A Hét, 1890. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1890-06-08 / 23. szám

Irodalomtörténeti Társaság. A természettudományi és a történelmi társulatok mintájára új társulat alakult, melynek czélja a magyar irodalom történetének beható művelése. Az értekezletet, me­lyen az alakulás megtörtént, Beöthy Zsolt hívta egybe az akadémia képes termébe. A meghívottak közül mintegy ötvenen jelentek meg az értekezleten, a­kik közül a nagy többség oda nyilatkozott, hogy e társulat létrejöttét czélszerűnek tekinti. Egyszersmind tíz tagú javas­­lattevő bizottságot alakítottak, mely arra van hivatva, hogy őszig elkészítse az alapszabályokat. Akkor azután új értekezlet fog össze­hivatni, mely a teendő javaslatok alapján a társaság megalakítására nézve véglegesen intézkedik. Az értekezleten kiválóbb íróink közül: Kerékgyártó Árpád, Szász Károly, Beöthy Zsolt, Szarvas Gábor, Rákosi Jenő, Szél Farkas, Vadnai Károly, Szily Kálmán, Váradi An­tal, Heinrich Gusztáv, Riedl Frigyes, Baráth Ferencz, Volf György, Ballagi Aladár, Bayer József stb. vettek részt. Dr. Oláh Gyula havi folyóirata a «Közegészségügyi Szemle» melynek most második füzetét kaptuk, mindenben megfelel fölada­tának. Sokoldalú, szakszerű és főleg jól írott czikkeket foglal magá­ban. E füzet legjavát maga a szerkesztő írta, ki a magyar közegész­ségügyet írásban is oly kitűnően szolgálja mint tettet. Az orvosok szempontjából szükséges és értékes folyóirat előfizetési ára egy év­negyedre: 2 frt. Tolsztoj Kreutzer-sondrá-yinak cseh fordítását a prágai állam­ügyészség confiscáltatta. Prágában, úgy látszik, a legnagyobbik orosz írót pornográf számba veszik. Tolsztoj különben, a­ki nagy beteg, semmit se tud a megtiszteltetésről, mely könyvét a cseh földön érte. Alexandri Vazul, a románok legnagyobb költője, az elmúlt héten Párisban — hol Románia követe volt — hosszú szenvedés után elhúnyt. Alexandri Vazul első­sorban hazafias költő volt, ki ugyancsak foglalkozott a politikával is, különösen politikai ideáljával, Nagy-Romániával. Jassyban, 1821-ben született, tanulmányait Páris­­ban végezte be. Irt mindent: lírai verset, balladát, drámát, novellát. 1844-ben Cogolniceanu és Ghyka társaságában franczia nyelvű revuet alapított, de a fejedelem parancsára kénytelen volt azt csakhamar beszüntetni. Később forradalmat csinált, menekült, külföldön izgatott hazája érdekében, majd ismét visszatért Romániába, a külügymi­­nisternek. De csak egy hónapig volt államférfia, ismét visszatért íróasztalához, melyet a román nemzet valóságos titkossal vett körül. Alexandri Vazul franczia nyelven is irt, míg az ő román balladáiból csaknem minden nyelvre fordítottak néhányat. Németre királynéja, Carmen Sylva fordította. Az Arany-szobor márványból. Lapunk egy barátjától — Stroblnak készülőfélben levő Arany-szobrára vonatkozólag — a kö­vetkező megszivlelésre érdemes sorokat vettük : «Nem jobb volna-e, ha az új monumentum főalakját nem bronzból, hanem másodosztályú márványból készítenék?! Okok : eddig a főváros minden szobra bronz­ból való, a márvány Arany változatosságot hozna be igyen a bron­zok kissé unalmas seregébe. A másodosztályú márvány czélszerűség és tartósság szempontjából is megfelel, Bécsben és Berlinben kiál­totta már az idők viszontagságait, a legnagyobb fagyot is, a­nélkül, hogy kár esett volna benne. Művészi szempontból meg sem kell okolni, mert nyilvánvaló, hogy a márvány végre is csak szebb, mint az érez.» Eddig sokat utazott, a képzőművészetekben tudós barátunk, kinek megjegyzéseit helyeseknek tartjuk mi is és nem kételkedünk abban, hogy az illető szoborbizottságban lesz a­ki indítványozni fogja a­­ márvány Aranyt. A 20 számban közölt talány megfejtése: Helyesen megfejtették : Kaufmann Margit, Soós Karolina, See­­fehlner Margit, Jenei Kornél, L. Katinka, Csonka Árpád, Jármai Vik­tor, Székely Béla, Ransburg Nándor, Hirsch Vilnosné. Sakk. Sötét (6). A 16. számú feladvány megfejtése : Helyesen fejtették meg: Scholze Rita, Steinfeld Mariska, Ten­­key Vilma, Weisz Hermin, Bartay Árpád, Berliner Kálmán, Borgay József, Bugár Pál, Csellei Manó, Dákos István, Deutsch Samu, Deutsch Jakab, Gerentsér Kálmán, Lantos Miklós, Rosenberg Samu, Schle­singer Ottó, Schreiner Bertalan, Schwarz Mór, Udvardi Sándor, Zeisel János, E. M., J. S., M. Gy., A pesti sakkkör és a buda­pesti sakkozó társaság. 20. sz. feladvány. Spóner Andortól Nagy-Lomniczon. Világos indul s a második lépésre matot mond. Heti posta. Budapest. S. János. A nagy novellisták ismertető jeleiből (legalább a műbírálók annak veszik) megvan önben a nagy termé­kenység , bámulatosan sokat producál. Alig törtettünk keresztül az egyik csomag útvesztőin, már jön a másik. Egyéb dicséretet azon­ban nem is mondhatunk kísérleteiről. De mégis. Kézírása kitűnően olvasható és például szolgálhatna sokaknak, a­kik olvashatatlan hierog­­lipheikkel rabolják időnket és rontják a szemeinket. — Ziska grófnő. Egy keringő. Kellemesen megirt apróság. Közölni fogjuk. — Kolozs­vár. Himfy-versek. Elég jó utánzatok, de mikor az eredetiek sem va­lami kapósak már manapság! — Idegen nő. Zavaros, nem közöl­hetjük. — Mariska. «Tudod-e mi a tündérek országa ?» Eléggé hangulatos, vajha eléggé zengzetes is volna ! De ezen segíteni lehet. Legközelebb kiadjuk. — H.-M.-Vásárhely. Hol a mama ? Nélkü­lözzük benne a satkrát, melyhez pedig egy korábbi kis dolgozata után ítélve, kitűnően ért. A czikk hosszú bevezetése semmi össze­függésben nincs tulajdonképi tárgyával és a tárgy maga nem olyan, hogy így előadva bennünket közelebbről érdekelhetne. Alkalmilag mást kérünk. — Nem közölhetők. B. J. A szív balzsama. — M. L. Örök rejtély. — 5?. O. He szerelmem (Beranger). — E. Gy. Deli Ángyel. — K.L. A vén koldus. — E. Z. Rideg. — Lajcsikának. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Kiss József. Főmunkatárs : Justh Zsigmond.

Next