A Hét, 1897. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1897-06-06 / 23. szám
Magyar festők Párizsban. 1. Mednyánszky. A Champs Elysées-n a nagy kiállítás május elején nyílik meg, ugyanekkor nyílt meg az idén, a Georges Petit-féle galériában, két magyaré. Az ember azt hihette volna, észre se fogják venni honfitársainkat; mindnyájunk örömére nem úgy történt. A látogatókból is, az elismerésből is jutott nekik elég, s Párisban fölfedezték, hogy a magyar piktúra nem áll pusztán a Munkácsy nevéből. A kicsi kiállítás a lehető legrosszabb időben apellált a nyilvánosságra, s valami nagy reklámmal nem igen dolgozott, hanem azért a kritika megtalálta őket, s nem tagadta le, hogy Mednyánszky egyenrangú a legjobb francziákkal. Voltaképpen a Mednyánszky kiállítása ez; Somssichnak csak a Mednyánszky barátsága juttatott helyet ebben a jóhírű csarnokban. De ne tessék kicsinyelni Somssich-ot se, akit a legjobbak karon fogva vezetnek be előkelő helyekre, az mindig valaki. Mednyánszkyt, a piktort, itthon bajos volna fölfedezni ; nincs olyan művelt magyar ember, aki ne látta volna az ő tájképeit. De Mendnyánszky, az ember, itthon se nagyon ismerős; nagy társaságba régóta nem jár, művésztársai közt is ritkán fordul meg. Egy bagolyvárban lakik, félig a fellegek közt, ősi fészkében, mely ma már inkább vityilló, mint kastély. E regényes romok közt, ahol sok a hangulat s kevés a jó szék, Mednyánszky valóságos Robinson-életet él. A jó barátjaival is csak olykor-olykor jön össze ; rendes társasága: a felhők, a szél s az erdő sűrűje. Nem tudom, hogy képzelik önök ezt a minden ízében művész-embert, aki véletlenül báró. De azt hiszem, ha két-három képét látták, nem képzelik kétfelé fésült hajjal, olyannak, mint amilyen például Margitay Tihamér. Emlékeznek a havas paysage-aira ? Ez az ember ismeri a Természet legtitkosabb szépségeit; a leggyönyörűbb Teremtés választott szeretője ő. Ez az ember nem fog módi szerint öltözködni, ha véletlenül bárónak született is. S talán nem fogja önöket meglepni, ha egyszer megpillantják valamelyik józsef-körúti kávéházban — hová Roskovics Náczi jár — hosszú, már nem egészen új, szalonkabátban, talpig feketében, legyen május avagy deczember hó. Ellenben észre fogják venni, mily érdekes az a tar fő, mily karakterisztikus az a hatalmas, különös alkotású koponya. A Repin képén láttak önök ilyen fejeket. Ha egy báró, télen-nyáron, ugyanabban az ócska szalonkabátban jár, igen kevés emberrel érintkezik, s a bálok évadján egy elhagyott bagolyvárban lakik, arra könnyen rámondják, hogy: czinikus és embergyűlölő. Ez a következtetés talán sohase volt oly igazságtalan, mint Mednyánszkyval szemben. Inkább mondanám embergyűlölőnek Tolsztojt, a szeretet és a könyörület apostolát és a czinizmus!... ó, mily távol esik ez a Mednyánszky lelkétől ! Nem olvashatja e sorokat, tehát nem fog haragudni érte, ha ez a hatalmas termetű nagy legény egyike a leggyöngédebb lelkeknek, akik valaha a földön éltek s akik csak félig élnek a földön. Egyike azoknak, akik csupa érzékenységből és szubtilitásból vannak alkotva s akiknek az élete oly étherikus szenzácziókból áll, amelyeket a közönséges ember meg se tud érteni. A barátai, többek közt a szegény Justh Zsigmond, elmondták, amit kiérezni misztikus hangulatú képeiből is, hogy benne a művész egy rendkívül érdekes gondolkozóval olvad össze, de nem mondták el, hogy ez a filozóf egy kemény akaratú s nagy szívű minta-ember. Hogy micsoda tökéletes művész s a tájképfestésnek mily nagy poétája, az ismeretes. Az ő párisi sikere mindnyájunk igaz dicsősége; jubilálhat rajta minden magyar ember. II. Somssich. A nagy fa árnyékában pihenni jó; Mednyánszkyval karonfogva lépni be a hírnév kapuján, bizonyára szerencse, de azért Somssich szereplése Mednyánszky mellett hálásnak éppen nem mondható. A mester mellett bajos észrevenni a novicziust. Mert Somssich még csak kezdő. Rendkívüli talentumú kezdő, aki egykor még sokat fog beszéltetni magáról, de végre is, aki mindössze három éve pingál, okvéletlenül a rövidebbet húzza egy Mednyánszky mellett. De azért Somssichnak is teljes volt a sikere. Nemcsak észrevették, méltányolták is. Meglátták, nemcsak amit már most produkált, hanem a rendkívüli tehetségét is. S megjósolták róla, hogy ha ma még többet ígér, mint amennyit ad, talentuma nem sokáig fogja várakoztatni a világot. Mednyánszky, 366