A Hét, 1893. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1893-04-02 / 14. szám

1111 ■■ um«.......................1­­4 * * * 222 INNEN-ONNAN. * A hegy a prófétánál. Csodák évadján, húsvét vasárnap­ján mi is eshetnék más, mint különös dolog ? Íme, a többször hirdetett, de soha be nem váltott Ige úgy látszik testté válik: a magyar Hegy feje, Eötvös Károly köz- és váltó-ügyvéd úr elzarándokol a turini prófétához. Mondják, hogy a Próféta nem valami jó szívvel várja Carolust, aki telivér deákistából lett félvér kossuthista. Mondják, hogy a Próféta általában mélysé­gesen megveti a Hegyet és fehér szakállát simogatva, több ízben emlegette Allaht, amikor a Hegy magát az ő nevéről nevezte el. Mondják azt is, hogy a szabadszáju Carolus nem egyszer, de a mint az uj testamentumban Szent Péter, háromszor is megtagadta a Prófétát, mig Károlyi Gábor kukoritott. De e sok mondják­nak egy a vége: Eötvös Károly Turinba megy és hogy ennek a turini útnak egy kis canossás mellékize van, az csak növeli pikáns értékét. A ravasz Carolus mézes-mázos dunántúli szavaival majd behizelgi magát a Prófétánál, aki mint Goethénél, végtére is szelíden meg fogja simogatni az ő hízelkedő új kedvenczét. És hazajövet nagy lesz a Carolus tekintélye minden halandók előtt: »denn immer ist’s ein heilig Thier, Das der Prophet gestreichelt«. *­­ * * * Hóditó Strausz Rndolf. Czélzatosan nem neveztem mace­dóniai nagy Adolfnak, mert soha esze ágába nem jutott lamen­tálni afölött, hogy neki nem marad meghódítani való föld, azután meg soha sem kicsinylette Macedóniát. Ez a modern hódító nem békétlenkedő zsoldos csapattal, hanem egy szál esernyővel és egy útitáskával indult el a világot meghódítani. Először is a Balkán félszigetet szemelte ki. Lépésről-lépésre kel­lett elfoglalnia, de ő elfoglalta. Ma már mindenki tudja, hogy a Balkán és Strausz Adolf egy, azaz hogy a Balkán nem élhetne el Strausz Adolf nélkül, Strausz Adolf azonban meg­élne csakúgy mint akkor, mikor még nem volt a Balkán. És ezt tudják egész Európában. Ha valaki tudni akarja, milyenek a Balkánon a viszonyok, Strausz Adolfhoz fordul. Milyen a kereskedés, ipar, mezőgazdaság, abban csak Strausz tud felvilá­gosítást adni. Mint az orvos előkelő betegéről, úgy szokott Strausz Adolf időről-időre bulletineket kiadni a Balkánról és ezekből a bulletinekből értesül a világ a Balkán állapotáról. Hódító Adolf, hogy a balkáni széna jó rendben van és I. Fer­­dinánd trónja elég szilárdul áll Bulgáriában, más, nagyobb hódításokra indult. Hadi terveit ugyan nem ismerjük, de úgy látszik, hogy először a félszigetekkel akar elbánni, mikor a kinyúló tagokat egymásután meghódította, akkor megy neki Európa zömének. Most már a második félszigetnél tart. A Bal­kán után következett az Apennini félsziget, azután valószínűleg sorjában a Pyrenés-, Jüt-, Skandináv félsziget. És hogy ezt megteszi, semmi kétség benne. Már most is mennyivel könnyebben megy neki a hódítás. Olaszországot úgy­szólván egy csapással nyerte meg. Rómából jön a távirati értesítés­­r­és Rómában, a nagy héten csak nem fognak farsangi tréfát űzni komoly dolgokkal , hogy Strausz Adolf hazánkfia rop­pant sikert aratott egy felolvasásával. A legelőkelőbb férfiak voltak a hallgatói és egész Róma ünnepli a Balkán viszonyok alapos ismertetőjét. Ha nem is olyan nagy dicsőség, mintha valaki a tudományos Akadémiában a csuvasz nyelvgyökökről tart értekezést, de mégis valami. Ha már Rómában megtapsol­ták, itthon is tehetünk valamit, legalább a »Budapesti Hírlap« vezérczikket írhatna ilyen felirattal: Strausz Adolf. * * * tanéziából halomra lehet lőni egy hadsereget. Az emberbarát Dowe, a szabó, elhárította a puska