Hétfő, 1939 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1939-01-02 / 1. szám

fm .:wwvw Négyszemközt a legeredményesebb magyar sportoktatóval Papp László dr. Európa-kisiok nyilatkozik az olimpiára készülő bikózi-csillagokra. A Hétfő munkatársa felkérte Papp László dr., többszörös Európa-bajnokot és olimpiai helyezettet, a birkózó olimpikonok trénerét, aki „civilben” törvényszéki titkár, hogy nyilatkozzék a versenyzők v ezévi programjáról és egyéb aktuális kérdésekről. A múlt kötelez bennünket! A legkomolyabban készülünk minden nemzetközi versenyünkre és különösképpen az olimpiára — kezdte nyilatkozatát a népszerű sportoktató. Legutóbb Stockholmban, a négy nemzet viadalán bebizonyítottuk, hogy a világ legjobbjai között a harmadik hely máris a miénk. Ez a verseny, egyébként ismét a világ legjobb birkózóinak, az amerikaiak sikerét hozta, de nekünk is nagy tanulságként szolgált a háromnapos verseny, mert a hét amerikai birkózó-fertőméntél sikerült eltanulni az eddig ■utánozhatatlannak elkönyvelt tizenkét csodafogástanuló-ifjúság, nem birkózik, pedig a birkózás egészséges, élvezetes és erősítő sport. Edzi, keményíti, ezentállóvá teszi a test minden porcikáját. Amerika ezt már régen belátta és az elért sikerek bizonyítják, hogy a tömegnevelés szempontjából milyen nagy jelentősége van a birkózósportnak. Nálunk ezen a téren még sok a tennivaló. Szűk, levegősen helyiség helyett sportcsarnokot! A tréningeket a szövetségi ház gyakorló termében tartjuk. Sajnos, itt meg kell jegyeznem, hogy a helyiség kicsi és nem elég levegős. Pedig a teremsportnál mindkettő főkövetelmény. Mi is nagyon érezzük a sportcsarnok hiányát. Nekünk is fájó Sebünk ez, és mi is nagyon szeretnénk, ha mielőbb megépülne! — A versenyzőkkel megismertetem az amerikaiak tizenkét lébfogását, ha ezt megtanulják, akkor a világ legjobbjai leszünk, hiszen a szellemes, magyar szabadstílusú birkózás ellen nincs orvosság. A magyar stílusnak nevezett birkózás ugyanis a legszellemesebb keveréke a görög-római birkózásnak, a szabadstíluséval. Hogy a magyar stílus milyen eredményes, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az északi népek sorra átvették a mi módszerünket. Hogy mi mégis legyőzzük őket, az a magyar fajta adottságának tudható be. Az olimpiai keret legjobbjai: Zombory MAC, Tóth UTE, Ferencz BSzKRT, Sóváry Húsos, Riheczky MÁVAG, Bóbis MAC, Palotta B. Vasutas, Tarányi Debrecen. Kitűnő fiatal versenyzők, akik ugyan még nem érték el az igazi színvonalat, de évek múlva megérnek majd arra, hogy leváltsák az „öregeket”: Bits JTTE, Szőtte B. Vasutas, Gál, Ceglédi Vasutas, Kovács B. Vasutas, Kassai B. Vasutas, Gáspár MAC, a volt lexelő, Mohácsi Testvériség. — Mit szeretne az új esztendőben kedves Papp dr.? — kérdeztük. — Több megértést és támogatást kérek mindenkitől a birkózósport részére. Minél több versenyzőt, a birkózásnak minél szélesebb körben való elterjedését, nehogy az utánpótlással baj legyen és végezetül fedett sportcsarnokot. Kívánságaimban benne van a siker titka. Víg István Mi a titka Amerika bikózóhegemóniájának ? A stockholmi versenyen a sokszor megcsodált amerikai birkózó, ismét csillogtatták tudásukat. Valamennyi egyetemi hallgató volt és 19—22 éves. A 21 mérkőzés alatt — arait az amerikaiak vívtak — az európaiak közül senki sem jutott el addig, hogy szőnyegre vihetett volna egyet is közülük, vagy hogy lábukat, is megérintette volta. Ők viszont akkor szedtek le bárkit a lábáról, amikor akarták. Hogy mi ennek a titka: a birkózást már az elemi iskolában kezdik! Oklahoma állam nyolc collegejében 500 jóképességű versenyző van, 200 különféle iskolájában pedig 5000-et is meghaladja a birkózók száma. Az USA bajnokságain 600-an is részt vesznek évente. A versenyzők fénykora 17—24 éves korig tart, de a birkózók mind egyetemisták és középiskolások. __ Nálunk — sajnos, — a legértékesebb sportember-anyag, a taMilyen irigylésreméltótiak találják sokan a profifutballista életét. Utazgatnak, világot látnak és mindezért még egy csomó pénzt is keresnek. Így látja ezt, aki nem ismeri