Hétfői Hírek, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-02 / 1. szám
Pest-Budából Budapest Fiúi tisztelettel és szeretettel köszöntöm fővárosunkat százéves születése évének első napján. Fülem a szívére teszem, hallgatom dobbanását. Egészséges hang, jó ritmusú szívverés, pedig mennyit szenvedett, mennyi betegségen esett át. Erős szervezete sikeresen átvészelt mindent. Két világháború, éhínség, járvány, tűzvész, árvízhalál pusztította. Az évszázad alatt mi mindennel maradt adósa a történelem. De a város mindig talpra állt, forradalmakkal válaszolt, gyarapodott, fejlődött. Szívét 1945-ben a dolgozó népnek nyújtotta. Megszégyenítve, megtépázva, véres arccal, megnyomorítva találtunk egymásra, de miénk lett az utca, a gyár és kezünk megtalálta a Parlament mívesen kovácsolt kapujának kilincsét is. Mennyi mindent kellett itt eltakarítani, a történelem és a város szemétdombjára szórni. Budapest kinyílt, kivirágzott „újra termeltek a gyárak”. Beteljesedett az önfeledt, mindent megbocsátó nép és a nagyváros frigye. A polgárság száz év alatt megteremtette a főváros civilizációját, emeletes házakat, körutakat épített, többet tett a városért, mint az előző hatalmak tettek egy évezred alatt. Már mint a polgárság jobbik fele. A másik, a nagyobbik rész pedig romboló hajlamával állandó pusztítást hozott a város nyakára. A szocialista rend lelket lehelt Budapest falai közé; a fővárosnak új karaktere lett, új kertjei, lakótelepei. Új évet köszöntünk, a főváros életében egy új évszázad kezdetét, a mi életünkben egy nagy terv harmadik évét. Ezer, tízezer, százezer új ház épül, új városrészek nyílnak a város és lakóinak örömére. Új évszázad kezdődik, jönnek utánunk a fiatalok; nekik is, Budapestnek is boldog, eredményekben gazdag új évszázadot kívánunk. .. Tárcáiévá! a házasságról „Nem vagyunk már sem budaiak, sem pestiek, hanem vagyunk budapestiek” — írta 100 évvel ezelőtt újévi számának „tárcalevelében’’ a Magyarország és a Nagyvilág, majd így folytatta: „A törvényhozás forma szerint is érvényt szerzett oly viszonynak, mely tényleg évszázadok óta fennáll. Eleinte a hatalmas Buda, az ősi királyi sok büszkeséggel nézett alá a szegény pórgyermekre, mely ott túl a nagy folyamon, hevert és játszott a porban. Ámde ez gyorsan fejlett, a pórgyermek szép hajadonná serdült, s ez hódító nővé fejlődött. Már most ezt tekintett át az öregedő Budára büszke mosollyal. De elvégre is egymásnak voltak szánva. A Lánczhíd jegygyűrűje rég egymáshoz is kapcsolta őket, de csak hosszú ritkaság volt. A szövetség, az ünnepélyes esketés azonban csak e napokban esett meg, s mert épen újévkor történt, számtalanon siettünk üdvözlő látogatójegyeinket az impozáns új párnak hódolatkép átadni... Buda és Pest egymáshoz való viszonyát „testvérinek” is mondták sokan. De már ezen hasonlat továbbszövése ellen tiltakozik az egyházi jog, mely testvérek közt meg nem engedi a házasságot. Nevezzük röviden polgári házasságnak, miután a szó legszorosabb értelmében az Buda és Pest polgárai léptek egymással örökön tartó szövetségre, mely hogy jóban és szépben áldott bőséget mutasson: minden jó honleány, s derék hazafi (más nincs is) őszintén óhajtja velem. Én részemről, mint Pest anyámnak engedelmes fia, tartozó hódolattal leszek igen tisztelt mostohaapám, uram, Buda irányában. Tisztelni fogom kopaszodó Gellért-fejét, melyre a kertész-fodrász úr épen most készül faiskolaparókát illeszteni. Csak azon veszedelmes házisapkára, a citadellára nézve, volnának ellenvetéseim. Szívesebben vennék, hogy Buda azon pontján, honnan csendes időkben a csillagok járását vizsgálta a tudós szeme, ismét az astronomia békés ágyúit, a