Váci Polgár, 2019 (25. évfolyam, 1-12. szám)
2019-07-01 / 7. szám
2019. július VÁCI POLGÁR 11 Degré Alajos: Visszaemlékezéseim Az év első hónapjaiban (február, március) a Kossuth Rádió adásaiban Degré Alajos visszaemlékezéseiből olvastak fel részleteket. Jó volt hallgatni a városunkhoz több szállal kötődő egykori márciusi ifjú korabeli élményeiből. Talán a felolvasók sem tudták, hogy az író 200 éve született (1819), s 165 éve 1859- ben költözött városunkban, s ekkor vált váci polgárrá. A „Váci Polgár” hasábjain már többször megemlékeztünk Degré Alajosról, s legutóbb a lap 2018 áprilisi számában Bea Csaba tanár úr mutatta be részletesen „egy elhanyagolt márciusi ifjú” címen A 200 éves évforduló kapcsán ehhez a részletes megemlékezéshez szeretnék néhány gondolatot fűzni. Elsősorban váci tartózkodásról és irodalmi tevékenységéről próbálok megemlékezni. Kit tisztelhetünk Degré Alajosban? Karcsú Antal Arzén Vác történetében így válaszolt: „Degré Alajos régi honvéd, országgyűlési képviselő, s jeles író.” Később Mikszáth Kálmán így ír róla: „Szebb életfolyamat a Degréénél alig lehet. Ez az ember minden édességből és minden keserűségből kivette a részét, ami az akkori életviszonyok keretében fiatalembernek elérhető volt.” A szabadságharcban való részvételért letartóztatták, s 1851-ben megszabadulva a zaklatásoktól Aradról Pestre jött és ismét bekapcsolódott az irodalmi életbe. Regényei, novellái közül azok a legjobb alkotások, melyeknek cselekményét maga is átélte, írói életművének legmaradandóbb alkotásában”A száműzött leánya” című regényében párizsi utazásának emlékét dolgozta fel. Legjelentősebb írásában a „Visszaemlékezéseim”- be az eseményeket frissen, érdekfeszítően dolgozta fel. A mű három részre oszlik: az 1848 - 49 év előtti, alatti és utáni időkre. Az 1848. március 15 eseményeiről rendkívül hiteles képet mutatott be. 1857 - be megnősült feleségül vette a jómódú pesti polgári családból származó Kolle Amáliát. 1859-ben a forgalmas pesti életet felcserélték a vidéki elvonultsággal Vác határában fekvő Papvölgy dűlőbe költöztek. Ezzel vette kezdetét váci pályafutásuk. A Degré villa az író tusculanuma lett, menedékhely a világ zajától. Kikerült a fővárosban vizsgálódó besúgók látószögéből. Kezdetekben visszavonultan éltek, de később a környék nevezetesebb személyiségei gyakori vendégeik lettek. Sőt Pestről is egyre több barát járt ki hozzájuk. Híres írók, művészek, negyvennyolcas honvédek voltak a ház vendégei. Közéjük tartozott Zámbelly Lajos, Kovács Ernő volt honvéd ezredesek, Krenevics Ferenc volt honvéd tüzértiszt, középiskolai tanár, aki a honvédemlékmű tervét készítette. (Feliratait Degré Alajos írta). Rendszeres látogatójuk volt, többek között Feleki Miklós neves színész és színigazgató, Kemény Zsigmond író, a Pesti Hírlap munkatársa, Reményi Ede világhírű hegedűművész, Simonyi Ernő az olaszországi Magyar Légió tagja, Szász Károly költő, egyházi író. Többször felkereste a Degré családot Klapka György tábornok is. A kiegyezés után Degré bekapcsolódott a politikai életben 1870-ben és 1872-ben Vácon képviselőnek választották. Később már nem voltak hasonló sikerei, s választási kudarcai miatt elkeseredve a 80-as években visszavonult a politikai élettől. Élete végéig írogatott, s halála előtt egy évvel a Petőfi Társaság tiszteletbeli tagjává választották. Hetvenhét éves koráig nem betegeskedett élvezte az életet, naponta tíz tizennégy szivart szívott el, sok teát és feketekávét fogyasztott, s örömmel kertészkedett Papvölgyön. 1895-ben súlyos agyér elmeszedést kapott, s 1896. november 1 -jén halt meg agyvérzésben. Temetésén megjelentek váci barátai, tisztelői s koporsójára került a papvölgyi vincellér lombokból készült koszorúja. Deákváron egy kis utca és egy emléktábla őrzi emlékét. Degré Alajos legjelentősebb „Visszaemlékezéseim” című munkája 1883-ba jelent meg. A mű egyik nagy értéke, hogy az események leírásában rendkívül tárgyilagos és pontos. Tudatosan szerkesztett, igényesen megfogalmazott mű, melynek történelmi - művelődéstörténete értéke is jelentős Szavahihetősége kortársai előtt közismert volt. Forrása lett a történészeknek. Művéből jól megismerjük azt a fejlődési folyamatot, melyet nemzedéke megtett a megyei életből kiindulva a negyvennyolcas forradalomig. Stílusa szemléletes, tárgyszerű az eseményeket frissen érdekfeszítően idézi fel. A mű értékeire már kortársai is felfigyeltek. Ifjú Ábrányi Kornél (1849-1913) kritikájában az „előadás közvetlenségét” dicséri és kiemeli a mű tulajdonságai közül, hogy Degré „leírásában mindenütt az élet lüktet és a valódiság”. Méltán lehetünk büszkék, hogy életének jelentős részét városunkban töltötte. Pinke József