Heti Budapest, 1989. július-december (1. évfolyam, 17-42. szám)

1989-11-11 / 36. szám

Utcaelkeresztel­ési szokásaink , fővárosi utcák, terek elnevezésének szabályozása örök­zöld téma. A főváros „parlamentje” maga sem először tesz kísérletet arra, hogy napi politikai aktualitásoktól mentesen, elvi alapon próbáljon meg rendet teremteni ezen a téren. Ami, persze, nemzetünk történelmében soha nem bizonyult könnyű feladatnak. Századunk viharos esemé­nyei, sűrű modell- és rendszer­­váltásai, éles politikai fordu­latai, e fordulatok győztes és bukott személyiségei igazán nem kedveztek az időálló, a közmegelégedést tartósan szol­gáló utcaelnevezési döntések­nek, még ha születtek is ilyenek szép számmal. S jóllehet, az emberek minden korban tud­ták, hogy az ilyen szempontú átkeresztelésdiben nagyon sok a múlandó, a viszonylagos, a konjunkturális elem, ez a tu­dás azonban mit sem változ­tatott utcanévadási szokásain­kon. Erről vallanak a Münnich Ferenc (volt Nádor) utca el­nevezése körüli indulatos vi­ták és a konkrét eseten túl­mutató, általánosabb érvényű, elvi szempontokat sem nélkü­löző megfogalmazások. Az ér­vek világosak, meggyőzőek, a jövőre nézve igazán megszívle­­lendőek. De hát azok voltait jó negyven évvel ezelőtt is. A háborús romokból újraéledő főváros köztiszteletben álló vá­rosatyái az új, demokratikus társadalom megteremtésének politikai csatáiban nemegy­szer indulatosan szóltak, ér­veltek a főváros egyes utcane­­veinek anakronizmusa, tartha­tatlansága ellen, miközben máig érvényes utcaelnevezési szempontokat is megfogalmaz­tak. Talán nem egészen tanulság nélkül való, ha ezzel kapcso­latban felidézzük az 1946. jú­lius 3-i közgyűlés idevágó vi­táját. Dr­. Acsay László kis­gazdapárti bizottsági tag azt javasolta, hogy az akkori Eskü tér (ma Március 15. tér) ne­veztessen el az egy évvel ko­rábban elhunyt amerikai el­nökről, F. D. Rooseveltről. (Roosevelt személye a koalíció minden pártjában vitán felüli közmegbecsülésnek örvendett.) Amiért az előterjesztés több­nek tekinthető egyszerű rutin, javaslatnál, az abból fakad, hogy Acsay László a konkrét felvetés ürügyén általános ér­vénnyel fejtette ki véleményét az utcaelnevezések körül ta­pasztalható anomáliákról, a szerfölött hibás gyakorlatról. „...patinás nevű utcákat tüntetnek el...” „Már hosszú évtizedek óta állandó megjegyzések, sőt megütközés tárgya a közönség körében egyes utcanevek foly­tonos változtatása — mondta. A publikum ragaszkodik ahhoz a felfogásához — ha né­melyek rögeszmének tekintik is —, hogy az utcák neve el­sősorban praktikus célt, s a közlekedésben való eligazodást szolgálja, nem szabad tehát nevük folytonos cserélgetésé­vel a közlekedés biztonságát és nyugalmát megzavarni. De ezen felül a főváros és az egész ország idesereglő népé­nek érzésvilágából is egy-egy darabot tör le, amikor régi, patinás nevű utcákat tüntet­nek el és tesznek felismerhe­­tetlenné, csupán azzal az átfu­tó céllal, hogy tiszavirágként koszorúzzák meg velük, a pil­lanat hőseit, mint azt éppen a közelmúlt gyászkorszak-felszá­­molá­sa alkalmából is láthat­tuk, így