Törökszentmiklós - Törökszentmiklós és Vidéke, 1992 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1992-04-01 / 4. szám

1992 ÁPRILIS TÖRÖKSZENTMIKLÓS ÉS VIDÉKE Ünnepi képek Zenés ébresztővel virradt ránk március 15-e, legnagyobb nemzeti ünnepünk. A zászlódíszbe öltözött város programjai délután a katolikus teme­tőben kezdődtek. Az 1848/49-es szabadságharac emlékművénél Szegő János polgármester úr tartott megemlékezést, amit közös könyör­gés követett dr. Laczkó Béla prépost úr vezetésével. Koszorúzás után a Hunyadi Úti Iskola énekkara szere­pelt. A méltóságteljes ünnepi menet feljött a Kossuth térre, ahol a komo­ran gyülekező felhők ellenére szép számban jöttek össze a polgárok. A megérkezés percében kitört szélvi­har és hózápor azonban elsöpörte a forgatókönyvet. Azonnali gyors dön­tés született. Az önkormányzat, a pártok, intézmények, vállalatok el­helyezték koszorúikat a Kossuth­­szobornál és utána a zeneiskola jó­tékony melegében folytattuk az ün­neplést. Mészáros János alpolgármester úr köszöntőjében emlékeztetett ar­ra, hogy a lapunkban is közölt, kora­beli feljegyzések szerint 1848-ban városunk lakói készek voltak „sze­gény hazánk” megmentésére. Itt gyülekeztek a szolnoki csatára és a dicsőséges tavaszi hadjáratra ké­szülő tábornokok. Maga Kossuth Lajos is megérkezett aki nagy elis­meréssel nyilatkozott a törökszent­­miklósiak bátorságáról, hűségéről és áldozatvállalásáról. Azóta nagyon sokféleképpen ün­nepelték ezt a napot, sőt egyidőben ki is iktatták az ünnepek sorából. Sajnos, még ma is érvényesek az 1848-as követelések! Most is sors­fordulót élünk. Bár a bukott diktatúra utáni kibontakozásban élenjárunk a környező országokhoz képest, na­gyon sok a nehézségünk. Nagyobb egységre van szükség. A pártoknak és polgároknak egyéni érdekeiken felül kell emelkedniük, ha városunk jövőjéről van szó! - zárta gondolata­it.A zeneiskolások és a református ének-zene tagozatos általános isko­la énekkarának műsorában gyö­nyörködhettünk ezután. A fiatalok nevében Sávai Erika saját, pályá­zatgyőztes szónoklatával köszön­tötte a hallgatóságot. A Városi Művelődési Központ Pin­­cegalériájában dr. Szabó Lajos or­szággyűlési képviselő úr nyitotta meg a „Kossuth és a szabad­ságharc” című kiállítást. Méltatta a kossuthi szellemet. Nála a ráció mellett a szív is megszólalt. 1842- ben írta a Kisfaludy Társaságnak: „A magyarságnak fényesen és mocsoktalanul, tisztán fenn kell tar­tania nemzeti zománcát...” - Ki a magyar? - tette fel a kérdést a képviselő. - Aki annak vallja magát! Aki meri vállalni magyarságát! Herder kétszázéves jóslata né­pünk felmorzsolódásáról, nem kö­vetkezhet be! Oly sok viszály után fel kell, hogy emelkedjünk! E jobb sorsra érdemes nemzetnek van jö­vője! - fejezte be nagy tapssal kísért bizakodó szavait. Kossuth és a szabadságharc cím­mel, több kategóriában meghirde­tett országos pályázat legjobbjai ad­tak ünnepi műsort, és vették át meg­érdemelt jutalmukat, felkészítő ta­náraikkal együtt. Utána a polgár­­mester úr köszönetet mondott a ren­dezvények közreműködőinek, segí­tőinak, és meghitt, baráti beszélge­tést folytatott velük. Este hétkor mintegy ötvenen láto­gattak ki ismét a Kossuth-szobor­­hoz, hogy a szajoli Török Mihály tá­rogatójának szívet melengető dalla­mai mellett gyújtsák meg gyertyái­kat. Hajnal Józsefné­ Fotó: Arval J. A koszorúzásra kivonult ünneplők a temetőben Dr. Szabó Lajos országgyűlési képvise­lő megnyitó beszéde a Pincegalériában rendezett kiállításon A zeneiskolás gyerekek műsora

Next