Új Hírnök, 1994. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)

1994-09-24 / 38. szám

ÖT M­ONDAT­BAN Letartóztattak egy taxisofőrt, aki meg­gyilkolt két férfit, majd a tetemüket fel­darabolta és észrevét­lenül egyenként eldo­bálta a Rabat - Casab­­lanka közötti autópá­lyán. *** Irakban ismét életbe lé­pett a szigorú törvény: a tolvajnak levágják a jobb kezét, de ha visszaeső, amputálják az egyik lá­bát is. *** A Passau melletti Kraudendorfban szív­gyengeség következté­ben kimúlt ötvennyolc éves korában a világ feltehetően legidő­sebb lova. *** Oroszországnak jót tett a rendszerváltás, gabo­nából rekord termést vár­nak, s több évtized után először önellátók lesznek. *** A nemi erőszakért el­ítélt Mike Tyson profi ökölvívó világbajnok szorgalmasan edz a börtönben - állítólag már le is kötötték az első mérkőzését a sza­badulása utánra, húszmillió dollárért. Krisztián, az ötéves oszt­rák kisfiú egyik napon az­zal jött haza a játszótérről, hogy nagyon fáj a feneke. Sokat csúzdáztál kisfiam - mondta az anyuka. De a fájdalom másnapra sem enyhült. Hívták a házior­vost, aki kitapogatta, hogy egy idegen test, feltehető­en a fából készült csúzda egy hatcentis szilánkja van a gyerek jobb feneké­ben. Elvitték a Loeben-i kórházba. Altatás - operá­ció - és a meglepő ered­mény: nem találtak sem­mit a gyerek fenekében. Igen ám, de a fájdalom nem szűnt, inkább egyre erősebb lett. Elvitték a ke­rületi kórházba. Két na­pon belül másodszor: nar­kózis, operáció. Az ered­mény ugyanaz. Sehol a szálka. A kis Krisztián kálváriája ezzel nem ért véget. Most már nem csak fájt, de be is lázasodott. Az aggódó anyuka elvitte Grazba. Ott a klinikán végre meglett az eredmény. Va­lóban egy szilánk volt, a csúzda faanyagából, aho­gyan azt már a helyi dok­tor bácsi is megállapította. Hogy közben a két operá­ció alatt nem találták meg? A helyi kórház orvo­sának a válasza szinte viccnek is elmegy: könnyű volt a gráziaknak - mondta -, mire az ő kezükbe került a gyerek feneke, már fe­kély keletkezett és mutat­ta magát, hol keressék az idegen testet. Háromszor műtötték, mire megtalálták a szálkát a fenekében 1994. szeptember 24. N­em fontos. Simon Thomson autó­buszsofőr egy szép napon arra ébredt, hogy nincs lá­ba. Legalábbis ő úgy érez­te. Pontosabban a lába he­lyén nem érzett semmit. Amikor kitapogatta, kide­rült, hogy a lábak megvan­nak, de teljesen béna lett az éj folyamán. Az angliai kisváros kórházában min­dent megtettek az orvosok, de nem tudták meggyógyí­tani. Egy hónap múlva örökre tolókocsihoz kötöt­ten távozott. Thomson erős akaratú ember volt, meg akart gyó­gyulni. Sokat imádkozott, mert leginkább már csak az Isten segítségében bí­zott. Egy napon megkeres­te a Thomson családot egy vallási közösség. Mond­ták, hogy ha igazán hisz az Istenben, meg fog gyógyul­ni. És elvitték magukkal. De a többit mondja el ő ma­ga. Egy idő után nagy­­nagy béke szállt a szívem­re. Aztán egy éjjel üzent az Úr. Azt mondta, hogy járni fogsz. Felállsz a székedből és soha többé nem lesz rá szükséged. Másnap el­mondtam ezt a feleségem­nek, aki hitetlenkedve ráz­ta a fejét. Ezután megpró­báltam felállni és sikerült. Mind a ketten sírtunk. Az­óta nincs szükségem a toló­székre. A legnagyobb örö­möm pedig az, hogy a gye­rekeimmel megint együtt rúghatom a kertben a lab­dát. Isten szavára elindult a béna buszsofőr

Next