jutottak már fogalommá lett utcák, sőt főútvonalak ar­ra a sorsra, hogy névtáblájuk szinte állandó árlejtés tárgya lett a közélet tőzsdéjén és a mindenkori legtöbbet ígérő — közvetlen jövőben leginkább ígéretesnek látszó — irányzat cégéréül adták oda. Ezeket az utakat már úgy tekinti a kö­zönség, mint amelyek eleve ki vannak jelölve, hogy egy-egy új név lobogtatására zászlórúd gyanánt szolgáljanak, a törté­nelmi divatok változtatásával azonban a zászlórúdból hova­tovább stafétabot, és ezekből az utcákból, terekből közde­rültség tárgya lett. A város tősgyökeres lakossága ösztö­nös,­­ helyes érzékkel nem is vett tudomást az ilyen erősza­kos elkeresztelésekről, hanem megmaradt a régi elnevezések használata mellett. Mindezekből le kell von­nunk azt az elhatározást, hogy az inflációt ezen a téren is meg kell szüntetni és a meg­lévő nevek felcserélését a leg­szükségesebb esetekre korlá­tozni, az új neveket pedig ész­­szerűen — rendeltetésükhöz il­lő rövidséggel és egyszerűség­gel — fogalmazni.’’ Rövid életű Eskü A közgyűlés ezeket az elve­ket érdemben nem vitatta. Vi­tatta viszont a konkrét javas­latban szereplő Eskü tér nevé­nek megváltoztatásának in­dokoltságát. A zajos közbeszó­lásokkal tarkított vitában vé­gül is a Közmunkák Tanácsá­nak javaslata emelkedett ha­tározattá, az addigi Ferenc Jó­zsef tér viselje Roosevelt ne­vét. Azt is tudjuk persze, hogy a sokak által patinásnak te­kintett Eskü tér elnevezés sem bizonyult hosszú életűnek. Az 1848. március 15. centenáriu­ma alkalmából rendezett dísz­­közgyűlés egyhangúan mondta ki: „Március 15-e térnek ne­vezi el az Eskü teret, melynek eddigi neve Ferenc József ki­egyezés utáni koronázásakor keletkezett és a királyok soha meg nem tartott esküit idéz­te.” A mostani tanácsülés napi­rendjére tűzött rendeletterve­zet felfogásában, szemléleté­ben sokat merít az évtizedek során felgyűlt tapasztalatok­ból, a majdnem feledésbe me­rült gondolatokból. A főváros „parlamentje” tehát most minden korábbinál jobb esély­­lyel alkothat olyan sarkalatos rendeletet, törvényt — a for­málódó fővárosi önkormány­zat szuverenitásának kifejező­déseképpen —, amit a jövőt illetően parciális érdekek nem tehetnek viszonylagossá, önké­nyesen értelmezhetővé. Dr. Szántó Ferenc 4 lll-TI BUDAPEST ) ­ Előfármstal a történelem formálta Rehabilitált városrésznevek Folytatjuk azoknak a városrészneveknek és határaiknak közre­adását, amelyek visszaállítását a főváros jelképeinek és közterület el­nevezéseinek rehabilitációjával foglalkozó társadalmi bizottság java­solja. Lapunk vállalta: segíti a bizottság munkáját, közreadva a ja­vaslatokat, hogy még végleges megfogalmazásuk előtt az érintettek és érdeklődők elmondhassák véleményüket, módjuk leg­yen рэп lódí­tani, esetleges módosításukra javaslatot tenni, akár a listába felvett városrészneveket, akár azok határainak kijelölését illetően. Kérjük ol­vasóinkat, hogy a tervezet most közreadott fejezeteivel kapcsolatos észrevételeiket juttassák el szerkesztőségünk címére. (A bizottság a régi fővárosi közigazgatási határokon kívül eső, valamikori