messzelátókat tűznék az égnek, s ne azokat a veszedelmes, puskaporral bélelt tubusokat a jótakaró adófizető lakosság hajlékai felé. Mert míg amazokon a hold fogyatkozását lehetett észlelni, ezek a bizalomfogyaszkozást tapasztalhatták volna, ha tisztükhöz (mármint katonatisztekhöz) tartozik vala ez. Tehát: én tisztelem Budát, ah, de nem ismerem; képzetem hegyvölgyeit nem járja. Vagy ha az igen, de magam nem. Őszintén megvallom: Európa nagyvárosait ismerem, de Budát, azt nem ismerem. S ez igen természetes, mert Buda nagyon meszsze van. Túl a Dunán ... Majd ha négy, öt híd fűzi szorosabbra egymáshoz Pestet és Budát, majd ha minden magaslatra külön siklón repülhetünk fel, majd ha nem fizetünk vámot a gorombaságban megcsökönyült lánczhídi czerberusoknak, akkor a kényelmes pesti sűrűbben ellátogat Budára, legalább is oly sűrűn, mint Bécsbe, s kihalnak oly unikumok, mint az öreg budai kötélverő például, ki Budán született, ma 70 éves, de még sohasem volt Pesten.” Tudósítóik jelentették Csokorravaló a 100 évvel ezelőtti budapesti újévi lapokból. „Az év végén tartott negyvenedik lovasvadászat alkalmával ették zsákmányul a tizennegyedik rókát pesti rókavadászaink — írja a Fővárosi Lapok. — Jelen voltak: Királyné Ő Felsége, Sir Buchanan angol követ (ki egy esés közben óraláncát és egy köteg kulcsát a Rákoson veszté). A rókát majdnem három óráig űzték, mígnem a kutyáké lett. Akkor már a vendég urak kifáradva maradtak el, s csak a Királyné néhány pesti úrral volt jelen az érdekes „kill”-nél, rókafogásnál.” Nincs Ophelia „Az ó-év utolsó két napja megörvendezteté a korcsolyaegyletet — olvassuk a Magyarország és a Nagyvilágban. — Jeget vont a városligeti tóra. Még ugyan nem lehet rajta korcsolyázni, de remélik, hogy pár nap múlva megkezdődik a téli mulatság, amelyre anynyian várnak. Készülnek a korcsolyabálra is, mely február végefelé lesz, s érdekesítésére Strauss bécsi zenéjét akarják megszerezni.” „Most év elején folynak a színházi szerződtetések. Ódry Lehel 4000 forinttal van szerződtetve, tehát van „Hamlet”, de — legalább egy darabig — nem lesz Ophelia, mert Pauliné asszony pihenni fog ... Az igazgatóság hír szerint: Toperczer Ilka és Niczkyné asszonyoknak, Palikáti és Kocsis Irma kisasszonyoknak, Blau Gyula, Spiller Adolf hegedűjátszóknak mondott fel. Hajós és Bodorfi pedig önkényt távoztak” (Magyarország és a Nagyvilág). „A cselédképző egylet választmánya köszönetet mond a múlt évi utolsó hangversenyében közreműködött hölgyeknek és uraknak. A jövedelem 446 frtra ment, s Salm Henrikné úrhölgy és Székács Béla egyenként 100—100 forintnyi jegyet adtak el. Felülfizetett: Liszt Ferenc egyleti tag 10 forinttal.” (Fővárosi Lapok.) „A gazdasszony-egylet január 26-án tartja nagy álarcosbálját árvaintézete javára. Szünóra alatt mulatságos tombolát is fog rendezni, száz darab tízfrankos magyar arany nyereménnyel. Lesz még alkalmunk e jótékony mulatság érdekességéről bővebben is szólani.” (Fővárosi Lapok.) „Király Ő Felsége a legutóbb hozzá folyamodott 82 budai szegény részére 208 forintot adományozott.” „A járvány Pesten annyira csökkent (kolerajárvány. A szerk.), hogy a kerületi különorvosok működését meg is szüntették. Remélhető, hogy ez örvendetes változás következtében a királyi udvar már egy hét múlva ismét Budán lesz.” Kéjgázzal Végül pedig rövid hírek: „A legfőbb törvényszék múlt évben 1350 ülést tartott, 14 696 ügyet intézett el, s csak 199 darab elintézetlen ügye maradt. ” A Duna tegnapelőtt vetette partra Kampfmann Imre újpesti molnár holttestét, ki két hó előtt fűlt a vízbe. — Stotz József pesti lakos „Pogányra” változtatta vezetéknevét. — Több nő aláírásával egy köszönőiratot küldtek be a szerkesztőségbe, mely dr. Mittelmann úrhoz van intézve, ki a foghúzást már az elmúlt évben kéjgáz beszívása mellett minden fájdalom nélkül eszközli."