Törökszentmiklós - Törökszentmiklósi Hírlap, 2009 (3. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-01 / 1. szám

2009. január Törökszentmiklósi HÍRLAP Törökszentmiklós város lapja 1. szám Újévi gondolatok Az új esztendő első napjaiban az illendőségnek megfelelően Boldog Új Évet kívánunk egymásnak. Ez az évtizedek, vagy évszázadok óta kialakult gesztus könnyen megszokottá, üressé és tartalmatlanná válik. Jó lenne, ha a kézfogásnál egymás szemébe néznénk és egy kis kézszorítással üzennénk, hogy tisztelem és szeretem Embertársaimat. Attól, hogy Boldog Új Évet kívánunk egymásnak, még nem változik semmi. A boldog új évhez megváltozott, boldog emberek kellenek. Látszólag tele vagyunk új dolgokkal. De mindattól, ami körülöttünk új — lehet bár lenyűgöző, varázslatos, vonzó, divatos — az emberek nem lesznek újjá, nem változnak meg. A belső békét, harmóniát jelentő boldogság egyik legfőbb akadálya, hogy magunkkal visszük a békében, nyugtalan szívünket, az önző, szeretetlen, magának élő énünket. Ez repeszti szét a családot, ettől hidegül el egymástól szülő és gyermek, ettől hűlnek ki a baráti kapcsolatok. Ez a fajta önzés nehezíti a tőlünk függetlenül jelentkező kedvezőtlen hatások, körülmények túlélését. Karácsony, a szeretet és a reménység ünnepe után egy bizonytalannak látszó jövőnek indulunk neki. Olyan emberpróbáló időket élünk, amikor különösen szükség van azokra a jól bevált értékeinkre, melyek az egyén boldogulását, a nemzet jövőjét jelentik. Ma egy olyan világban élünk, amelyben kórtünet az értékvesztés. Ma már nem érték a hit, a család, a családon belüli szeretet, a tisztelet, a család ereje, biztonsága. Ma már nem érték a gyermekvállalás, az anyaság. Nem érték a hazaszeretet, sokan azt sem tudják mi az. Nem érték az áldozathozatal, a becsület, az adott szó. Nem érték a szeretet, az öröm, a béketűrés, a jóság, a szelídség, a mértékletesség. Mi hát az érték ma? A pénz, a siker, a karrier, a könnyű élet, a gyors meggazdagodás. Az új évben mindig igyekszünk megfogadni dolgokat, amit eddig még nem csináltunk, de mostantól fogunk, vagy éppen olyanokat, amikkel most akarunk felhagyni. Nemes célokhoz elengedhetetlenek a szép gondolatok, amelyek a szükséges értékrendre hívják fel figyelmünket. A legszebb cél értékeink megismerése, újbóli felfedezése és ápolása. „Az a szeretet, mely egybeolvaszt testvért testvérrel, magyart magyarral. Mely megértést és békességet teremt, a civódás helyén, egységet a széthúzók között, építő szándékot a rombolók szívében, és közös nagy emberi mozdulatokhoz erőt ad a leggyöngébbeknek is.” Wass Albert Megköszönöm mindenkinek a munkáját, energiáját, áldozatát, akik tettek a közösségért. Kívánok városunk Polgárainak boldog, békés, reményteli, eredményes, egészségben eltöltött új esztendőt. Dr. Juhász Enikő polgármester Magyar Kultúra Napja Idén húsz éve, 1989-ben ünnepeltük először a Magyar Kultúra Napját. Január 22-én ugyanis ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc 1823-ban a Himnusz megírását. De rögvest föl lehet tenni a triviálisnak tűnő kérdést: miért is ünnepeljük a magyar kultúrát? Van mit ünnepelnünk? A válasz a magyarság történelmében rejlik. Hosszú ideig nem létezett egységes magyar állam, vagy mint lassan egy évszázada már, a nemzet jelentős része a határokon túlra került. Mégis „annyi balszerencse, oly sok viszály után” a magyar nemzet egysége megmaradt. S ez nem kis mértékben a magyar kultúrának köszönhető, amelyen ne csak a „magas” kultúrát értsük! Ebbe beletartozik a népi műveltség, anyanyelvünk, hagyományaink összessége. Most, amikor valóban úgy tűnik, a XXI. század állama különbözni fog a korábbi államformától, ez egyúttal lehetőséget is nyújt ahhoz, hogy ez a nemzeti egység ne gyengüljön tovább. Határokon innen és túl. Mert kétségtelenül minden optimizmus dacára, aggodalomra okot adó folyamatok is mutatkoznak. A nemzeti identitás éppen akkor erőtlenedik el, amikor arra fokozott mértékben lenne szükség, a globalizálódó világban. S ez a jelenség szorosan együtt jár a kultúra leértékelődésével, az igénytelenség felmagasztalásával, a kötődéseitől-közösségeitől megfosztott, befolyásolható, ideális fogyasztói réteg „kitermelésével”. Látnunk kell, ma csak azok a nemzetek és országok tudnak talpon maradni, amelyek a kor kihívásaira saját belső értékeikre, kulturális örökségükre támaszkodva tudnak választ adni. Ehhez viszont az kell, hogy a kultúra ne a maradék elv alapján részesüljön a javakból, ne csak szavak szintjén ismerjék el eredményeit. Ne „napszámosai” legyenek a kultúrának, hanem „gazdái”. Valóban úgy kezeljék, mint a jövőben kamatozó fontos befektetést, amire áldozni kell, de amelynek osztalékából majd az egész nemzet részesülhet. Igazán majd csak akkor lesz mit ünnepelnünk! Héja László 1,3 milliárd Ft városközpontrehabilitációja cikk a 2. oldalon