Hétfői Hírek, 1958 (2. évfolyam, 2-52. szám)
1958-09-08 / 36. szám
Van-e létjogosultságuk a „fapados" színiegyütteseknek? A színtársulatok sokasodásáról „Pár nős" az a színházi együttes, amely az állami költségvetésben szerepel, műsorát magasabb fórumok véleményezik, tagjai állami alkalmazottak. Előadásai: — kivételektől eltekintve — magasabb művészi nívót képviselnek. Ezeknek a társulatoknak, illetve színházaknak a száma ez évben változatlan maradt. A „fapados" társulatok hivatalos anyagi támogatást nem élveznek. Műsoraikért — ha jó — az Országos Rendezőiroda, ha rossz — mondhatnánk — senki sem felelős. Az előadásokat bármikor beszüntethetik, s a hopponmaradt színész egy másik együttessel járja tovább az országot. A f,fapadosokról hivatalosan nem vesznek tudomást, mert kimondva, vagy kimondatlan: sokan nemkívánatos elemeknek tartják őket a színházi élet glóbusán. Ez évben ilyen apátián - anyátlan együttes annyi, lett, s még oly sok készülődik világra, hogy szinte számba se lehet venni őket. Mi az oka a színtársulatok sokasodásának ? Egyesek szerint az, hogy sok színész nem hajlandó vidékre szerződni, mert pesti főbérleti lakását többre becsüli a hivatásánál. Igaz, ilyen tucatnyi akad a „fapados“ együttesek tagjai között. Mások szerint a kisebb tehetségűek állástalanságának következménye, hogy gombamód születnek a kis társulatok. És valóban, az állástalan színész minél állandóbb jellegű munkaalkalmat keres, s az együttes ilyesmivel kecsegtet. Kár volna tagadni, hogy a sokasodásnak ez is, az is tényezője. De az említetteknél sokkal örvendetesebbek a tényleges indító okok. A színházat nélkülöző falvakban és Pestkörnyéken nem érik be már az emberek a színehagyott, elaggott, „ahogy lesz, úgy lesz“ vegyes műsorokkal.„Igazi“ színházi előadásra Vágynak. A 2—3000 lakosú községekben felpanaszolják, miért nem járhat hozzájuk gyakrabban a Déryné Színház (Faluszínház), vagy valamelyik vidéki állami társulat. Pedig ezek nem mehetnek. Egyrészt: mert nem győzik idővel, másrészt: ahhoz, hogy ne legyen ráfizetéses az előadás, egy bizonyos bevételminimumot kell teljesíteniük. A,fapados“ együttesnek viszont oly kevés az önköltsége, hogy a legkisebb faluba is ellátogathat. A Pest megyei tanács végrehajtó bizottsága például erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti a Petőfi Színpad név alatt működő együttest. A megyei társulat fenntartásához szükséges néhány ezer forintnyi hozzájárulást a vállalatok nyereségbefizetéséből fedez. A megyei tanács haszna: kiszorította a megyéből a ,,haknizókat“,és ha nem is „párnás“, de ízléssel rendezett, többnyire a kormány kultúrpolitikai céljait szolgáló művekkel, elfogadhatónál jobb előadásokkal látja el 180 községének többségét. Ugyanakkor még a Faluszínház előadásai számára is bőven jut közönség. A közönség jogos igényei A H. H.