Vác - Váci Napló, 2001 (10. évfolyam, 53-104. szám)
2001-10-12 / 82. szám
4 Váci Napló Selmecbányai papírhajók Amerikának Szlovákia kultúrájával, természeti szépségeivel ismerkedett szeptember utolsó három napján az a húsz személyből álló csoport, amely a Váci Szlovák Önkormányzat szervezésében rendezett tanulmányúton vett részt. Az út során a résztvevők egyebek közt megtekintették a zólyomi vár kiállítását, kirándultak a Csorba és a Poprádi tóhoz, megismerkedhettek Selmecbánya belvárosával, s végignézték a bányamúzeumban kiállított, a világ minden részéről származó ásványgyűjteményt. A kirándulás első napjának leglátványosabb része a zólyomi (Zvolen) várral való ismerkedés volt. A vár 1350 körül épült gótikus stílusban, egykor a zólyomi várispánság székhelye volt. Itt született 1554-ben Balassi Bálint, s 1620-ban Bethlen Gábor egy ideig itt őriztette a magyar királyi koronát. A vár a török időkben a bányavárosokat védte, a török nem is tudta bevenni soha. Ebben az időben a Balassiak birtokolták, után az Eszterházyaké, később a kincstáré. Ma múzeum van benne IX-XVI. századi képzőművészeti alkotásokkal, erdészeti és néprajzi gyűjteménnyel. Ottjártunkkor éppen a vár egyik termében nyitotta meg a csipkeverő klub kiállítását. Eva Krajniaková, a klub vezetője elmondta: tizennégyen vannak a csoportban, 15-70 éves korig minden korosztály megtalálható náluk. Ezen a napon sétát tettünk Besztercebánya (Banská Bystrica) belvárosában. A várost Közép- Szlovákia ékszerdobozának becézik csodálatos fekvése és gyönyörűen helyreállított belvárosa miatt. A város dinamikusan fejlődött, ismert iskolaváros, három múzeuma, operatársulata, szimfonikus zenekara, csillagvizsgálója van. Óratornyából - mely 1567- ben épült, s láthatóan ferde - szép kilátás nyílik a környékre. Itt található az Urpin hegység, melyről a Vácon már többször fellépett és közkedvelt világhírű Urpin néptáncegyüttes kapta a nevét. Szálláshelyünk a Besztercebányától 8 kilométerre lévő Tatorban nagyon szép erdei környezetben volt. Innen indultunk másnap a Csorba tóhoz (Strbské Pleso), amely Szlovákia legmagasabban fekvő üdülőhelye, nagy síversenyek zajlanak itt. A tó kerülete 2600, mélysége 20-25 méter. Néha a vize 18-20 fokra is felmelegszik, ilyenkor lehet benne fürdeni is. A társaság egy része a tónál a lanovkázás mellett döntött, a többiek kirándulni szerettek volna. Ám a lanovka filmforgatás miatt nem működött, így majdnem mindenki a túrázást választotta. Bár nem volt könnyű a Poprádi tóhoz vezető hegyi, kövekkel teli út, a fáradságot pótolta a hegycsúcsok fennséges szépsége. A több mint egyórás út alatt állandóan a lábunk W lM fri&aah alá kellett nézni, mert egy kis botlásnak is drága ára lett volna, hiszen balra mellettünk magas sziklafalak emelkedtek, jobbra pedig mély szakadék húzódott. A nehézségek ellenére ez az út mégis olyan forgalmas volt, mintha Vác belvárosában jártunk volna. Visszafelé közkívánatra egy könnyebb utat választottunk, de ott már végig csak a gyögyörűen tiszta sebes vizű patakok csobogását hallhattuk, s az erdőn kívül a Magas-Tátra néhol havas csúcsait már nem láthattuk. A harmadik napon a hazafelé úton Selmecbánya (Banská Stiavnica) belvárosával ismerkedtünk. A híres bányaváros 900-1000 méteres hegyek között, katlanban fekszik. Teraszosan épült, minden utcája, tere más szinten van. A környező hegyek aranya, ezüstje, reze évezredek óta ismert volt. A tatárpusztítás után IV. Béla bajor szász bányászokat telepített ide és szabad királyi bányavárossá tette Selmecbányát. A város világhírű szülötte Hell Miksa csillagász. A város főterére érve váci ismerősökkel is találkoztunk, ugyanis az Ipoly Eurorégió - melynek titkára Németh Péter Mikola, a váci művelődési központ volt igazgatója - szabadegyetemének idei negyedik kurzusát éppen itt rendezte. A főtéren egy kisfiú üres írógéppapírt osztogatott. Először nem értettük mit akar, később megtudtuk: a téren látható, hatalmas papírhajóba gyűjtenek kis papírhajókat. Kértünk mi is egy papírt, s azt meghajtva a nagy hajóba helyeztük. Kérdésünkre az akció szervezői elmondták: a papírhajókat elküldik Amerikába, az emberi szolidaritás jelképeként a közelmúlt szörnyű tragédiái miatt, s arra is utalva, hogy mindannyian egy hajóban utazunk. Nagy élményt jelentett itt Selmecbányán a bányamúzeum megtekintése, ahol a világ minden tájáról származó ásványokat állították ki. Viszont a csodálatos, s a nagyon szép templomok mellett elkeserítő volt az a látvány, hogy ebben a városban - még a belső részeken is - milyen sok, többemeletes, régi, belül boltíves elhagyott, nagyon rossz állapotban lévő házat láttunk. Halász Erzsébet »S £ v. Selmecbánya főterén gyűjtötték a hajtogatott hajókat Éva Krajniaková beavat a csipkeverés rejtelmeibe A Magas-Tátra a Csorba tótól nézve A maga fonta csíkvarsával halászik Könyv a hagyományos halászatról A jövő lakástervezőinek, a könyvespolcok megállja, módéinak biztosan át kell hangolni eddigi J. munkájukat. Az ismert 15-20 centiméter magas kötetek nem vesztek ki teljesen, de megjelentek a tekintélyt parancsoló, album alakú könyvóriások. Ezek elhelyezése gondot jelent az olvasás szerelmeseinek. Ilyen nagyméretű könyvből kettő-három hagyja el napjainkban az Eötvös utcai Nators Kft nyomdaüzemét. A budapesti Balassi Kiadó gondozásában jelent meg szép címlappal Kunkovács László Kece, milling, marázsa című műve. Témája: hagyományos halászat természetes vizeinken. A halászat története őstörténetünkre nyit kaput és kortalannak bizonyul. A fogásmódok ugyanazok, hiszen a halak észjárását az ember régen kiismerte. A másfélszáz remek fotót a szerző készítette 1974-től napjainkig. A Duna menti Vác szintén részt kér a hazai halászat krónikájából. A régi elnevezések: Hal köz (Kisvácon), Hal piac (ma Szentháromság tér), Halász köz (ma Tabán), Halász utca (ma Várlépcső) bizonyítja, hogy sokan űzték itt is az ősi mesterséget. Kunkovács László emberei zömében Tisza, Bodrog menti halászok, kevés a dunai kép. Fénykép örökíti meg az utolsó Ipoly menti csíkászt, aki kisebb mocsarakban halászik a maga fonta csíkvarsával. Papp Rezső