Hétfői Hírek, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-08 / 2. szám

Mellékfoglalkozásuk: bioaktív szépítés ! Jövedelmező „mellékfog­lalkozást” talált a Kőbányai Gyógyszerárugyár: kozmeti­kai szerei egyre népszerűb­bek. Bőre válogatva 1971 októberében jelent­keztek első ilyen termékük­kel, a bőrtápláló arckrém­mel. A „premiert” mintegy 4—5 éves felkészülés előzte meg. Külföldi gyógyszergyá­rak tapasztalatai alapján ve­tődött fel a gondolat, hogy az orvosságok mellett a gyógy­szergyártásban használatos alapanyagokból szépítőszere­ket is készítsenek. Elhatáro­zásuk népgazdasági érdekkel is találkozott: olyan kozme­tikumokat gyártanak, ame­lyeket eddig importáltunk, ezenkívül így a gyógyszer­­ipari rekonstrukció keretében megnövelt termelő kapacitást gazdaságosan tudják kihasz­nálni. A kozmetikai részleg a gyár dorogi üzemében épült fel. íme, eddig hétféle szépítőszer indult hódító út­jára. Ezek a Fabulon-család „alapító tagjai”: négyfajta — már közismert — krém, na­pozó emulzió és kétfajta kéz- és testápoló. Ma már kialakult a KGY szépítőszerprofilja: bioaktív kozmetikumokat készítenek. Olyan krémeket, kenőcsöket, amik a bőrt védő és tápláló anyagokat — elsősorban kü­lönböző vitaminokat — tar­talmaznak. A recepteket a külsőleg alkalmazott gyógy­szerek gyártásában nagy ta­pasztalatú szakemberek állít­ják össze, akik — többek kö­zött — azt vallják: a bőrápo­lás akkor eredményes, ha a bőrtípusnak megfelelő spe­ciális krémet hajnálnak. Zsűrizés, szaglászva Nemcsak a gyógyszereket, hanem a kozmetikai készít­ményeket is törzskönyveztet­ni kell. Ez gyártási engedély és egyszersmind védettség is. Azonos összetételű szert ugyanis más nem készíthet. Vonatkozik ez a szerek illa­tára is. Éppen ezért nagy gondot fordítanak az illatok megkomponálására. Egy-egy „egyedi illat” előállítása — 15—20 féle francia, olasz és nyugatnémet illóolajból mi­xelik — több szakember számára hónapokig tartó munka. Az illatok sorsáról orvosokból, gyógyszerészek­ből, kozmetikusokból álló zsűri határoz. A zsűri dönti el többszöri szagolgatás után, hogy az illatot „fel lehet-e vinni” a krémre, vagy olajra.­­Külföldön már — tekintet­tel az illatallergiásokra — illat nélküli kozmetikai sze­reket is készítenek. A Kőbá­nyai Gyógyszerárugyár is tervezi az illat nélküli szépí­tőszerek gyártását.) A forgalomba hozatalt mindig alapos kísérletek elő­zik meg. A Budapesti Bőrkli­nika és a gyár saját maga is önkéntes jelentkezőkön végzi az úgynevezett ártalmatlan­sági és hatékonysági próbá­kat A gyárnak egyébként jól kifizetődik a kozmetikumké­szítés, s éppen ezért a jövő­ben is folytatja. A kísérleti alanyokon már mindkét he­lyen kipróbálták s így rövi­desen az üzletekben lesz az arcpakolásra alkalmas bőr­tápláló zselé, valamint a festék és az izzadtság lemo­sására alkalmas arclemosó tej. Készül már a Fabulon fogkrém is és a kísérleti ala­nyokon már vizsgálják a bo­rotválkozás előtti és utáni szesz hatását. Amennyiben beválik, még az idén kapha­tó lesz. A gyárban egyéb­ként foglalkoznak a fejbőrt óvó hajápoló szer, valamint az izzadásgátló, dezodoráló szerek készítésé­vel is. Cz. Gy. Tranzitlakók