-ben múltkoriban írtunk a Budára készülődő társulatról. Rájuk is szükség van. Gyermekek és szülők egyaránt érzik a hiányát a 8—14 éveseknek rendezett színielőadásoknak. Csak örömmel nyugtázhatjuk, ha a Bartók-teremben működni kezd a „Meseszínpad“, s a Déryné Színház keretében megalakul egy ifjúságnak játszó, az egész országban utazgató ifjúsági műsorú együttes. Szabolcs megye, Pest megye példájára társulatot szervez kis községei színházi ellátására. Ezt is az igény szüli. A székesfehérváriak forintokból és társadalmi munkából emelnek hajlékot a színészetnek. Önerejükből teremtik meg a rendszeres színházi esték lehetőségét. A tervük, hogy Veszprém megyével közösen szervezzenek társulatot. Az említettek mind-mind a nemesebb szórakozásra vágyó közönség igényeit akarják kielégíteni. Reméljük, műsorválasztásuk, előadásuk rangja, megfelel az igényeknek. Mert, hogy a cikkünk elején feltett kérdésre visszatérjünk azt, hogy e társulatok kívánatosak-e vagy sem, azt lényegében az előadott darabok döntik el. Ezek szerint „éljenek a fapados együttesek" ? A fapados jelző a színészek gyengébb képességeit, létbizonytalanságukból fakadó sikerhajszolását, műsorainak irányítatlanságát ellenőrizetlenségét, vagyis másod-, harmadrendűséget jelent. Szabad-e napjainkban tágabb teret nyitni a másodrangúnak? Nehéz kérdés. A harmadrangúnak sehol nincs tere. A másodrangúnak is csak ott van létjogosultsága, ahol és ahová nem tudunk elsőrangút adni. De ilyen helyeknél ne legyünk arisztokraták, ne mondjuk, hogy „amíg az államnak nincs pénze igazi színházra, addig inkább semmit..Mert az a közönség, amelyik kulturálisan végképp ellátatlan marad, ráfanyalodik a fakult vagy éppenséggel ízléstelen vegyes műsorra is, s ez rosszabb, mint a „fapados” együttes együttesek között. Ezek után, aki a műsorával, vay utazgatásaival eltér az engedélyezett beretektől, azt büntessék meg. Ennyi intézkedést, irányítást, törődést megérdemel az is, aki vállalja a „fapadosság” nehéz kenyerét, de az a közönség is, amely „párnás” előadás híjával, a szerényebbel is beérné. A lényeg: hivatalosan is vegyük tudomásul a kis együttesek szükségességét. Törődjünk velük, ne legyünk arisztokraták, adjuk fel az „inkább semmit’” elvet. Mert jobb ma — akár gyengébb előadásban is — egy jó magyar háromfelvonásos, mint holnaputánig a „Vidám fiatalok” esztrádműsora- Nyerges Ágnes A Mi hát a megoldás? Csak a mi nézetünket mondhatjuk. Elsősorban hajtsák végre a színészi működési engedélyek felülvizsgálását. Szorítsák ki a pályáról a teljességgel alkalmatlanokat. Aztán az állami színházak dramaturgjainak munkaközössége állítson össze a kis együttesek számára egy 30—40 színdarabból álló választék-listát, s a társulatoknak ezekből a kamarajátékra alkalmas, haladó mondanivalója, pártos, műfajában sokrétű jegyzékből kelljen választania. Osszák el az ország községeit a Déryné Színház, az állami megyei színházak és a területhez kötött működési engedély JULIUS FUCIK: Tizenöt éve, 1943. szeptember 8-án végezték ki a nácik Julius Fucik-ot, a cseh nép szabadságának bátor harcosát. Fucik börtönnaplójából idézzük ezt a részletet: Egyet kérek tőletek, akik túlélitek ezt a kort: ne feledjétek sem a jókat, sem a roszszakat! Gyűjtöitek gondosan a tanúvallomásokat azokról, akik elestek magukért és érettetek. Egy napon a ma múlt lesz, nagy időkről fognak beszélni, meg névtelen hősökről, akik történelmet csináltak. Szeretném, ha tudnátok: ezek a hősök nem voltak névtelenek. Emberek voltak, akiknek volt nevük, volt arcuk, voltak vágyaik és voltak reményeik, s éppen ezért még a legutolsónak a fájdalma sem volt semmivel sem kisebb az elsőénél, akinek a neve fennmarad. Szeretném, ha olyan közelállóinak érezzétek őket, mint ismertseiteket, rokonaitokat, mint önmagatokat. Hősök egész nemzetségét irtották ki. Szeressetek