Hétfői Hírek, 1963 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1963-09-02 / 36. szám
Új bisztrók, önkiszolgáló éttermek A Budapesti Vendéglátóipari Tröszt következetesen alakítja át a rosszhírű italboltokat modern, kulturált vendéglátóhellyé. Hetekkel ezelőtt bezárt, s október végén nyit korszerű önkiszolgáló étteremmé átalakítva a Boráros téri Népbüfé. Szintén önkiszolgáló étteremmé alakítják a hírhedt „pót-Ilkovicsot’, a Fehér Ökört a Keleti pályaudvar mellett, amely még az idén megnyílik új formájában, s elsősorban az utazóknak kíván majd gyors és olcsó étkezési lehetőséget nyújtani. Önkiszolgáló étterem lesz még ebben az évben a Margithíd budai hídfőjénél bezárt GUI Babából. A napokban megkezdik a Vígszínházzal szemben, a Honvéd utca és Szent István körút sarkán működő falatozó átépítését. A forgalmas útvonalnak most semmiképpen díszére nem váló falatozó-italbolthoz hozzácsatolják a mellette működő Ofotért helyiségeit is (az Ofotért a volt ABC-büfé helyére költözik) és tágas, modern, gyorskiszolgáló éttermet nyitnak. Végül: bezárt már a Visegrádi utca és Szent István körút sarkán működött Népbüfé is, amely az átalakítás után bisztróként nyílik meg újra: hideg ételeket, rostonsülteket árul majd nagy választékban, a Marx téri Imbisz büféhez hasonlóan. Hétfőn tanévnyitás 76 új tanterem a fővárosban — Diákok segítették a kőműveseket — Egy éve tatarozzák, mégsem készült el a cinkotai iskola — 50 ezer napközis Hétfőn reggel megszólalnak az iskolai csengők — kezdődik az új iskolaév. Az év végéig összesen 76 tanteremmel bővülnek a főváros általános iskolái. Az Üllői úti lakótelepen a 44. Építőipari Vállalat határidőre elkészítette a 12 tantermes új iskolát s bár még néhány műszaki javítás, igazítás hátra van, 2-án megkezdődhet a tanítás. Tavaly kifogásoltuk, hogy a XIV. kerületi külső Egressy úton kihasználatlanul áll az új 12 tantermes iskola. Most itt is megkezdődik a tanítás, s üzembehelyezik a 200 fő ellátását szolgáló konyhát is. A II. kerületben a pesthidegkúti Szabadság úton elkészült a nyolctanntermes iskola. A XX. kerületi Pöltenberg utcában új, korszerű gimnázium kezdi meg működését. Van azonban a fővárosban panasz is a tatarozás, illetve az építkezés elhúzódására. A Petőfi Gimnázium például csak azért kezdheti időben az iskolaévet, mert a nyáron a lemaradt munkálatok pótlására a diákok is a kőművesek segítségére siettek. A XIII. kerületi Árpád-hídi lakótelepen csak jövőre tervezték az iskola átadását, de a Fővárosi Tanács úgy döntött, hogy a kész tantermeket már most, szeptember 1-én megnyitják. A munkálatok elhúzódása miatt erre a nyitásra nem kerülhet sor. Kirívó példa a gondatlan munkára a cinkotai 12 évfolyamos iskola építkezése. Az ötmillió forintos tatarozás, felújítás, még a múlt esztendő elején megkezdődött. A 3. sz. Építőipari Vállalat azóta több alkalommal tett ígéretet arra, hogy a munkát befejezi. Az építkezésen azonban mindöszsze néhány ember dolgozik. A legutóbbi átadási határidő, augusztus 26. előtt három héttel, az építésvezető szabadságra ment s ez is közrejátszik, hogy az évnyitót bizonytalan időre elhalasztják. Budapesten az idén 50 ezer napközisre számítanak. A Gyermekélelmezési Vállalat az idén már mintegy 80 ezer gyermekre főz. Az új iskolaév kezdetén a XVIII. kerületben 2000, a II.-ban pedig ezerszemélyes konyha kezdi meg működését. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat az idén 4 300 000 középiskolás tankönyvet hoz forgalomba, amelyeket a kerületi könyvesboltokon kívül több gimnáziumban, technikumban is árusítanak Az általános iskolákban ez már régi gyakorlat, a IX. kerületi Hámán Kató iskolában például már a hét derekán megkezdték az iskolában az új tankönyvek árusítását. A könyvek zöme már a helyszínen van: boltokban, iskolákban. Hiányzik azonban még a gimnazisták negyedikes fizikakönyve, az általános iskolákban pedig a másodikosok nyelvtankönyve. Mindkettő a tanév első napjaiban már megvásárolható. Vasárnap az ÁPISZ-boltokban Vasárnap délelőtt 18 ÁPISZ- bolt tartott nyitva a főváros forgalmas pontjain és a külső kerületek központjaiban. A nagy roham már a héten lezajlott, amelyre alaposan felkészült az ÁPISZ. 270 000 előre elkészített füzetcsomag várta a tanulóifjúságot és a tavaly még hiányzó rajztáblákból is elegendőt raktároztak. Ellátogattunk néhány üzletbe. Mindenütt kényelmesen, nyugodtan lehetett vásárolni. A József körúti 805. sz. ÁPISZ- boltban az üzletvezető elmondotta: az idei sztár a 127 forintos, praktikus, kockás iskolatáska volt. S mivel ez egyben műszaki szakbolt is, a szomszédos Bánki Donát Gépipari Technikum tanulói itt vásárolták meg a szükséges felszereléseket. A Szent István körúti ÁPISZ-boltban naponta 100 töltőtoll talált gazdára, s a bevétel 300 000 forinttal több mint tavaly volt. A Kossuth Lajos utcai ÁPISZ-boltban vasárnap délelőtt a legkelendőbbek az általános iskola negyedik osztályának füzetei és tanszerei voltak. A keret nem szent. ... Beszélgetés a „nagy vitatémáról”, a beruházási és a felújítási pénzügyi forrásról Az élelmiszeriparnnk—ami tagadás — nem éppen tág a beruházási kerete. Ez magyarázhatja, hogy egy kis „pénzügyi tranzakcióval” akarták megoldani az Országos Söripari Vállalat budapesti üzemének — a kőbányai sörgyárasaik — égető problémáját, a korszerű gyártáshoz szükséges, import útján beszerezhető két élesztőszárító gép megvásárlását és beépítését. A szűkös beruházási keret miatt a gépeket a vállalat felújítási keretének összegeiből hozatták meg A múlt évben a gépek meg is érkeztek a gyárba. Hozzáfogtak a beépítésükhöz. S ekkor a Beruházási Bank szakemberei kijelentették, nem értenek egyet azzal, hogy a két gép árát a vállalat felújítási keretéből térítsék meg Nagy érték mehet veszendőbe... — Miért olyan fontos, hogy melyik előirányzat terhére történt a vásárlás, hiszen az a lényeg, hogy a sörgyártás — kivetve a népgazdaság — jól járt, amikor hozzájutott a két korszerű géphez? — kérdeztük a Beruházási Bank szakembereitől a sörgyári eset kapcsán. —■ Előbb talán azt mondanánk el — válaszolták —, hogy mindkét keretnek más a célja. A beruházási keretből mindig valami új születik: új ház, új gyár, új gép, vagy éppen új létesítményekkel bővül a régi. A felújítási keret arra való, hogy — köznapian szólva — a régi házat, régi gyárat, régi gépet felújítsák, korszerűsítsék. Ez utóbbi népgazdasági szempontból legalább olyan fontos, mint az új építése, hiszen nagy értékek mehetnek veszendőbe, ha a régi létesítményeket évről évre nem gondozzák. Visszatérve a sörgyári esetre, azért kellett szóvá tenni, mert a söripari vállalat már a múlt évben négymillió forinttal túllépte felújítási előirányzatát — ez az öszszeg így már az ez évi felújítási pénzforrást terheli —is fennáll az a veszély, hogy a sörgyár szükséges, esedékes felújítási munkálataira nem sikerül biztosítani a pénzügyi fedezetet. — Úgy tudjuk, gyakoriak az ilyen viták a bank és az üzemek között. Minden esetben ilyen szigorúan ragaszkodnak a jogszabályokhoz a bank szakemberei? Ötéves gép — selejt — Elvileg igen, a gyakorlatban azonban rugalmasak igyekszünk lenni. Nem is lehetne másként. A gazdaságosságot tartjuk szem előtt. Volt már rá eset, hogy éppen mi állapítottuk meg, selejtezzenek ki — például — egy ötéves, még újnak mondható gépet, hiszen az élettartamát annak idején 15 évben szabták meg de ez a gép a technika rohamos fejlődése következtében elavult. Felújítása kidobott pénz lett volna, ehelyett inkább azt javasoltuk: vásároljanak