az Állatkertben A borotváló elefánttól a ma­repülő sasig Száznál több nevezetes, vi­lágot járt állat volt eddig, hosszabb-rövidebb ideig tartó vendégségben, illetve „inter­nátusban” a budapesti állat­kertben! Hogy kerültek ide? AIDA VOLT AZ ELSŐ Az Állatkert illetékesei el­mondták: elsősorban az ar­tisták és a filmesek adják be olykor állataikat kosztra­­kvártélyra, sok esetben afri­kai vadászok, zoológusok jut­tatják ide — átmenetileg — kedvenceiket. Az első ven­dég évtizedekkel ezelőtt Aida, a borotváló elefánt volt. Fél évig táplálták, s közben egyik fájós lábát a Széchenyi-fürdő gyógyvizé­vel kezelték. Aida ezalatt úgy elkényelmesedett, annyi­ra elszokott a cirkuszi mu­tatványtól, hogy utána hete­ken át újra kellett gyakorol­tatni vele. Az egyik idomár hosszabb ideig nem tudott fellépni oroszlánjával. A tüzes kari­kákon átugró nőstény az ál­latkerti nagyvadakhoz ke­rült; több hónapos kvárté­lyáért oroszlánbébikkel fize­tett. örökös vendége az Ál­latkertnek egy szelíd ku­vasz, amely egyszer eltévedt a pesti forgalomban, s meg­találói ide hozták. Gazdája zárás előtt érte jött, papírok­kal igazolta, hogy az övé, de aznap már nem tudták ki­adni neki. A türelmetlen ku­tyatulajdonos ekkor éjszaka feltörte a ketrecet és kilopta az ebet. Három héttel ké­sőbb újból behozták az elha­gyott kutyát, de a türelmet­len gazda azóta nem jelent­kezett. A jelenlegi vendégek kö­zött van például két gepárd: a filmesek adták be, mert későn kapták, elérték az egy­éves kort, s már nem lehet őket szelídíteni. Pedig ez a párducfélék­­ családjához tar­tozó ragadozó kiskorától ne­velve annyira megszelídíthe­tő és sok mindenre idomít­ható, mint egy vadászkutya. DÁNIEL PUKEDS­Z­K A madárház eddigi leg­kedvesebb vendége Dániel, a bukkázó sas volt. (Ez a sas­fajta — akár a műrepülőgé­pek — képes bukfenceket, különféle csavart fordulato­kat és bukásokat tenni röp­tében.) Tanzániából hozta egy vadász néhány hétre. Olyan szelíd volt, mint egy tyúk, néha még azt is meg­engedték neki, hogy szaba­don sétálhasson a madárház folyosóin. Rövid idő alatt megbarátkozott valamennyi ápolójával, akik szinte ver­sengtek az etetéséért. Dániel ugyanis, ha meglátta a fehér egeret, patkányt, egyik lábát hátrább helyezve, szárnyait széttárva „pukedlit” csi­nált. A vele egyidőben „ma­dárszállóba” adott két lár­más rétisas — amely egyéb­ként arról híres, hogy hosz­­szasan tud fütyülni — már nem érezte olyan jól magát. Ott tartózkodásuk ideje alatt csendben voltak, s nemtet­szésük jeléül — sohasem fü­tyültek. Átmeneti vendég volt a Vadászati Világkiállítás előtt négy szudáni papucs­csőrű madár is. (Két marabu a kiállítás után végleg itt maradt.) A hosszú ellátásra itthagyott indiai kétszarvú madár tízszer-tizenötször labdázik a gyümölccsel, mi­előtt lenyelné. Arról híres egyébként, hogy befalazza fészkébe a párját, amíg az a tojásokon ül, s mindaddig kis lyukon át eteti. Pesten ezt nem tudta „előadni”, mi­vel — agglegény. Tőke Péter H­ová tűnt 9 centiméter? Major István kétség és bizakodás között Tizen­kilenc esztendős fejjel, 1968-ban két méter, egy esztendővel később már a 214 centiméternél tartott, majd 1970-ben átugrotta a 220-at is. Ezután újabb négy centi­­méteres javulás következett. 