__ Zajlik a Duna Már tavasszal megkezdődik Tájékoztatás az 1973 as nagy építkezésekről Több nagyszabású, közlekedést javító építkezés és felújítási munka kezdődik, illetve folytatódik 1973-ban Budapesten. Ezekről kapott tájékoztatást a HH munkatársa. Kálvin tér Az aluljárórendszer építése a csatorna-, víz- és gázcsövek áthelyezésével előreláthatóan már tavasszal megkezdődik. Folytatják a kijelölt épületek bontását, s a munkaterületek előkészítését. A főváros illetékesei módosították a Kálvin téri aluljáró korábban már ismertetett terveit. Az új terv szerint az aluljárórendszer nem emeletes, hanem csak egyszintes lesz. Nagycsarnoka az Üllői út és Baross utca torkolatát köti össze a Kecskeméti utca torkolatával. A nagycsarnok elnyújtott trapézhoz hasonló lesz, amelyből egy hosszú, a Tolbuhin körút irányába kanyarodó aluljárófolyosó vezet majd az áruház sarkáig. Innen 14 feljárón — lépcsőn és rámpán — lehet majd a felszínre jutni. Az aluljáró csarnokának közepén — ott, ahol ma az óra áll — kör alakú, üveg falú metrócsarnokot építenek, ebbe érkeznek fel a mozgólépcsők, s itt lesznek a pénztárak is. Számos üzletet és kirakatot terveznek a nagycsarnokhoz, s a hosszan elkanyarodó folyosó két oldalára. Az aluljárórendszer — a korábbi elképzelésekkel ellentétben — teljesen fedett lesz. A villamosmegállók a tér közepére kerülnek. A később megépülő csepeli gyorsvasút kéreg alatti szakaszának a templomnál lesz a végállomása. Az aluljárórendíszért 1976-ban adják át, mentén. Idén kezdik előre gyártott elemekből a felüljáró építését. Ez 500 méter hosszú, 20 méter széles lesz, kétnyomsávú út és kétirányú villamosközlekedés lesz rajta. A terv szerint 1974-ben adják át. Még az idén kisebb korszerűsítési munkálatokat végeznek a Boráros téren: meghosszabbítják a 2-es villamos vonalát a Közvágóhídig. Gyorsított ütemben folytatódik a millenniumi kismetró, Hősök tere és Széchenyi-fürdő, továbbá a Hungária körúti felüljáró—Mexikói út közötti szakasz építése. Tőke Péter Üzenetek az éterből Szilveszter estén a MAHART rádiós központjában — Ti... tá... ti... Tisza tengerjáró jelentkezzék! A MAHART központjának rádiószobájában szilveszter délutánján nagy volt a forgalom : szülők, feleségek, gyerekek, barátok kérték újévi jókívánságaik közvetítésére az ügyeletes rádióst, Aradi Ernőnét. Tizennyolc magyar hajó járta ezen a napon a messzi tengereket vagy pihent távoli partok kikötőjében. Feléjük szállt az éterben a sok-sok üzenet, a szülőföld, a szárazföld jókívánságait vitték a rádió hullámai valahová, valakiknek, Rijekába, Las Palmasba, az Indiai-óceánra. Az első tengeri útján járó Ady motoroshajón Szabó Zoltán, valahol az Adriaitengeren kapta kézhez a táviratot: „Mindkét leveled megérkezett. Jól vagyunk. BUÉK — Szabó család”. Alexandriából a Fata tengerjáró hajóról pedig Pethő László üzent feleségének: „Boldog új évet kívánok. Január elején érkezem haza”. A Duna tengerjáró — amelynek szilveszter napi helyzete szaknyelven 40.46 north 28.16 east — rádiósa, Rácz Vincze feleségének és két kisgyermekének újévi jókívánságairól értesülhetett az éterből. A Somogy tengerjáróról, amely szilveszter napján futott be a szovjetunióbeli Rent kikötőbe, Dodi Károly köszöntötte feleségét: „BUÉK. Levél Rémből megy. Szeretettel csókol benneteket, Apu”. A Bombaynél horgonyzó Rábára Farkas Tibor matróznak édesanyja táviratozott: „BUÉK. Sok levelet írtunk. Sokszor csókolt édesanya”. Farkas Tibor, aki a Budapesttől jelenleg legmesszebb levő