újat, korszerűt, nagy teljesítményűt, ezzel jobban jár a népgazdaság. A beszélgetés során megtudtuk, hogy a Beruházási Bank munkatársai nemcsak az íróasztal mellett döntenek, hanem — ha a szükség kívánja — a helyszínen is vizsgálódnak. Hét-nyolcszáz főre tehető azoknak a száma, akik a fővárosban és vidéken állandóan kapcsolatot tartanak az üzemekkel, közöttük található nyolcvan mérnök és technikus. A központi apparátus szakemberei rendszeresen figyelemmel kísérik a külföldi szakirodalmat , nem akarnak elszakadni a rohamosan fejlődő műszaki világtól. A mindig új és új problémákat felvető valóságtól sem. Egyedileg kell dönteni — Nem könnyű következetesnek lenni minden esetben — mondják a bank munkatársai. — Nagyon sokszor egyedileg kell döntenünk. Csak egy példát erre. Sok vállalat szerette volna a felújítási keretből a gyár hagyományos világítását átszereltetni fénycsőre. Ehhez nem járulunk hozzá, mert erre nem az üzem villanyhálózatának elhasználtsága miatt kerül sor. De engedélyeztünk már a felújítási öszszegből olyan építkezést, amikor kisebb toldaléképületben helyezték el a gyár összes villanykapcsolóit s ez zavartalanná, üzembiztossá tette a termelést. Egy másik példa a közelmúltból. A Budapesti Konzervgyár a felújítási keretből rendbe akarta hozatni régi, csaknem fél évszázados szennyvízcsatorna hálózatát. Alapos vizsgálódás után rájöttek, ha a régi csatornát kiássák, foltozgatják, s újra betemetik, korszerűtlen marad s mégis igen sok pénzt kell elkölteniök. Ha új nyomvonalon, új csatornát építenek, tekintélyes summát takaríthatnak meg, s ráadásul a termelésben sem lesz kiesés. A helyszínen meggyőződtünk a gyáriak igazáról, hozzájárultunk a munkához, bár sokak úgy is vélekedhetnek: új beruházás történt. Holott csak az történt, hogy az eredeti célt ésszerű módon érték el. S végül még arra hívták fel a bank szakemberei a figyel— ilyen volt — mondja, —, a megszólalásig hasonlít hozzá... Az alig hatvan centiméteres modell, amely a napokban készült el, a 80 éves Kvasz András, a magyar aviatika egyik úttörője egykori repülőgépének pontos kicsinyített mása. Megsárgult, tépett szélű lapot, a Friss Újság 1911. április 27-i számát mutatja. — Ebben az újságban majdnem megöltek — nevet. Valóban azt olvassuk a régi lapban, hogy Kvasz András aviatikus ezen a napon tizenöt méter magasból a rákosi repülőtéren lezuhant gépével és „életveszedelmesen” összezúzta magát. — Hát az igazság csak annyi volt, hogy a repülőgép valóban összetört, de nekem kutya bajom sem történt... Később is többször lezuhantam, s mindig szerencsém volt. Miskolcon a vihar vágott le, 1913-ban a Hernád mentén fába ütköztem és a folyóban kötöttem ki, 1912. november 16-án Horváth Ernő tanár gépét próbáltam ki. Útközben megsérült a motor. Le kellett szállnom, de hova? Alattam volt a főváros... A Duna fölé kormányoztam a gépet és alig két-három méterre az akkori Erzsébet-híd fölött elrepülve, szerencsésen leereszkedtem a vízre. Rendőrségi csónakosok meg a parton öszszegyűlt sok ember hozott ki a géppel együtt. — Véletlenül lettem repülő — idézi emlékeit. — 1896-ban jöttünk fel édesapámmal Békéscsabáról Budapestre, a Remete utcában nyitottunk kovács-lakatos, esztergályosmechanikus műhelyt. Az egyik nap bejött hozzánk Zsélyi Aladár mérnök és azt mondta, hogy repülőgépet akar építeni, vállalnám-e a munka mechanikus részét? Vállaltam. Mindent magunk készítettünk, kivéve a motort, amit Franciaországból vásároltunk. Azután megtanultunk repülni. Mutatja a pilótaigazolványát! Ennyi áll benne: „Fédération Aeronautique Internationale, Hongrie, Kvasz András pilóta, 1914, és a sorszám: „6”! 