Tiszaújváros - Leninvárosi Krónika, 1990 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1990-11-15 / 46. szám
k&kiszegített forró téma Lesz-s ifisági ki? Igény, ötlet, kérés, megbeszélés, kifogások, meg nem egyezés, vita, aláírásgyűjtés, egy kisebb demonstráció az akkor még városi tanács előtti téren, egy petíció átnyújtása, aztán hónapokig csend. Dióhéjban ennyi a még mindig nem létező városi ifjúsági klub története. Az új önkormányzat megalakulása után azonban ismét felszínre került a klubkérdés, s a múlt hét szerdáján a két fél képviselői — Farkas Zoltán, polgármester, Csorvási László, a Leninvárosi Ifjúsági Kör kulturális egyesület elnöke, Vályi Nagy Tivadar, Balsai Péter, Ferge László, az egyesület tagjai — újra felmelegítették a nyár folyamán már egyszer felforrósodott témát. A megbeszélésen először Csorvási László ismertette az ifjúsági kör — továbbiakban VIK — eddigi tevékenységét. Elmondta, hogy az egyesületet 11 fideszes, volt KISZ-es, középiskolás és punk fiatal alapította azzal a céllal, hogy a város kulturális palettáját színesebbé tegye. A létszámuk pusztán szervezéstechnikai szempontok miatt ilyen kicsi, de mint ifjúsági kör, ennél sokkal szélesebb réteg érdekében tevékenykednek. Nem sokkal a megalakulásuk után a helyi tanács ifjúságpolitikai alapjából 150 ezer forintot nyertek el pályázat útján, s ezt az eredetileg is kitűzött célra a városi ifjúsági klub létrehozására, működtetésére kívánták fordítani. További pályázatok segítségével szervezték meg rendhagyó, szanticskai táborukat, alig két hete fákat ültettek a Tisza ABC és a dísztó közti területen, mostanában látott napvilágot egy fotókiállítással, illetve a házfalfestéssel kapcsolatos felhívásuk. Látható, hogy a leendő klub csak egy szelete annak, kijut a VIK vállal, s az is, hogy nem pénzhez akar jutni „majd felhasználjuk valamire”, alapon, hanem konkrét tervei vannak. A VIK felajánlja, hogy megszervezi a klub programját, a létrehozásához anyagilag is hozzájárul, s egyéb kulturális területeken is együttműködésre törekszik az önkormányzattal. Farkas Zoltán polgármester egyetértett azzal, hogy az az idő elmúlt, amikor csupán benyújtjuk az igényeinket fedező számlát, de mivel az egyesület már bizonyított — célja, programja van, értékeket „állít elő” —, érdemes a támogatásra. Szimpatikusnak tartotta azt a hozzáállást is, hogy a VIK nem valamilyen távoli, ködös cél érdekében kér segítséget, hanem egy már megkezdett tevékenység folytatásához. A polgármester felhívta azonban a figyelmet arra is, hogy az ifjúsági körön kívül például a cserkészmozgalom is él a városban, s mind a két szervezet támogatást igényelne. A polgármester kérte az egyesületet, hogy ők is kínáljanak fel különböző alternatívákat. ígéretet tett arra, hogy az önkormányzat foglalkozni fog a városi klub ügyével, bár hozzátette, egyik napról a másikra nem születhet megoldás. A megbeszélés végén Balsai Péter egy másik érdekes témát is felvetett. Véleménye szerint színvonalasabb kulturális programja lehető a városnak, ha a művelődési központnaк a működéséhez szükséges alaptámogatást kapná meg, s a műsorokhoz szükséges pénzért verseny alakulhatna ki a DMK, a VIK, s más kultúrával foglalkozó szervezetek között, így nagyobb a valószínűsége, hogy a legnívósabb, a legnagyobb érdeklődést kiváltó előadásokat rendeznék meg. Farkas Zoltán magánemberként örült annak, hogy „elkezdődhetne egy meccs”, de időt kért arra, hogy ezt a témát megbeszélje a szakemberekkel, az önkormányzat tagjaival is. Amit viszont reális, behatárolható időn belüli elgondolásnak tartott — s ez jó hír a fiataloknak — az a városi ifjúsági klub kialakítása. Tamás Mariann Facsemetéket intettek az ifjúsági kör tagjai. Fotó: Bartók István. Olvasóink írják :• ;, Г, 6, Tisztelt Szerkesztőség -E lap hasábjain nagyon sokat, sokan foglalkoztak a város névváltozásával. Pro s kontra vélemény hangzottak el és én lényegében mindenkinek igazat adtam. Tulajdonképpen mi közünk is volt, van Leninnek, nekünk a