Tiszaújváros - Tiszaújvárosi Krónika, 2015 (33. évfolyam, 1-53. szám)

2015-03-19 / 12. szám

щ [UNK]дддд_____________________Ünnep_________________________вда Márciusi ünnepi gondolatok • Becsület, szolgálat, együttműködés A hagyományoknak megfelelően a ti­­szaszederkényi Hősi emlékműnél és a Petőfi szobornál tartott megemlékezé­sekkel, fáklyás felvonulással ünnepelte az 1848/49-es forradalom és szabadság­­harc évfordulóját Tiszaújváros lakos­sága. Tiszaszederkényben, a Hősi emlékműnél Tóth Réka, a Miskolci Egyetem hallgatója, a beszédíró pályázat második helyezettje mondta el ünnepi szónoklatát. A haza becsülete - Március 15-e egy olyan nap, melyen mi, magyar emberek egyként emlékezünk történelmünk egyik leg­fontosabb pillanatára - mondta a szónok. - Nem az a fajta esemény, amit megünneplünk és többé nem tér vissza az életünkbe. E jeles napot éppen a rendsze­ressége és időfelettisége teszi naggyá. 167 éve tör­tént, és azóta is minden esztendőben fennhangon szavaljuk: „Esküszünk, hogy rabok tovább nem le­szünk ”. Egybegyűltünk, hogy minél átszellemültebben pró­báljuk meg visszaidézni ezeket a buzdító sorokat. De érzünk-e olyan feltétlen szeretetet hazánk iránt, mely ott, akkor forradalmat indító erővel bírt? Azért ünneplünk, hogy megpróbáljuk egy kis időre át­élni, ami akkor történt. De főként azért emlékezünk, mert ezzel tiszteletünket szeretnénk kifejezni nagyja­ink előtt. Ünnepiünk, hogy vissza tudjuk idézni 1848. március 15-e forradalmát, amikor a magyar ifjakat olyannyira elragadta a szabadság ismeretlen gondo­lata, hogy félretették a láncot és a helyébe kardot emeltek. „ Talpra magyar!" - szavalta Petőfi korán reggel a Pilvax-kávéházban. Szavát tett követte. Oly könnye­dén ismételjük ma sorait, de mi, fiatalok, vajon mer­nénk-e halni Magyarországért, mernénk-e forra­dalmat indítani egy eszméért, ahogyan 167 éve tette azt Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál, Vidats János, Klauzál Gábor... és a végtelenségig sorolhat­nánk a neveket. Tudjuk-e, mi, huszonévesek, hogy mi a szabadság, ha nem ismerjük a szolgaföld pusztító hatalmát? Ők ismerték. „Esküszünk... ” - kiáltották, s a szó hatalma elindí­totta a lavinát. Nehéz fontossági sorrendben előidézni a történteket. Hogy is lehetne egyik-másik tettet előbbre hozni, melyik megmozdulás a „ hősiesebb ”, amikor oly hatalmas vágy éltette a fiatalságot, amely a halálfélelmet is elhessegette gondolataikból. A rongy emberélet eltörpült, s csak egyetlen dolog le­begett a szemük előtt: a haza becsülete. Tisztelt Ünneplő Tiszaszederkényiek! Idézzük fel közösen a jelentős fordulatokat hozó pil­lanatokat, amelyek meghatározóak voltak a forrada­lom kimenetele szempontjából! A fiatal egyetemistákat lelkesítve Petőfi másodszor is elszavalta előző éjjel írt költeményét, ezúttal a jogi egyetem udvarán következett Jókai, és a 12 pont: „Mit kíván a magyar nemzet: Legyen béke, szabad­ság és egyetértés. " Valamennyi sorát kívülről fújja minden magyar ember. A délutánba hajlottak az események és az ifjúsághoz csatlakozó közönség száma egyre csak nőtt. A lelke­sedéstől fűtött tömeg a nyomdába tartott, hogy meg­valósítsa a 12 pont első követelését. A