaj várát elfoglaló Hasszán temesvári basa portyázó serege szinte porig égette. A kuruc-labanc harcok idejében is iszonyú megpróbáltatásokon estek át a lakosok, akik közül - félelmükben - sokan a hegyek közé menekültek. 1695-ben a fiatalokat összefogdosták és besorozták katonának. Az 1848-49-es szabadságharc idején, 1849. január 22-én a Debrecen felé előrenyomuló Franz Schlick osztrák generális csapatai itt találkoztak a magyar hadsereg balszárnyával és Schultz Bódog, a magyar csapat parancsnoka súlyos veszteségek árán, de meghiúsította az áttörést. Ezt az ütközetet bodrogkeresztúri csata néven ismerjük a történelemkönyvekből. Ennek a győzelemnek az emlékére a két község határában egy obeliszket emeltek. A megpróbáltatások folytatódtak. 1919- ben, majd a II. világháború idején lakói közül nagyon sokat elhurcoltak, kit koncentrációs táborokba, kit „málenkij-robot"-ra. Az itt élőket többször tizedelték betegségek, járványok. Kolera pusztított az 1860-70-es években, spanyolnátha az 1920-as években, amikor is volt család, hogy hármat is temettek egy napon tagjai közül. A pestisjárvány sem kerülte elő dött 1595-1617 között. Valamikor pallosjoga is volt, de ezzel sohasem élt. No-Kis falud „Bodrog Keresztúrnak Kis Falud Hostátja, Egyik a másiknak udvarát is látja." Debreczeni Ember András Lakói főleg római katolikusok. Egy temploma van, mely 1720-ban épült. A községet hajdan Meszesfalva néven is emlegették. Fénylik Szegi „Szegi pusztaságon cifra palotáját. Mutatja mindennek vendégfogadóját,... ...van kocsma, nincs templom..." Debreczeni Ember András Most már elmondhatja: van temploma, mely közadakozásból - 1994-ben - épült. Lakói zömmel római katolikusok. A község sokáig Szegi puszta néven említett, bár az 1600-as évekből fennmaradt pecsétnyomója szerint város. Nagyon régen van postája, vasútállomása. Valamikor a Borsod- Miskolci Gőzmalom Részvénytársaságnak volt itt malma, melynek lisztőrleményei (8 féle) világhírűek voltak. Elmesélték azok az öregek, akik a 20-as években „kitántorogtak" Amerikába, hogy ott láttak Szegi-címkés lisztet az üzletekben. Ennek a malomnak a helyén működött a kaolingyár. Nevezetessége a Várhegy, mely Szegi és Kisfalud határán van, s igen sok legenda, mese illetve monda fűződik hozzá. Az egyik mondát Tompa Mihály is megörökítette „Várhegy" c. versében. A Várhegy tetején valamikor egy erődítmény állott: Szegi Vára. A magyarországi régi vármegyék településeinek leírása szerint egyik több száz évvel ezelőtti birtokosa, a Szegi család innen kölcsönözte nevét. A vár romjai, a faltöredékek még pár évtizede láthatóak voltak. Ma már csak egy kútszerű mélyedés, kőtörmelékek és a hozzá - a hegyen körbefutó - felvezető utak jelzik valamikori létezését. Az egyik legenda szerint akkor süllyedt el a vár, amikor az azon lakó tündérek labdajátékot játszottak a Tokaj-hegyen lakó tündérekkel és a labdát az egyik tündér a Bodrogba ejtette. Egy másik monda szerint egy kegyetlen várúr lakta, akinek két fia volt, az egyik semmivel sem különbözött apjától, a másik, a „kisebbik" szelíd és istenfélő volt. Az apa természetesen nem ez