városlakóknak?! Körülbelül annyi, mint Maiónak Jeruzsálemhez! Mégis azt javasom, mi változtassuk meg a város nevét! Minden korban kiakuló к zarándokhelyek, amelyeket, változó körülmények mellett megtartottak, bizonyos keretek között tol. vallás ide virt' oda, ilyen volt. llyerj ma is: Márianócs). Maradjon fenn zíh’ándokbe’ként. T_,en! vérre is ép cvn’náüon örök momentók^nt mindenkinek! Egyébként is a ’egek és végletek városa vagyunk vallásos embereknek .Zrw'k i-oUrtt n hitvMlánz’án iött a virradat, ' Amúgy is helytelen az ilyen szemlélet! Nyugodtan mondhatom, hogy Földünk lakói így ismernek már minket szerte a világban és nem a városunk neve miatt, hanem különböző alkotásaink, termékeink által. Az európaiasodás folytán pláne, hogy nem az olyan — számomra kicsinyes — motivációk játszanak szerepet az életünkben, hanem a már kiveszőfélben lévő emberiesség, népcsoportok egymás mellett élése, kultúra, környezetvédelem, stb. Jó lenne, ha majd a városatyáink is nem a korábbi, s egyetlen üdvözítő döntések mellett kardoskodnának, hanem reálisan és nyugalmasan kezelnék a kérdéseket (ezt is!). Mennyibe kerülne ez nekünk? Mi kerülne ebből a mérleg másik serpenyőjébe ? Mondandóm végeztével álljanak itt a nagy bölcsek — Euripidész és Seneca — sorai, amelyeket valamilyen módon most idevalónak érzek: vitézség az, amely előre lát . ..Aki házunkba lén, inkább bennünket cso bnon. bútorainkat.” Hevesi István 1990. NOVEMBER 15. Pálfi Sándor a TVK vezérigazgatója Meg kell felelnünk a piacgazdasági követelményeknek A Tiszai Vegyi Kombinát vállalati tanácsa november 9-i ülésén Pálfi Sándort, a kombinát beruházási és fejlesztési vezérigazgató-helyettesét választotta meg igazgatónak, s egyben felhatalmazta a vezérigazgatói cím használatára. Interjúnkban, melyet az új vezérigazgatóval készítettünk, egy rövid bemutatkozást kértünk, illetve arra választ, hogy milyennek látja a vezérigazgató a TVK jelenlegi helyzetét, s ebből kiindulva a kombinát jövőjét. — 1961. augusztus 1-je óta dolgozom itt, a festékgyárban kezdtem technikusként. 1963-ban vállalati ösztöndíjjal Debrecenben kezdtem tanulmányaimat vegyész szakon, 68-ban kitüntetéses diplomával végeztem. Az iskolabtl visszakerültem a festékgyárba, a műgyanta üzembe, ott 1976-ig dolgoztam, 1971-től mint üzemvezető. 1976-tól 1980. június 1-jéig gyárvezető-helyettes voltam a festékgyárban. Ezután lettem a közgazdasági főosztály vezetője. 1973 és ’73 között elvégeztem a közgazdasági egyetemet is. 1989. április 5-től dolgoztam a vezérigazgató-helyettesi beosztásban Hogyan látja a TVK mostani helyzetét? ár — A kombinát már 1990. janui-jétől világpiaci áron veszi meg a legfontosabb alapanyagát, a vegyipari benzint. Ez azt jelenti, hogy a többi vállalathoz képest hamarabb kellett alkalmaznunk a főpiaci árakat, ugyanakkor a késztermékeink 35—40 százaléka külső piacokon talál gazdára, tehát termékeinknél is szembesülünk a világpiaci követelményekkel. Nem újdonság tehát számunkra az, amivel lassan a magyar gazdaság egésze szembekerül: a világpiaci megméretődés. A jelenlegi nehezebb pénzügyi helyzetet a kuvaiti válság okozza, késztermékeink árában ugyanis nem tudtuk azonnal követni az alapanyagár gyors emelkedését. A külföldi vállalatok egy ilyen szituációban azonnal emelik az áraikat, nálunk ez még nem megy, bár tanulság számunkra, hogy gyorsabban kell követni az ármozgásokat. Semmiképpen nem értékelem viszont válságosnak jelenlegi helyzetünket. Amennyiben kuvaiti válság megoldódik, a pillanatnyinál jobb eredményt tudunk elérni. A mostani nehézségeink átmeneti ekrőjét? Hogyan látja a vállalat jó-Úgy gondolom, és ezt a pályázatomban is megfogalmaztam,hogy a leglényegesebb és legáltalánosabb követelményrendszer a piacgazdasági követelményeknek való megfelelés. Ennek megfelelnek az állóeszközeink, valamint az emberek felkészültsége. Nem felel meg viszont ennek a követelményrendszernek a szervezeti, irányítási és döntési rendszerünk. A jelenlegi túlhierarchizált rendszer fékezi a