Újszászi Híradó, 2010 (20. évfolyam, 1-12. szám)
2010-11-01 / 11. szám
ÖNKORMÁNYZAT I .js/ás/i Híradó 50 %-os képviselői tiszteletdíj csökkentés Megalakult a régi-új képviselő-testület Nagy buzgósággal, kíváncsisággal ültem be október 18-án hétfőn az alakuló képviselő-testületi ülésre. Éltem azzal a lehetőséggel, amit lehet, hogy sok újszászi nem tud, az ülések többsége nyílt, bárki részt vehet rajta. Nagyon sok jó dolgot, új, hamarosan megvalósuló beruházásokat, különböző megnyert pályázatokat hallottam a polgármester erre a ciklusra írt programjában. Persze sok meglepetés is ért ezen az ülésen. Alább megpróbálom kifejteni, hogy mi is történt a régi-új képviselő-testület alakulóülésén. Az ünnepélyes megnyitó a Himnusz eléneklésével, meghallgatásával kezdődött. Ezt követően a helyi választási bizottság elnöke, Vígh Győző tájékoztatójában hallhattuk a polgármester- illetve képviselőválasztás eredményét, majd második napirendi pontként a képviselők eskütételére, a megbízólevelek átadására került sor. Ezt követően (harmadik napirendi pontként) a polgármester esetében is ez történt. Itt már meg is tenném az első megjegyzésem. Én őszintén szólva sajnálom, hogy nem jutottak be új, fiatalabb képviselők a testületbe. Véleményem szerint a képviselő-testület fiatalítására lenne szükség, hiszen mint mondani szokás: „Nehéz a vén fognak a koncba harapni.", amivel csak annyit szeretnék mondani, hogy mindnyájan tudjuk, nem egy képviselő van, aki nem az első, nem a második, de még csak nem is a harmadik ciklusát tölti a testületben. Lehet, sokan csak azért szavaztak a most megválasztott - de már az előző ciklusokban is bent lévő, tehát régi-új - képviselőkre, mert megszokták azokat, akik vannak, úgy gondolták, jól van a régi megszokott „rendszer". Pedig nem kellene félni a változástól. De vissza a testületi ülésre! A viszonylag unalmas kezdés után, hát mondhatni felpörögtek az események. A 4. napirendi pontban a polgármester ismertette a programját, mely számomra így első hallásra elég tömény volt. A lényeget mindenesetre megpróbáltam kiszűrni: fejlődés, fejlesztés, ha lehet pályázatok által, és ami egyáltalán nem elhanyagolandó: HITELFELVÉTELLEL. Nagyon felfigyeltem az egészségház, a termálprojekt, illetve - amit már annyiszor megígértek a piaccsarnok lehetséges jövőjére. S ami nagyon megfogott: egy erőmű építésének távlati terve is szóba került. Nagyon örülnék egy erőműnek, és azt hiszem, nem csak én. Nagyszerű lenne! Mi újszásziak kíváncsian várjuk. Ezek után következett ötödik napirendi pontként a polgármester fizetésének megtárgyalása. A polgármester fizetése ilyen ínséges időkben 678 310, azaz hatszázhetvennyolcezer-háromszáztíz forint. (521 780 Ft illetmény és 165 530 Ft költségátalány - szerk.) Az összeg hallatán elgondolkodtam... Ugyanakkor bízom benne, hogy a képviselő-testület tagjai tudják a dolgukat, tudják, mit csinálnak, úgyhogy biztos nincs baj. Természetesen az előbbi mondatomat nem gondoltam komolyan, mármint a bajjal kapcsolatban. Ugyanis erről eszembe jutott egy fontos dolog. Szerintem a több mint 200 millió forintos adósság elég nagy bajt jelent nekünk újszásziaknak. Állítólag ez a sok millió forint adósság a közelmúltban megvalósult beruházások, fejlesztések miatt gyülemlett fel. Azt pedig, hogy megérte-e, most, illetve a közeljövőben meglátjuk, megtapasztaljuk. A polgármesteri fizetésről a képviselők vitáztak. Érvek és ellenérvek csaptak össze. Volt, aki ezt az összeget elfogadhatónak tartotta, de az ellenzéki képviselők nem értettek egyet az összeg nagyságával. Ezt a döntésnél 3 NEM szavazatukkal megerősítették. A következőkben az alpolgármester megválasztására került sor. A polgármester javaslata Káló Istvánná, aki 8 éven keresztül főállású alpolgármester volt. Ezen napirendi pont tárgyalásának időszakára a jobboldali képviselők tiltakozásukat hangsúlyozván elhagyták az üléstermet, és nem vettek részt a szavazáson. Végül is a többség - a 6 képviselő, tehát