Heti Válasz, 2001. november-december (1. évfolyam, 30-38. szám)

2001-12-14 / 36. szám

majd átviszik - mutatja meg a helyszíne­ket Timsina István százados és Varga Mó­nika törzsőrmester. Összesen 153 kilo­méter a „kék határ", azaz a folyópart hossza a Győrhöz tartozó térségben. A műúttól talán száz métert sem kell megtennie a gépkocsinak, s már az északról küldött motorcsónakhoz is ér­nek a migránsok. Mozgatásukat helyi „sétáltató", a bűnszervezet segédmun­kása segíti. Semmit nem tudnak a köz­vetlen feladaton kívül, így információkat sem adhatnak lebukásuk esetén. Termé­szetesen megpróbálnak elfutni, ha csap­dát állítanak a határőrök: ilyenkor a migránsokat már nem védik a csempé­szek. A banda azonban újra próbálkozik, ha a hatóságok a toloncegyezmény - újabban visszafogadási egyezmény - alapján Ukrajnának vagy Romániának átadja az elfogottakat. (Jugoszláviával máig nincs toloncegyezményünk.) Néha érthetetlen, milyen anyagi ér­dek mozgatja a sok országon átívelő bűnszervezetet. Ázsiában a leendő mig­­ráns eladott háza kínálja a másfél-két­millió forintnak megfelelő fedezetet a Nyugatra jutáshoz. Még felderítetlen, hogy pénzügyileg miként garantálják a több ezer kilométerrel odébb történő célba érkezést. Azt tudni lehet, hogy se­regnyi migráns utólagos, többéves rab­szolgamunkával hálálja meg a becsem­pészést. Nem véletlen, hogy a magyar határőrség közlése nyomán Ausztriában tartott munkaügyi ellenőrzések alkalmá­val minden megvizsgált építkezésen ta­láltak illegálisan bevándorolt munkavál­lalót. A kínai nőket varrodában foglal­koztatják, sok török Berlinbe, ottani munkafeladatokra érkezik. Az erre alkal­masakat szexrabszolgának adják el, s be­láthatatlan a szervkereskedelem mérté­ke: kimutathatatlan, hány migráns tűnik el nyomtalanul. Számosan nem mennek tovább Ma­gyarországnál - igaz, főként az euró­paiak. A nálunk feketén megkeresett ha­vi 25 ezer forint Erdélyben nagy pénznek számít. Az eltérés a másik irányban is ki­mutatható: Ausztriában legális munka­­vállalással egy hét alatt megkereshet annyi pénzt egy fiatal, amennyit határ­őrként egyhavi kemény szolgálatért kap­hat. Ha tehát a csempészmaffia toboroz embereket, sok vállalkozó akad, a határ­őrség viszont nehezebben jut utánpót­láshoz. M. P. A vesztegetéssel vádolt Székely Zoltán le­vélben kért menedékjogot maga és család­ja számára az amerikai, a német és az osztrák nagykövetségtől. Ha feltételezzük a lehetőséget, hogy az előzetes letartózta­tásban lévő kisgazda politikus valóban el­jut valamely idegen állam külképviseleté­nek területére, és az ottani képviselet veze­tője hazai utasításra nem adja ki a magyar hatóságoknak, illetve nem engedi, hogy magyar rendőri szervek a követség területé­re lépjenek, akkor Székely elméletileg meg­úszhatja az ellene folyó eljárást. Magyarországon több ízben előfordult, hogy politikusok budapesti külképviseletek­re menekültek. A második világháború alatt, a német megszállást követően Beth­len István és Kállay Miklós, Magyarország volt miniszterelnökei a semleges Törökor­szág - akkor a budai Várban lévő - követ­ségére menekültek. 1956. november 4. után Mindszenty József hercegprímás az amerikai követségen talált menedéket, amelyet csak 1971-ben hagyhatott el. Ugyancsak 1956. november 4. után Nagy Imre miniszterelnök a jugoszláv követségre menekült. A magyar hatóságok megígérték, hogy ha elhagyja a külképviseletet, nem esik bántódása - ezzel szemben távozása után letartóztatták, Romániába vitték, majd 1958-ban Budapesten kivégezték. A külképviselet azért gyakori célpontja a menedékkérőknek, mert annak területét úgy kell tekinteni, mintha az a küldő országban lenne. Az épület, illetve a hozzá tartozó fe­lek határait pontosan meghatározza a kül­dő és a fogadó ország egyezménye. A kül­képviselet területén nem érvényesek a foga­dó ország törvényei, oda nem hatolhatnak be a külföldi hatóságok, még akkor sem, ha a külképviseletet támadás éri, elfoglalják vagy bűncselekmény színhelyévé válik. A külképviselet felségterületének kezde­tét pontosan jelölni kell a bejáratnál, vala­mint az épületen jól láthatóan ki kell ten­ni az ország nemzeti zászlóját. Ugyanez vonatkozik a külképviselet diplomáciai rendszámmal ellátott gépkocsijaira is. A fogadó országnak a forgalomban lévők­től jól megkülönböztethető rendszámot kell kiadni a külképviselet autóira. A rendszám mellett ellipszis alakú táblát kell felerősíte­ni a CD-betűkkel (Corps Diplomatique - diplomáciai testület). A nagykövetségi, konzulátusi épületek­nek nem kell feltétlenül a küldő ország tu­lajdonában állniuk, azokat és a hozzájuk tartozó területet bérelni is lehet, ám a fo­gadó ország külügyminisztériumával egyez­tetve mindkét félnek el kell ismernie, hogy az a külképviselet területe. A diplomaták nem állíthatók a fogadó ország bírósága elé, nem indítható ellenük rendőrségi vagy ügyészségi eljárás, sőt még kocsijukat sem bírságolhatják meg a rendőrök szabálysér­téskor. Nagy vihart kavart nemrégiben, hogy egy grúz diplomata ittas állapotban Washingtonban elütött egy kislányt. Mi­után eljárást nem lehetett ellene kezdemé­nyezni, az amerikai hatóságok kiutasítot­ták az országból. Sevardnadze grúz elnök azonban, hogy az Egyesült Államokkal való jó viszony ne csorbuljon, kiadta az ameri­kai hatóságoknak a diplomatáját. A diplo­máciai mentesség megvonása után a foga­dó ország természetesen eljárást indíthat a vétkes személy ellen. Székely esetében valószínűtlen, hogy a világon lenne olyan ország, amelynek bu­dapesti külképviselete befogadná a politi­kust. Ha mégis akadna ilyen, akkor lehet, hogy ez a kisgazda képviselő számára élet­fogytiglani rabságot jelentene. G. F. P. RCTirjiríjilfjk IíbillíIcíb iT5fl­7..o 2001/12/14 hetiVálasz 15

Next