kérvények nyomtatása és Petőfi költeményeinek cenzúrázatlan kiadása következett, ezek voltak a szabad sajtó első termékei. Nem sokkal ezután a tanács elfogadta a 12 pontot. Klauzál Gábor sürgető munkájának követ­keztében két követelés azonnal életbe lépett: , Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését „A politikai státusfoglyok bocsáttassanak szabadon . A cenzúrát eltörölték Táncsics Mihály kiszabadult a börtönből... A kora délelőtti pár száz fős tömeg eköz­ben már 20-25 ezerre nőtte ki magát. Hogy valami hatalmas dolog készül, az érezhető volt, mert már az ablakokban függő nemzeti színű zászlók is lobogtat­ták a szelét. Kitört Pesten a forradalom. Ez a nap indította el 1848 és 49 eseményeit, amikor is a magyar ifjak az életüket áldozták hazájukért. Tisztelt Ünneplők! Emlékezzünk méltóképpen most itt, a biztonság szi­getén, Tiszaszederkényben, tisztelegjünk történel­münk nagyjai előtt. Emlékezzünk és esküdjünk a szabadság gondolatára. „A magyar név megint szép lesz... " - zengjük el sír­jaikra borulva! Zengjük el, mi unokák, szent nevei­ket! Az ünnepi beszédet követően a Club ’96 Fiatalok Egyesülete és az Eötvös Diákszínpad tagjai: Maro­zsán­ Kira, Kovács Viktor és Bazsó Gábor, valamint a Bokréta Citerazenekar és a Mezei Virág Népdalkör adott ünnepi műsort, majd koszorúzással zárult az ün­nepség. Az események az esti órákban Tiszaújvárosban foly­tatódtak. A református templomtól indult a fáklyás felvonulás a Petőfi szoborhoz, ahol Bodnár Zsuzsa Piroska, a Debreceni Egyetem hallgatója, a beszéd­író pályázat első helyezettje mondta el pályaművét. Mint ahogy tél után szárnyait kezdi bontogatni a ta­vasz, úgy éledt a magyar ifjúság szívében is az ös­­­szefogás, a megegyezés, a közösség legyőzhetetlen erőinek életereje. Tudták, hogy most kell megragadni a pillanatot, hogy remény és kitartás szülessen a cél eléréséhez. De mit jelent 1848. március 15.? Mit je­lent a XXI. század emberének ez a nemzeti ünnep? Tisztelt Hallgatóság! A magyar történelem legszebb és egyben legismer­tebb fejezete az 1848-49-es forradalom és szabad­ságharc, amellyel a reformnemzedék neve örök i­­dőkre és elválaszthatatlanul egybeforrt. A polgári át­alakulásért vívott harc idealizmusa, hősiessége, össznemzeti mivolta a mai napig olyan eleven erő, amellyel valamilyen módon minden korosztály és minden társadalmi réteg azonosulni tud. A 48-as márciusi ifjúság a francia forradalom esz­méinek atmoszférájában nőtt fel, felfogta és felis­merte a szellemi előrehaladás irányába mutató erőket. Változtatni akart a magyar, és zászlajára a szabadság eszméjét tűzte ki. Pest utcáit rengette a közös akarat, amely a függetlenségért küzdött. A már­ciusi ifjak nélkül lehet, hogy nem született volna egy új, demokratikus Magyarország. De született, kö­szönhetően Petőfinek, Aranynak, Jókainak, Kossuth­nak, Széchenyinek, Batthyányinak, Damjanichnak, Klapkának és Bemnek. Államférfiak, akik eltérő csa­ládi háttérrel rendelkeztek, teljesen más életkörülmé­nyek között éltek, más volt a gondolkodásmódjuk, különböző személyiségek voltak, de összefűzte őket a legnemesebb érzés, a hazaszeretet, a magyar nemzet szolgálata, a köz javáért való