1914-ig „repülőcirkuszos” volt, 73 városban járt, szájtátva nézték az emberek a repülő csodát. Az első világháborúban pilóta lett, 1918-ban vöröskatona, utána fél évre a fehérterroristák börtönbe vetették, volt taxisofőr, portás a repülőtéren, s a felszabadulás után — végre, a megbecsülés első jele — a békéscsabai repülőtér gondnoka. Ma pedig? ... Régen nyugdíjban van, de örökké tervez, tevékenykedik, most a Közlekedési Múzeummal tárgyal, hogy Zsályi Aladár — az első magyar repülőgép tervező — megmaradt gépét újjáépíti a múzeum számára ... Eljátogat az MHS-be — örökös tiszteletbeli tagja — és elmeséli a fiataloknak, milyen volt a repülés őskora, 55 évvel ezelőtt Magyarországon, a rákosi rétek felett... T. M. met, a felújítási „keret” nem szent, de mégis azt szeretnék, ha mindenütt a célnak és a népgazdasági érdeknek megfelelően használnák fel. Országszerte éberen ügyelnek erre. Benkő Tibor Nyolcvanéves a 6-os számú pilóta Révész Tamás felv. McEwen kolléga igaza n Magyarországon szólásszabadság van. Ezt a mondatot Ritchie McEwennek, a Sunday Times című, ismert angol lap Budapestre küldött tudósítójának cikkéből idéztük. A cikkíró hozzáteszi azt is, hogy az újságok bőséges helyet adnak az olvasók leveleinek, akik különböző fogyatékosságokat, hibákat bírálnak. Nem tudjuk, Magyarországon tartózkodott-e McEwen kolléga a legutóbbi országgyűlési és tanácsválasztások idején. Akkor százezer számra hallhatta volna élőszóval is a választópolgárok bíráló, értékelő, javaslattevő szavát. De mit érne a bíráló szó, a szólásszabadság, ha nem követnék tettek, konkrét cselekedetek? Nyilvánvalóan semmit. Ezért is van nagy jelentősége annak a most folyó népfrontakciónak, amely a választások során felvetett egyéni és közérdekű panaszok, javaslatok sorsát vizsgálja. Már az eddigi vizsgálatokból is megállapítható, hogy szinte országszerte menetrendszerűen folyik a javaslatok feldolgozása. Csaknem valamennyi tanácsi végrehajtó bizottság eleget tett már ennek a feladatnak. Pest megyében például a Hazafias Népfront értékelése szerint mintegy 55— 60 százalékban már meg is valósították azokat a javaslatokat, amelyek a jelölő gyűléseken, alakuló tanácsüléseken hangzottak el, és úgyszólván mindenütt a megvalósulás útján vannak azok a javaslatok, bírálatok, amelyek a tanácsok saját eszközei révén megoldható problémákra vonatkoztak. S nem sokáig késlekednek a nagyobb beruházást igénylő jogos kívánalmak sem, amennyiben azok lehetőségeink határán belül vannak. Ami pedig McEwen kollégának a sajtóról tett megállapítását illeti, ez nemcsak szinte korlátozás nélküli fórumot biztosít az olvasók bíráló, észrevételező hangjának, hanem egy nemrégiben megjelent minisztertanácsi határozattal megerősítve számon is kéri az ötletekre, javaslatokra történő reagálást, s azok lelkiismeretes végrehajtását. Mert mi, kedves McEwen kolléga, a szólásszabadságon nemcsak azt értjük, hogy bárki szabadon véleményt nyilváníthat, hanem azt is, hogy a helyes szó tetté is váljék. Az exigazgató hangja Kevés cikk keltett a közelmúltban nagyobb feltűnést, mint az, amelyben George W. Allen az USIA (az Amerika Hangja program) volt igazgatója írta meg véleményét erről a szervezetről. A New York Herald Tribuneban megjelent írás nem mond kevesebbet, mint azt, hogy: „Jómagam meg vagyok győződve — miután 12 évig nemcsak idehaza, hanem külföldön is foglalkoztam ezzel a kérdéssel —, hogy az amerikai idegen nyelvű adások és egy bizonyos külföldi hallgatóság számára szerkesztett amerikai rádióprogramok csak időpocsékolást, hiábavaló erőfeszítést jelentenek, s az erre a célra adott összeget jobban is fel lehetne használni.” S így hangzik Allen végkövetkeztetése: „Hagyjuk abba a különböző keresztes hadjáratokat. Sokan azt mondják, hogy az amerikaiak a világ legrosszabb propagandistái. Talán az elkövetkező tíz évben az amerikaiak is rájönnek, hogy