önálló­­ települések városrészneveiről csak hiányos információkkal rendel­kezik. XVII. KERÜLET (Folytatás) RÁKOSKERESZTÚR. — X. és XVII. kerület határa a Pesti út­tól — а XVI. és XVII. kerület ha­tára a Micsurin útig — Micsurin út — Inda utca — Ároktő utca — XXVIII. utca — О XXV., XXIII., XXI. utcák nyugati végét össze­kötő dű­lőút — Liszt Ferenc utca — MÁV vonala — Szabadság su­gárút — Péceli út — Tápióbicske utca — Összekötő utca — MÁV vonala — a főváros határa — a XVII. és­­ XVIII. kerület határa — a X. és XVII. kerület határa a Pesti útig. RÁKOSKERT: Pesti út az Össze­kötő úttól — a főváros határa — a MÁV vonala — összekötő út a Pesti útig. KA­KOSLIGET, Ároktő utca a XXVTH. utcától — MÁV vonala —a Liszt Ferenc utca — a XXI., XXIII., XXV. utcák nyugati végét össze­kötő dűlőin — XXVIII. utca az Ároktő utcáig. AKADÉMIATELEP, CSÉPLŐ­KERT, EC­SED, HOMOKÚSZÖLŐ, MADARASKERT. ORGOVANYI­­SZOLÓ. RAKOSCSABA ÚJTELEP, rákosújlak, régi akadémia­telep. SZENT LÁSZLOTELEP, VI­­RÁGKERT. XVIII. KERÜLET Pest Mér.tlőrinc részei: F­ÉLATELEP. Tünde u. — Ceg­lédi vasút — Csévéző utca — ke­­rülethatár. BIVALYRÉT. Körös utca — Pé­­terhalmi út — Gilice tér (kizár­va) — Sallai utca —* Méta utca — Nagykőrösi út. BÓKAYTELEP. Batthány utca — Petőfi utca — Varjú utca — Vas­kút utca — Margó utca. ERZSÉBETTELEP. Almás utca — Tünde utca — Ceglédi vasút — Te­­rülethatár. EZERHÁZTELEP. Vörös Hadse­reg útja — Iparvasút — Sallai ut­ca — Dalmady utca — Batthyány utca — Bartók Lajos utca. FERIHEGY. Csévéző utca — Ceg­lédi vasút — kerület-, illetve vá­roshatár. GANZKERTVÁROS. Vörös Had­sereg útja — kerülethatár — Alacs­­kai út — Vörösfény utca. GANZTELEF. Szinyei Merse ut­ca — Nagybánya utca — Vörös Hadsereg útja — kerülethatár — vasút. G­LORIA&U­. Varjú utca — Vas­kút utca — Gilice tér mindkét ol­dala — Fogoly utca. HAVANNATELEP (Állami te­lep). Margó Tivadar utca — Ba­ross utca — Kolozsvár utca — Bar­csa­y utca — Vörösmart­y utca — Reviczky utca — Bartók Lajos utca. KISZ-LAKÓTELEP (Szemerema­­jor). Margó Tivadar utca — Sál­lai utca — Kolozsvár utca — Ba­­ross utca. LAKATOSTELEP. Vörös Hadse­reg útja — Mikszáth Kálmán utca — Nefelejcs utca— József utca — Fonal utca — Tinódi utca — Eg­­ressy G. utca — Lakatos utca. LIPTÁKTELEP. Vörös Hadsereg útja — Liszt Ferenc utca — Újteme­­tő kerítése — Kolozsvár utca — Darcsay utca — Vörösmarty utca — Bartók Lajos utca. LUXYAYTELEP. Vörös Hadsereg útja — Thököly út — vasút — Mikszáth Kálmán utca. MADÁRTELEP. Sallai utca — Vaskút utca — Varjú utca — Ga­ray utca — Bókay utca — Péter­s­­almi utca — Iparvasút — Vörös Hadsereg útja — Petőfi utca — Bokányi utca —■ Fiume utca. MIKLÓS TELEP. Vörös Hadsereg útja — Thököly út — vasút — Holló L. utca. RENDESSYTELEP. Vörös Had­sereg útja — Lakatos utca — Eg­­ressy Gábor utca — Tinódi utca —■ Fonal utca — József utca — Nefelejcs utca — Lakatos utca — vasút — kerül­ethatár. SZEMERETELEP. Ceglédi vasút — Iparvas­út — Vörös Hadsereg útja — Nagybánya utca. SZENTIMRETELEP. Vörös Had­sereg útja — Vörös fény utca — Flór Ferenc utca — Fiume utca — Vörös Hadsereg