1971-ben, Szófiában ugyan 218- cal nyerte a második fedettpályás atlétikai EB-t, de tavaly már 224 centiméteres, nem hivatalos fedettpályás világrekorddal ráduplázott erre a sikerre... Ekkor még Major Istvánt ko­moly müncheni esélyesként is emlegették az atlétika szak­emberei. Nála magasabbra teremben csak Valerij Brumel ugrott (225 cm), de az ő korában még nem tartották nyilván külön a téli csúcsokat. 1972 március: csúcs... 1972 szeptember: mélypont... Pon­tosan 9 centiméteres különb­ség a fedettpályás és az olim­piai eredmény között — ne­gatív előjellel. Az olim­piai atlétikai versenyek befe­jező napján talán keresve sem lehetett volna elkeseredettebb sportolót találni Münchenben Major Istvánnál. Müncheni töprengés — Hatalmas akarással ké­szültem Münchenre — emlé­kezik az országos csúcs birto­kosa. — Az egész nyarat rendkívül intenzív munkával töltöttem. Körülbelül annyit gyakoroltam, végeztem kiegé­szítő sportokat, mint máskor a téli, alapozó időszakban. Lehet, hogy ez volt a baj? Nem tudom... Nagyon sokat töprengtem az elmúlt hóna­pokban, hogy hol is ronthat­tam el. Esetleg a túlzott aka­rás tett görcsössé? Tényleg nem találom a választ, pedig jó lenne. Annyi az összetevő, annyira komplikáltnak látszik minden, hogy egyszerűen nem tudok józanul értékelni. Pedig Major Istvánnak az elmúlt hetekben kínálkozott lehetősége a morfondírozásra. Október óta ugyanis katona. Szabad ideje szűkre szabott, zatlanul bizakodik: reméli, hogy nem felejtik el olyan könnyen az alig egy évvel ez­előtt elért remek sikert, a grenoble-i győzelmet, a 224 centiméteres eredményt,­ségt, tucatjával repkedik át ezt a magasságot szerte a vi­lágon. Még egy Kalmopyrint sem — Lassan mindenhol meg­ismerik a korszerű edzésmód­szereket — mondja Major. — A kialakult formát azután mindenki saját egyéniségének megfelelően alakítgatja, de így is hosszú évek megfeszített munkája szükséges az igazán nagy eredményhez. Ráadásul sokan élnek a lehetőséggel, s különböző fehérjekészítmé­nyekkel próbálják fokozni tel­jesítményüket. Én még soha egy Kalmopyrint sem vettem be, s nem is fogok! Talán ebben az utolsó mon­datban szólal meg a „bizako­dó Major”. Májusban lesz 24 éves. A mesterhármas, a har­madik fedettpályás Európa­­bajnoki cím megszerzése va­lószínűleg nem sikerül, de a jövőben ismét ott lehet a vi­lág legjobbjai között. Nyugalom hiányzott . Talán még sikerül pótol­nom valamit — magyarázza. — Sokat tanultam a tavalyi esztendőből. Most tudom csak igazán, hogy mennyit számít a jó idegi felkészülés. Az olimpiai stadionban, a magas­ugrás alatt minden volt, csak éppen nyugalom nem. Egymás után következtek a különbö­ző futószámok döntői, és a nagy csaták érthetően lázba hozták a nyolcvanezres néző­sereget. A hangorkán közepet­te valahogy elfeledkeztek ró­lunk, magasugrókról. Pedig igencsak szükségünk lett vol­na nyugodt koncentrálási le­hetőségre. Eredetileg azt tűz­tem magam elé, hogy a 220-at feltétlenül át kell vinnem. De a 218 sem sikerült... Nekem jobban ártott a környezet, mint a többieknek? Ez is az egyik magyarázat