utóbbit szerette, sőt ki akarta semmizni a vár pincéjében elrejtett temérdek kincsből. S amikor éppen nyitva felejtve a pince vasajtóját - nagyobbik fiának szánva, mutogatta annak elrejtett kincseit, kisebbik fia betévedt a rejtekhelyre, s kihallgatva kisemmiztetését sírva fakadt. Észrevéve őt meg akarták ölni. Menekülésében a Mindenható a segítségére sietett, amikor kilépett a vaskapun az szörnyű robajjal becsapódott, s a vár a kincsekkel, a gonosz apával és fiával elsüllyedt. Az itt élők képzeletét sokáig foglalkoztatta az elsüllyedt kincs. Régi öregek azt mesélték, hogy egyszer felkerekedtek a falu lakói és ásni kezdtek a hegy oldalában, s egyszer csak ráakadtak a beomlott pince bejáratára, ahol egy üvegpalackot találtak, benne egy írott pergamenlevéllel. Ugyan elolvasni nem tudták, mert „idegenül" íródott, de annyi eszük volt, hogy elvitték egy tudóshoz, aki a következőket olvasta ki a levélből: Temérdek kincset rejt a hegy belseje, s a pince bejárata a hetedik mezsgyén lévő 12. diófa alatt van, de ne próbálják megközelíteni, mert a hegy belsejében egy tengerszem van, s ha megnyitják a bejáratot, akkor az egész falut elárasztja a víz. Egyébként sem találták a diófákat, hiszen az írás több száz éves volt. Tény, hogy az ásatás nyomai még ma is láthatóak a hegy oldalában, sőt állítják, hogy akkor még a vasajtó is megvolt. Anonymus szerint a honfoglalók e vidéket már szőlővel beültetve találták. Azóta is kinek a fő megélhetőségi lehetőség, kinek „kisegítő gazdaság" a szőlőművelés. A most említett községek hegyei, dombjai, s azon szőlői is - különlegesen szép földrajzi neveikkel - a régmúltat idézik. Pár éve a Herman Ottó Múzeumnak gyűjtöttem össze e földrajzi neveket, így őrizve meg azokat az örökkévalóságnak. Befejezésül ezekből idéznék a teljesség igénye nélkül. Bodrogkeresztúr: Dereszla, Kakashegy, Kővágó, Galagonyás. Bodrogkisfalud: Tehén-tánc, Rózsa-árok, Pipiske, Meszes, Lapis. Szegi: Cigány, Várhegy, Poklos, Dürgő, Hosszúmáj, Kapi, Murány. Szegilong: Meszes, Gyertyános, Hatalos. Somplákné Karaffa Katalin Ezt az oldalt a * főként természetismerettel, környezetvédelemmel, egészségmegőrzéssel és honismerettel foglalkozó * „SZIGET" Alapítvány tagjai írták Számlaszám: 10200160-42110817-00000000 Régmúltról - jelenben I. Görbe Keresztúr „...egyfelől szemlélvén látod zöld Dereszláját, Hosszára alatta széles-széles víznek alját, A hegy s víz építi két felől bástyáját..." Debreczeni Ember András Lakói zömmel római katolikusok, de három temploma van a községnek. A legrégebbi a római katolikus (kb. 700-750 éves), amely kétszer is leégett. Nevezetes épületei: az általános iskola épülete, melyről azt tartják, hogy báró Eötvös József tulajdona volt, s a Karthauzi c. regényének egy részét itt írta; a Rákóczi-ház, melynek kapuja felett egy kőbe vésett latin felirat látható. Magyarul: „Békesség legyen a te várfalad között, csendesség a te palotádban". A községben könyvnyomda műkö ezaenca ütem TÜSKE Részletek egy 1968-ban megjelent újságcikkből: „Utóellenőrzés” a szerencsi járásban Sok panasz hangzott el a korábbi években a szerencsi járási