köztük a leendő alpolgármester (!) is - megválasztotta Káló Istvánnét főállású alpolgármesternek. Kissé furcsának találom, hogy ilyen ínséges időben nem megbízott, fizetés nélküli, hanem főállású alpolgármestert nevezett ki a polgármester. Ugyanis így több mint félmillió (594 830, azaz ötszázkilencvennégyezer-nyolcszázharminc) forintba kerül havonta Újszász városának az alpolgármesteri tisztség. Amennyiben a fentebb említett sok pénz „megszavazását" rossz hírnek könyveljük el, akkor elmondhatom: jó hírrel is szolgálhatok. A képviselő-testület többsége megszavazta a SAJÁT (!) képviselői tiszteletdíjuk előző ciklushoz képest 50 %-kal történő csökkentését. Az egyik jobboldali képviselő felvetette még a 100 %-kal történő csökkentést, tehát a 0 forintos tiszteletdíjat is, azonban ezt a többség leszavazta. Azt hiszem, nem szabad elégedetlennek lenni. Nagyon nemes gesztusnak tartom egy ilyen válságos, nehéz időszakban, amikor a város pénzügyi helyzete „Fickándozik, mint gatyakorcban a bolha", a képviselők is törekednek a takarékosságra. Tiszteletdíjuk így 20 500 forintban állapíttatott meg. Összességében tetszett mindaz, amit láttam és tapasztaltam. Olyan, mint az Országházban az ottani képviselők, csak „kicsiben". Ha tehetem, máskor is elmegyek, hogy „ellenőrizzem", alkalmas személyeket választottunk-e erre a felelősségteljes munkára. Ifj. Kovács László 2010. november Közös erővel Tisztelt Újszásziak! ^Nem tudtam, hogy az előző számban lapzárta után is lehet az október 3-i választási eredményekre reagálni. Ezért most köszönöm meg a rám szavazóknak a bizalmat, akik meg nem rám szavaztak, próbálom majd bebizonyítani munkámmal, hogy érdemes tagja leszek az önkormányzati testületnek. Úgy érzem, az itt élők most is a jól ismert emberekre szavaztak, és nem pártokra. Örülök, hogy nagyon sokan szerettek volna képviselők lenni, szívükön viselve városunk sorsát. Közöttük voltak kevésbé ismert emberek is. Legtöbbjük - szerencsére - nem a mások pocskondiázása révén akart a testületbe bejutni, sőt voltak, akik elismerték az eddigi munkát. Olyan is akadt, aki ezt meg is köszönte, így kellene lezajlania egy kampánynak. Elismerni a mások erőfeszítéseit, még ha a döntésük (mint mindnyájunk életében is), néha nem mindig a legjobb, majd elmondani, mit szeretnének máshogy csinálni. Ez elgondolkoztatja az embereket, s vagy támogatják, vagy nem. Ismereteim szerint volt azért egyes esetekben pocskondiázás, választási bizottsághoz való feljelentgetés, sőt még az is előfordult, hogy visszalépésre akarták rávenni a jelöltet. Sokan, sokfélék vagyunk, akik képviselők lettünk. Van, aki már évtizedek óta képviselő, de egyetlen döntést sem tart jónak, semmivel nem elégedett. Ennek négyévente, a választások előtt hangot is ad, talán még büszke is rá, hogy ellene szavaz iskolának, útnak, stb. Van, aki - sok más mellett - a város költségvetését egyetlen egyszer sem szavazta meg, holott az önkormányzat csak elfogadott költségvetés mellett képes működni. De nemcsak a költségvetést, hanem a költségvetési tervezetet sem fogadta el, amibe az általa tett javaslatok is bekerülhettek volna, ha tett volna javaslatot. Van, aki olyan kijelentést tett, hogy ezentúl nem fog járni ülésekre, mert „nem ér rá". Van, aki örül az új iskolának, hiszen ugyanezek a gyerekek járnának a szétszórt, málladozó falú, dohos, huzatos iskolákba is, ha nem építjük meg a mostanit, amit nem kell nyaranta toldozni-foldozni, nem az utcára fűtünk benne. A tananyagot pedig minden iskolában meg kell tanítani, és meg kell tanulni. Van, aki örül a korszerű óvodáknak, a környező települések által irigyelt bölcsődének, ahová a megelégedett szülők még máshonnan is hozzák gyermekeiket, akik a szőnyegen játszva nem betegszenek meg a huzattól, penésztől. Van, aki örül annak, hogy Újszásznak lett benzinkútja. Van, aki örül annak, hogy megújul a gimnázium, reméljük a fűtés különlegessége tapasztalatcserére idevonz másokat is. Van, aki örül, 9