rombolását. Megesett a szive az emberiség nyomorán s ime addig gondolkozott, míg fel nem találta a golyóálló posztot. Az ebből készült kabát jobban megvédi a katonát a golyózáporban, mint a legerősebb aczél pánczél. És a dologban az a legérdekesebb, hogy nem szabad benne kételkedni. Komolyan kell venni és az egész hadsereget ilyen ruhával felszerelni. Ez pedig óriási pénzbe kerül. A pénzt meg a népek izzadják. Nálunk a delegáczió adja be az izzasztó szert. Az idei delegáczió roppant többlettel áll majd elő. Azért a nép kedvét valamivel meg kell nyerni. Mit adnak hát neki ? Megígérik a polgári anyakönyvvezetést és a polgári házasságot kilátásba helyezik, így újságolják komoly ellenzéki újságok, hogy Wekerléék azért vannak Bécsben. Dowe, Dowe ! nem is tudtuk, hogy neked köszönhetjük a pol­gári házasságot, ha egyáltalán lesz benne köszönet. * * * 5 Az irodalom aranykora. Aki az Otthon­klub életét figyelemmel kiséri, azt hiszi, hogy az irodalom, vagy legalább a zsurnalisztika, aranykorát éli. 1893 januárius elseje óta nem kevesebb, mint öt bankettet rendeztek az újságírók. Egyet a hírlapíró nyugdíjintézet közgyűlése, egyet az Otthon közgyű­lése alkalmából, s egyet-egyet Herczeg Ferencz, Balogh Pál és Karczag Vilmos tiszteletére. Tisztes elődeink, akik egy­kor a mi számunkra szántották a kemény földet, a Parnasszus magasságából alátekintve, azt hihetik, hogy ez a föld már dúsan termővé vált, s mi raktárra gyűjtjük az életet. S bizo­nyosan örülnek annak, hogy mi az ő koplalásaikat rohamlép­tekkel igyekszünk jóvá tenni. Pedig az egésznek az a magya­rázata, hogy az Otthon a bankettezést házi kezelés alá vette, s a saját konyhájából képes ellátni 2 — 300 embert, így a hal néha egy kicsit nyers, s az angol vesepecsenye kemény, de a jókedv mindig kitűnő, s akik netán éhesen maradtak, azok egymáson rágódnak, ami fokozza a vidám hangulatot. Ne higgye tehát a tisztelt publikum, mikor éjjel abban a kerepesi­­úti fényes házban két hosszan kivilágított ablaksort lát, hogy ott most nagy dőzsölés folyik: egyszerűen jó házi kosztot esznek a társaságkedvelő újságírók.­­ Magyar utazók. Szamota István fiatal búvárunk nagy szor­galommal írta meg a magyar utazók viselt dolgait, hol és merre jártak, mit tapasztaltak.­­ Szamota István hiábavaló munkát végeztél. Mit ér a magyar utazók könyve, ha nincs benne a legnagyobb magyar utazó, a nagy Zichy Jenő. Leg­alább annyit megtehettél volna, hogy fölemlíted, hova, merre megy, mit fog látni, mit fog fölfedezni, hogyan fog visszatérni. Hogy azt nem lehet tudni előre ? Jámbor ifjú, tudd meg, hogy Zichy Jenőnek nemcsak a viselt, hanem a viselendő dolgait is mind meg lehet előre írni. Ha én vállalkoznám arra, hogy a magyar utazók könyvét kiadjam, a Zichy Jenő egész útját meg tudnám írni, hogyan indult el, hogyan ért el nagy Tatár­országba, hogyan és mikor tért vissza. Hanem hát én nem írok könyvet, nem dolgozom a jövőnek, hanem mint a jelen­ krónikása, a mai eseményre szorítkozom. A Zichy Jenő útjának a mai stádiuma ez . A nagy utazó egyelőre felhagyott avval a szán­dékával, hogy az összes magyarok őshazáját keresse, ez mégis sok egy embernek és Zichy Jenőnek vannak néha szerénységi rohamai, hanem csak egy magyarnak, a Zichy Jenő őseinek hazáját keresi föl. És ez roppant itt lesz. Nagyon messze kell visszamenni a középkorba, mert a Zichyek már a legrégibb időben szerepelnek. És erre az útra a legmesszebb menő előké­születeket teszi. A lakása egész kis múzeum, hol azonban nem holmi meztelen szobrocskák vannak­, hanem föld- és néprajzi A szegedi órás és a mannheimi szabó. Brausewetter, az órás feltalálta az önczélozó puskát, melylyel a legnagyobb dis­­ z

Next