A Hét, 1890. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1890-01-26 / 4. szám

to Hiába, csak ezeknek van leginkább érdekükben az utazás, s ezek élvezik igazán a szállodák pislogó tűzhelyeit. Ezekkel párhuzamban nagy Britannia férfija képezi a másik tuc­atot. Az önzés — úton! Nem törődik csak magával, ha tudta a «nem illik»—et valaha, igyekezett útja tartamára elfelejteni. A milyen édeskés a «szüzek hada», olyan durvák emezek. De aztán kiélvezik úgy Isten igazában a szálloda kényelmét. Mindegyik háromért eszik, s három széket foglal el egyszerre: egyet törzsének, s mindegyik lábának egyet-egyet. Hangosan társalog ott, hol a többiek susognak, saját nyelvét, a «Holyboly En­glish»-t beszéli ott, hol mindenkinek egy idegen nyelvet kell törnie, hogy megértesse magát. Tudja, hogy ez a hotel tulajdonképen az ő ké­nyelmére épült. Mert John Bull kedvencz étele az ürü­­ezomb, minekünk háromszor napjában koplalnunk kell az ürüczomb körülhordása alatt. Világoskék szemei már az egész világot látták, de azért egy egész világ hiány­zik e szemekből. Vörös arcza, vöröses haja, erős, izmos teste csak a testi élvezeteket mutatja, a­melyet öt világ­rész nyújtott neki, beszélni is csak egyről fog, mert csakis egyről tud. Igen tiszta testileg és — lelkileg, de azért ha megitta brandy-ját a «Bar»-ban,* egész mosdatlan szájú. Olyan életeket ereszt meg, hogy megrendülnek belé a szálloda kártyafalai, mindazonáltal naiv mint a gyermek, s úgy fog meghalni, mint a­hogy született, az élet filozófiá­járól nem tudva semmit. Ezek a szálloda «karénekesei». Vannak primadonnák és tenorok is. Ezeket ugyan egye­­deknek említettem, de tulajdonkép csak típusok, mert hiszen majd minden nagyobb hotelben feltalálhatok, íme a «Flirting lady». Csak abból a czélból utazik, mint a tuc­at aggszűzek, azonban más módon. Leg­­elébb is az az előnye van a többiekkel szemben, hogy szép leány. Azokkal a bizonyos mély, sötétkék szemekkel tekint körül, a­melyek mélyek, mélyek, de olyan mélyek, hogy nem is látni már bennök semmit. Magas, íves szemöldöke kérdőleg néz az emberre, mintha csak mindig ezt az egy kérdést tenné fel: «Nos, mindez szép, nagyon szép, de hát hogy lesz tovább ?» Egyenes, finom orr, pic­iny száj, örök, de kérdő mosoly. Magas búbba futó hajfürtök, rajta kis férfi-szalma­­kalap. Igen hosszú nyak, a­melyet rendesen igen széles bársonyszalag igyekszik megrövidíteni, karcsú, kissé so­vány, de mindig elegáns termet. A miss tud mindent: énekelni, zongorázni, lova­golni, (ha kell) fütyülni, ismeri az élet minden oldalát, sokat, nagyon sokat utazott, de hát sajnos, eddig még hiába. Kaczér annyira, a­mennyire csak egy ártatlan mosolyú, ívelt szemöldökű, igen utazott angol miss lehet. Folyton a «nem illik» határáig ereszti azt a tuczat gentle­mant, a­mely körülfogja, de a don’t szabályait annyira jól ismeri, hogy e határt soha sem hagyja átlépni. Cairo­­ban volt egy ilyen típus, a­kinek egy huszárezred összes tisztjei udvaroltak. Az egyikkel a másiknak lován lova­golni járt, a másikkal egy harmadiknak kocsiján robogott ki. Használta a tisztek kocsijait, lovait, lovászait, s elhasz­nálta a szívükét. Szüksége volt mindnyájukra, mert sze­gény volt és férjhez akart menni. Naponta legalább hat­tal volt olyan intim közelségben, olyan epedő s a mellett kérdő kifejezésű szemekkel található, mintha ép e pilla­natban vallott volna szerelmet a «féltuczat» eme tagja. Udvaroltatott magának általuk minden órában, lettek légyen e tisztecskék józanok, vagy erősen becsipve. Nevetett életeiken, megbocsátott nekik mindent, egyet nem engedve meg nekik s egyet követelve tőlük. A hotel rossz nyelvei s kivált ama szüzek, kik nem teltek be a medveczukor szopogatásával, az egred leányának nevezték