vasúti és az autóbusz-közlekedés kényelmetlenségei miatt. Ezért a Népi Ellenőrzési Bizottság - szakemberek bevonásával - széles körű vizsgálatot indított, s az észlelt hibákról igen hosszú „panaszlistát" nyújtott be - a megfelelő javaslatokkal együtt - a MÁV, AKÖV és a járási tanács illetékes vezetőinek. Az autóbusz-közlekedés további javítására szükséges lenne egyes hét végi és hét eleji járatokhoz mentesítő kocsikat is indítani. Az utazóközönség kényelme érdekében szorgalmazza a NER a községekben fedett váróhelyiségek létesítését. Úgy látszik, a nagy idők forgatagában emberek jönnek és mennek, de a megoldásra váró feladatok mit sem változnak. Az elmúlt közel harminc év is kevés volt ahhoz, hogy városunkban és vonzáskörzetében megoldjuk a kulturált közlekedéssel kapcsolatos gondokat. Lehet, hogy 25- 30 év múlva is napirenden lesznek ezek a kérdések?! ERDÉLY HEGYSÉGEI IV. A RADNAI-HAVASOK A Radnai-havasok Erdély azon szépséges hegyvidékeinek egyike, amelyek nem csupán magasságukkal, hanem tájképi adottságaikkal is kiemelkednek a Kárpát-koszorú hegyláncaiból. Azoknak, akik felkeresik ezen jelentős természeti értéket, az itt szerzett élmények bőven kárpótolják azt a fáradtságot, amely a hegység megismeréséhez szükséges. A Radnai-havasok a Keleti-Kárpátok északi csoportjához, a Máramaros-Bukovinai-hegységhez tartoznak. Ily módon szomszédságát nyugaton a belső-kárpáti vulkanikus vonulat tagjaként a Cibles /1843 m/, keleten a fliss zónához tartozó Bukovinai Obcsinák és a kristályos övbeli Suhard, az északra eső Máramarosi- és délre első Borgóihavasok alkotják. Határait turisztikai szempontból az őt körülvevő folyóvölgyek gyűrűje mentén lehet meghúzni, így: északon a Tiszába ömlő Iza és Visó, a kelet felé tartó Aranyos-Beszterce délen, délkeleten a Nagy-Szamos, nyugaton ennek mellékvize, a Salanta folyó képez határt. A Kárpátokat áttörő folyóvölgyek közlekedésföldrajzi jelentősége szinte felbecsülhetetlen. A hegység megközelítése is a folyók völgyeit követő vasutakon, közutakon történik: vasúton a 400-as vonalról északra leágazó visó-máramarosszigeti vasút a borsabányai mellékvágánnyal, melyet a DN 17 C ill. 18-as számú műút követ, az ebből keletre ágazó domavátra-szucsávai vonal Óradna felé tartó mellékvágánnyal, melyet viszont a 17 D számú műút követ. A hegyláb legjelentősebb települései: Naszód, Oláhszentgyörgy-fürdő és Borsabánya. Ezen városok a gazdasági körforgás vonzásközpontjai, ugyanakkor hegyi túráink kiindulópontjait képezik. A Radnai havasok 45 km nyugat-kelet, 25 km észak-dél irányú kiterjedésével kb. 1300 négyzetkilométer területet foglal el, s e térbeli egységben megtalálható a Kárpátok magashegységeinek szinte minden jellegzetessége. Magassága a fő csúcsokban eléri a 2303 (Nagy-Pietrosz), illetve a 2279 métert (Ünőkő). A jégkorszak nyomait őrzik a külső erők által kimélyített medencékben a gleccserhordalékokból felépült morénagátakkal eltorlaszolt tengerszemek, glaciális tavak, a meredek lejtőkön a gleccserzuhatagok helyén a sziklaperemekről alázúduló vízesések, melyek mind-mind a hegylábi folyók vizét duzzasztják. Jellegzetesek