lehet, de az biztos, hogy mentségként, nem fogadható el. A magasugrás az elmúlt években a különböző stílusok harcának jóvoltából hatalma­sat fejlődött. A 220 centimé­ter manapság már­­semmi­ KAPÁSBÓL ÉS ÚJRA BUDAPESTEN tölti szabadságát az FTC egy­kori világhírű csatára, Toldi Géza. Évtizedek óta Dániában él, ahol több neves csapatnak is edzője volt. Ő RANGSORT állítottak össze az NSZK-ban az elmúlt év legjobb labdarúgóiról. A játékosok közül a világklasz­­szis kategóriába került: Be­ckenbauer, Netzer, Müller, a nemzetközi klasszis kategóriá­ba: Maier, Nigbur kapusok, Breitner, Vogts, Höttges hát­védek, Schwarzenbeck beál­lás, Wimmer, Höness, Ove­rath középpályások, Heynckes belső csatár, Grabowski jobb­szélső, Kremers, Held balszél­­sők. A SZOMORÚ PERCEKET éltek át a múlt héten a Va­sas labdarúgói. Baróti La­jos, a piros-kékek edzője közölte: a tatai edzőtáboro­záson kizárólag kifogástalan, rövid hajviseletű játékosok vehetnek részt. Nem volt mit tenni, még a legádázabb beatpártiak is borbélykézre adták fürtjeiket.­­ MÉG SZEPTEMBER­BEN, a junior öttusa- világ­­bajnokság záróünnepségén a győztes magyar csapat tagjai nem kaphatták meg az aranyérmeket Vittelben a francia rendezőktől, mert a Nemzetközi öttusa Szövetség nem küldte meg azokat idő­ben Stockholmból. Most Tho­­felt elnök a MALÉV útján juttatta el Piánknak, Szom­bathelyinek és Ballának a megérdemelt díjakat.­­ SÚLYOS LÁBTÖRÉST szenvedett Esztergomi Mihály, a Bp. Honvéd tehetséges vízi­labda-kapusa. Hónapokig pi­hennie kell, s csak utána dől el, mikor kezdheti meg ismét az edzéseket. Addig is készül egyetemi felvételi vizsgájára.­­ MÁJUSBAN Budapes­ten rendezik a sportfilmek szokásos fesztiválját. A sportfilm-híradó szerkesztői, rendezői már készülnek: be­mutatják a müncheni olim­piáról készült ötkarikás rap­szódiát és a Balczó András portréfilmet, a LENDVAI ÖDÖN, a Bp. Honvéd 112-szeres válogatott kosárlabdázója az új idényben valószínűleg már a Csőszere­lők csapatát erősíti. „Szeret­nék még címeres mezben ját­szani” — mondotta a 29 éves, 198 cm magas játékos.­­ PANASZKODNAK a közönség csökkenése miatt a nyugati országokban is. A magyar klubok azonban még ezekkel a nézőszámok­kal is elégedettek lennének, íme a példák: szombaton Londonban 50 194 néző volt az Arsenal—Manchester Uni­ted (3:1), Glasgowban 70 000 a Rangers—Celtic (1:1), va­sárnap Milánóban 80 000 az Inter—Juventus (0:2) mér­kőzéseken. Mark Spitz, a müncheni olimpia hétszeres aranyérmese vő­legény. A menyasszony: Susan Weiner Los Angeles-i egyete­mista. Házasság: májusban. (MTI telefoto) 'iiimiiiiiiiiiiimiiiiilMM’ililliiiiiiiiiililllltlMiliiniiiiltiimilillliittMllmii.tinin....lllllllllltlIMlimillllllllllllllllllllllllluilllllllllllllllllllllllllllllitiiiiiiiliiiiiiiiillllllllllllll liitliiiiiiiiiiimimmtiMriii!iiMiiillimimiimiKiiltliiiillmiiiiiiiiiiiiiiniiilMl*£ WtlIlllillliailllllllllllllllllllllllllllllllUllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllUlllllllllllllllllllSllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHilllllllllllllllllllllllllllllllllljllllllllllllllllllllllilIhllllllllllllllllllllllllllllllt'llli.'

Next