önzetlen munkálkodás. Az ő neveiket viselik iskolák, utcák, intézmények, amellyel méltó emléket állítunk személyüknek. De tet­teikről nem megfeledkezve emlékezzünk meg az is­meretlen hősökről és áldozatokról is, kik életüket adták a nemzet és unokáik szabadságáért! „A Pilvax Kávéház volt a helyszín, ahol naponta ös­­­szegyűlt az értelmiség és szerveződött a forradalom a bécsi hírek hatására. A Länderer Nyomda, ahol nyomtatásra került a nemzeti dal és a 12 pont. Petőfi Sándor és Nemzeti dala. A 12 pont, ami összefoglalta a magyar nép akaratát. ” Helyszínek és eszközök me­lyek hallatán a magyar ember szíve nagyobbat dob­ban. Forradalom volt, hiszen egész Európa válto­zásért kiáltott. Függetlenségi harcunk akkor ugyan elbukott, de az áldozat nem volt hiábavaló. A kegyetlen megtorlás ellenére is a szabadságharc előkészítette egy bölcs kiegyezés lehetőségét és így a küzdelem végül meg­hozta gyümölcsét. A Kiegyezés után hazánk óriási fej­lődésnek indult, egy szinte páratlan növekedésnek 1867-től az első világháború vérzivataráig. Tisztelt Ünneplő Közönség! Egyetemistaként azt gondolom, hogy a márciusi for­radalom és szabadságharc az az ünnep, amely nem emlékeztet semmi olyanra, ami miatt lesütött szem­mel, szégyenkezve vagy piruló orcával kellene jár­nunk. Magyarként bízunk benne és szeretjük, mert együtt jár vele az a reménység, hogy lesz még a ma­gyar értékeket, lelki és szellemi örökséget felvállaló, magát itthon jól érző ifjúság. 1848-49 olyan örökséget hagyott ránk, amelyet ol­talmazni, ápolni minden időben becsületbeli köteles­ségünk. Legyünk büszkék a reformkor, a forradalom és szabadságharc híres és ismeretlen nagyjaira. Legyünk büszkék magyarként Magyarországra! Tisztelt Tiszaújvárosiak! Nekünk, akik itt élünk ebben a városban, sok közös értékünk van, melyekre büszkék lehetünk! Ezekre az értékekre vigyáznunk kell, ezeket az értékeket tovább kell építenünk! Álljanak előttünk példaként a sza­badságharc hősei! A szónoklatot követően itt is az Eötvös Diákszínpad és a Club ’96 fiataljai adtak műsort, ezúttal Marozsán Kira és Bazsó Gábor mellett Farkas Simon állt az ün­neplő közönség elé. Végezetül az Országgyűlés, az önkormányzat, a pártok, az intézmények, a gazdasági társaságok és számos civil szervezet képviselői he­lyezték el koszorúikat, virágaikat a Petőfi szobornál. Az ünnepség a Derkovits Kulturális Központ szín­házteremben folytatódott, illetve zárult. Itt elsőként az intézmény új zongoráját adták át, melynek hang­ját élvezhette is a közönség egy rövid koncert erejéig. (Lásd még cikkünket a 13. oldalon! - a szerk.) Ez követően Bráz György polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Együttünneplés, együttműködés - Annyi mindent hallottam ma, nagyon szép ünnepi be­szédeket, nem csak itt a fiataloktól, hanem néztem a te­levíziót, és ott is láttam mindenfélét - mondta a polgármester. - Annyi szép gondolat elhangzott, én csak egyetlen dolgot szeretnék elmondani. Hogy mit kíván a magyar nemzet, és mint kíván a magyar nép. Két egyszerű dolgot, ünnepnapokon együtt ünnepelni, a hétköznapokban pedig együttműködni. Ugye milyen egyszerű dolog? Mégis beleesünk minden nap, évről évre ugyanabba a