legalább egyet közülük olyan szeretettel, mintha fiai vagy leányai lennétek, s legyetek büszkék rá, mint nagy emberre, aki a jövőnek élt. Mindenki ember, aki híven élt, a jövőnek és a szebb jövőért esett el. Ha pedig valaki a múlt porából akar gátat emelni a forradalom árjának, csak korhadt fából eszkábált báb, akármilyen rangjelzés aránylik is a vállán. De ezeket a bábokat is élő szereplőknek kell tekintenünk, egész gazságukban és aljasságukban, kegyetlenségükben és nevetségességükben, hogy a jövő fogalmat alkothasson magának róluk. Csak adalék, csak tanúvallomás, amit még elmondhatok. Csak torzó, annyi, amenynyit az élet egy szegletéből és minden távlat nélkül megfigyelhettem. De élő emberek- ről mintáztam, nagyokról és kicsinyekről, embernyi emberekről és bábokról Emberek és bábok Reményi Béla: EZ AZ ÓRA... Ne gyújtsd fel kedves még a lámpát, de fesd a fénnyel ki magad. Ez az óra, mikor találkát szépség az igazságnak ad. Két fény között e meztelenség sugárzik cicomátlanul. Ami tündököl, sosem olyan szép — azzal ragyog, hogy alkonyul. » Az van, ami maga világít, s csalás e törvényt szegni meg. Nézd, az Ég habos pongyoláit ledobva boldogan piheg. Gomolygó létezése hódít, s nem az, hogy hódítani akar. Add nekem magad, a valódit, tested hunyt csillagaival. javaslatok cikkünk nyomán: * Margitszigeti Intézőbizottság ... Nemzeti kultúrpark a szigeten — A Hazafias Népfront napirendre tűzte a Margitsziget ügyét A Hétfői Hírek 1958. szeptember 1-i számában jelent meg Herényi György ,,A Margitsziget panaszkönyvébe“ című cikke, amelyben a Margitsziget helyzetével foglalkozik és végső következtetésként azt írja, hogy a társadalom erejére támaszkodva, a Hazafias Népfront segítségével kellene megoldani a Margitszigettel kapcsolatos problémákat. A Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának Várospolitikai Bizottsága a cikk nyomán az elmúlt napokban napirendre tűzte a kérdést. A bizottság hosszú és tartalmas vitát folytatott és ennek eredményeként a következőket állapította meg: „A Margitsziget fekvésénél és összes adottságainál fogva alkalmas arra, hogy rajta a nagy világvárosok példája nyomán kialakuljon a szó igaz értelmében vett Nemzeti Kultúrpark. Éppen ezért feltétlenül helyes az az igény, hogy a sziget rendezetlensége, a gombamódra kinőtt csónakházak, stégek sokasága, a zsúfolt közlekedés, a túlzott lárma megszűnjön és alapos tervezés után helyes irányban fejlődjék a sziget élete. A Hazafias Népfront, mint a legkiterjedtebb társadalmi mozgalom, a társadalom erejével, összefogásával kívánja megoldani a Margitsziget megőrzésének, továbbfejlesztésének és új arculata kialakításának ügyét. Ennek érdekében a Várospolitikai Bizottság javasolni fogja az illetékes főhatóságoknak, hogy a Balatoni Intézőbizottság mintájára Margitszigeti Intézőbizottságot hozzanak létre. Ennek a bizottságnak lenne feladata egyrésztt felülvizsgálni mindazokat a körülményeket, amelyeket a Hétfői Hírek cikke is kifogásolt, másrészt határozni a Margitsziget fejlesztésének ügyében. Az Intézőbizottságra jól felruházott „fapados” , várna a feladat, hogy a Margitszigeten, egyfelől a főváros és az ország lakossága számára egy helyen összegyűjtve ízelítőt adjon az ország életéből és kulturális javaiból, másfelől pedig az idegenforgalom számára is teremtsen lehetőséget