Váci Polgár, 2018 (24. évfolyam, 1-12. szám)

2018-03-01 / 3. szám

20 VÁCI POLGÁR 2018. március Megemlékezés Tamás Gergely Alajos ferences zeneszerző halálának 50. évfordulója alkalmából Mindössze 2 év telt el azóta, hogy Tamás Gergely Alajos feren­ces szerzetes zeneszerző (karnagy, zenepedagógus és kántor) születé­sének 100 évfordulóját ünnepeltük. Ebből az alkalomból gazdagon il­lusztrált, részletes beszámolót olvas­hattak a VÁCI POLGÁR olvasói a zeneszerző életéről, munkásságáról. A nagyon fiatalon - mindössze 52 éves korában,­­ 1967. augusztus 29-én elhunyt „Lojzi bácsi”-ra - ezút­tal halálának 50. évfordulója alkalmából - a Budapest-Gazdagréti Szent Angyalok templomában 2017. október 7-én este 18 órakor gyűltünk össze. A hajdani Kapisztrán Kórus még élő tagjai és sok más ér­deklődő hallgathatta meg a Bárdos Lajos Kamarakó­rus (alapító karnagy: Kempelen Tünde), az Albinom Kamarazenekar (alapító karnagy: Zsigmond Balassa) műsorát. A koncert első része után hangzott el Prevoz Jánosnak, a hajdani Kapisztrán Kórus tenor szólistájá­nak emlékbeszéde és a „Nándorfehérvár 1456” c. ora­tóriumból a „Hunyadi bízzál” c. korái egy későbbi­­ 3 versszakos változata, kiegészítve a korai eredeti záró részletével. Ennek a két részletnek az előadásában, a Bárdos Lajos Kamarakórus és az Albinoni Kamaraze­nekar mellett fellépett a Tamás Gergely Alajos által ala­pított és vezetett Kapisztrán Kórus jó néhány jelenlévő tagja is. A műsor első részében a Tamás Gergely Alajosra emlékező bevezető szavak után a Bárdos Lajos Kama­rakórus elsőként a jól ismert angol barokk zeneszerző, Heny Purcell „Hálaének” c. darabját adta elő, Dalos László magyar fordításában. Ezután a nálunk szinte is­meretlen, 1751-től­ 1825-ig élt ukrán liturgikus zene­szerző Dmitrij Sztyepanovics Bortnyanszkij „Tyebe pajom” c.­­ valószínűleg nagyon ritkán hallható darab­ja következett, majd az orosz romantika egyik jelentős alakja­­ Szergej Rachmanyinov „Bogorodive devo” (Is­tenanya Üdvözlégy) c. műve hangzott el eredeti ukrán, ill. orosz nyelven. Az első rész záródarabja a magyar ro­mantika legnagyobb mestere­­ Liszt Ferenc „Salve regi­na” c. műve volt. Nyilván nem tekinthető véletlennek a darabok kiválasztása a „Magyarok Nagyasszonnya” ün­nepének (okt.8) előestéjén. Ezután következett Prevoz János emlékbeszéde- a neves tenorista­ szerző most is zengő orgánumú, sodró lendületű előadásában -, amelyet az alábbiakban teljes terjedelmében közreadunk. Tisztelt Hallgatóság,­ Kedves Keresztény Testvére­im! Mélységesen elgondolkodtató az a tény, hogy ha­zánknak munkaszüneti napokkal is ünnepelt történelmi eseményei két bukott forradalom­ és szabadságharc, az 1848-49-es, és az 1956-os. Sajnálatosnak mondható, hogy a diadalmas pozsonyi, és a vi­lágraszóló nándorfehérvári győze­lem nem szerepel a kitüntetett nemze­ti ünnepek étlapján. A pozsonyi csata Kr.u. 907 júli­usában esett meg, amikor is a ma­gyar seregek megsemmisítő csapást mértek a Keleti Frank Birodalom betolakodó, agresszív hadseregére. Olyan csapást, hogy vagy 40 évig nyugati irányból ha­zánkat nem támadhatták meg. Kr.u. 1456 júl. 22.-én Nándorfehérvár váránál a Hunyadi János és Kapisztrán János vezette várvédők világraszóló győzel­met arattak a háromszoros túlerővel ostromló törökök felett. Ezen súlyos vereség következtében a hódító török seregek 70 évig meg sem tudtak jelenni a magyar hatá­rokon. A pozsonyi csata zenei megörökítése a mai napig nem történt meg, a nándorfehérvári diadalé viszont igen. Ez a „Nándorfehérvár 1456” c. oratórium! Nagyszabású zenemű, teljes szimfonikus zenekar, felnőtt vegyeskar, gyermekkórus, és szólisták alkotják az előadó apparátust. Senki ne gondolja, hogy az 1956 okt. 22.-én bemutatott zenemű valami modernnek csú­folható kakofónia, ún.„hazavihető” dallamok nélküli erőlködés. Nem! A majd másfél órás előadást az egyéni invenció dallamai, a népzenei rokonság, a török zenei elemek be­építése, és a gregorián részletek töltik meg vonzó zenei tartalommal. Karakteres szólók, és nagy átütő erővel megrendülő kórusok hangzanak el, a zenekari közjá­tékok pedig a legnemesebb nemzeti romantika hangját idézik meg. A mű közismertté válásának egyik akadálya épp a nagy előadó apparátus költsége, amelyet eleddig csak kevés alkalommal sikerült előteremteni. Előbb a szegedi dóm, később pedig a Budai Ferences Templom plébánosa fedezte az oratórium teljes előadásának anyagi hátterét. Figyelemre méltó, hogy a főszponzor, a Magyar Komolyzenei Alapítvány nagylelkű áldozatvál­lalása tette lehetővé a CD felvétel elkészítését. A bemu­tató évfordulóin ennek részletei szerepeltek már több al­kalommal a Bartók rádió műsorán. A sors különös fintora, hogy az oratórium kezdő mondata: „Országunktól délre vészfelhők gyűlnek, nincsen, ki segítsen!” mai napság is - úgymond - vére­sen aktuális.­­ Az oratórium szerzője Tamás Gergely Alajos a Bu­dai Ferences Rendház papja, mindenki Lojzi bácsija. Első hallásra tévedés lenne azt hinni, hogy a szerző pa­pi mivoltára való tekintettel ez a zenemű valamiféle val­

Next