el. * Az angol szállodák ivószobája. Ennek a missnek volt egy papája is. Oh, a kisasszony nem utazott egyedül, volt a­ki ártatlanságára vigyázzon. Lehetett volna neki mamája is, de hát az «ezred leányá»­­nak csak egy árva papát juttatott a sors. Íme a miss papája: csendes mozgás, ősz, igen tisztességes szakáll és haj, folyton sapka a fején, jámbor kifejezésű szemek, mintha csak nem is néznének kíváncsian a nagy világba. Rendesen papucsokban jár, ebédhez nem öltözik s adja a komoly, megállapodott családatyát. Ha leánya egyedül van, akkor őrzi, mellé ül, s megsimogatja a haját. Ha leányának társasága (főleg ha férfitársasága) akad, lassan, mintha a másik teremben ke­resne valamit, elódalog. Mindenkit angolul szólít meg, jámbor képével még a legrosszabb nyelveket is, legalább pár perczre, lecsitítja, a óra felé pedig elalszik valahol csendesen a dohányzóban. Egyszer, leánya mellett ülve, elaludt. Szegény miss tudniillik ez este udvarló nélkül maradt. Ott bóbiskolt az öreg, leánya meg érdek nélkül nézett körül. Egyszerre akár csak a föld alól, két huszártiszt termett elé. A leány egyet kanyarítva óriási túljegyezőjén, gyengén megkop­­pintotta papájának orrát. Az ijedten felriadt, megértette a helyzetet, végig csúszott a kanapén, de úgy, hogy egy­szerre a kerevet túlsó végén termett. Miután pedig az ő helyére telepedett huszártisztekkel pár szót váltott, elódal­­gott. . . kutyákra bízva a szalonnát . . . De nini, ott jön a «Gigerli» ... az anglomániában szenvedő gigerli. Simán, angolosan lefésült haj, angolosan nyírt bajusz és szakáll, angol ruhák, keztyük, angolos járás, s az angol divatv evési mód a második hatványon. Különben igen tisztességes úri családból származó egyé­niség, ki otthon (valahol a Duna, Spree, vagy a Volga partján) igen szép társadalmi állást foglalhat el, azonban itt nem akar hazájabelinek látszani, még egy világért sem. Inkább angol utazó ügynöknek nézzék, mint osztrák föl­desúrnak. Tán — ezért utazik. Igen érdekes, s majd mindenütt feltalálható típus a hotel gyermeke. Rendesen franczia. Öregen jött már a világra, mindent tudott, midőn kibújt a tojásból, — volt már leg­alább három világrészben, s azt hiszem, az anyatejet is több nemzetiségű dajkától szívta be. Szülei nem sokat törőd­nek vele így — úton, s a gyerek az egész szállodát szülőjévé tette. Mindenkivel cziczázik és mindenki meg­­babozza. Ismeri az összes szobákat és az összes szo­bák minden rejtelmét. Megérti az érthetetlen helyzeteket (legtöbbször már otthon megértette) és­­ meg is ma­gyarázza másoknak. Falóról csak úgy el tud beszélni, mint arról, a­mit tegnap a mamája oldalán annak udvarló­jától hallott. Egyszerre, váratlanul a legfurcsább és leg­meglepőbb dolgokkal kedveskedik auditóriumának. Rápirít az angol missekre, megröhögteti a huszárokat. Elbámul azon, s bámulatát közli másokkal is, hogy az «ezred leányá»­­ból mennyi látszott ki a múltkor, midőn bálba ment. Ha jobban megismer (harmadik látásra), meg fogja kérdezni, mennyi pénzed van és gazdag vagy-e ? Ha jobban közele­del hozzá, elmondja, hogy papája nagyon gazdag. Tudja minden reggel, hogy ebédre mi lesz a menü ? Ha meg­szeret, czukorra kér tőled pénzt . . . Valósággal olyan, mint a katángkoró. És ime az­­­orosz heregegné. Kis barret a fején, simán lefésült hajfürtök, rövid homlok, pic­iny s mélyen fekvő szürke szemek. Kissé tompa, fölfelé álló orr, nagy, piros száj, igen szép fogak. Halvány, fehér arcúbőr, gyö­nyörű kezek és lábak. Egyszerű ruha, de igen sok ékszer, karperecz mindegyik keze fején vagy tíz darab, óriási gyémántok fülében. Hosszú, keskeny, szép láb, feketés szürke harisnya, lakk, de foltozott czipő. Igen hangosan beszél. Rendesen a dohányzóban található, hol vagy itt

Next