Ruzsicska Kálmán: A XIX. századbeli franczia spiritualismus aesthetikai munkássága (Budapest, 1878)

BEVEZETÉS. Francziaország­ bölcsészetét Descartes óta két vál­ság érte. Az egyiket Leibnitz már a 18-ik század reg­gelén jósolta meg s a „philosophie nationale“ tényekkel felelt a prófétának. A másik még nem lépett — nem is fog — a romboló viharok stádiumába ; csendes erjedés­sel folynak méhében az átalakulások titkos funktiói, melyekről az a közhit, hogy a franczia bölcsészet tö­mörült egysége fog belőlük nemsokára kijegő­ződni. E két válság határolja azon nemzedéket, mely át­vette a 18-ik század örökségét s melynek háttere a for­radalom, kortársa a német idealizmus. Érdekes történeti elhelyezése okozza, hogy bölcsészeti hatása Franczia­­országra nagy jelentőséggel bír , sőt az események ta­núsága szerint ezen hatásának végeredményei a máso­dik válságban oly fontos tényezőket képviselnek, melyek­kel a franczia bölcsészetnek -- saját érdekében — számolnia kell. E sorok czélja : összefüggő egészet adni e nemze­dék egyik bölcsészeti irányzatának, a spiritualismusnak aesthetikai munkásságáról. Azon nagyjelentőségű mozgalmakban, melyek az aesthetika történeti fejlődése s ezen fejlődés egyes moz­zanatainak tudományos igazolása körül — főleg Német­országban — megindultak, nagyon szerény nyomok jelölik Francziaország aesthetikai tevékenységét. Pere André ugyan még 1741-ben írt a szépről, de Francziaország tulajdonképeni aesthetikájának leggyü­mölcsözőbb évei mégis majdnem egy századdal késnek

Next