csapdába, hogy nincs együttünnep­­lés az országban és a hétköznapokban nincs igazi együttműködés. Éppen ezért nagyon boldog vagyok, hogy Tiszaújvárosban tudtuk folytatni a hagyományt, és ebben az évben is méltóképpen együtt tudtunk ün­nepelni, és én állítom, és remélem, hogy önök is így érzik, hogy a hétköznapokban is együtt tudunk mű­ködni. Mert az ünnepnapok hitelességét a hétköznapok adják. A hétköznapok, amikor beszélünk közös dolga­inkról, közös ügyeinkről és megpróbáljuk ezt a kisvá­rost helyes irányba vinni­. Úgy, ahogy láttuk az elő­deinktől. Mit kíván a magyar nemzet? Békét, egyetér­tést. Ez a békesség ebben a városban megvan. Mindig is azt vallottam, hogy példát kell mutatnunk az utánunk jövő nemzedéknek, mert csak akkor lesz igazán boldog a magyar nép, akkor lesz igazán boldog egy város, ha ez a békesség ez a szeretet jelen van. Azt kívánom, hogy legyen meg ez a békesség ez a szeretetteljes hangulat az egész országban, ne csak Tiszaújvárosban. Köszö­nöm szépen a mai ünnepségen minden politikai párt­nak és szervezetnek, akik megjelentek és együtt helyeztük el a tisztelet, az emlékezés koszorúit. Higgyék el, ez nagyon nagy dolog. Az országban nagyon kevés ilyen város van, ahol ilyen módon tudnak ünnepelni. És micsoda nagyszerű város ez, amely évről évre ilyen nagyszerű embereknek tud átadni kitüntetéseket. Meg­róttak többször is azért, hogy sok kitüntetést adunk át, mert ezzel csökken a kitüntetések értéke. Én azt mond­tam, mondom most is, hogy kifogyhatatlanok vagyunk azokból az emberekből, azokból a közösségekből, akik nap, mint nap teszik a dolgukat, tisztességgel, becsü­lettel, önzetlenül. Nagyon örülök annak is, hogy Tiszaújváros képviselő-testülete egyhangú szavazással ítélte, szavazta meg ezeket a kitüntetéseket. Ez nagyon jó érzés nekem, mert azt jelenti, hogy minden oldalról - bárhogy is gondolkodunk a világról - úgy gondoltuk, hogy önök, az önök közösségei nagyon sokat tettek Tiszaújvárosért. A polgármesteri köszöntőt követően Bráz György és dr. Fülöp György alpolgármester a beszédíró pályázat résztvevőit, díjazottjait köszöntötte, majd a két tiszt­ségviselő 22 személynek és 2 közösségnek nyújtotta át a képviselő-testület által adományozott ágazati ki­tüntetéseket. F.L. Tóth Réka A fáklyás felvonulás élén az ünnepségeken is közreműködő Derkovits Fúvószenekar haladt. Fotók: Bartók István Bráz György A nemzet szolgálata - Eljöttünk ma este megannyian ide, a Március 15. parkba, ahol találkozik velünk az idő és a történelem. Mi már egy új generáció vagyunk, a történések ide­jén mi magunk még a világon sem voltunk. Rohan a világ és mi magunk is folyton rohanunk. Álljunk meg ma egy pillanatra. Anno 167 évvel ezelőtt Európában felpattant egy szikra. Ez az aprócska láng sok mindent elindított az emberek szívében. Fellobbantotta a bátorságot, az összefogást, a változtatni akarást. Megszületett egy eszme, a forradalom eszméje, mely végigsöpört Európán és megérkezett mihozzánk, magyarokhoz is. Most itt állunk megannyian, kokárdákkal a szívünk felett, fejet hajtva azokra emlékezünk, akik a legke­ményebb fegyverrel indultak el a harcba, a tiszta sza­vak erejével. Bodnár Zsuzsa Piroska

Next