különböző progresszív elképzelések realizálását, igen nagy függőségi viszonyt teremt az emberek között, ami akadályozza az önállóság kifejlődését, a gondolati szabadságot. Mindenképpen hozzákezdek a torz piramis szerkezet lebontásához, a szervezeti, irányítási, döntési rendszer átalakításához. Azt hiszem, közismert az elkötelezettségem a decentralizáció mellett, hogy az egyes egységek vezetői és dolgozói saját döntésük pozitív és negatív hatásait érezzék, és befolyásolni tudják egységük eredményességét. A változtatás eredményeképpen csökken a dolgozók és vezetők közötti távolság, azaz a vezetési lépcsők száma, nő a középvezetői réteg joga és felelőssége, és megvalósul ennek a rétegnek a jelenleginél nagyobb mértékű beleszólása a vállalat operatív vezetésébe. Szándékom szerint vállalat egy olyan jogilag önálló vállalati egységek csoportosjává — holding szervezetté — válik, amelyben a felső vezetés a vállalat hosszú távú tevékenységével, stratégiájának meghatározásával foglalkozik, és nem terhelik operatív teendők. A piacgazdasághoz vezető igazodás elengedhetetlen feltétele a piachoz való közelebb jutás, a piaci információk, ismeretek birtoklása. Elgondolásom szerint ehhez az út ugyancsak a decentralizáción, vállalati egységek önállósításán át a vezet. Olyan kereskedelmi szervezetet kell kialakítani, illetve integrációval megszerezni, amely biztosítja a vevőkkel való közvetlen kapcsolatot, lehetőséget ad termékeink rendszerben történő árusítására. Ezzel együtt megteremtjük a lehetőséget a külkereskedelemmel kapcsolatos költségek csökkentésére is. Végre kell hajtanunk a gazdasági rendszerváltást, ami nézetem szerint kettős dolgot jelent: száműzni kell gazdasági életünkből, döntési rendszerünkből az elvtelen kompromisszumokat, másrészt elismerni — ezzel együtt én is elismerem — az egyes kollektívák igényét a vezető koncepcióinak, elvárásainak a megismerésére. ■ Nem kérdéses, hogy a jövő egyik fontos feladata lehet TVK-nál is az átalakulás, a privatizáció, Ön milyen módon tartja megvalósíthatónak a TVK-nál a privatizációt? — Hangsúlyozom, hogy a privatizációt az én koncepciómban lettád összekötni a vimalap fejlesztésével, hiszen nem a vállalati vagyon kiárusításáról vani szó, hanem ehhez a vállalati vagyonhoz (termelőeszközök, emberek, ismeretek) olyan külföldi működő tőkét, ismereteket kívánok behozni, amely a Tiszai Vegyi Kombinát vagyonát növeli, és a vállalat működőképességét jelentősen javítja. Látni kell, hogy ma és az elkövetkezendő pár évben a belföldi magas kamatok szinte lehetetlenné teszik a fejlesztési akciók megvalósítását. A privatizáció, illetve a privatizációval összekapcsolt fejlesztés középpontjában a vállalati érdeknek kell állnia. Ez pedig: a fejlődés garantált lehetősége a vállalat teljes terjedelmét illetően. Privatizációs programom alapját az jelenti, hogy a TVK látszólag monolitikus egysége mögött jelenleg jól elkülöníthető üzletágak, tevékenységek vannak jól elkülöníthető, önálló érdekekkel. A vállalat fejlődése szempontjából a privatizációtól függetlenül is igen lényeges a decentralizálás. Ennek megoldási módja egy holding szervezet kialakítása és önálló jogi személyiségű gazdasági társaságok szervezése a meglévő termelő és szolgáltató egységekből. Ez a struktúra a jövőben rugalmas szervezeti keretet jelent a tevékenységi kör bővítésére, mind horizontális, mind vertikális irányban. Igen lényeges dolog a privatizáció folyamatában a logikai sorrend betartása: először azt kell tisztáznunk, hogy mit akarunk privatizálni (szervezetfejlesztés), majd azt, hogy mennyiért (vagyonértékelés), ezt követően lehet megválasztani, hogy kivel (tárgyalások) és végül eldönteni a hogyan kérdését (jogi előkészítés). Csak így lehet biztosítani a vállalati érdekek érvényesítését, és azt, hogy a privatizáció tudatosan valósuljon meg. Végső soron a privatizáció célja az, hogy a vállalat egy olyan modern részvénytársasággá váljon, amelynek gazdálkodása stabil, neve ismert, és részvényeinek tőzsdei