közelről a futballistavilág kulistáilikat. Aki benne él a magyar profiot.: angél bán, nagyon jól tudja, hogy ez csak egy csalóka látszat mert a valóságban néhány nagy egyezületi sztár életétől eltekintve, nagyon is szomorú, sőt reménytelen profijátékosaink sorsa. Intimitások a prohdzsungelből Futball vezéreink, akik szinte teljhatalmúig menazsálják a profiüzeneet és az egyesületeket, túlnyomó többségben a „kiválasztott nép” remekbeszabott példányai. Természetes tehát, hogy ezek a futballkereskedők, amikor „megalapozták” a magyar profi labdarúgást, úgy alkották meg a szabályokat és szerződéseket, hogy a pénzt és erkölcsi sikert kiharcoló futballistákat jogilag hátrányos helyzetbe hozzák, sőt igen sokszor kizsákmányolják. Minden szerződés jogi értelemben kétoldalú, kivive a profijátékosét, aki felett egyesülete szabadon rendelkezhet, míg a játékos teljesen kiszolgáltatva valóságos áruja és rabszolgája a pénzéhes menedzseri hadnak. A profiszerződés jogtalan, mert a játékost megfosszák attól a jogától, hogy igazságának tudatában a független magyar bírósághoz forduljon panasszal. A szerződés egyik pontja, ugyanis kimondja, hogy azt a játékost, aki bíróságnál keresi az igazát, törlik a hivatásos játékosok sorából. A fővárosban és a vidéki városokban sokszor éhezve ténferegnek kiváló profijátékosok, mert egyesületük több hónapi fizetésükkel tartozik nekik. A menedzser urak, akik minden futball jövedelmet lefölöznek, ilyenkor, az éhező játékos előtt a mentőangyal álarcában jelennek meg és megígérik, hogy elhelyezik külföldre. Mondani sem kell, hogy ezeken a „kihelyezéseken” is a nagyszerűen megszervezett menedzseri társaság keres, amelynek egyik-másik tagja Párizsban játékoselhelyező Irodát tart fenn. Ismeretes, hogy az egyik magyar szövetségi kapitány, aki persze sohasem futballozott, de annál jobban értett a pénzügyekhez, azért állított be a válogatott csapatba játékost, hogy így fémjelezve annál busásabb öszszegért adhassa el egy spanyol egyesületnek. Valóságos kivándorlásra való csábítás folyik itt szövetségi asszisztálásmellett. Sok derék magyar fiatalember vette fel már a futballon keresztül az idegen állampolgárságot. Sajnos, ezzel szemben a kajlaokú menedzserek itthon vannak és irányítják a legnépszerűbb sportágat. A profifutball Magyarországon kétségtelenül megbukott. Ezért vezették be — igen helyesen — a Nemzeti Bajnokságokat, amelyek az első vonalba helyezték a legkiválóbb,amatőr klubokat is. De ez nem elég. Schleiser Imre tragédiája nem elég elrettentő példa? Egy ember, akinek neve a legfényesebben ragyogó csillag volt a magyar futball egén, egy játékos, akinek karrierje egyet jelentett a magyar futball kirobbanó fejlődésével és világhírével, a rekorder válogatott, akinek arcképét megfesttette az MLSz, hogy ünnepélyes keretek között dísztermében kifüggessze ... azután pedig csendesen és restelkedve eltüntesse, mert Schlosser Imre, aki vagyonokat rugdalt öszsze másoknak, családjával együtt koplalt és megtévedt__ Hát ebből a professzionalizmusból elég volt! Nem hasonlíthatjuk össze a középeurópai viszonyokat a Szigetország anyagilag a dús és egy fél évszázadon át kijegeceredett futballkultúrájával. Itt nem lehet és nem szabad a fiatalságot csak a futballból való életre nevelni. Az osztrák példából tanulhatunk. Ha a játékosoknak , komoly polgári hivatása lesz, ritkábbak lesznek a túrák, de ezzel szemben komolyabbak és értékesebbek, mert nem az a fontos, hogy a Dobutcából felcseperedett menedzserek minden hat hétben sütkérezzenek a rivierai vagy északafrikai napfényben, haa professzionalizmust a legsürgősebben likvidálni kell, ugyanúgy, ahogy ez Ausztriában történt legutóbb, ahol a játékosokat futball fizetés helyett becsületes elhelyezkedéshez juttatták. Nálunk még azt is beiktatták a játékosszerződésekbe, hogy a játékos csak egyesülete külön engedélyével vállalhat polgári munkát. Hát nem erkölcstlen dolog ez? De ha vállalhat is a profifutballista állást, milyen komoly lehet az a munka, amelyet az álandó túrázások miatt bármikor félbe kell