ez így van, s változtatnak ezen. Csakis akkor válik majd az USIA azzá a hatalmas eszközzé, amelynek lennie kell — mert elhiszik, amit hallanak.” Vagyis röviden szólva: az amerikaiaknak is árt a „keresztes hadjárat”, uszításuk, mocskolódásuk nem szavahihető, ellenszenvet kelt. Szó, ami szó, ugyanezen a véleményen vagyunk mi is, már régóta. Allennél csak azt furcsálljuk, hogy erre a véleményre csupán az után a különleges esemény után jutott, hogy megszűnt az Amerika Hangjának igazgatója lenni. (g) Tél az étlapokon A hét végén indultak az utolsó nyári üdülőcsoportok kéthetes pihenésre. Reméljük, kedvező körülmények között üdülhetnek s az étkezésük változatosabb lesz az előző nyaralókénál. Az érdekelt megyék társadalmi szervei és szakemberei ugyanis a lefolytatott vizsgálatok során megállapították, hogy 1963-ban kánikula volt az üdülőkben, de az étlapokon s tél. A SZOT nagyobb üdülői általában elegendő zöldséget és gyümölcsöt szereztek be, leküzdötték a helyi felvásárlási nehézségeket. A kisebb vállalati üdülők vezetői már kevésbé bizonyultak leleményeseknek. Hévízen például júliusban gyümölcs kevés jutott az üdülők asztalára. Földvárott május végén a beutaltak nem kaphattak friss salátát. Siófokon szinte teljesen megakadt a gyümölcsellátás és ritkaságszámba ment a főzelék is. Somogy megyében a raktárhiány is akadályozta a zöldség- és gyümölcsellátást. Az őszibarackot nagyrészt Szatymazról hozatták, de megfelelőhűtőtér hiányában a kényes gyümölcs hamar megromlott. A helyzet csak jövőre javul, amikor Fonyódligeten elkészül a modern hűtőház. A gyermeküdülők ellátása sem volt zavartalan. A röjtökmuzsaji SZOT-gyermeküdülőben például június végén és július első felében kevés friss gyümölcs, zöldpaprika, paradicsom került az asztalra. A hegyvidékeken — a szállítási nehézségek ellenére — megfelelő volt az üdülők ellátása. A sopronhorpácsi SZOT-üdülőben, Szilvásváradon és a mecseki Kikeletben bőven jutott zöldfőzelék és friss gyümölcs az üdülők elé. Mindezt azért mondottuk el, éppen most, az üdülési idény végén, hogy legyen idő felkészülni a következő üdülési idényre, hiszen most már gondoskodni kell a felvásárlás megszervezéséről, a tárolás biztosításáról. D. F. Iskola és lőszerek Hétfőn megkezdődik a tanév a főváros egyik legmodernebb, tágas, gyönyörű iskolájában, a Törökvész úton is. Büszkesége a kerületnek ez az iskola. Sok gyermek fordul majd meg naponta folyosóin, mindanynyian a környező hegyvidék lakóinak gyermekei. Munkájuk után gondtalanul, vidáman indulnak haza, s nem is sejtik, hogy közvetlenül az iskola szomszédságában, milyen veszély leselkedik rájuk. A II. kerületi tanács csütörtöki ülésén hangzott el Bozi Miklós tanácstag megdöbbentő bejelentése. Elmondotta, hogy a Törökvész úti iskola mögötti kiserdőben, amerre a gyermekek egy részének útja átvezet, igen sok a fel nem robbant lőszer. Egy részét ugyan többé-kevésbé megfelelő módon elásták, de jó része szerteszét hever. Az iskola közelében levő Spályi utca 16. számú telken például nagy mennyiségű lőszer van a föld alatt. Az elmúlt évben itt már történt egy szerencsétlenség, s a lőszerek ma is veszélyeztetik az arra járó és a játszadozó gyermekek biztonságát. A bejelentésnél döbbenetesebb, hogy a tanácstag, a most nyilvánosság előtt elhangzott bejelentését nem először teszi meg. Minden illetékest megkeresett már jogos kérelmével, de a lőszereket még nem szállították el, nem hatástalanították, mindig az a válasz érkezett: nincs rá időnk. Az intézkedés pedig nem tűr halasztást. Minden elmulasztott óra és nap közelebb vihet egy tragédiához. Jusson el a tanácstag szava a legilletékesebbekhez: tegyenek sürgős intézkedést, nehogy a Rózsadombon még újra pusztíthasson a második világháború. d. I.) e—“!