bevezetése megtörténhet. Az egyes egységek privatizációja eltérő módon történhet meg. Koncepcióm szerint a műanyaggyár, a geotextília-üzem, a szőttzsáküzem és esetleg a műtrágyagyár vonatkozásában ez a dolog viszonylag egyszerű, és az esetleges szakmai befektetőkkel a fejlesztési, stratégiai célok kijelölése, meghatározása nem ütközik nagy akadályba. A petrolkémiai vertikumnál, amely a vállalati eredmény döntő részét biztosítja, csak olyan partnerit lehet keresni és beengedni, aki az együtt kialakított fejlesztési elképzelések megvalósításához hajlandó jelentős összegű működő tőkét biztosítani. A termelőüzemeken túl lehetőséget látok egyes szolgáltató egységek igen gyors privatizációjára is, mint például a Hotel Olefin — A jelenlegi gazdasági helyzetben óhatatlanul felvetődik a kérdés: várhatók-e elbocsátások a TVK-ban? — Hatékonyságunk javítása érdekében két út áll előttünk: vagy jelentős fejlesztés, ami csak számottevő külföldi tőke bevonásával valósítható meg, vagy a létszám drasztikus csökkentése. Éppen azért fontos a külföldi tőke bevonása, hogy a jelenlegi kollektíva kenyere biztosítható legyen, s • ugyanis s amennyiben a vállalat — belső forrás hiányában — nem növeli a vagyonát, • nem fejleszti termelőeszközeit, úgy a hatékonysági követelményeknek csak akkor tud megfelelni, ha a foglalkoztatott munkaerőt jelentősen csökkenti. Ma már a bér- és bérjellegű kiadásaink gyakorlatiag elérik a nyereség nagyságrendjét, tehát a vállalat szempontjából a munkaerő megtartása és a jövedelmeknek minimum az inflációval való együttmozgatása csak a termelőeszközök jelentős felejtésével oldható meg. Mit gondol, megvalósítható a programja? — Úgy gondolom, a TVK egész kollektívája előtt nyilvánvaló a változás szükségessége. Nem egy egyszemélyes programról van szó, hiszen a napi munka során módom volt megismerni sokak véleményét. Úgy vélem, a program az egész vállalaté, ez a jövő lehetséges útjainak egyike, s ahhoz, hogy ezt az utat bejárjuk, mindannyiunk cselekvésére szükség van. Én enek a programnak a megvalósításához kaptam bizalmat, amit köszönök, és ennek a bizalomnak megpróbálok erőmhöz méltón megfelelni. V. K. L. TIFO Csordogál az olaj Az elmúlt héten szinte valamennyi napilapban címoldalon olvashattuk a hírt: ,,Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt novemberi szállítással 350 ezer tonna szovjet kőolaj beszerzésével bízta mer a Mineralimpex Külkereskedelmi Vállalatot. E mennyiségből 200 ezer tonna szabad devizáért, 150 ezer tonna pedig barterügylet formájában érkezik a Barátság-vezetéken Magyarországra. Ezenkívül novemberben 143 ezer tonna szovjet kőolaj rubelért is érkezik. A további, mintegy 300 ezer tonna megvásárlásához az OKGT versenyeztetni akarja a szovjet és a mediterrán térség szállítóit." A napokban közölt jó hír mit jelent a Tiszai Kőolajipari Vállalat számára? — kérdeztük Molnár Istvántól, a TITO műszaki vezérigazgató-helyettesétől. — örülünk, hogy a hazai olajválság végre enyhülni látszik. Azonban azt kell, hogy mondjam: a vállalatnál egyelőre semmi lényeges változást nem érzékelünk. Érkezett ugyan néhány ezer tonna alapanyag az elmúlt napokban hozzánk, ám az nagyon kevés ahhoz, hogy részleges kapacitással is, de elindulhasson a kombinált üzem. Indításához ugyanis legalább 80—100 ezer anyag szükségeltetik. tonna alapHa az elkövetkezendő időszakban ennek megfelelően alakul a beérkezett alapanyag mennyisége, akkor természetesen rögtön megkezdjük a vállalatnál a kőolaj-, illetve a termékfeldolgozást. — A kombinált üzemiek körében beszédtéma volt, hogy ebben a kritikusnak nevezett időszakban Százhalombattán, illetve a TVK- ban kellene munkát vállalniuk... — A kombinált üzemieknek — eddig is és most is — karbantartási teendőket kell ellátniuk akkor, ha nincs feldolgozás az üzemben. Mivel azonban, az imént említett jó hírek gondjainkat enyhíteni jónek látszanak, a vállalat vezetőnincsenek ilyen jellegűel (ma) »■*"“»■ [UNK] [UNK] ■ ■ [UNK] [UNK] — ■ LENINVÁROSI KRÓNIKA 3.