Tiszaújváros - Leninvárosi Krónika, 1984 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1984-01-05 / 1. szám

Vf LÄ5 WettTÄRJÄT, töVESŰLJETEÍCI tje'in várisi HtMH A LßÄUiVAÄOSi &ASyVÁLiA4ATÖÜ DŰLGŰZÚI&AK li£*iW,iÄ П. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM AR A i 1 1984.* JANUÁR 5. si pártélet zárszámadása Az elmúlt évekhez hason­lóan a pártalapszervezetek 1983. november 15. és de­cember 15-e között tartot­ták meg a beszámoló tag­gyűléseiket. A pártalapszer­­vezetek és a párttagság nagy politikai felelősség­gel készült az éves politi­kai munka értékelésére. A párttagokkal történt szemé­lyes elbeszélgetések sok ta­pasztalatot adtak a szerve­zeti élet értékeléséhez, a személyes gondok és prob­lémák megoldásához. pártalapszervezetek a sze­­­mélyes elbeszélgetések és a pártcsoport értekezletek tapasztalatait jól hasznosí­tották a taggyűlések be­számolóinak elkészítésénél. A beszámolók kritikusan és önkritikusan értékelték végzett munkát. Megnyug­a­tató, hogy a nehezebb vi­lágpolitikai, világ- és bel­gazdasági körülmények kö­zött is biztosítani lehetett a politikai munka feltéte­leit. Az MSZMP XII. kongres­szusa és a helyi határoza­tok végrehajtása eredmé­nyesen folyik. A gazdaság­­politikai célkitűzések meg­valósítása minden alap­szervezetnél központi kér­désként szerepelt. A párt­­élet és a pártfegyelem to­vább erősödött, azonban még vannak további tenni­valók. Az életkörülmények nehezebbé válásával a dol­gozókban fokozódott az ér­zékenység, a feszültség és a kérdések iránti érdeklő­dés. Politikai téren is e helyzetnek megfelelő mun­kamódszerre és munkastí­lusra volt szükség. ken A beszámoló taggyűlése­hozott határozatok konkrétan tartalmazzák a politikai munka 1984. évi feladatait. Ezek között sze­repel a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítása, a pártegység erősítése, az információs tevékenység ja­vítása, a párt tömegkap­csolatának erősítése. Az 1984. év mind az alapszervezetektől, mind a párttagoktól felelősségtel­jesebb munkát kíván meg. Szükséges, hogy a politikai év zárszámadása alapján minden alapszervezet átér­tékelje eddigi tevékenysé­gét és olyan irányban össz­p­pontosítsa Di ereje­, hogy párttagság ideológiai egysége és cselekvőkészsé­ge töretlen legyen az új esztendőben is Gombos Károly üzemi pb-titkár, Iliiül Erőmű Vállalat Ogitációs munkánk néhány követelménye Pártszervezeteink rendkívül szerteágazó tevékenységet folytatnak, amelybe az irányítástól, a gazdasági munka pártellenőrzésén, a pártépíté­­sen és a kádermunkán át, az ideológiai nevelésig sok minden beletartozik, és amelyet összefoglaló néven pártmunkának nevezünk. Ennek a munká­nak szerves része, egyik legfontosabb sajátos területe az agitáció, mely­ről napjainkban oly sok szó esik. De mit is értünk ma tulajdon­képpen korszerű agitáció alatt? Nem mást, mint folyamatos esz­mei ismeretnyújtást, meggyőzést annak érdekében, hogy szocialista céljainkat aktívan támogató köz­véleményt, egyéni és társadalmi magatartást alakítsunk ki. Más sza­vakkal: az agitáció eszmei, felvi­lágosító tevékenység, amelynek célja, hogy politikánkat, annak mindennapi közvetlen feladatait ne csak a párttagság, hanem a társadalom minél szélesebb töme­gei megértsék, elfogadják, támo­gassák és cselekvően részt vegye­nek a megvalósításban. Ma már elmondhatjuk, hogy az agitációnak ésszerű munkamegosz­táson alapuló rendszere alakult ki. Differenciálódott ez a tevékenység a tartalomtól függően gazdaság­­politikai, belpolitikai és nemzet­közi agitációra, továbbá szóbeli, írásos és szemléltető formára is. Hatékony eszközévé vált az agitá­ciónak a sajtó, a rádió,­­a televí­zió. Rendszeres fórumai ma már a pártnanok, a politikai vitakörök, az üzemi demokrácia színtere. De talán éppen a differenciálódás mi­att úgy tűnik, mintha nem kapott volna eddig jelentőségének megfe­lelő szerepet a pártszervezetek, a pártcsoportok, az egyes párttagok előtt a szóbeli, a mindennapi em­beri kapcsolatokban megnyilvánu­ló személyes agitáció. Amit évekkel ezelőtt minden kom­munista legtermészetesebb