útja. TULIPÁNTELEP. Vörös Hadse­reg útja — Strandkerítés — Ger­gely utca — Nefelejcs utca — Vág utcai iparvágány. Pestszentimre részei: H HONVÉDTELEP. Vasút — Dózsa György u. — Jég utca — Gyáli határ. KOSSUTH FERENC TELEP. Hu­nyadi J. utca — Szélső utca — Somberek sor — Búzakéve utca — kerülethatár — Ültetvény ut­ca — kerülethatár — Jég utca — Dózsa György u. — vasút. PÉTERHALOM. Alacskai utca — Flór Ferenc utca — Körös utca — Lőrinci út — Szálfa utca. PESTSZENTIMRE. Lajosmizsei vasút — Körös utca — Lőrinci út — Szálfa, utca — Határ utca. XIX. KERÜLET KERTVÁROS. Kolozsvár utca — Méta utca — MÁV lajosmizsei vasútvonala a Kolozsvár utcáig. MŰVÉSZTELEP. Hulla­y Jenő ut­ca — Pákozni utca — Áchim And­rás utca — MÁV lajosmizsei vas­útvonala — Katona József utca — Vörös csillag utca. WEKERLETELEP: Határ út — Ady Endre út — a Bercsényi és Rákóczi u. közötti telekhatárok —* Nagykőrösi út a Határ útig. XX. KERÜLET ERZSÉBETFALVA GUBACS, GU­­BACSPUSZTA, HEGYES HALOM, HORGÁSZT­ART, IMREMAJOR, KOSSUTHTAL­VA, KÖZMŰ­HELY - TELEP,, kQ ALL­AS, MILLENNIUM г- TELEP, MOLNÁR SZIG­ET, OR­­BÁNHEGY, pacsirtatelep,­­­ÉTERMAJOR, SOROKSÁRÉ­JTE­­LEP, SZABÓTELEP, SZIGETDÜ­­LŐ, TELKESEK, VIJTOK ÉS DŰ­LÖK. VÍZI SPORTTELEP, VÖRÖS­­OKTÓBERTELEP, ZSELLÉRFÖD, ZSELLÉRLEG­ELŐ. XXI. KERÜLET CSEPEL. A tulajdonképpeni Bel­város és egy hozzá csatlakozó, külön névvel meg nem jelölt rész. Ady Endre út — II. Rákóczi Fe­renc út — Erdősor utca —­ Festő utca —­­Martinász utca — Nyárfás utca — Határ út — Kolozsvári ut­ca — Kalamár József út — Tán­csics Mihály utca. CSILLAGTELEP. Erdősor utca — Szabadság utca — Plútó utca — Krizantém utca — II. Rákóczi Ferenc út. GYÁRTELEP. Budafoki út - II. Rákóczi Ferenc út — Rózsa utca — Duna folyam. N­AROS: Rózsadomb déli határai — II. Rákóczi Ferenc út — Kri­zantém utca — Plútó utca — Cse­peli út — 8601. utca — Sziget­­szentmiklós (Lakihegy) határai. KERTVÁROS. Guszev kapitány utca — Szatmári utca — Széchenyi István utca — Kikötő utca — Sze­­beni utca — Késmárki utca — Ha­tár út — Kolozsvári utca —■ Kala­már József út — Táncsics Mihály utca. KIRÁLYERDŐ. Martinász utca — Nyárfás utca — Borókás utca — Határ út — Hollandi úti telkek hátsó kerítése — Királyerdő út — Tihanyi utca — Szentmiklósi út. KIRÁLYMAJOR. Ráckevei-Duna — Guszev kapitány utca — Szat­mári utca — Széchenyi István ut­ca — Szebeni utca — Késmárki utca — Határ út.­­ LS DUNA-PART. Határ út — Hollandi út mindkét oldala — A Rác­­kevei-Duna. (Egyes vélemények szerint ez is a Királyerdő része lehetne.) NAGYNYÍRFAS. Szentmiklósi út — Festő utca — Erdősor utca — Szabadság utca — Plútó utca — Csepeli út — 8601. utca — Sziget­­szentmiklósi határ. ÓFALU. Ady Endre út — Buda­foki út — Gyepsor utca — Cse­pel Művek kerítése — Karácsony Sándor utca — Baják­ Ferenc utca — Cs. M. kerítése a Déli utca és a köz végéig — Posztógyár utca — üzemhatár — II. Rákóczi Ferenc ú­t a Budafoki útig. RÓZSADOMB, Rózsa utca — II. Rákóczi Ferenc út — temetővel szemben levő névtelen utca — Ti­nódi utca — 7274. utca folytatásá­ban levő gyalogüsvény. SZABADKIKÖTŐ. A Szikra­­távíró utca mindkét