a magas zóna növényzeteinek társulásai, az alpesi, szubalpesi és hegyi legelők, melyek fokozatosan vesznek el a sziklafalakról lepergő fagy aprózódásos törmelékek, kőomladékok között. Lejjebb haladva egyre több a boróka és törpefenyő, a havasszépe, a fekete és vörös áfonya, melyek között a melegebb hónapokban a tavaszi és nyári havasi virágok szín- és illatgazdagsága kápráztatja el a szemlélődőt. Ahol a fás szárú növények sikeresebben fel tudják venni a harcot a kemény hideggel, előbb luc-, jegenye-, ritkábban vörös- és cirbolyafenyők alkotnak összefüggő erdőfoltokat, erdőségeket, otthont adva a medvének, hiúznak, kárpáti szarvasnak, siket- és nyírfajdnak, majd az 1100 méteres szintnél már a melegkedvelő fajok, a lombhullatók, főleg a bükkös-juharos-sziles-gyertyános társulások adnak életteret a vaddisznónak, őznek, nyestnek, rókának, farkasnak és számos énekesmadárnak. A magas, sziklás gyephavasi régiót a zerge, mormota és szirti sas uralja. Ha legalább felszínesen meg akarjuk ismerni a hegység feltárulkozó és rejtőzködő szépségét, akkor legalább egyhetes csillag-, vagy gerinctúrát kell hogy rászánjunk, számítva arra, hogy akár zivatarban is sátorban, a szabadban kell éjszakázni, mert az egyetlen központi fekvésű menedékház, a Pusdrele is elpusztult. Talán legérdemesebb egy K-Ny irányú gerinctúrát tennünk, kiindulva Óradna Radnaborberekről. Megközelítése: Várad-Kolozsvár-Dézs-Bethlem-Szálva-Kisilva-Radna vasúton vagy közúton. Innen 7-8 óra alatt feljutunk az Ünőkőre, (Vf.Iner) leereszkedve a Lála tavakhoz, majd visszakapaszkodva a gerincre, azon É-NY-i irányba tartunk a Gargaló nyeregig, áthaladva a Simonháton (Coasta Netreda), az Ember-csúcson (Vf.Omului 2135 m), D-en a Radnaborbereki völgy két forráságát, É-on a Bila és Putveda patakok vízgyűjtőjét hagyva maguk mögött. A Gargaló-nyereg az Aranyos-Beszterce, D-en pedig az Anies forrásvidékére pillanthatunk alá, majd egész a Budaescu csúcsig szinte végig Ny-i irányt követünk a Galac nyergen és csúcson, a Nagy-Tej csúcs (Vf.Laptale Maré 2167 m) alatt, a Pusdrele nyereg után kissé D-NY-ra fordulva a Negoiasa csúcsot és a forrásközi nyerget keresztezzük, mely az É-i Repedea és a D-i kis Anies forrásvidéke közt képez válaszfalat. Innen a Rebraforrás-nyereg érintésével érjük el a Nagy-Buhaescu csomópontját, ahonnan kitérhetünk a főgerincről és a 2303 m-es Nagy-Pietrosz érintésével Borsabányára ereszkedhetünk le. Ha a főgerincen haladunk tovább, akkor a Batrina (öreg-hegy) után fokozatosan ereszkedik a magasság a 826 m-es Setret hágóig. Innen leereszkedhetünk Naszód- Dealu Stefanitei, vagy Romul falvakba. Itt a Bethlen-Máramarossziget vonalon közlekedő vonatok megállnak. A teljes gerinctúra hossza kb. 45 km és 27-28 óra, négy-öt nap alatt bejárható megfelelő időjárási viszonyok között. Érdemes azonban több időt is szánni a völgyek, tavak, vízesések és a Zalion-Tausoare karsztvidék megtekintésére. Mindezekhez kívánok jó időt, utat és kitartást. Horváth Alpár Babes-Bolyai Egyetem, Kolozsvár Melegebb hónapokban a havasi virágok szín- és illatgazdagsága kápráztatja el a szemlélődőt