Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Előszó
ELŐSZÓ 1897-ben, midőn Dr. BrossaiSámuel meghalt, a magyar unitárius egyház Tanácsa megbízott, hogy életrajzát, fn tekintettel tanári működésére, megírjam. Az előkészülethez azonnal hozzá fogtam. Az ország legtávolabbi részeire kiterjedő levelezést kezdettem, mert Brossai hátramaradt iratai fözött önéletrajza nem volt, sőt a család száz utazására és élete főbb mozzanataira is, csak hosszú utánjárással szerezhettem néhány adatot. Fiatal korának legszebb 12 esztendeje, melyet erdélyi főúri családoknál töltött, jórészt homályban maradt, mert nemcsak a családfők, hanem tanítványai is már régen elhunytak. A tanárit megelőzte az írói munkásság, s ez oly gyorsan tágult, hogy nem lehetett kibontakozni belőle. Az író és tanító Brassai szakadatlanul együtt haladott. Az unitárius iskola lőre soha sem nyújtott elég tágas teret hatalmas munkaerejének. Ezek és sok hasonló ok és körülmény arra indította ii, hogy rendkívül hosszú és csodálatosan sokoldalú munkásságát, lehetőségig öleljem föl annál is inkább, mivel 20 évre terjedő szoros összeköttetésem a néhai nagy férfiúval, olyan értékes adatokhoz juttatott, melyek nélkül életrajzi nem lett volna teljes. Ez a szó (teljes) megdöbbent, mert hiszem Brassairól teljes és kimerítő életrajzot adni még gondolatnak is merész. Nagyon hosszú kutatásom és tanulmányozásom következése lett, hogy a kijelölt időre a munka nem készült el s a tervezettnél 3, sőt 4-szer terjedelmesebbre nyúlt, így már legalább némi teljességet elértünk, de valamint a munka közben, úgy most is, bizonyos szent félelem környékét, hogy vájjon nem vétettem-e a határtalan nagyságú és tüneményes tehetségű, rendkívüli ember ellen megbocsáthatatlanul. Annyi bizonyos, hogy lépéseimet mindig a bélmúló tisztelet és a hódoló szeretet vezette. A kézirat a háború kitörésekor (1914) készen, volt, de