Herkules, 1906. január-december (23. évfolyam, 1-20. szám)

1906-01-15 / 1. szám

részletekből is láthatjuk, hogy a szerző esküdt ellen­sége minden egyoldalúságnak, m. p. nem csupán fizikai, hanem általános emberi értelemben is ; hogy előtte az a cél lebeg, hogy az egyén testi,­ szellemi és lelki tulajdonságai együttesen a legjobban és hogy úgy mondjam a minimális energia elve alapján érvényesül­nek, magyarán mondva : ki ki úgy állja meg helyét, a­mint természetadta tulajdonságai révén képes, de egy­úttal igyekezzék ezt a képességét állandóan, minden viszonyok között és minden kínálkozó körülmény érté­kesítésével fejleszteni is fokozni. Hogy a szerzőnek okos és praktikus fejtegetései­ből mennyit lehet az életbe átültetni, az merőben az egyéntől függ, s e tekintetben könyvének figyelmes elolvasása a legjobb előkészítő iskola, mert az életben s napi foglalkozásban eltompult embert sok olyasra figyelmezteti, ami mellet addig közönyösen vagy süke­ten halad el s ezzel önbizalmat önt belé, ami az utili­­tarisztikus életmódnak első feltétele. A magam részéről még külön örömmel üdvözlöm a nagy műveltségű és széles látkörű szerzőnek életrevaló kísérletét, mert a szellemi és lelki tulajdonságok bevonásával ugyanarra az irányra lépett, melynek „A testi nevelés jelene és jövője“ című munkámban igyekeztem utat törni. A test észszerű kultúrájának, az egész ember képzésének haj­nalát látom pirkadni, mely a mai szélsőségekben dús­káló visszás állapotokat lassan, de biztosan meg fogja változtatni, m. p. nem csupán az életben, hanem — a­mi annak előfeltétele — az iskolában és a családban is. Kemény Ferenc: Az iskolai czéllövészet külföldön. Dr. Karafiáth Jenő. Hogy már eleve megerősödjünk abban a vélemé­nyünkben, hogy az, amit mi elérni szeretnénk: az egye­temi és főiskolai zászlóaljak megalakítása, az államtól erre a czélra kérelmezendő maximum­­ öt millió haditöl­tés megadása, a vidéken katonai lövőtereknek átenge­dése, a katonai oktatás stb. éppenséggel nem tartoznak a lehetőségtől távol álló kívonal­mak közé, elég, ha egy futó pillantást vetünk a külföld czéllövő intézményeire. Németországban, a­hol az állam, a hamarosan nép­szerűvé vált agyharc­os-egyesületek intézményét hono­sította meg, évenként másfél millió koronát fordítanak a a polgári czéllövő-egyesületek pénzbeli segítésére. Ezen­kívül az agyharczos­ egyesületek — tekintet nélkül a tag­számra — 10—20 legújabb fajtájú fegyvert kaptak, tulajdonul az államtól. Lövészert — előállítási árban — korlátlan számban igényelhetnek. Ezzel szemben a lövé­szetet, szigorúan a hadsereg leutasítása értelmében vég­zik. A fegyverekért az egyesület elnöke felelős. Szigo­rúan meg van tiltva neki, hogy egyes személyek részére azokat kiadja. Az intézmény különös fontossága abban rejlik, hogy a nem katonaviselt ifjúság is beléphet a harc­os­ egyesületekbe és ily módon az ifjúság katonai kiképzése, valamint az intézmény népszerűsége biztosít­­tatik. Olaszország még óriásibb kedvezményekben része­­s­ti nemzeti intézményét, a Tiro a segno nazionalet. Tör­vényben mondta ki az olasz parlament, hogy a főczél: a fiatalság előkészítése a hadiszolgálatra! (Di preparare la gioventu al servizio militare.) Bebizonyított dolog, hogy a­mióta az ifjúság a nemzeti czéllövészetben részt vesz, a katonaság 50 százalékkal jobban lő. Az olasz kormány különben — mint már említettem — 1882 óta nem kevesebb mint 70­5 millió koronát áldozott polgári czéllövészeti czélokra­, tehát évenként átlag két és fél millió koronát. Kedvezményes: a lövészek olcsó áron fegyvert és töltényt kapnak az államtól, a lövészeti ün­nepekre utazók pedig ingyen vasútijegyet. Fegyvergya­­korla­tokra való bevonulásoknál, a czéllövészetben részt­vevők jelentékeny kedvezésekben részesülnek. Önkéntes csak az lehet, a­ki hatósági bizonyítványnyal igazolja, hogy két éven át tényleg részt vett a lövőgyakorlatok­ban. Ezek után, szinte természetesnek hangzik, hogy Olaszországban, az állam által adott, nagy értékű dí­jakkal dotált dijlövészetek egymást érik. Dániában az iskolában gyakorlatoznak és például, — hogy újból megemlítsem — 1903-ban a kormány, nem kevesebb mint 40 millió haditöltényt osztott ki pol­gári czéllövő czélokra. Svájczban, a­hol 3600 lövőegyesületnek 2.200.000 tagja van, 1893 óta virágzik az önkéntes lövészügy és a kis állam évente egy millió koronával segíti az egye­sületeket. Itt a középiskolák testületileg szervezve vesz­nek részt a lövészetben. (Kadette-Korpsok). Francziaországban, a­hol a vívás is kötelező tárgy a kollégiumokban, a katonai kiképzést és gyakorlatokat az iskolák 17—20 éves hallgatóitól, már a népoktatásnál megkövetelik. A lövész- és tornaegyesületek katonai fen­­hatóság alatt állanak, pénzbeli segítséget, olcsó fegyvert és töltényt kapnak, tagjaik a katonai lövőtereket hasz­nálhatják és katonai oktatásban részesülhetnek. Svédországban, az önkéntes lövészegyesületeknek van nagy szerepük. Itt, a hadügyminiszter utasítására adnak kölcsön fegyvereket. Katonai csapatrész és lövész­egyesület gyakran működik együtt, a­mi mérhetetlen haszonnal jár. Katonai felfogásunkra nézve, — a­mely szinte bűnnek tartja, ha közember a tiszttel együtt vesz részt a czéllövészeten, — említem meg, hogy Svédor­szágban igen is megtörtént, az a nál­unk hallatlan eset, hogy midőn a luleai lövészegyesület a szomszédos egye­sületeket czéllövő mérkőzésre — a Norbotten ezred pa­rancsnokának kezdésére meghívta, a notvikeni gya- *Ezzel jár, hogy mindkét végtag gyakorlására s ügyessé­gére súlyt vet, sőt all. lapon a balkart külön figyelemben részesíti.

Next