Herkules, 1906. január-december (23. évfolyam, 1-20. szám)
1906-01-15 / 1. szám
részletekből is láthatjuk, hogy a szerző esküdt ellensége minden egyoldalúságnak, m. p. nem csupán fizikai, hanem általános emberi értelemben is ; hogy előtte az a cél lebeg, hogy az egyén testi, szellemi és lelki tulajdonságai együttesen a legjobban és hogy úgy mondjam a minimális energia elve alapján érvényesülnek, magyarán mondva : ki ki úgy állja meg helyét, amint természetadta tulajdonságai révén képes, de egyúttal igyekezzék ezt a képességét állandóan, minden viszonyok között és minden kínálkozó körülmény értékesítésével fejleszteni is fokozni. Hogy a szerzőnek okos és praktikus fejtegetéseiből mennyit lehet az életbe átültetni, az merőben az egyéntől függ, s e tekintetben könyvének figyelmes elolvasása a legjobb előkészítő iskola, mert az életben s napi foglalkozásban eltompult embert sok olyasra figyelmezteti, ami mellet addig közönyösen vagy süketen halad el s ezzel önbizalmat önt belé, ami az utilitarisztikus életmódnak első feltétele. A magam részéről még külön örömmel üdvözlöm a nagy műveltségű és széles látkörű szerzőnek életrevaló kísérletét, mert a szellemi és lelki tulajdonságok bevonásával ugyanarra az irányra lépett, melynek „A testi nevelés jelene és jövője“ című munkámban igyekeztem utat törni. A test észszerű kultúrájának, az egész ember képzésének hajnalát látom pirkadni, mely a mai szélsőségekben dúskáló visszás állapotokat lassan, de biztosan meg fogja változtatni, m. p. nem csupán az életben, hanem — ami annak előfeltétele — az iskolában és a családban is. Kemény Ferenc: Az iskolai czéllövészet külföldön. Dr. Karafiáth Jenő. Hogy már eleve megerősödjünk abban a véleményünkben, hogy az, amit mi elérni szeretnénk: az egyetemi és főiskolai zászlóaljak megalakítása, az államtól erre a czélra kérelmezendő maximum öt millió haditöltés megadása, a vidéken katonai lövőtereknek átengedése, a katonai oktatás stb. éppenséggel nem tartoznak a lehetőségtől távol álló kívonalmak közé, elég, ha egy futó pillantást vetünk a külföld czéllövő intézményeire. Németországban, ahol az állam, a hamarosan népszerűvé vált agyharcos-egyesületek intézményét honosította meg, évenként másfél millió koronát fordítanak a a polgári czéllövő-egyesületek pénzbeli segítésére. Ezenkívül az agyharczos egyesületek — tekintet nélkül a tagszámra — 10—20 legújabb fajtájú fegyvert kaptak, tulajdonul az államtól. Lövészert — előállítási árban — korlátlan számban igényelhetnek. Ezzel szemben a lövészetet, szigorúan a hadsereg leutasítása értelmében végzik. A fegyverekért az egyesület elnöke felelős. Szigorúan meg van tiltva neki, hogy egyes személyek részére azokat kiadja. Az intézmény különös fontossága abban rejlik, hogy a nem katonaviselt ifjúság is beléphet a harcos egyesületekbe és ily módon az ifjúság katonai kiképzése, valamint az intézmény népszerűsége biztosíttatik. Olaszország még óriásibb kedvezményekben részesti nemzeti intézményét, a Tiro a segno nazionalet. Törvényben mondta ki az olasz parlament, hogy a főczél: a fiatalság előkészítése a hadiszolgálatra! (Di preparare la gioventu al servizio militare.) Bebizonyított dolog, hogy amióta az ifjúság a nemzeti czéllövészetben részt vesz, a katonaság 50 százalékkal jobban lő. Az olasz kormány különben — mint már említettem — 1882 óta nem kevesebb mint 705 millió koronát áldozott polgári czéllövészeti czélokra, tehát évenként átlag két és fél millió koronát. Kedvezményes: a lövészek olcsó áron fegyvert és töltényt kapnak az államtól, a lövészeti ünnepekre utazók pedig ingyen vasútijegyet. Fegyvergyakorlatokra való bevonulásoknál, a czéllövészetben résztvevők jelentékeny kedvezésekben részesülnek. Önkéntes csak az lehet, aki hatósági bizonyítványnyal igazolja, hogy két éven át tényleg részt vett a lövőgyakorlatokban. Ezek után, szinte természetesnek hangzik, hogy Olaszországban, az állam által adott, nagy értékű díjakkal dotált dijlövészetek egymást érik. Dániában az iskolában gyakorlatoznak és például, — hogy újból megemlítsem — 1903-ban a kormány, nem kevesebb mint 40 millió haditöltényt osztott ki polgári czéllövő czélokra. Svájczban, ahol 3600 lövőegyesületnek 2.200.000 tagja van, 1893 óta virágzik az önkéntes lövészügy és a kis állam évente egy millió koronával segíti az egyesületeket. Itt a középiskolák testületileg szervezve vesznek részt a lövészetben. (Kadette-Korpsok). Francziaországban, ahol a vívás is kötelező tárgy a kollégiumokban, a katonai kiképzést és gyakorlatokat az iskolák 17—20 éves hallgatóitól, már a népoktatásnál megkövetelik. A lövész- és tornaegyesületek katonai fenhatóság alatt állanak, pénzbeli segítséget, olcsó fegyvert és töltényt kapnak, tagjaik a katonai lövőtereket használhatják és katonai oktatásban részesülhetnek. Svédországban, az önkéntes lövészegyesületeknek van nagy szerepük. Itt, a hadügyminiszter utasítására adnak kölcsön fegyvereket. Katonai csapatrész és lövészegyesület gyakran működik együtt, ami mérhetetlen haszonnal jár. Katonai felfogásunkra nézve, — amely szinte bűnnek tartja, ha közember a tiszttel együtt vesz részt a czéllövészeten, — említem meg, hogy Svédországban igen is megtörtént, az a nálunk hallatlan eset, hogy midőn a luleai lövészegyesület a szomszédos egyesületeket czéllövő mérkőzésre — a Norbotten ezred parancsnokának kezdésére meghívta, a notvikeni gya- *Ezzel jár, hogy mindkét végtag gyakorlására s ügyességére súlyt vet, sőt all. lapon a balkart külön figyelemben részesíti.