oldala — Sza­badkikötő út — Kossuth Lajos ut­ca — Corvin út — Temetődülő utca — üzemi kerítés — Duda­foki út —* Duna folyam. SZABÓTELEP. A Szigetcsúcs déli határa — Corvin út — Kos­suth Lajos utca — Ady Endre út —­ Táncsics Mihály utca — Guszev kapitány utca — Ráckevei-Duna. SZIGETCSÚCS. (A régebbi tér­képeken Szigetorr.) Duna — a Szikratávíró utca telkeinek északi határa — Szabadkikötő út — Cor­vin út — iparvasút — a keleti ol­dalon levő intézmények nyugati és északi kerítései. ­ Már megint, és még mindig! A könyökünkön jön már ki az egész utca­névprobléma. Megszünte­tés, átkeresztelés, ismét új hév, ki tudja, meddig ... Ahogy a mi szerencsétlen történelmünk megköveteli. És itt merült föl bennem a gondolat, nevezhetném in­kább ötletnek: mi lenne, ha függetlenítenénk magunkat a történelemtől, legalábbis az utcanevek esetében. Ez ugyan nehéz, hiszen az ut­canév maga a történelem, a miénk, benne élünk, de azért az egyén mégis ren­delkezhet, rendelkezik a távolságtartás erényével és bölcsességével. Akik a Ká­roly király úton laktak, nem valószínű, hogy egy­úttal Habsburg-párti legi­timistái­ voltak, és képze­lem, hogy örülhetett Ko­dály Zoltán, amikor lakó­helyét, a Köröndöt elne­vezték Hitler térnek. Vagy­is az utcanév és az utca lakói között nincs mindig szemléleti, világnézeti, po­litikai, esztétikai azonosság, éppen ezért ne túlozzuk el az elnevezések fontosságát. De ne is becsüljük le. A tudós szakértők már régen leszögezték: az utca­név elsődleges, szinte lezá­ró fontossága, szerepe és értelme az, hogy útbaiga­zítson. Ennek azonban csak akkor tud megfelelni, ha állandó. Az élet minden vonatkozásában vágyunk bizonyos állandóságra, fő­leg olyankor, amikor nagy a zaklatottság, félelmetes gyorsasággal változik a vi­lágnézet, politikai hovatar­tozás, az erkölcs s a pénz értéke — tehát napjaink­ban kellő, és a gyakran hiányzó, bölcsességgel kel­lene megkülönböztetni a fontosat a lényegtelentől, és ez utóbbiról ne terelhes­sék el a figyelmet álmeg­oldások, ahogy például li­hegő újságjaink egyik leg­nagyobb problémája az volt, égjen-e a vörös csil­lag a Parlament tetején, ne égjen, levegyék, hogyan, mikor... Tartózkodjunk a vissza­taszító és gusztustalan lici­tálástól, helyezkedéstől. Áll ez az utcanévadásra is. Bármennyire is ostromol­ják elhunyt művészek, po­litikusok hozzátartozói, po­litikai csoportosulások a névadásban illetékeseket, nem szabad a már többször elkövetett hibát újra meg­ismételni: huszadik száza­di személyről ne nevezzünk el egyelőre se utcát, se in­tézményt. Századunk for­gatagában annyi por meg piszok kavarodott föl, hogy nehéz eldönteni, ki lett vé­letlenül vagy akarva része­se a különböző hatalmak különböző időszakokban el­követett embertelen tettei­nek, ki maradt meg tisztá­nak. Azt már tudjuk, hogy a mártír tábornok még ha­talmi pozíciójában aláírta tábornok társa halálos íté­letét, s most mind a ketten a mi mártírjaink, hogy bármennyire is tiszteljük 56-os áldozatainkat, azért még nincsenek föltárva a levéltárak, jegyzőkönyvei­, ne hamarkodjuk el a név­adást, melybe — vélemé­nyem