hajón teljesít szolgálatot, kellemes nyári időben vehette kézhez a télből jövő üzenetet. A Budapest tengerjárója Rotterdam kikötőjébe Szilágyi Józsefnek is távirat ment. Felesége, aki öt hónapig hajózott vele és repülővel érkezett vissza Budapestre közölte: „Szerencsésen megérkeztem. Itthon mindenki jól van. Nagymama meggyógyult. BUÉK. Csókoló Mari”. És pontban éjfélkor a csinos, szőke rádiósnő gépéhez ült, hogy újból végighívja az összes hajókat. Most csak egyetlen üzenetet: BUÉK! (i. e.) Alagút Elkészült a Vár-alagút mellett egy ugyanolyan hoszszú, vele párhuzamosan futó két méter átmérőjű szellőzőalagút; ebből fújnak majd be a nagy teljesítményű ventillátorok folyamatosan friss levegőt a nagy alagútba. Megkezdik ez évben az Alagút korszerűsítését is. Oldalfalait speciális eljárással — akár a habszifonból a tejszínhabot — különleges vízszigetelő betonréteggel fújják be, majd fehér és világoskék színű üveg mozaiklapokkal borítják. Felújítják az úttestet is, a járda mellé korlát kerül. Teljesen átalakítják az Alagút világítását is. Lánchíd Az Országos Szakipari Vállalat dolgozói már tavaly megkezdték a korlátok és a híd pálya alatti szerkezeteinek rozsdátlanítását és átfestését: idén sorra kerülnek a láncok és a híd felső vasszerkezetei. Ezzel együtt az útépítők is birtokukba veszik a hidat: átépítik az úttestet. Hosszú idő után megtisztítják a híd pilléreit, pilonjait, hídfőit és oroszlánjait. A Lánchíd és az Alagút átépítése miatt szükséges forgalmi intézkedésekről, közlekedési változásokról a napokban külön tájékoztatót adnak az illetékesek. Árpád úti felüljáró Az előkészítő bontási munkákat és az alapozást már tavaly ősszel megkezdték. Újpesten, a szobi vasútvonal Nyugdíjban a diótörő „Nyugdíjba vonul” Pécs egyetlen diótörő kisiparosa, Sallósi Ernőné pécsi lakos 1954 óta űzi ezt a különleges mesterséget. Hosszú éveken át ő látta el dióbéllel a pécsi Nádor szállót, a Baranya megyei Vendéglátóipari Vállalatot és több pécsi csemegeüzletet, ezenkívül — különösen karácsony előtt — bérmunkát is vállalt háziasszonyoknak. A diótörőkellékek — tuskó, üllő, kalapács — közé tartozik a vizes rongy is, a diótörés ugyanis rendkívül nagy porral jár, úgy hogy minden munkanap után fél napig takarított Sallósiné. Évekkel ezelőtt felajánlottak neki egy diótörő gépet, ki is próbálta, de a gép a héjjal együtt összezúzta a belet is, így azután megmaradt a hagyományos módszernél. A Dunántúli Napló tudósítójának elmondta: meg két zsák diója van, ezt megtöri, aztán felhagy a szakmával. Szeszélyes Tisza Vízjátékok 1972-ben Rendhagyó hidrológiai évként könyvelik el 1972-t az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóságon. Egyetlen esztendő sem szolgált annyi meglepetéssel, vízügyi érdekességgel, mint az elmúlt év. Tavasszal úgyszólván teljesen elmaradt a zöldár, amely máskor hetekig 5—6 méteres vízszintet tartott a Tisza szegedi mederszakaszán. Az idén tavasszal és nyáron a 3 métert sem érte el a folyó tetőző magassága. Októberben egyedülálló jelenség adódott elő: a Tisza szegedi medrében levő víz többsége — kétharmada — a Marosból származott, és csupán egyharmada volt tiszai eredetű. A jóval Szeged alatt a Tiszába torkolló Maros Szeged felett egészen Csongrádig duzzasztotta fel a folyó vizét. Ilyen nagy menynyiségű vizet szállított a Tiszához képest kis folyó a romániai áradás idején. November végén jegyezték fel az év harmadik meglepetését: egy hét alatt ötméteres vízszintemelkedést mutatott a szegedi híd lábánál levő öreg mérce, s végül is 606 centiméterrel tetőzött a Tisza. Hasonlóan magas őszi vízállást ebben az évszázadban mindössze 1912-ben és 1914-ben tapasztaltak.