kulturális értékeinek megismertetésére. A bizottság hangolná össze a szigeten levő kulturális, sport, vendéglátóipari stb. létesítmények működését is, egy minden igényt kielégítő nemzeti kultúrpark kialakítása érdekében. Evégből helyesnek tartanánk tanulmányozni az európai nagyvárosok tapasztalatait, amelyek segítséget nyújthatnának a Margitsziget esetleges jobb téli kihasználásához is. A Várospolitikai Bizottság javasolni fogja, hogy a létesítendő Margitszigeti Intézőbizottság rendezzen széleskörű ankétot a társadalom különböző rétegeiből jelentkező igények felmérésére; továbbá, hogy folytasson tárgyalást a sziget továbbfejlesztéséről mindazokkal az intézményekkel és szervekkel, amelyek jelenleg is valamilyen tevékenységet fejtenek ki a szigeten. A Margitszigeti Intézőbizottságban elképzelésünk szerint helyet kell kapnia többek között a Fővárosi Tanács, a Művelődésügyi Minisztérium, az Országos Tervhivatal, az Idegenforgalmi Hivatal a Műemlékek Országos Bizottsága, az OTSB és a Belkereskedelmi Minisztérium képviselőjének is. A Várospolitikai Bizottság vitájában megoszlottak a vélemények arra vonatkozóan, hogy a Margitsziget a pihenés, a csend szigete legyen-e, vagy a szórakoztató létesítmények továbbfejlesztése a feladat. Ezért a bizottság a társadalomhoz kíván fordulni, hogy a főváros közvéleményével egyetértésben dönthesse el ezt a kérdést. Abban azonban egységes a bizottság véleménye, hogy a margitszigeti szórakozóhelyek, szabadtéri színpadok, sportlétesítmények jelenlegi rendszerén változtatni kell. A Várospolitikai Bizottság a kérdést napirenden tartja, s a lakosság meghallgatása, a kialakult vélemények alapján javaslatot fog tenni a kérdés rendezésére. Nemes Lajos a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága Várospolitikai Bizottságának intézője. Megnyílt és dolgozik X" f # az Ismeretterjesztő Filmtár Utcára nyíló üzlethelyiség a Mező Imre út 25-ben. A falak mentén mennyezetig érő polcok, mint egy könyvtárban. A polcokon ABC sorrendben a műveik. Igaz, hogy kötet helyett a dobozban, korongalakú, lapos fémdobozban, mely már messziről elárulja, hogy tartalma: film. És mégis, szinte minden úgy megy itt, mintha könyvtárban járnánk. A látogatók kerek asztal mellett, kényelmes karosszékben, katalógust böngésznek, majd (természetesen a beiratkozás formaságai és a kölcsöndíj befizetése után) hónuk alatt a kiválasztott filmmel távoznak. Persze ezek a látogatók nem egyéni használatra viszik az olvasni, azaz: néznivalót. Az egyik a Ganz Kapcsológyár részére kér munkavédelmi oktató filmet, a másik a 43. Építőipari Vállalat megbízásából érdeklődik b olyan film után, mely a felszabadulás előtti munkanélküliséget mutatja be . .. Fiatal, pár hetes intézmény a MOLÉP Ismeretterjesztő Filmtára, aránylag még kevesen ismerik. Kevesen tudják, hogy polcain mintegy 300 népszerű tudományos, dokumentum- és szakmai oktatófilm csaknem 500 kópiája soraim-zik. Bármely állami vagy társadalmi szerv, intézmény, amelynek keskeny vagy nor- t más vetítőgépe van, minimális kölcsöndíj ellenében szabadon válasthat belőlük. Augusztusban még alig 100 filmtekercs hagyta el egy-egy napra a helyiséget, de szeptemberre már előjegyzésben hetvennél többet kötöttek le. A filmtár állománya azonban egyelőre nem teljes: egész sor, az utóbbi egy-két évben készült szép és