szerint — az illető utca lakóinak is joga van beleszólni. A remélhetőleg jó irányú, nemzetmentő változások új értékei csak a megőrzött régi értékekből nőhetnek ki. Az utcanév is értéket őriz, és segít eliga­zodni. Zsaro Érték HA A HÁZAK BESZÉLNÉNEK... A trónörökös dedikációja A VIII., Reviczky utca 6. szám alatti palotát gróf Ká­rolyi István, a nagykárolyi családi hitbizomány birtokosa építtette 1881-ben, s néhány évvel később a mögöttes Múzeum utca 17. alatti telekre ugyancsak neobarokk stílusú épületet emeltetett. A kettőt árkádos átjáró köti össze. Károlyi István állt a magyar főrendek közül a leg­közelebb a tragikus sorsú Rudolf trónörököshöz. Justh Zsigmond, a múlt század­ második felének egyik leg­műveltebb közírója, a paraszti népi hagyományok fel­­­karolója, aki először írta le naplójában a palota csodá­latos belső kiképzését, a káprázatos Lotz-freskókat, eb­ben a művében idézi Rudolf utolsó levelét — kevéssel öngyilkossága előtt — Károlyihoz. A levél a trónörökös fényképének­­ hátára írva e szavakkal végződött: „és ha e képet látja, gondoljon majd néha hű Rudolfjára”. Károlyi egyébként a leggőgösebb magyar főurak egyike volt. A fáma szerint még kedvenc vadászkutyájával is magázódott. Az íróval való barátságának talán az volt egyik fő oka, hogy a Justh család egészen a XII. száza­dig tudta visszavezetni nemességét. Károlyi halála után mindkét palotát lánya, Melinda örökölte, akinek férje unokatestvére, gróf Károlyi Gyula volt. A Reviczky utcai épületet ők lakták egészen 1915-ig. A két világháború között a Múzeum utcai szárnyat el­adták a keresztény-nemzeti szellemű Baross Szövetség­nek. (Teljes neve: Baross Szövetség, Kereskedő-, Iparos-, Rokonszakmák és Termelők Országos Egyesülete.) Ká­rolyi Gyula 1919-ben vállalt szerepet először a közélet­ben. A Tanácsköztársaság idején aradmácsai birtokára vonult vissza. 1919. május 5-én környékbeli és odamene­kült politikusokból ellenforradalmi kormányt ala­kított. Az antant katonai szerveinek parancsára két hét múlva a francia megszállás alatt lévő Szegedre utazott, és ott újabb kormányt alapított, amely május 29-től július 12-ig állt fent. Ebben már tárcához jutottak az addig Bécsben tartózkodó Antibolsevista Comitá tagjai is. A kormány hadügyminisztere Horthy Miklós altenger­­nagy, a monarchia flottájának utolsó főparancsnoka lért. Károlyi — mint a kormányzó­ egyik bizalmasa — Bethlen István kormányának utolsó külügyminisztere, majd 1931 augusztusától 1932 októberéig utóda lett a miniszterelnöki székben. Nevéhez fűződik a gazdasági válság terheinek a dolgozó rétegekre való hárítása, Sal­lai Imrének és Fürst Sándornak, a KMP vezetőinek statáriális úton való kivégeztetése. Károlyi egyébként nem tartozott a duhajkodó arisztokratákhoz, miniszter­­elnök korában is gyalog járt fel otthonából a Várba, a Sándor-palotai hivatalába. A felszabadulás után a Múzeum utcai szárnyban egy ideig a Pedagógus Szakszervezet működött, ma pedig az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár — ez utóbbi mindkét épületben — foglal helyet. Almási János m msm­a­r.

Next