szakítania? Várjon mi lesz azzal a játékossal, aki elfutballozta a fitalságát és amikor átlépte a 30-ik évét, ott áll kiöregedetten, kikopottan szerződés és állás nélkül, legtöbbször családosan a teljes züllöttség útján ? Akkor ugyan melyik futballkorifeus fogja felkarolni? A menedzser urak nem öregszenek ki. ők generációkat adnak-vesznek ésj házakat vásárolnak ... nem az, hogy a magyar csapatok kipihenten, legjobb erőállapotukban lépjenek külföldön pályára. Elég volt a „vajaskenyér túrákból”, amelyek sokszor a valutasíkozásit kendőzték és végérvényesen elég abból a sport,irányítástól, amely mindenekfelett és csak az anyagi kérdéseket tartotta szentnek és ha örvendett az erkölcsi sikernek, ez csak azért volt, mert kiszámította, hogy a győzelmet mennyi pénzre és milyen valutára válthatja fel. Még fülünkben zeng a profifutball egyiklegfőbb vezérének, a szövetség egyik nyilvános tanácsülésén tett eme kijelentése: ,, , Ha már prostituáltak vagyunk, hát legalább keressünk! Igen, ezt mondotta fennen és büszkén , az egyesületi vezér és elnök, mert ezt így is érezte és, mert ezt a magyar futball parlamentjében— szégyent —,.rendreutasítás nélkül nyugodtan kimondhatta. Akkor ez a kinyilatkoztatás volt az uralkodó szellem a profifutballban és ennek a szettemnek legtipikusabb képviselői még ma is döntő szerepet visznek. . . Várjon meddig?! A profifutball a modern rabszolgakereskedelem szolgálatában Ügyészért kiált a kizsákmányolt és éhező játékosok serege , ég van a „vajaskenyér“ túrákból ..«•.......... . • ~ '’7T. • 1' ■ •Fkn 9 TVL Körmöczy Zsuzsi Montecarto vendége lesz A külföldön elért sorozatos magyar sikerek nyomán a montecar 16. teniszklub meghívta a legfiatalabb magyar teniszcsodát, Körmöczy Zsuzsit és még egy hölgy- és két férfiversenyzőt a február 27-én kezdődő nagyszabású nemzetközi teniszversenyére. Az előkelő francia teniszklub rendezésében sorra kerülő versenyeket általában a riviérai tenisz-szezon legkiemelkedőbb eseményei közé szokták számítani és éppen ezért a meghívást nagy megtiszteltetésnek kell tekinteni. Szó van arról is, hogy versenyzőink a nagyszabású versenyek után sorra kerülő többi rivierai versenyen is résztvesznek, az udvarias franciák ugyanis ezekre a versenyekre is meghívták őket. Tűnjenek el végre az egyesületek vezető posztjairól azok az idegen elemek, amelyek nem a nemzet szent ügyének, hanem mindenkor a maguk sötét üzletének tekintették a magyar Sportot. Lássák be, hogy amikor megtisztulni és megújulni akar az egész nemzeti élet, akkor a magyarság nem tűrheti tovább, hogy a sport legfontosabb területein azok vezessenek, akik nem sportolnak, hanem üzletelnek. Vegyik tudomásu, hogy az ő szereplésük többé a külföldön is csak árthat a magyar ügynek. Ettől függetlenül is tehetetlennek tartjuk, hogy például a magyar labdarúgást hetvenegy százalékban zsidók irányítják, ugyanakkor, amikor a játékerők között csak az országos arányszámának megfelelő hat százalékban van képviselve a zsidóság. Vannak egyesületek, amelyekne a vezetősége száz százalékban zsidókból, a játéhoz gárdája pedig száz százalékban keresztényekből áll. Hála Istennek, ma már rendekezésre áll mindenütt a megfelelő, utánpótás. Vannak kitűnő kereszténysínjeemberek,, akik a sportban is legalább annyi hozzáértéssel és üzleti élelmességgel tudják megállni a helyüket, mint az idegen sportezárok, arról nem is beszélve, hogy nemzeti érzés és igazi magyar sportszélem tekintetében ezek a magyar sportemberek össze sem hasonlíthatók azokkal, akiknek most távozniuk kell. Ilyen körülmények között az egész magyar közvélemény osztatlan helyyesléssel fogadja az OTT-nek legújabb rendeletét, amely szerint zsidó többé nem vezethet kü földi túrát és Németországban, valamint Olaszországban a magyar színeket egyáltalán nem képviselheti zsidó versenyző. ' •yí'-\ A sajtóban, színházi élelmen és a filmvilágban már megkezdődött a nagy átalakulás. Ittjstz ideje, hogy a magyar sport idegen veC- é től mielőbb vonják le fiz új helyzet konzekvenciáit és ne várják meg, amíg az söprűnöket du.'.(fia Vagy