párt­­munkájának tartott, azt ma sokan kimondatlanul, de ,,feleslegesnek" érzik, különösen napjainkban a ,,nincs idő a politizálásra’" jelszó­ra hivatkozva. Sokan úgy véleked­nek, hogy a rádiónál, a televízió­nál. többet és frissebbet mondani, a jól felkészült pártnapi előadónál mélyebb összefüggéseket megmu­tatni, a mi magunk erejéből úgy sem tudunk. Ez így azonban nem igaz. Az agitációs tevékenység rendszeréből nem hiányozhat személyes agitáció, az egyes kom­­­munisták munkája. A személyes meggyőzést a tömegkommunikáció nem pótolhatja. A párt csakis sa­ját tagjai és szervezetei révén ké­pes arra, hogy mindenütt, a leg­kisebb lakó- és munkahelyen is jelen legyen és választ adjon az éppen ott és az adott időpontban felvetődő kérdésekre. Mindezt a legfejlettebb tömegkommunikáció sem pótolja. Pártunk kongresszu­sai ezért tették valamennyi kom­munista kötelességévé a szemé­lyes, szóbeli agitációt. Az agitáció eredményességének, mások meggyőzésének feltétele az agitátor tájékozottsága. Érvelni csak tényekre alapozva, és néma „téziseket” ismételgetve lehet (Folytatás a 2. oldalon) Energia­­megtakarítás, minimum­­csúccsal (A Tiszai Erőmű Vállalat kollektí­vája Magyarországon elsőként dol­gozta ki a minimumcsúcsra jára­tás programját. Cikkünk a 3. ol­dalon.) Festékgyári belső Új fejlődési pályán a TVK festékgyára Válaszolni a kihívásra (1.) LEGFONTOSABB AZ ANYAGTAKARÉKOSSÁG! A festékgyártás rendkívül anyagigényes tevékenység. A gyár­tás összes költségének átlagosan 90 százalékát az anyagköltség te­szi ki. Az alapanyagok legnagyobb része tőkés, illetve dollárelszá­molású importból származik. Az alapanyagok árainak hirtelen és erőteljes növekedése,, az elmúlt évektől bevezetett importkorlátozási intézkedések közvetlen kényszert gyakoroltak a gyárra. Ebben a helyzetben szükségszerű volt, hogy minden ésszerű intézkedést meg­­ tegyünk az anyagfelhasználás ra­cionális csökkentésére, e még meglevő pazarlások felszámolásá­ra, az anyagtakarékosság fokozá­sára. m­ Gyárunk kollektívája már a kоo­rábbi években is törekedett a gaz­daságos anyagfelhasználásra és a tőkés import csökkentésére. E cél (Folytatás a 2. oldalon) I­ fejben recesszió, vagy a recesszióban fejlesztés? A világ gazdasági rendjében tör­ténő átrendeződés, az energiavál­ság a leninvárosi vállalatokra is jelentős terheket ró, de a TIFO számára jelenti a legnagyobb ki­hívást. A vállalat tervezésének időszakában az első, majd terme­lőüzemünk indulásakor a második olajárrobbanás alapvetően megha­tározta finomítónk kapacitáski­használását, hatékonyságát. A fi­nomító első — s minden valószí­nűség szerint utolsó finomítói — üzeme kiépülésével egy időben az országban feldolgozandó kőolaj mennyisége 2 millió tonnával, 8,5 millió tonnára csökkent, s ezzel a mennyiséggel számolhatunk csu­pán a belátható időszakban is. A TIFO számára ez a tény azt je­lenti, hogy kiépített kapacitását a rendelkezésre álló kőolajjal hos­­­szú távon is csak, mintegy 50%-ig tudja hasznosítani. A korábban a TIFO létrehozásában is szerepet játszó, a kőolajfeldolgozó ipar de­centralizálását célzó irányzat az új helyzetben gazdasági megfonto­lásokból kiindulva megszűnt, s a mélyebb feldolgozást biztosító üze­mek a Dunai Kőolajipari Vállalat­nál épülnek fel. Ebben a helyzet­ben a vállalat számára az üzem­be lépéssel egy időben, nem egy befejezett beruházás feletti öröm, hanem egy kihasználatlan kapaci­tás okozta gond volt a meghatá­rozó. A gondon enyhítendő, a műsza­ki fejlesztés jelentősége azonnal nagy fontosságúvá vált. Az egyéb technológiai létesítmények üzem­vitelének javítása mellett a ter­melőüzemek terhelésének fokozása vált elsődlegessé. Az elmúlt években részben tervezett technológia adta lehető­­­ségek teljes kihasználásával, rész­ben a technológia megváltoztatá­sával növeltük az egyes üzemré­szek kapacitásának, műszaki lehe­tőségeinek kihasználását oly mó­(Folytatás a 2. oldalon) Tilles Béla tervei alapján készült az a térplasztika illetve Játékelem amelyet decemberben állítottak fel városunkban. Fotó: Nagy Miklós

Next