Vác - Váci Napló, 1999 (8. évfolyam, 2-52. szám)
1999-01-05 / 2. szám
2 Városházi hírek A Csendes éj szlovákul Nyelvtanfolyamot indít a kisebbségi önkormányzat Bensőséges hangulat, jókedv kísérte a december 18-án délután tartott szlovák karácsonyt a művelődési központ 8-as termében. Ez alkalommal első ízben mutatkozott be a váci szlovák kisebbségi önkormányzat, nagy sikerrel, hiszen sokan jöttek el ünnepelni: azok, akik még tudnak szlovákul, s azok, akiknek már csak a nevük utal őseik nemzetiségére, de már ők nem beszélik e nyelvet. A kis ünnepségen dr. Alt Gyula, a szlovák kisebbségi önkormányzat elnöke először szlovákul, majd magyarul köszöntötte a megjelenteket. Többek között beszélt a közelmúltban megalakult szlovák önkormányzat terveiről. - Nyelvében él a nemzet, ezért fontos a nyelv ápolása - mondta dr. Alt Gyula. - Ezért fontos számunkra a szlovák nyelv oktatása: januártól tanfolyamot indítunk. Ám fontos az is, hogy a gazdasági élet terén is kialakuljanak a két nép közötti kapcsolatok, így például a váci kórház az Ipolyon túl is szeretne nyitni. A szlovák önkormányzat elnöke egy szlovák mondást idézett, mely így szól: Ember az embernek ajtót nyit. - Mi is szeretnék nyitni az ajtót a kultúra, az oktatás, az egészségügy, a vállalkozások felé - mondta dr. Alt Gyula. " Karácsony előtt állunk, úgy gondolom, a kisebbségi szlovák önkormányzat jobb időpontban nem tudott volna bemutatkozni, mint most. Ezt követően a besztercebányai művelődési központ igazgatója, Járt Husárik üdvözölte a jelenlévőket. Mint mondta: 25 év után jött vissza újra városunkba. Akkor Vác 700 éves fennállásának évfordulóján lépett fel az Urpin Együttes. - Örülök, hogy a barátságot megerősíthetjük ezzel a mi kis programunkkal - mondta Ján Husárik. Majd azt kívánta: ez a határ ne elválasztó, hanem összekötő legyen a két nép között. A művelődési központ vezetője a megyei közgyűlés elnöke és a besztercebányai polgármester nevében ajándékot adott át városunk polgármesterének, Lábai Lászlónak. A szlovák karácsonyra eljött Marián Miklós festő- és szobrászművész, aki Besztercebányáról készült festményét adta át városunk polgármesterének. Az ünnepi köszöntők után a fiatalokból álló Urpin Együttes műsorában gyönyörködhetett a közönség. Az együttes nevét a Bertercebánya felett magasodó 380 méter magas Urpin hegységtől kapta, s már mintegy tíz generáció szerepelt az együttesben, amelynek koreográfusa volt Ján Husárik is. A siker nem maradt el, hiszen a szlovák népdalok mellett felcsendült a Csendes éj is. Aki nem tudott szlovákul, az dúdolta a dallamot. Az est hivatalos része után kis baráti beszélgetés folyt: az együttes tovább játszott, s a magyar nótára, csárdásra is vevő volt a közönség, amely jól szórakozott az ünnepségen. Halász Erzsébet Ajándék a városnak Szlovákiából. Ember az embernek ajtót nyit •Váci Napló Testvérvárosi ajándék Tavasszal újabb szállítmány érkezik? A Burgundia úti idősek otthonában az ünnepek előtti napokban vették át a rászorulók azokat az eszközöket, amelyeket Vác testvérvárosától, Donaueschingentől kapott az intézmény. Az adomány elsősorban az ápolást-gondozást segítő és gyógyászati eszközökből állt, így különféle járógépeket, támbotokat és tolókocsikat kaptak az otthon lakói. mai Az idősek otthonának szakkapcsolata Herbert Bayernek, a Német-Magyar Baráti Társaság tagjának az intézményben tett látogatásával kezdődött, aki hazatérve Donaueschingenbe, szinte napokon belül segítőket, támogatókat talált. A folytatásban fontos állomás volt, amikor Lábai László polgármester nyár eleji delegációjának tagjaként kiutazhatott Donaueschingenbe az otthon igazgatója is, így a magánszemélyek kezdeményezése mellé csatlakoztak a Vöröskereszt ottani szervezetének aktivistái is, és a városi polgármesteri hivatalból Ernst Zimmermann, akinek segítsége nélkül nem juthatott volna ilyen példás gyorsasággal célba az adomány. A segítést német barátaink nem egyszeri alkalomra tervezték és már körvonalazódnak egy tavaszi szállítmány részletei is, amikor elsősorban intézményi bútorok fognak érkezni az otthonba. Ezek eljuttatásába már a testvérváros környékén lévő települések is bekapcsolódnak. A német segítők mellett fontos szerepet játszanak olyan személyek is, mint a váci Neninger Éva, aki a “Dunaforrás” városa melletti Villingenben él, vagy a szintén váci Uhrin Zsolt, aki német üzleti kapcsolatokat épít a városban. Ők hidat jelentenek nemcsak a nyelvi nehézségek leküzdésében, de az ottani szokások megismertetésében is, és nagyon sok közvetlen segítséget nyújtanak az otthonnak. A testvérvárosi kapcsolat fontosságának igazán nagyszerű példája ez a karácsonyi ajándék, amely több otthonlakó mindennapjait könnyíti meg. Köszönet érte mindenkinek! Molnár József Idősek Otthona és Klubja, Vác Színesítés Nemrégiben láttam egy kiállítást. Az alkotó képei különösen hatottak egymás mellett. Néhány képet csak fehér, szürke és fekete színből festettek és a művek tömbszerű, modernizált világot ábrázoltak, a háttérben lakóteleppel. A festmények másik csoportja az előbbivel ellentétben erőteljes, vidám és meleg színektől világított. Én a színek e furcsa kavalkádját kicsit átvittem a valóságba. Mi lenne, ha a szürkeség helyett színeket használnánk? Képzeletben a lakótelepi házakat pirosra, zöldre, kékre festettem. Az út sárga, a szemeteskukák meleg lilában virítottak. De a külvilággal együtt mi is megváltoztunk. Már nem rohant mindenki dolgára faarccal, hanem vidáman tettük dolgukat. Mi is megszínesedtünk. Egészen más lett a világ. Pedig néhány, minket körülvevő dolog színét kivéve semmi nem változott. Mégis mennyire más lett az emberek hozzáállása! Milyen lenne a világ, ha ezt nem csak elméletben alkalmaznánk? Ha mi is kicsit színesebbek lennénk? Erre nem tudom a választ. De néha úgy érzem, nem is akarunk színesebbek lenni. Most megyek. És faarccal fogok állni a buszmegállóban. Kiss Anita