tanulságos ismeretterjesztő kisülni hiányzik a polcokról. Minél előbb pótolják ezt a hiányt, annál sikeresebben szolgálja majd a filmtár legfőbb célját: a műveltséget népszerű formában terjesztő — s eddig túlnyomó részt igen ritkán játszott — kisfilmek megismertetését azokkal, akiknek a filmgyár készítette őket. (-i) Az országúton A híre hónapokkal megelőzte ezt a filmet. Szakemberek szenvedélyes vitáinak tárgya nyugaton és keleten. Régen várt bemutatója után alighanem nálunk is megoszlanak majd róla a vélemények. Lesz aki remekműnek tartja, s lesz, akit unalmasnak. Tény, hogy a szokványos értelemben vett esemény vajmi kevés történik a filmben. Zampano, az állat értelmi és érzelmi színvonalán álló erőművész partnernőt vásárol magának Gelsomina, egy szegény, szinte az ütődöttségig primitív parasztlány személyében. Kettesben járják motorkerékpárra szerelt viskójukkal az országutat, a vásártereket. Nem köti össze őket emberi érzelem, csupán az egymásrautaltság: egyik sem leli helyét a társadalomban. Mi történik még? Egy embert megölnek, egy másik, életében először sírva fakad. Nagyjából ez „minden”. Most már „csak” a legfontosabb van hátra: az a költőien egyszerű és megindítóan finom líra, mellyel a rendező Fellini a történet két főhősének különös, néha mulatságosan, néha visszataszítóan groteszk és inkább szánalomra, mint szeretetre méltó alakját megformálja. Sajnos, Fellini műve sem mentes a manapság „divatos” filmbetegségtől: túl sok benne a párbeszéd, az ábrázolás csak helyenként filmszerű. (Gelsomina sorsát, halálát pl. csak elbeszélik, miként a színpadon szokás.) A színészek játéka azonban — elsősorban a „női Chaplin”, Giulietta Masina megrendítően eredeti alakítása — még a film erősen szimbolikus ábrázolásmódjának ellenzői számára is bizonyára emlékezetes élmény marad. (B) A HÉT KÖNYVEI Mikszáth Kálmán összes művei 7-1-6—9. kötet. (Akadémiai Könyvkiadó.) Bizám György—Herczeg János: Logar Miska feladatai. Shaw: Vélemények — Gondolatok. (Bibliotheca Könyvkiadó.) Brontë: Üvöltő szelek. Regény.Constant: Adolphe. Regény. 98. 1. Leszkov: Kisvárosi Lady Macbeth. Regény. London: Martin Eden. Regény. A nyolcszirmú lótusz. Tibeti legendák és mesék. (Európa Könyvkiadó.) Vallon: A gyermek lelki felődése (Gondolat Könyvkiadó.) Bonczos István: Űrmelléki gyerekek. Regény. Ifj. Xántus János: A természet kalendáriuma. (Ifjúsági Könyvkiadó, Bukarest.) Baktay Ervin: India művészete. A történelem és művelődés keretében az őskortól a XX. századig, 470., 6 t. (Képzőművészeti Alap.) Ellenforradalom Magyarországon 1956. I. Tanulmányok. — Az Universum-sorozat új kötete. (Kossuth Könyvkiadó.) Lukácsy Sándor: Életképek a reformkor világából. Mátyás Ferenc: Csönd és nyugtalanság. Versek. Román György: Liliputik lázadása. Elbeszélések. (Magvető Könyvkiadó.) Carrol: Alice Csodaországban. Mesék. A Komszomol 13. kongresszusa. Lofting: Doktor Dolittle és az állatok. Meseregény. Tersánszky J. Jenő: Miri Mókus kalandjai. (Móra Ferenc Könyv,* kiadó.) BESSENYEI GYÖRGY emlékünnepséget rendez szeptemberiben a Népfront-L’krság, Tiszabercelen, a kői szülőfalujában. A LOKÁS VÁNY Az 1958. évi Karlovy Vary-i Filmfesztivál díjnyertes magyar filmje Rendező : VÁRKONYI ZOLTÁN Főszereplők: PÁGER ANTAL, RUTTKAI ÉVA, LADÁNYI FERENC,TŐKÉS ANNA, TORDY GÉZA,SZEMERE VERA Bemutató: szeptember 11.