Ruzsicska Kálmán: A XIX. századbeli franczia spiritualismus aesthetikai munkássága (Budapest, 1878)
BEVEZETÉS. Francziaország bölcsészetét Descartes óta két válság érte. Az egyiket Leibnitz már a 18-ik század reggelén jósolta meg s a „philosophie nationale“ tényekkel felelt a prófétának. A másik még nem lépett — nem is fog — a romboló viharok stádiumába ; csendes erjedéssel folynak méhében az átalakulások titkos funktiói, melyekről az a közhit, hogy a franczia bölcsészet tömörült egysége fog belőlük nemsokára kijegőződni. E két válság határolja azon nemzedéket, mely átvette a 18-ik század örökségét s melynek háttere a forradalom, kortársa a német idealizmus. Érdekes történeti elhelyezése okozza, hogy bölcsészeti hatása Francziaországra nagy jelentőséggel bír , sőt az események tanúsága szerint ezen hatásának végeredményei a második válságban oly fontos tényezőket képviselnek, melyekkel a franczia bölcsészetnek -- saját érdekében — számolnia kell. E sorok czélja : összefüggő egészet adni e nemzedék egyik bölcsészeti irányzatának, a spiritualismusnak aesthetikai munkásságáról. Azon nagyjelentőségű mozgalmakban, melyek az aesthetika történeti fejlődése s ezen fejlődés egyes mozzanatainak tudományos igazolása körül — főleg Németországban — megindultak, nagyon szerény nyomok jelölik Francziaország aesthetikai tevékenységét. Pere André ugyan még 1741-ben írt a szépről, de Francziaország tulajdonképeni aesthetikájának leggyümölcsözőbb évei mégis majdnem egy századdal késnek